Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-06-10 / 23. szám

2 wrammPEST «Will ..... 1933 junius 10. ­simm mim mL "e«*W* mmm BUDAPEST, I., MENKINA IÁNOS-U. IÍ. TEE ETON: 55-1-8T 3*ománctá&Ick& a legolcsóbban jSeér Nándor 9)., ©ró/ (Tisza 3fstván-u. 5 TELEFON: 82-4-29 HBill ^8a>: BP«t U LépymSRgosí-s» t Has: u 68Hörtn^-8ts3 n. ßßtomsa mi-n MUNKÁCSY GYULA m. kir. szab. takaréktuzhely, kályha, kéménytoldó és lakatosárugyár Budapest, VII., Rózsa-utca 39. Mintaraktár VII., Izabella-tér 3 Telefon : 31—2—80. 35-9-16, Iíj. HALÁSZ HUBERT ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ VASSZÁDFAL KÖLCSÖNZŐ BUDAPEST, VII., ARENA-UT 70 TELEFON: 39-0-50 ScHäfier Károly ohleveles mérnök vasút-, ut-, betonépitésl vállalkozó kövezOmesler iu„ KecshemMca 13. Tel.: 84-4-12 A kisipar reménytelen küzdelme a kartelek ellen Miért késik a KözszáUitási Szabályzat revíziója? Irta: MÜLLER ANTAL országgyűlési képviselő, törvényhatósági tanácstag A képviselőház költségvetési vitájá­ban úgy a honvédelmi, mint a pénzügyi tárcánál felszólaltam az iparosérdekek védelmében. A hadügyi tárcánál a re­szortot ellátó miniszterelnök ur figyel­mébe ajánlottam az Országos Ruházati Intézet kirívó esetét az állami gyermekmenlie- lyek által kiadott, évente mintegy öt­százezer pengő értékű textilszállitást illetően. Ezt a szállítást nyolc éven át versenytárgyalás nélkül az ŐRI kapta meg, sürgetésünkre ezidén szabálysze­rűen versenytárgyalást Írtak ki, ahol az ŐRI a harmadik helyre szorult, A Közszállitási Szabályzat sérelmével azonban mégis az ŐRI kapta ez­idén is a közmunkát. A pénzügyi tárca költségvetésénél megemlékeztem a Guttmann és Fekete cég adóügyéről, amelyről már a József­városi Keresztény Községi Párt egyik értekezletén is beszéltem. Erre a gyárra, amely egymásután veszi a palotákat, soha több adót, mint évi tízezer pengőt nem vetettek ki, de annak kilencven százalékát mindig törölték. Volt év, amikor a gyár csak negyvenöt pengő adót fizetett, mert az előző évvel szemben túlfizetésben volt. Fel­hívtam a kormány figyelmét a konzerv-kartel szereplésére is. 1928-ban a kormány kilo- gramonként ötven fillér eukorvissza- teritést ígért a kartelbc tömöritett kon­zervgyáraknak. A kartelbe tömörült gyárak azóta az árakat felemelték és kapják a több százezer pengőt kitevő cukor visszatérítést az államtól. Amikor a tisztviselők fizetését alig tudják folyósítani, a munkások tiz- filléres órabérért dolgoznak és a kisiparosok tönkremennek, lehetet­lenség, hogy akadjanak egyes tár­saságok, amelyek nemzeti ajándéko­kat kapnak. Általában revízió alá kell venni a kormány ipari p o 1 i t i- k á j á t, úgy a nagyipar, mint a kis­ipart illetően. A kartelek és a kisipar élet-halál harcában esztendők hosszú sora óta mindig a kar tel marad a győztes, egyre emelkednek az anyag­árak, valamennyi iparban, vagy ha ol­csóbbodnak is, úgy olcsóbbodnak, hogy a kartelnek haszna változat­lan maradjon. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az ipar minden vonalán a gyárak kezdenek konkuren­sei lenni a nemzetfenntartó kisiparos osztálynak. Akár ál­lami, akár városi versenytárgyalást né­zünk: szomorúan kell megállapítanom, hogy az ipar minden frontján a vergődő és pusztuló kisipar helyét egyre na­gyobb méretekben foglalja el a gyár, a kartel, a nagyipar. A főváros esztendők óta hiába sürgeti a Közszállitási Szabályzat megfelelő reorganizálását. Az összes ipari érdekeltségek meghall­gatásával részletes memorandumot dol­gozott ki a polgármester ur, amely bosszú esztendők óta a minisztériumban van, ott porosodik, valamelyik azóta már el is felejtett kereske­delemügyi miniszter hagya­tékában. Pedig soha nagyobb szükség nem volt a Közszállitási Szabályzat revíziójára, mint most. A kisipar szomorúan látja a kontárok és árrombolók működését, legolcsóbb árakat a versenytárgyalások­nál, amelyek már dumping-áraknak sem mondhatók, annyira az önköltségi áron alul mozognak. Látjuk azután a másik oldalon a valódi dumpingára- k a t : a nagyvállalkozók és kartelek foj­togató karmait, amelyek szintén az önköltségi ár alá méretezett áraik­kal tapossák halálra az élni sem tudó, talán már nem is akaró kis­ipart. Miért nem mondják ki, egyelőre leg­alább a polgármester, hogy a szállí­tások és a városi munka bizo­nyos része a kisiparnak van fenntartva? Miért kell minden ver­senytárgyalási kiirás után küldöttségez- nünk és könyörögnünk, hogy: Uraim, ezer és ezer kisiparos az éhhalállal küzd, ezt vagy azt a munkát vagy szál­lítást ne adjátok a karteleknek, adjátok a kisiparosoknak, annál is inkább, mert a kartel amúgy is eleget keres az anyagáron, ne engedjétek, hogy a kis­ipar pusztulására a kartel lenyúzza a bőrt, még pedig kétszeresen, a főváros közönségéről. Azt mondják, hogy a kormánynak uj elgondolása van gazdasági főminisztériumot, a re­szort-tárcák szétosztását és központi felügyeletét illetően. Könyörgünk, kérünk, követelünk: tes­sék külön ipari minisztériu­mot létesíteni, ahol nem annak a miniszternek a jobb- vagy balkeze vi­gyáz reánk, akinek másik keze a nagy­ipar szempontjaira vigyáz. Ne feledjék az urak: a kisiparosság a nemzet anya­gilag és politikailag egyik legfontosabb osztálya, a tisztviselő osztállyal együtt gerince az országnak, amely ha elvész, utána csak a pusztulás és a semmi kö- vetkezhetik! Már pedig a legjobb utón vagyunk arra, hogy teljesen és tökéletesen elpusztuljon! ProaeESer Bálint kövező mester Budapest, X., Korponai-u. 11. Telefon : 48-1-32. Városházi notesz FÁRADTAN ÉS KEDVETLE­NÜL INDULT a törvényhatósági bizottság szerdai közgyűlése, név­telenek voltak a padsorok, a kissé elkésetten — félhat tájban — kez­dődő ülésen senki sem volt kiván­csi Franki Kornél idegen szavak­kal tulspékelt felszólalására a költ­ségvetés belügyminiszteri jóváha­gyása ügyében. Azután a szavazás következett: Borvendég alpol­gármester szemmel láthatóan gon­dosan előkészülve felelt az egyes felszólalásokra és ajánlotta; elfoga­dásra, illetőleg a polgármesternek való kiadásra az egyes inditványo- kat. Amikor a főpolgármester sza­vazásra tette fel a polgármesteri előterjesztést, már zsúfoltak voltak a padsorok. Feltűnést keltett, hogy a balközép, élén Ras- s áy Károllyal, a polgármesteri előterjesztés mellett szavazott. t A melléktermekben, társalgókban és büff ékben ezalatt izgatott feszültség uralkodott. A más­napi tanácsnokválasztás és a többi választás volt a beszélgetések és ka- pacitálások főtárgya, Csiliér y András, a Keresztény Községi Párt ügyvezető elnöke, M achó Vilmos, a párt titkára segítségével Számon- tartotta, hogy a párt tagjai ott ma­radjanak és a távollevőket is behív­ják. A nemsokára bekövetkező ese­mények igazolták, hogy fontos és szükséges volt a gondos előrelátátás, nem véve ki a névszerinti szavazást ké­rő ivet se m, amely a megfelelő számú aláírással ellátva mün­den eshetőségre készen állt rendelkezésre Csilléry kezé­ben. * SPUR KÁLMÁN DR., a tehetsé­ges és szimpatikus budai fiskális volt az Ipari Munkaszervező Inté­zethez való fővárosi hozzájárulás ügyében a Keresztény Párt hivata­los szónoka. Indítványát, hogy a polgármestert utasítsák a Tabán- ügy záros határidő alatt a közgyű­lés elé való hozatalára, elsőnek maga a polgármester fo­gadta el, utána óriási többséggel a közgyűlés. A Keresztény Párttal szavaztak a tisztviselők, nemkülön­ben a szociáldemokraták is, akikr nek valóban nehéz lett volna a mesteri sakk húzással szemben arra az álláspontra helyezkedni, hogy tervpályázat ki­írását kívánják és nem a munka­alkalom azonnal való megteremté­sét. Noha a meglepett kormánypárt p u d c\s o: t emlegetett, a szar vazás mégis a Keresztény Községi Párt n ag y és határozóti diadalát jelentette. A jobb­oldalon beszéde végeztével melegen gratuláltak Spur Kálmánnak, aki szónoki szempontból is jelentős si­kert aratott SÜMEGI VILMOS, az agg szé­kely, a legutóbbi közgyűlésen hat­heti szabadságot kért és kapott. Szerdán azután váratlanul megje­lent a közgyűlési teremben, barátai üdvözlésére felvetvén a jogi prob­lémát: be kell - e jelentenie, hogy nem él a közgyűlés által meg­adott szabadsággal és megjelent a közgyűlési teremben? Lapunk zár­takor az erre vonatkozó vi­ta még tart, ha ugyan Sümegi bácsi időközben csakugyan el nem utazott Balatonboglárra, hogy sza­badságát megkezdje. ❖ CSORNA KÁLMÁN DR., az ár­vaszék uj és máris méltán népszerű elnöke junius 9-én, pénteken töl­tötte be fővárosi szolgálatának hu­szonötödik évét. A jubileum alkal­mával az árvaszék tisztviselői kara baráti vacsorát rendezeti elnöke tiszteletére. * LIBER ALPOLGÁRMESTER a pünkösdi ünnepeket Balatonkene­sén töltötte. * RUM BACH DEZSŐVEL a város­háza egyik értékes egyénisége távo­zott az élők sorából. A félárbócra húzott kis lobogó, amely elhunyta al­kalmából a városháza homlokzatán megjelent, nem fejezi ki azt a gyászt, amelyet Rumbach Dezső, ez a tal­pig korrekt ur, elsőrangú mérnök­ember és pesti patrícius távozásá­val közöttünk hagyott. A régi Pest egyik karakterisztikus színfoltja tűnt el vele, akiről még sokáig fog­nak beszélni Budapest kövei, utolsó sarja a Rumbach-familiának, mely­nek fiai generációkat, több mint egy évszázadot töltöttek Budapest szolgálatában. Halkszavu, izig-vérig pedáns mér­nök volt Rumbach Dezső, néhány évvel ezelőtt bekövetkezett nyuga- lombavonulásáig kerek harmincöt esztendőt töltött el az ut- és csa­tornaépítési ügyosztályban. Nálánál jobban senki sem ismerte Budapest köveit: az utcák burkolatát és a földalatti Budapestet: a modern világváros rejtelmes csatornaháló­zatát. Hivatali működésében köz­mondás-szerű tisztesség és becsüle­tesség vezette: ideálja volt a köz­hivatalnoknak, aki magas tisztsé­gében bírói funkciót teljesít, meg­támad hatatlanul és megközelíthe­tett énül. Hivatali működésében: hí­ven elődjeihez és tanítómestereihez, F ock Edéhez és S olt y Lajoshoz, kissé talán túlzottan konzervatív is volt, azt az álláspontot képvi­selve, hogy a modern útépítési irá­nyok, a betonok és cementek, ná­lunk még nagyon is kipróbálatla- nok, ragaszkodni kell a rég bevált módozatokhoz, a bazaltkőhöz és a kiskocka-kőhöz. Azon szerencsés kevesek közé tar­tozott a köztisztviselők társadalmá­ban, akik nagy öröklött vagyonnal rendelkezvén, nobile officium-ként viselhetik hivatalukat. A József- körut és Üllői-ut sarkán levő nagy bérpalota, amelyben a Valéria-ká- véház van, volt az övé, itt élt teljes visszavonultságban, az egyik eme­leti úri lakásban, alig járva társa­ságba, és alig érintkezve hivatal- társain kívül bárkivel is. Elegáns alakja csak néha tűnt fel a tiszt­viselők Eszterházy-utcai kaszinójá­ban, aminthogy nyugdíjaztatása óta csak elvétve fordult meg a vá­rosházán. A családi kripta, melynek kapuja eltűnő koporsója mögött bezárul, őrzi nagyapjának, a régi Pest sza­bad királyi város tiszti főorvosának omladozó hamvait is. A nagyapa emlékét utcanév őrzi az Erzsébet­városban, az unokáét tisztviselő tár­sainak emlékezete és egy emberöltő tisztes, alkotó és építő mérnök­tisztviselői munkája. * RAGYOGÓAN SZÉP IDŐ KED­VEZETT a BSE kenesei vivóverse­nyének. Jelen voltak: Liber al­polgármester, Karafiáth nyug. kultuszminiszter, Harrer Ferenc nyug. alpolgármester, Joanovich Pál felsőházi tag, Krencsey Géza, a Vivószövetség elnöke, Szécsy László, a Vivószövetség alelnöke, H on f f y Lajos, a BSE vivószak- osztályának elnöke stb. A dijakat Liber alpolgármester lelkes hangú beszéd keretében osz­totta ki. — A Budapest Sport Egye­sület — mondotta az alpolgármes­ter — immár húsz éve áll fenn, húsz éve iparkodik megvalósítani azokat a nemes törekvéseket, amelyeket maga elé tűzött. Ma, már mindenki tudja azt, hogy a sport a nemzet életfájának erejét növeli és edzi arra, hogy dacolni tudjon az idők minden viharával szemben. A BSE a fővárosi tisztviselők részére tette lehetővé a sport különböző ágainak a gyakorlását, ami fontos a nemzet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom