Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-21 / 3. szám

l£J MÍIBAPE 1933 január 21. Kmmmmmmmmmrn polgármesteri vizsgálat megállapí­totta, hogy vannak olyan tisztviselők, akik naponként alig három óra hosz- szat dolgoznak, viszont más tisztviselők I egész napi erős munka mellett sem képesek a rájuk bízott ügyeket elintézni. Állandó a panasz, hogy a műszaki ügyosztályok nem csak késedelme­sen dolgoznak, hanem igen sikerü­letlen munkát végeznek. A szellemi szükségmunkásokat nem csak azért alkalmaztuk, hogy azoknak a tél nyomorúságában jövedelmük le­gyen, hanem azért is, mert az el­maradt munkák feldolgozása céljá­ból rájuk szükség van. A közigazga­tási gyakornoki állásokat nem csak az ifjúság elhelyezése érdekében szerveztük, hanem mert egyrészt elő kell őket készíteni a közigazgatási feladatok gyakorlati elvégzésére, másrészt mert nagyon sok ügykör­ben hiányzik a munkaerő, amely a vezető tisztviselők támogatására szükséges. Az üzemek átszervezéséit nem azért kivánjuk, hogy újabb for­mák között működjenek, hanem mert olyan közigazgatási tevékeny­séget teljesítenek, amelynek irányí­tása a közigazgatás vezetőségétől, a lebonyolítása a polgárság érdekét ismerő és szivén viselő autonómiai szervektől kell hogy függjön. A mű­szaki ügyosztályok átalakítását és a közmunkatanács átszervezését nem az uj alkotási vágy diktálja, hanem a fővárosi építkezések terén tapasz­talt visszásságok, gyakran ízléste­lenségek és a főváros fejlesztése kö­rül tapasztalt káros irányok, ame­lyek következtében a külső részeken nagy bérkaszárnyák épülnek ugyan­akkor, amikor a belső telkek üresen állanak és a külterjes építkezés miatt a közmüvekre fordított kiadá­sok rendkivíili emelkedése a polgár­ság adóterheit szerfelett megnöveli. Ezt az átszervezést mielőbb meg kell ejteni, mert enélkül nem csak a közigazgatás helyes és gyors műkö­dése el nem képzelhető, de a közigaz­gatás terhei sem csökkenthetők. Egy tanácstag naplójából Irta: Ilovszky János Kaleidoszkóp Budapest és Szeged között, a Baross-vonaton \ Az elmúlt vasárnap Szegeden voltunk. Ötszázötvenen. Csupa „C/a“ tipusu vaggonból állott különvonat. Minden vagyonban kilenc nyoleüléses fülke. Amint Cegléd felé jártunk, elhatároz­tam, hogy minden kocsi egy-egy fülké­jébe leülök egy percre és meghallgatom, miről beszélnek, mi a téma. 1. kocsi: X számú fülke. Nem is kellett bemennem, úgy hallatszott ki a szóvivő hangja: — „Leszámítva azt, hogy ma mind­annyian érezzük az élet nehézségeit, tulajdonkép egy olyan érdekes korban élünk, amikor egy évszázad vagy még hosszabb idők lehetőségeit, változásait, megpróbáltatá­sait kapjuk két-három évtized alatt összesüritve, lehetetlen is ü szirupnak főzve, amely se nem édes, se nem keserű, tudja az ördög, miféle kotyvalék — de a mi számunkra, akik ifjúságunkat még a háború előtt éltük le, — emészt­hetetlen!“ 2. kocsi... fülke, ... legyen az Gyulám, hadseregbeli vagy rendőr, legyen az iparos, vagy kereskedő, vagy bármely szabadfoglal­kozású ember, egyet bizonyosan ineg- erezhet, és ez kórtünet a mai társada­lomban: nem as a baj, tudod, ami Neked nincs, hanem az, ami másnak van! Szörnyű irigységi korszakot élünk. Tudod, Gyulám, ha meredek töl­tésnek képzeljük a békevilágbeli éle­tet, valósággal érthetetlen, hogy a mai Hasznos tudni mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természe­tes hashajtó ásványvizek iránt nagyobb bizalommal viseltetnek, hogy Sclimidthauer ijji fi* * keserű­vize hatékony forrás-sókban egész Európa leggazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: 14 vagy ‘ö pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb. erkölcsi felfogással mikor jutunk fel reá! * 3-i k kocsi: ... a legkutyábban mi jártunk, a békeszerződéssel. Magyarország áll minden statisztika végén. Ha jóról van szó, akkor is, ha rosszról, akkor is ... Tudod, hogy van olyan dolog, amiben elől vagyunk, a vizipóló, meg a vívás ... Szép, szép, de lehet ebből megélni...? * 4. kocsi: Nagy nevetés. ... Minden este táncolunk ... hehehe, anyu a fiával, én meg a lányommal... rádiózenére. Nem kell báliruha, hehehe, csak félrelökjük a szőnyeget, aztán úgy felejtjük... hehehe... a nyomorúságot. Gettő benge netyven íillá (2 p. 40 till.), mint a Rádió Újság Tóbiása mondja, heliehe! Gette benge netyven íillá, hehehe... * 5. kocsi: Ez a keménylegények kocsija. Hallat­szik is Boldog Guszti hangja, meg a többi jó űré — éljen soká, éljen soká! Ez a legvidámabb szakasz — a testvér- húgom szakaszán kívül — ott egész utón nevetnek. Ispanovits igazgató volt a köszönő ember, aki elment a kupé előtt, mindenkinek nagyokat köszönt! — elmehetne köszönő embernek! Oly jól köszön, oly vidáman, hogy biztos többet keresne, mint — igy! * 6. k o c s i: ... Itt majd minden fülkében kár­tyáznak, egy jól ismert autófuvarozó felesége oszt ép bridgere. Mosolyogva hivogatólag int az ablakon át: menjek be... Nagy a füst... mindenki dohány­zik. * 7. kocsi: Füszerkereskedők. — Kint a folyosón is az üzemről: az élelmiszerüzemről folyik a diskurzus, de bent is. Megszüntetni, nem szüntetni. Nagy a vita és készülődés az uzsonná­hoz. Egy nagy szaláinirudat meg egy üveg bort lóbál valaki... Ja, élelmiszer ne legyen a hetedik kocsiban? * 8. kocsi: Itt a szerencse tanyázik. Sok derék kéményseprőmester. Ebben a kocsiban van a legtöbb hölgy. Nem hiába mondják, a kéményseprők szeren­csés emberek. * 9. kocsi: Fiatalság, Sasok. „a perzsa sah megszorult „dohán y“- ban és most Londonba küldte eladásra a szinarany, kétezer drágakővel ékesített disztrónusát. 400 millió pengőt kér érte- ... Ha nekünk is volna négyszázat érő ilyen „s z é k ü n k“ — 1600 millió lehetne a bankjegyforgalmunk. — Gyuri! Kineveznélek pénz­tárosomnak! * És amig visszajutok a fülkémbe, két­szer is eszembe jut: mégis van valami a kórtünetben, amit a 2-ik kocsiban mondtak: — N e m az a baj, ami __N eked ni tt c's, ‘ — 'h a n e m: ami másnak van. Például a perzsa sahnak! Beretvás pasztilla fejfájás elBen Városházi notesz SIPŐCZ POLGÁRMESTER VÁL­TOZATLANUL BETEGEN fekszik Boráros-tén lakásán. Jobb felső kar­ja gipszben van a polgármesternek: a törött kart egy hét múlva újra Röntgen-vizsgálat alá veszi R it o ók professzor, ekkor eltávolítják próba­képpen a gipszkötést is, de minden valószinüség amellett szól, hogy azt meg fogják újítani. Arról természe­tesen csak hetek múlva lehet szó, hogy Sipócz Jenő dr. újra átve­gye hivatala vezetését. Nappalait már ágyon kívül, egy karosszékben ülve tölti a polgár- mester, akit meglehetősen elkinzott a fájdalmas kartörés. Hivatalos ügyekkel egyelőre nem foglalkozik — erre legfeljebb a, jövő hét közepe táján kerülhet sor —, csupán baráti és rokoni látogatásokat fogad. Tit­kárai: Farkas Ákos dr. főjegyző és Gsanády Gusztáv dr. tanács­jegyző naponta megjelennek a Bor- áros-téri lakásban és referálnak a polgármesternek az aktuális ügyek­ről. Ez a referátum is azonban in­kább csak a személyes ügyekre vo­natkozik és nem a hivataliakra. Természetes, hogy a beteg polgár- ynestert valósággal elárasztják ér­deklődéssel és jókívánságokkal. A kormányzó kabinetirodája utján ér­deklődött a polgármester állapota felől, nemkülönben valamennyi ki­rályi herceg és az összes miniszte­rek is. DACÁRA MINDEN HIVATALOS JELENTÉSNEK, erős influenza- járvány dühöng Budapesten, amint az a szerdai közgyűlés kissé ritkult padsorain is látható volt. Budai lakásán lázas betegen fekszik Wolff Károly, a Keresztény Köz­ségi Párt elnöke. A kegyelmes ur influenzája szerencsére egészen könnyű lefolyású és állapota máris erősen javul. Ugyancsak lázas bete­gen fekszik Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt ve­zetője is. i A tanácsnoki karból Vájná Ede, a tanácsnokok szeniorja feküdt né­hány napig betegen. A szerdai köz­gyűlésen azonban már teljesen egészségesen vett részt Vájná ta­nácsnok. Közel egy hétig feküdt influenzában Kováésházy ta­nácsnok, a városgazdasági ügyosz­tály vezetője is. * A SZERDAI KÖZGYŰLÉS AZ­ZAL KEZDŐDÖTT, hogy a nagy­számban egybegyült bizottsági ta­goknak boldog ujes zt end őt kívánt Huszár Aladár főpolgár­mester. Sűrűén népesek a padsorok, zsúfoltak a karzatok is: kétségtelen, hogy az üzemi csatára teljes felké­szültséggel jött el mindkét tábor, úgy az üzemellenesek, mint az üzem­barátok. Az egyetlen észrevehető hiány N a g y Lajos távolléte, aki úgyis, mint pártjának elnöke, úgyis, mint pártjának egyetlen tagja ma­radt el. Szó volt, hogy több oldalról is megkérdezik napirend előtt az el­nököt Nagy Lajos távollétét ille­tően, az ezirányu felszólalásra azon­ban nem került sor: félni kellett ugyanis, hogy Nagy Lajos esetleg mégis bejön és hosszabb beszé­det mond. A főpolgármester elnöki bejelen­tésének volt egy kedves el­szólása. Amikor felolvasta a jegyzőkönyv hitelesítésére felké­rendő bizottsági tagok névsorát, Vörösvár y Miklós helyett V ö- r ö s m ar t y M i h á l y t mondott ú főpolgármester. (Mindenesetre is­mertebb név, mint1 az ifjú óbudai váj rosatyáé.) Több közbeszólás azonban azonnal kijavította á főpolgármes­teri nyelvbotlást és igy történt, hogy nem Vörösmarty Mihály, hanem Vö­rösvári Miklós fogja hitelesíteni Budapest székesfőváros közgyűlésé­nek 1933 január 18-i jegyzőkönyvét... j!* A KERESZTÉNY KÖZSÉGI PÁRT BIZOTTSÁGI TAGJAIT il­letően a szerdai nap kétségtelenül — a fiatalok napja volt. Mint legfia­talabb fiatal, Petrovácz Gyula szólt elsőnek hozzá a napi­renden levő tárgyhoz: a gyakornoki állások megszervezéséhez. A tőle megszokott mérnöki ökonómiával, mindvégig szabatosan és érdekesen adta elő mondanivalóit, hálára, köte­lezvén a városházi heti jegyzéké se- ket, akiknek véglegesítéséről nem szabad megfeledkezni a gyakornoki állásokért megindítandó nagy ost­romban. A deresfejü fiatal után a feketehaju fiatalok következtek: el­sőnek Spur Kálmán, akiről ez al­kalommal újból kiderült, hogy egyi­ke a Keresztény Községi Párt leg­tartalmasabb és legértékesebb után­pótlásainak. Negyedórás közgyűlési felszólalás keretében v aló s á, go s tanul mán y t adott elő Spur Kál­mán: statisztikai adatokkal, bizo­nyítékokkal és érvekkel bőven fel­fegyverezve. Beszédét pártkülönb­ség nélkül tetszéssel fogadták a tör­vényhatósági bizottság minden ol­dalán. Kijutott az érdeklődésből a har­madik Wolff-párti szónoknak, C s e- lény i Pálnak is. Okos, rutinos be­szélő Cselényi, azokhoz tartozik, akiknek — pestiesen szólva — jó svádájuk van. Amellett azonban mondanivalója is volt elég Csetényi­nek, aki a beterjesztett javaslat né­hány igen fontos momentumára hívta fel a közfigyelmet. A három keresztény párti szónok­kal azután be is fejeződött a gyakornoki állások megszervezését javasoló polgármesteri előterjesztés­hez való felszólalások sorozata. A közgyűlés többi pártját nem érde­kelte a vita: ők majd csak akkor fognak jelentkezni, ha az állások be­töltésére kerül sor, de ekkor az- ut án— ott lesznek! ❖ BUDAPESTEN RITKÁN LÁT­HATÓ ÚJSÁGOT hozott nekünk a posta. Le Petit N íq oi s-t, le grand quotidien de la cote d’azur et des Alpes-et, amely Nizzában jelenik meg. Itt tartották az elmúlt héten kongresszusukat az összes eu­rópai idegenforgalmi szervezetek, ezen a kongresszuson, mint a lap­ban levő egyoldalas tudósításban olvassuk, két alkalommal is felszó­lalt le D oct eur L ob m ay er, aki alatt a mi kedves barátunk, Lobmayer Jenő, székesfővárosi nyugalmazott tanácsnok értendő. Lobmayer a. háború utáni idegen- forgalom különböző rugóit fejte­gette, majd indítványt tett, hogy egy Nemzetközi Irodát szer­vezzenek — európai utazásokra, mérsékelt árakon. Kifejtette Mil­li a, u d professzorral, a svájci ide­genforgalmi hivatal kiküldöttjével egyetértőén, hogy a nemzetközi ide­genforgalomnak a gazdasági oko­kon felül messzemenő politi­kai jelentősége is van, mert ez a legalkalmasabb mód arra, hogy az egymástól súlyos vámsorompók­kal ellátott országok lakóiban a közeledést létrehozza. Általános figyelem és érdeklődés fogadta a kitűnő franciasággal elő­adott indítványt, amelyet a kon­gresszus el is fogadott. A kongresz- szuson, amelyen Európa legelső idegenforgalmi szakértői vettek részt, (érdekes, hogy pl. Romániát M aniu Gyula képviselte, akit on-

Next

/
Oldalképek
Tartalom