Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-08 / 27. szám
4 lea mmm UIJBUBAi 1933 julius 8. Szabad orvosválasztás ! Betegség ellen biztosítson az •IBLO-DARBBIflH LLOVD Általános biztosító részvénytársasagnAl Budapest, V., Hold-utca 21. Schauer ifárolu ohleveaes mérnöh vasút-, ul-, beionéjüíésS vállalbozó hOvezőmester iu„ Kecssemeií uica 13. Tel.: 85412 Magyar Hír. állami Vas-, Acél- és Gépgyárak ______Budapest ____ HÁ ZI VIZELLfTlIUl KERTÖlfTÖZÉSHEZ kézi és géphajtásu szivattyúk Kitűnő tartós kivitel Olcsó árak Nagy készlet <§ Forgalombahozza: Magyar Királyi állami Vasgyárak Kereskedelmi Képviselete Rt. Budapest, V., Vilmos császár-ut 28. TELEFON: 27-3-20 ELSŐ MAGYAH MÜDOHOíllTő ÉS PflPIBDl SZinflflRU SVÁB ífriss Jsiémond és í)r. doctor $uido Mindaz ajfa Szép árut Eegolcsóób áron szállítunk ! íOoalapes#. 'VI., ^jsa&olcs-ailca *é. telefon: 92-3-35, vxu k törvényhatóság álláspontja győzött a belügyminisztérium üzemi tárgyalásain A belügyminiszter a tárgyalások eredményét ősszel bejelenti a bepviselőháznak és ezzel véget ér az üzemi probléma — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros kereskedő- és iparos- társadalmát, de az összes gazdasági érdekeltségeket is közelről érintik azok a tárgyalások, amelyek heteken át folytak a belügyminisztériumban Tatits Árkád dr. miniszteri osztályfőnök vezetésével a főváros üzemeit illetően. Ezek a tárgyalások, amelyekbe a minisztérium esetenként a kereskedelmi- és iparkamarát is bevonta, most bevégződtek, és azok eredményeit, — mint az Uj Budapest munkatársa illetékes helyen értesül, — a belügyminiszter _ az első őszi képviselőházi ülések, egyikén is be fogja jelenteni. A tárgyalásokról a következő nyilatkozatot tették az Uj Budapest munkatársának: — A főváros vezetősége, de mondhatni, valamennyi közgyűlési pártja is, csak örömét fejezheti ki azon, hogy a belügyminisztéiium- ban lefolyt tárgyalásokkal és azok anyagának és eredményeinek a parlamentben való bejelentésével végetér az üzemi probléma. Ezek a miniszteriális tárgyalások a főváros vezetőségének bekapcsolásával, minden külső zavaró momentum nélkül folytak le, és azok eredményével teljes mértékben meg lehet elégedve úgy a főváros vezetősége, mint az ipari és kereskedelmi érdekeltségek. Teljesen objektív képet kapott a belügymi-í nisztérium ug-y a főváros, mint az érdekeltségek részéről az üzemek hasznát, nemkülönben az iparra és kereskedelemre gyakorolt kihatásait illetően: az eredmény is megfelel a várakozásoknak és alkalmas arra, hogy úgy az érdekeltségeket, mint a politikai tényezőket kielégítse. — A tárgyalások vezérfonala az a törvényhatósági bizottság közgyűlése, de részben már a tanács által is elfogadott elv volt, hogy meg kell szüntetni a lehetőség szerint (leszámítva természetesen a premiér-szüksógleteket biztosító üzemeket) mindazokat az üzemeket, amelyek uj dolgok előállításával foglalkoznak, lévén a termelés elsősorban a magánipar feladata. Viszont azokat az üzemeket, amelyek azonnal és múlhatatlanul szükséges javításokkal foglalkoznak, a szükséglet mérvéhez képest fenntart and ónak vélte a miniszteriális értekezlet is, annak a szigorú kikötésével természetesen, hogy ezek a házi-javítóműhelyek csak addig és olyan mértékben tarthatók fenn, ameddig és amilyen mértékben azok működése az anya- üzemek üzembiztonságának és üzemi folyamatosságának biztosítása tekintetében szükségeseknek mutatkoznak. A fenti nyilatkozat alapján bizonyosra vehető, hogy az üzemi probléma, amely esztendők bosszú sora óta volt egyik nehéz ütközőpontja a közgyűlési teremben és az autonómia többi fórumain is ,az érdekeltségeknek, megszűnik probléma lenni. Az üzemi bizottság működése és a most végétért miniszteriális tárgyalások során az üzemi problémát annyira és annyi oldalról világították meg, hogy a belügyminisztérium legújabb rendelete, amely szerint ez évi julius 10-éig köteles a főváros üzemeiről újabb, részletes jelentést készíteni a kormányhatóság számára, az üzemi ügyosztály kitűnő vezetője, Morvay Endre dr. tanácsi főjegyző számára tulajdonképpen nem jelent egyéb tennivalót, mint az eddigi tárgyalások anyagát összegyűjtve a minisztériumhoz jelentés formájában eljuttatni. lei kell hosszabbítani a rendkívüli házadómentességet!----—— — ■ ——hbBSSHBBB—■ — Pe lrováez Gyula éles kritikája a képviselőházban a pénzügyminiszteri gyakorlatról a házadómentesség megadása tekintetében — Az Uj Budapest tudósítójától. — A képviselőház keddi ülésén terjesztette be Temesváry Imre a pénzügyminiszter jelentését az egyes városok részére engedélyezett rendkívüli házadómentességről. A jelentés tárgyalása során Bródy Ernő azt kérte, hogy a jelenleg lejáró házadómentességek hatályát a jövő év' végéig tolják ki, az átmeneti idő alatt pedig a házadómentességet terjesz- szék ki a lebontott házak helyére és az átépített házakra is. Petrovácz Gyula a rendkívüli ház- adómentességről szóló jelentést a munkanélküliek, különösen a munkanélküli építészek szempontjából bírálta. Az uj építkezési anyagokra kirótt fázisadók hatása alatt ellanyhult az utóbbi időben az építkezési kedv, ami roppant nagy veszteség a munkanélküli építészekre. Petrovácz felhívta ezután Imrédy pénzügyminiszter figyelmét egy különös ellentétre, amely a pénzügyminiszter és a belügyminiszter között van. —Iía valamely telken való építkezésre — mondotta a képviselőház általános figyelme közepette Petrovácz Gyula_ — a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, illetve a. belügyminiszter megadja az épitési engedélyt, akkor még nem bizonyos, hogy a házadómentességet is megkaphatja az illető a pénzügyminisztertől. A házadómentességet a gyakorlat szerint csak akkor aclja meg, ha az építtető a legnagyobb emeletmagasságot építi be. Nem egy esetben előfordul, hogy az építtető csak a házadómentességet elutasító kérvényből értesül arról, hogy hiába épittet például egyemeletes házat, az nem lehet adómentes, mert a pénzügyminisztérium gyakorlata szerint az illető épitési övezetben építhető legmagasabb ház, a szóbanforgó esetben tehát két- vagy háromemeletes után jár a harmincesztendős rendkívüli adómentesség. Petrovácz Gyula ezután rámuta- tott arra, hogy a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium kétféle álláspontját a házadómentesség tekintetében az építtető közönség érdekében össze kell egyeztetni. Ha az illetékes hatóságok megadták például egy olyan útvonalra, ahol az Épitési Szabályzat szerint kétemeletes magasságú házak építhetők, egy földszintes házra az épitési engedélyt, ezzel a ténnyel egy olyan jogerős állapotot teremtettek, amelyet egy másik hatóságnak, a pénzügyigazgatóságnak, illetőleg a pénzügyminisztériumnak nincsen joga abból a tekintetből tenni kritika tárgyává, hogy ott nem létesült a szabályzatok által előirt építkezés, tehát az építtetőt meg kell büntetni azzal, hogy a házadó-mentességet nem engedélyezik. Petrovácz Gyula, aki mint a Keresztény Községi Párt egyik legkiválóbb gyakorlati szakembere, állandóan reális problémákkal foglalkoztatja az autonómia különböző fórumait és a képviselőházat, az építtető közönség egyik igen súlyos problémájára mutatott rá képviselőházi felszólalásával. Igen helyes lenne, ha a törvényhatósági tanács, vagy a főváros közigazgatási bizottsága még a nyár folyamán foglalkozna ezzel a jelentős kérdéssel, amelynek kedvező elintézése a kormányzat részéről csak fokozná az építkező kedvet. A főváros különböző bizottságainak a legközelebbi jövőben a rendkívüli házadómentesség meghosz- szabbitásának problémájával is foglalkoznak kell. A rendkívüli ház- adómentesség ez év végével lejár és a pénzügyminisztérium a hozzá forduló magánfeleknek több alkalommal kijelentette, hogy semmi mód és lehetőség nem fog nyílni arra, hogy a rendkívüli házadómentességet a jövő év január elsején túl meghosszabbítsák. Ha vesszük az építkezési kedv állandó lanyhulását, — amelyre vonatkozólag egyik legutóbbi számában megdöbbentő statisztikai adatokat közöl az Uj Budapest■— akkor megállapíthatjuk, hogy a házadómentesség kedvezményének megszüntetése az építkezésnek nemcsak további stagnálását, hanem teljes megszűnését jelenti. Ily körülmények között a különböző érdekeltségek azon felirataihoz, amelyek már most kérik a pénzügyminisztert a rendkívüli házadómentességnek ez év végén túlmenően való meghosszabbítására, a főváros törvényhatóságának is csatlakoznia kell. 9 tóvárosi fürdők propagandán — Az Uj Budapest tudósítójától. — Világ fürdő — ami nincs cimmel lapunk legutóbbi számában ismertetjük azt az értekezletet, amelyet a belügyminisztériumban tartottak Scholtz államtitkár elnöklésével. Az ankét kapcsán beszélgetést folytattunk Kovácsházy Vilmos tanácsnokkal, a fővárosi városgazdasági ügyosztály vezetőjével, kérdést intézve hozzá, hogyan képzeli el gyakorlati szempontból Budapest-für- dőváros kialakulását. Kovácsházy tanácsnok nyilatkozatában nyomdatechnikai tévedésből több olyan hiba csúszott be, amelyek nem a tanácsnok nyilatkozatához tartoznak, hanem a cikkíró véleményét képezik. így nem a tanácsnok nyilatkozatához tartozik a cikknek az a része, hogy „nincsenek a budai fürdőkkel foglalkozó, egyetemi professzorok és más szak- tekintélyek által irt tudományos orvosi munkák, amelyeket a fürdők központi vezetősége az orvosoknak megküldhetnc“. Ezt a nyilatkozatot annál kevésbbé tehette Kovácsházy tanácsnok, mert hiszen éppen az ő ügyosztálya által néhány hónappal ezelőtt a polgármester pályázatot irt ki a főváros gyógyfürdőivel és azok hatásával foglalkozó orvosi munkákra. Nem Kovácsházy tanácsnok hanem a cikkiró véleményét fejezi ki a cikknek az a része, amely arról szól, hogy nálunk, ha csak a török időkből fennmaradt gyógy javallatokat nem tekintjük annak, nincsenek orvosi munkák, amelyek a fürdőkkel foglalkoznának. Leszámítva a fentemlitett polgár- mesteri pályázatot, a nyolcvanas és kilencvenes években például különlegesen nagy irodalma volt Buda gyógyfürdőinek és forrásainak. A cikkből kitünően is szemmel- láthatólag a cikkiró és nem Kovácsházy tanácsnok véleménye volt az a megállapítás sem, amely sze rint Budapest-fürdővárost csak komoly és nem szűnő munkával, de nem szakértő, vagy kevésbbé szakértő szónoklatokkal lehet megvalósítani. A magunk részéről sajnálkozásunkat fejezzük ki azon, hogy a tanácsnok nyilatkozatába a cikkíró véleményét képező ezek a kitételek belecsúszhattak, amely megállapításokért a szerkesztőség természetszerűen minden tekintetben vállalja a legmesszebbmenő felelősséget, annál is inkább, mert ezek a vélemények a szerkesztőség és nem a városgazdasági ügyosztály vezetőjének megállapításait foglalják magukban. 1
