Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-06-24 / 25. szám

Budapest, 1933 Junius 24­XL évfolyam 25. szám UJ BUDAPES Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, VIII., Revizky-u. 1. Előfizetési Arak: Egész évre ... ­............................30 pengő Fé l évre............................................ ■ • • *3 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZT ő : D O B Y ANDOR DR I Szerkesztőség és kladóhivafal: Budapest. IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: 82-8-23. Postaiakarékp. chequeszamla 30913 Az utószezon nagy problémái A centrálé és a Vas ár pénztár ügye még a nyári szünet előtt az autonómia fórumai elé kerülnek — Döntő megbeszélések a fővárosi üzemekről a belügyminisztérium városi főosztályában Minden ötödik A Magyar Városok Országos Kongresszusának közlése szerint Budapesten a lakosság 18.93 száza­léka él közsegélyből, vagyis minden ötödik budapesti ember, dolgozó polgártársai adó filléreiből tengődik. Várhidy Lajosnak, a polgármesteri grémium érdemes igazgatójának ezen megállapítását néhány, nem- kevésbbé szomorú adattal egészít­jük ki. A főváros közjótékonysági működésének a folyó esztendő első harmadára szóló statisztikája sze­rint a kerületi elöljáróságok az év eleje óta 51.216 embert segélyeztek készpénzben, ingyen heti ebéd­jegyet 680.525 darabot, ingyen tejet mintegy három millió adagot osz­tottak ki. A kerületi elöljáróságok ugyanezen idő alatt 360 ingyen te­metésre adtak ki utalványt és 16.132 hadi özvegyet és hadi árvát része­sítettek támogatásban. Liber al­polgármester, a szegényügyi gon­dozás főhatósága szerint, a főváros­nak évente kilenc-tizmillió pengő­jébe kerül a szegénygondozás. Hol van még a társadalmi tevékenység: az egyházközségek karitász-szer- vezete, a kormányzóné nyomor- enyhitő akciója, az egyesületek te­vékenysége, a kórházak és klinikák ingyen rendelése és az a száz egyéb könyörülő kéz, amely a nyomor könnyeit van hivatva letörölni. Kétségtelen, hogy a közületek karitativ tevékenysége a világvál­ság kimélyülése folytán egyre sú­lyosabb anyagi és politikai problé­mává nőtte ki magát szerte min­denütt. Könyvtárakat Írtak már össze erről a kérdésről, újabb könyv­tárakat fognak még összeírni, Angliában éppen úgy, mint az E gyesült-Államokban. E könyv­tárak vezérszólama: mi helyesebb, a természetben való segítés vagy a munkanélküli segély, melyik célra­vezetőbbf Kétségtelen, hogy a nagy prob­léma nem Közép-Európa délkeleti csücskében fog eldőlni, kicsiny függvénye vagyunk ennek a prob­lémának, csak úgy, mint az egész világválságnak. Sajnálattal látjuk azonban, hogy nálunk a munka- nélküliség problémájával szemben bizonyos fásult unalom áll szem­ben. ígéretek és programok elhang­zanak, a nyilvánosság hálás szív­vel nyugtázza a szónoki sikereket, parlamentben és közgyűlésen egy­aránt, azonban a célkitűzéseknél soha tovább nem jutunk, akta lesz a munkanélküliségből, amely idő­járástól és egyéb zivataroktól füg­getlenül éli a maga kényelmes és bürokratikus papiros-életét. Vagy két esztendővel ezelőtt ala­kult egy közmunka-bizottság, amely a pártok vezető férfiaiból össze­tevődve, centrumaként Ígérkezett az összes inségmunka-célkitűzések­nek. E bizottság csakugyan tartott is néhány ülést, kemény beszédek és komoly kifakadások is elhangzot­tak ezeken az üléseken, gyakorlati eredményeket azonban alig tudott felmutatni az inségmunkák prog­ramtervének elfogadásán felül ez a hónapok óta még csak nem is ülé­sező bizottság. A bizottság ülésezé­sei nem fogják megoldani a válsá­got, de kétségtelennek tetszik, hogy a bizottság komoly és lelkiismere­tes munkássága olyan értékeket tud kitermelni magából és a fő­város vezetőségéből a közmunkák megindítása érdekében, amelyek a legnagyobb mértékben alkalmasak — legalább a fővárost illetően — a munkanélküliség enyhítésére. — Az Uj Budapest tudósítójától. —­Mint minden esztendőben, ez idén is a nagy nyári szünet megkezdé­se előtt a súlyosabbnál-súlyosabb problémák egész sorozata fogja foglalkoztatni az autonómia kü­lönböző fórumait, nemkülönben a felügyeleti koirmányhatóságot. Ok­vetlenül még a nyári szünet előtt kerül a törvényhatósági tanács elé a Vásárpénztár problémája: eldön­tése annak, hogy a felszámoló Vá­sárpénztár újonnan felfedezett nagy veszteségeiért vállalja-e a főváros, mint a részvényesek túlnyomó nagy részének birtokosa, az anyagi fe­lelősséget, vagy pedig egyéb eshe­tőségek következnek be a felszá­moló részvénytársaság múltjánál nem kevésbbó viharos jövőjén. A centrale ügye is minden valószinü- ség szerint még a nyári szünet előtt az autonómia fórumai elé kerül: junius 30-án jár le ugyanis a Du­nántúli Villamossági r. t. által a fővárosnak adott opció, eddig az időpontig dönteni kell arról, óhajt-e valamilyen formában birtokosa és tulajdonosa lenni a főváros a bán- hidai telepnek. Minden valószínű­ség szerint még a nyári szünet előtt döntő lépések fognak történni a fővárosi üzemek sorsát illetően is. Ezekről a nagy fontosságú kérdé­sekről illetékes helyen a következő nyilatkozatot tették az Uj Budapest munkatársának: — Ami a centrálé sorsát illeti, az év első felének utolsó nap­jáig döntenünk kell arra vonat­kozóan, hogy óhajtja-e a fővá­ros közönsége a centrále meg­vételét, illetőleg bérbevételét. Ebben az irányban a főváros veze­tősége a hónapok óta folyó tárgya­— Az Uj Budapest tudósítójától. — A polgármester ur rendelete ér­telmében már kezdetét vette a fő­város 1931-ik évi költségvetésének összeállítása. A polgármesteri ügy­osztályok most dolgoznak azonl, hogy a rögzített — vagyis a tiz százalékos csökkentést továbbra is fenntartó — költségvetés kielégít­se a jelentkező igényeket. Ut- és csatornaépítés, csatornázás, iskolák és egyéb középületek emelése na­gyon szűk keretekben mozog az elő­irányzat során, érthető tehát, hogy az egyes kerületek és polgári ér­dekeltségek mindent elkövetnek, hogy a morzsákból — mennél na­gyobb marzsa jusson az ő szá­mukra. A Józsefváros, melynek ország­gyűlési képviselője és törvényha­tósági tagja vagyok, esztendők hosszú sora óta mostoha, mond­hatnám: a legmostohább elbánás­bein részesül a fővárosnál. Az a külterjes fejlődés, amely a maga expanziv törekvéseivel uj irányt lások során azt az ajánlatot tette, hogy az Elektromos Müvek 1961 már­cius 31-ig, ameddig a centrále amortizációs kötelezettségei tar­tanak, bérlet formájában birto­kolná a centrálét, már most szerződést kötnének azonban az Elektromos Müvek és a Dunán­túli Villamossági rt., hogy 1961 március 31-én háramlás jogcí­mén a centrále és tartozékai a főváros tulajdonába jutnának. Ezen elgondolás szerint a bérösz- szeg az az annuitás lenne, amelyet a Dunántúli Villamossági r. t. a gé­peket szállitó és a kölcsönt adó an­gol csoportnak fizet. Ezen felül a fővárost nem terhelné a Dunántúli Villamossági r. t.-val szemben sem­miféle kötelezettség. — A főváros ajánlatával szem­ben a kereskedelemügyi kormányzat szívesebben látná a bérlet más formáját, esetleg a most érvényben levő ideiglenes szerződés, valamilyen módon való meghosszabbítását. Kétségtelen azonban, hogy a fővá­rosnak junius végéig döntenie kell arra vonatkozóan, mi a végleges álláspontja a centrálévai szemben, érvényesiti-e az opciót, vagy pedig újabb tárgyalást Kezd esetleg uj alapon a centrálé által termelt árammennyiség átvételére és szét­osztására, — Az üzemi probléma kétirányú. Az egyik oldalon van a polgármes­ternek, illetőleg az üzemek felül­vizsgálatára kiküldött bizottságnak a törvényhatósági bizottság köz­gyűlése által bizonyos módosítá­sokkal elfogadott határozata, adott az utolsó húsz esztendő alatt Budapest fejlődésének, szinte mes­terségesen nyomja el a belső kerü­leteket, igy a József várost is, amely a Belváros után a legősibb, a leg­sűrűbben lakott és a legjobban el­hanyagolt kerülete a pesti oldal­nak. Hogy e tekintetben néhány statisztikai adattal is szolgáljak, közlöm, hogy a Józsefváros a maga 101 utcájával és 11 terével a leg­sűrűbben lakott kerülete a fővá­rosnak. A Józsefváros 111.119 la­kása mindössze 333.82 hektárterü­leten lakik. Budapest egész terüle­tén a Józsefvárosban a legmaga­sabb a népsűrűség: hektáronként 122.7 lélek! A terület nagyságát ille­tően csak a Belváros kisebb a Jó­zsefvárosnál, a maga 95.93 hektár­jával, a népsűrűség ellenben a Bel­városban kisebb, mert ott egy hek­tárra mindössze 322.2 lélek jut. Hogy milyen aránytalanul nagy a Józsefváros népsűrűsége, misem mutatja jobban, mint az a szám­adat, hogy Óbudán például alig 12.8, Kőbányán 18.0 lélek, a sűrűn ez a javaslat a belügyminiszté­riumban fekszik és azok felett állandó tárgyalásokat folytat Tatits miniszteri főtanácsos ve­zetésével a belügyminisztérium városi osztálya. Ezekbe a tárgyalásokba időközben belevonták a kereskedelemügyi és a pénzügyminisztérium illetékes képviselőit is, sőt egyes vonatkozá­sokban az érdekképviseletek meg­hallgatására is sor került. A fővá­ros természetesen élénk figyelem­mel kiséri ezeket a tárgyalásokat, sőt azok legtöbbjén Borvendég al­polgármester, akinek felülvizsgála­ta alá a nagyüzemek tallóznak, személyesen vesz részt. — Az üzemi probléma másik olda­la a pénzügyminisztérium 4600-as számú rendelete, amelynek alapján záros határidőn belül javaslatot, illetőleg jelentést kell tennie a fővárosnak üzemeire vonatko­zóan. Ezt a felirat-tervezetet most készíti a városházán Morvay Endre dr. tanácsi főjegyző, az üzemi alosztály vezetője. Ebben a felterjesztésben természetszerűen nem tud sok újat mondani a főváros, csak azt jelent­heti, hogy üzemeit úgy anyagbe­szerzés, mint személyzeti téren a lehetőség szerint racionalizálta, a kisiparnak konkurrenciát okozó üzemeket megszüntette, illetve azok megszüntetés alatt vannak. A fő­város meg van győződve arról, hogy ez a jelentés meg fogja győzni a kormányzatot arról, hogy a fővárosi üzemekkel szemben erősebb, a pénzügyminiszteri rendeletben a kormány részére lehetőségként biztosított kezde­ményezésekre nem fog sor ke­rülni. lakott Erzsébetvárosban 160.4, a Terézvárosban 125.0, a Lipótváros­ban 148.0 lakos esik egy hektárra, szemben a Józsefváros mamut-sű­rűségével, a hektáronkénti 422.7 lé­lekkel. Azt hiszem, a Józsefváros az egyetlen belső kerülete Budapest­nek, ahol még makadámmal bur­kolt utak is vannak. A Kisfuvaros- utca, nemkülönben az Illés-utca néhány mellékutcája még ezzel az őskorba való burkolómóddal van­nak fedve, ugyanakkor, mikor ^ a külterületeken a modern és^ drága útvonalak egész sorozatát építi ki a főváros. Ügy a tavalyi, mint az ezévi inségmunkák során a polgár- mester urnái történt ismételten való eljárásaink és sürgetésünk ellenére mellőzték a Józsefvárost, amelynek jónéhány útteste, mé­lyen a járda szintje alatt, epedve várja a maga teljesen kiépített ház­soraival az uj burkolást, a jelen­legi állapotban állandóan veszé­lyeztetve a gyermekek testi épsé­gét, akik, ha lelépnek a járdáról, Az elhanyagolt Józsefváros Irta: MÜLLER ANTAL országgyűlési képviselő, törvényhatósági tanácstag

Next

/
Oldalképek
Tartalom