Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-03 / 22. szám
Budapestf 1933 junius 3 XL évfolyam 22. szám XU BUDAPEST Tek. pöváros i Bpest nyilvános Könyvtár Vili. .Revltzky-u-^ Előfizetési érák;: Egész évre ... * ............................30 pengő Fé lévre............................................. . . . 15 pengő Eg yes szám ára öO fillér I FELELŐS SZEKKLSZIŐ: DOB¥ ANDOR DR 7 Szerkesztőség és kladóhivalal: Budapest. IV.. Kaas lvor-ulca 9. Telefon: «2-8-23. Postaiakarékp. thequeszamla 30913 \ tabáni isj (enpálgázat bizonytalan MOre elodázta az egyetlen inscfiiimiiKa alhalniat Petrovácz Gyula éles nyilatkozatban felveti az elgáncsolta felelősségének kérdését Választás és morál Soha nagyobb izgalom nem előzött meg még választást, mint azt, amelyet a jövő hét csütörtökjén fog a főváros törvényhatósági tanácsa megejtetni. A folyton csökkenő tisztviselői fizetések, az egyre szárazabbá és kisebb darabbá váló tisztviselői kenyér és az általános elszegényülés szolgáltatnak infer- nális zenét ahhoz a példátlan kö- nyök-háboruhoz, amely nemcsak a tisztviselői tekintélyt alázza porig, de az emberi méltóságot is mélyen sértően folyik hetek, sőt hónapok óta, A városatyák végig-kilincselé- sének szinte népvándorlás-szerül pro- cessziója, ha erről egyáltalában lehet szó, még Ízléstelenebbé és lealacsonyít óbbá tették ezt a szörnyű tülekedést, amelynek végén nincsenek győzők, csak legyőzőitek, mert a boldog emberek, akik előlépnek, az üröm olyan keserű tömegével keverhetik örömeiket, hogy a sok izgalom és gyötrődés mellett valóban csekély jelentőségűnek látszik a tulajdonképeni eredmény. Amikor az uj fővárosi törvényt tárgyalták az országgyűlés képviselőházában, a tisztviselők életfogytiglan való megválasztásával el akarták kerülni a pályázó tisztviselők szomorú vesszőfutását a választást megejtő bizottsági tagoknál. A törvény intenciója a választások, illetőleg kinevezések leg- nagyobb részének a törvényhatósági tanács, a főpolgármester és a polgármester hatáskörébe való utalásával szintén az volt, hogy kisebb körre szükittetvén a választás, kevesebb lesz a tisztviselők kényszerű előszobázása az autonómia választott képviselőinél. A törvény ezen javitó-célzatu rendelkezése azonban a valóságban egyáltalában nem szüntette be a kveruláns hadjáratot, nem kristályosította ki a tisztviselői függetlenséget a választást megejtő autonómiával szemben, mert a könyörgések, panaszkodások és protekciók áradata már nemcsak a választást, illetőleg kinevezést eszközlő szerveket, hanem a, várospolitikai közéletet is elöntéssel fenyegetik. iVe beszéljünk arról, hogy a kor- téziának ez a tultengése a legnagyobb mértékben kellemetlen a törvényhatósági élet vezető tagjaira, mert se éjjelük, se nappaluk a sok hivatalt-kereső fekete kabáttól, Azt se említsük meg jelen alkalommal, hogy ezzel szemben egyes bizottsági tagok elvárják az előlépni kívánó tisztviselőktől, még a főtisztviselőktől is, hogy azok személyesen kérjék fel őket a nagybecsű pártfogásra, mert különben sértve érzik magukat és az ellenfélre szavaznak. Ne regisztráljuk azt a rengeteg ígéretet sem, amely ilyen alkalmakkor kénytelen-kelletlen a tisztviselők részéről elhangzanak, amely Ígéreteknek azután — ha egyáltalában beváltódásra kerülnek '— végeredményben úgy sem a közérdek látja a hasznát. Állapítsuk meg ehelyütt a legnagyobb nyomatékkai: a kilincselés mai rendszere prost it uál ja a köztisztviselői morált, pártok fiókirodáivá zülleszt hivatali helyiségeket, elsorvasztja a köztisztviselőnek függetlenségét, elzsibbasztja lelkiismeretét, balkáni állapotokat teremt a politikai borravalók osztogatásával, az erkölcstelenség fertőjében intézményesíti a politikai jutalmak rendszerét. Ezt a fekélyt sürgősen ki kell operálni a szervezetből! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A nagyközönség, de főként az építőipari szakmai érdekeltségek, valamint a tavaszi kenyérkereseti lehetőségeket váró ipari munkásság körében általános feltűnést, sőt megdöbbenést keltett a főváros tanácsának laz a döntése, amely a Tabán újjáépítésére vonatkozó polgár- mesteri előterjesztésnek az elutasításával uj tervpályázat kiírását határozta eí. Ez az egy szótöbbséggel hozott tanácsi határozat úgy született meg, hogy az Egységes Községi Polgári Párt a polgári ellenzéki és a szociáldemokrata tanácstagok szavazatainak a segítségével szembehelyezkedett a polgármesteri előterjesztéssel, amelyet egyedül csak a Keresztény Községi Párt támogatott. A Keresztény Községi Párt vezetőit kizárólag az a szempont vezette, hogy a polgármesteri előterjesztés elfogadásával ut és mód nyíljék a tabáni közmunkák azonnali megindítására. A tanácsi határozatot a képviselő- házban, népgyiiléseken, sőt a napisajtóban is többizhen szóvátették. Egyértelműen az a felfogás jutott kifejezésre, hogy rendkívüli felelősség terheli azokat a tanácstagokat, akik a maguk szavazatának a leadásával a polgármesteri előterjesztés elfogadását és végrehajtását megakadályozták. Ennek a nagy felelősségnek a súlya arra kényszeritette az érdekelt tanácstagokat, hogy úgy a sajtóban, mint a tanácsnak a legutóbbi ülésén is felvonultassák csekély érveiket, amelyek uj terv- pályázat kiírásának a szükségességét támasztják alá — az ő véleményük szerint. A Keresztény Községi Párt tagjaira ez az utólagos érvelés kevés hatást gyakorolt. A Keresztény Községi Párt vezetői és minden egyes tanácstagja változatlanul azon az állásponton van, hogy semmiféle utólagos magyarázat sem mentheti azt az eltévelyedést, amely a tanácsülésen a polgármesteri előterjesztés elutasítását és ezzel a tabáni közmunkák meginditásának bizonytalan időre való kitolását eredményezi. Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja., aki az építkezési kérdéseknek országosan elismert szakértője, a következőket mondotta ebben az ügyben az Uj Budapest munkatársának: — Akárhogyan is akarják szépíteni és korrigálni a tanácsülésen történt baklövést, a tabáni probléma megoldásának uj tervpályázat kiírásával való komplikálása a munkaalkalmak teremtésének a lehetőségét bizonytalan időre odázta el. Az sincs teljesen kizárva, hogy a Tabán újjáépítése és a közmunka- tervek végrehajtása teljesen lehetetlenné vá't. Nem kétséges ugyanis, hogy az Ipari Munkaszervező Intézet révén rendelkezésre álló hitelt nem lehet huzamosabb ideig fenntartani. Az a kedvező helyzet, amely éppen a mai nehéz időkben a tabáni közmunkák megindítása tekintetében kínálkozott. sohasem fog teljes egészében visszatérni. — Három részből áll a tabáni probléma. Az egyik a tervkérdés. Az ügyosztály által készített hivatalos tervezet úgy közlekedéspolitikai, mint városrendezési és épités- esztétikai szempontból is minden kívánalomnak megfelel. A jelenlegi tervezettől lényegesen eltérő tervet az uj pályázat sem eredményezhet. Eszmei tervpályázat kiírása elvileg helyes, de csak a megoldásra váró eszmék kiforratlanságának az idején. Akkor, amikor a tabáni gondolat megvalósítása körül már évtizedes tárgyalások zajlottak le, amikor tehát minden energiát a munkák megindítására kellene fordítani, uj, eszmei tervpályázat kiírása csak a munkák megkezdésének elodázását jelentheti. Olyan eset ez, mint amikor az esküvő előtt álló vőlegény azzal a kifogással hozakodik elő, hogy nem tetszik neki a menyasszonynak az orra. Ha a munka nélkül tengődő épitószgene- ráció foglalkoztatására és szociális felősegítésére van is szükség és pedig igen nagy szükség tervpályázatok kiírására, akkor más területet is lehet találni a főváros autonómiájár nál. Megjósolhatom, hogy az uj tabáni terv, amely ebből a most kiírásra kerülő pályázatból születik meg, minden körülmények között hasonlítani fog és pedig veszélyesen azokhoz az előtervekhez, amelyek a városházán készen feküsznek. Meg kell jegyeznem, hogy a polgár- mesteri előterjesztésben lefektetett tabáni tervezet még a retorták egész sorozatán ment volna keresztül, igy például a közmunkatanácson is, amelynek a bírálata kitűnő módosításokat hozott volna. Még a főváros közgyűlésén is lehetőség és mód kínálkozott volna az időközben felmerült kifogások érvényesítésére. Ezt a sorsot nem fogja elkerülni az az esetleges terv sem, amely majd a pályázat eredményeként fog jelentkezni. — A Tabán-probléma megoldásánál szerepet játszó második szempont — a pénzügyi fedezet kérdése. A tabáni munkálatok körül ebben a percben csupán a telkek parcellázásához tartozó úgynevezett előkészítő munkálatok kerülhettek volna sorra, vagyis a közmüveknek a megépítése az elfogadott terv szerint. Az útépítés, a csatornázás, a vízvezeték megépítése, a villanyvilágítással való ellátás, a gázvezetékek lefektetése, mind olyan természetű munkák, amelyek ínség munka formájában hajthatók végre. Ez volna a fővárosnak az őszre és a téli hónapokra szóló inségmunka-programja. Ezidőszerint inségmunka keretében alig lehet másfajta tervek végrehajtására gondolni, mert hiszen az egyéb útépítési és csatornázási munkálatok fedezete a folyó évre vonatkozóan már teljesen kimerült. A halasztó határozattal kockázatossá vált, vájjon az Ipari Munka- szervező Intézet tud-e későbbi időpontban nyolcmillió pengőt a főváros rendelkezésére bocsátani. Ez a nyolcmillió pengő most le van kötve a főváros részére, tehát azonnal igénybevehető és felhasználható volna. A kormány az Ipari Munka- szervező Intézet létesitósekor határozottan kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy közmunkák mielőbbi meginditásának a céljaira akar tőkét és hitelt teremetni. Kérdéses, hogy a kormány hajlandó-e ennek a célnak a szol- gálásával várni. Megtörténhetik tehát, hogy későbbi időpontban lesz egy mindenki által elfogadott terv, amely azonban éppúgy terv marad, mint az első Wargha-féle terv. — A harmadik szempont az időveszteség kérdése. Bármennyire iparkodunk is sürgősen előkészíteni az uj eszmei tervpályázat kiírását, bármilyen rövid terminust szabunk is meg a,z uj tervek benyújtására, bizonyos, hogy a közmunkák meginditásának a terminusa sok-sok hónappal későbbre marad, mint amikor a polgármesteri előterjesztés elfogadása esetében aktuálissá vált volna. Nem is beszélek arról, hogy az ilyen rövid terminusoknak a kitűzése a munka minőségének a rovására megy. Olyan nagy problémát, mint amilyen a Tabán újjáépítése, nem lehet sürgetve, gyorsított tempóban megoldani. A tervpályázat kiírásának az előkészítése, a tervek szakmai kidolgozása, a beérkezett pályaművek elbírálása hosszú időt igényel. Ez az idő nézetem szerint legalább egy teljes esztendő. Bizonyos vagyok abban, hogy a jövő teljes mértékben igazolni fog engem ezekben a megállapításokban. Kérdéses továbbá, hogy ez alatt az egy esztendő alatt nem mennek-e teljesen tönkre azok az egzisztenciák, legyenek azok akár építési vállalkozók, akár munkások, akiknek a Tabán újjáépítésének azonnali megkezdése kenyérgondjaik megszüntetését jelentette volna.
