Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-20 / 20. szám

6 TTJKTmAPEXT 1933 május 20. A száguldó reménytelenség Naponta kétezer pengőt űzet rá a főváros az autóbusz-közlekedés gyönyörűségeire — Az Uj Budapest tudósítójától. — 1932. julius lió elsején, amikor a Beszkárt az Autóbuszüzemet üzem- kezelésbe átvette, a polgármester ismeretes rendeletének az volt a célja, hogy a közlekedési üzemek egyesítésére megtörténjen az első lépés. Annak idején éppen az Uj Budapest hasábjain illetékes ténye­zők részéről nyilatkozat hangzott el, hogy az autóbuszt illetően a Beszkárt egyelőre a megfigyelés álláspontjára fog helyezkedni és a tapasztalatból fogja azután a Beszkárt vezetősége leszűrni azo­kat az intézkedéseket, amelyek a közönség érdekében a közlekedés egységesítése terén szükségesek­nek fognak mutatkozni. Arra vonat­kozóan is történtek ígéretek, hogy az autóbusznak üzemkezelésbe vé­telével kapcsolatosan olyan közle­kedési politikát kell inaugurálni, amely százszázalékosan közérdek és nem speciálisan üzemi érdek, de mindenesetre igyekezni kell azon, hogy a két üzem addigi áldatlan konkurenciája megszűnjön és az Autóbuszüzem deficitjének eltünte­tésével ne közpénzekből kelljen milliókat áldozni a száguldó defi­citre. Nos, a száguldó deficit azóta szá­guldó reménytelenséggé változott, amint az az üzem elmúlt esztendei zárszámadásából kiderül. Amint­hogy a megígért egységesítés, ille­tőleg beolvasztás dolgában semmi a világon nem történt a múlt év julius elseje óta, ha csak azon nagy- fontosságú eseményt nem említjük, hogy a Beszkárt és az Autóbusz­üzem kalauzait kölcsönösen áthe- lyezgetik: vajmi kevés kilátás van arra, hogy a deficitet cipelő kék bárkák a közeljövőben a fővárosi közlekedés hasznothajtó tényezőivé váljanak. Nem rekriminálunk, bé­kében hagyjuk az üzem régi veze­tőségét és igazgatóságát, de meg­állapítjuk: mióta a Beszkárt át­vette az Autóbuszüzemet, még na­gyobb lett a deficit, még nagyobb lett az önköltségi ár kilométeren­ként, szóval az átvétel után a fővá­ros szempontjából ahelyett, hogy javult volna, jelentékenyen rosz- szabbodott a helyzet. Az elmúlt évi zárszámadás sze­rint személyi kiadásokra 262.969 pengő, dologi kiadásokra (amely­ből 823.763 pengő a 13,538.105 pengő beruházott kölcsöntőke kamata), 7,440.794 pengő ment el. Az elmúlt esztendőben az Autóbuszüzem defi­citje 1, 315.881 pengő volt, vagyis átlagosan kétezer pengőt fizet rá a főváros arra, a kétesértékü dicső­ségre, hogy utcáin autóbuszok is szállítják az utazó közönséget. Az elmúlt évben az előző évi 6,354.576 kocsikilométerrel szem­ben, 5,803.888 hasznos kocsikilomé­tert teljesített az üzem, a szállí­tott utasok száma az 1931. évi 22.714.494-ről 22,004.902-re csökkent, tehát a csökkenés 3.12 százalék. Az üzem járműállománya százharminc autóbusz, tizenhárom szerkocsi és teherkocsi, két motorkerékpár és egy személykocsi. Az üzem által fogyasztott anyagok értéke 1932- ben 1,980.301 pengőt tett ki, szem­ben az 1931. évi 2,578.443 pengővel. Az üzem személyzete az év végén 1032 fő volt az 1931. év végén jelent­kező 1018 fővel szemben. Egy kocsi- kilométer önköltsége az 1931. évi 124.66 fillérről 132.73 fillérre emel­kedett, ami laikus szemmel is néz­ve, olyan horribilis összeg, amely a legszigorúbb vizsgálat azonnali megindítását követeli. Megdöbbentő számokat látunk az üzem vagyonmérlegében. Mint az elmúlt esztendőkben több cikkben kefejtettük, az Autóbuszüzem tel­jes egészében az adósságok bázisán alapul úgy a beruházó kölcsöntőke, mint a hitelezők számláját illetően. 13,538.105 pengőre rúg e pillanatban az üzembe ruházott tőke, ezzel szemben az értékosökkentési tarta­lékalap mindössze 2,172.609 pengő, vagyis a rövid élettartamú kocsik értékcsökkentési tartalékját nem az újítási lehetőségnek megfelelő összegekkel, hanem annál jóval ala­csonyabban dotálják. De nézzük a hitelezők számláját, melynek téte­leiben a leg-pregnánsabiban szemlél­hető az üzem omlatag pénzügyi struktúrája! A múlt esztendő utolsó napján az üzem összes folyó tartozása 1,697.096 pengőre rúgott, 117.160 pengővel többre, mint az előző esz­tendőben. öregségi és rokkantsági dijak után 360.681 pengővel tarto­zik az Autóbuszüzem, a községi háztartás kamatkövetelése a beru­házó kölcsön után 823.763 pengő, a Társadalombiztosító ^ Intézetnek 8865 pengővel, a Beszkártnak 23.668 pengővel, kisebb számlák után pe­dig 396.872 pengővel vannák meg­terhelve az Autóbuszüzem könyvei. Jellemző a tehetetlen pénzügyi üzemvitelre, hogy ezzel szemben viszont az 1930. és 1931. évi hiá­nyokból 1,586.283 pengőt még min­dig nem térített meg a központi igazgatás az üzemnek, amely igy — talán jobb szándéka ellenére — kénytelen adósságokba verni ma­gát. Minden vonatkozásban szánalma­san reménytelen az Autóbuszüzem helyzete és kilátástalan a jövője is. Az egyetlen biztató sugár az a kí­sérleti munka, amelyet a műszaki osztály az üzemgazdaságosság fo­kozása érdekében az elmúlt esze- tendőben folytatott. A Diesel-moto­rok bevezetésére irányuló kísérle­tek eredményeiből kiderült, hogy ha az üzem tulajdonában levő száz­tíz Benz-Mercedes autóbuszt kivé­tel nélkül Diesel-motorokkal sze­reltetnék fel, úgy a Diesel-moto­rok kisebb fajlagos fogyasztása, illetve a nyersanyag és motalkó fogyasztása révén mutatkozó éven­te többszázezer pengő értékű üzem­anyagmegtakar itás lenne elérhető, még a motorcserékre fordított tőke megfelelő amortizációjának figye­lembevételével is, az eddig volt fo­gyasztás értékével szemben. Kér­dés azonban, hogy a fővárosi gáz­gyár által felállított benzolgyártó üzem termékeit felhasználni ké­szülő nyersolajmotorok nem lesz­nek-e annyira bűzösek, hogy azokat majd rövidesen ki kell vonni a for­galomból. Nem állanak megfelelő statiszti­kai adatok rendelkezésünkre, hogy a budapesti Autóbuszüzem és pénz­ügyi adatait a külföldi nagyváro­sok autóbuszközlekedésével össze­hasonlítsuk. A Beszkártnak van valamiféle statisztikai osztálya, szeretnék ennek az osztálynak a megfelelő összehasonlító tábláza­tait látni! Bizonyos azonban, hogy az üzemnek mai adoptált állapotá­ban is mélyreható szerkezeti hibái vannak, amelyeket ki kell küszö­bölni, még pedig a legsürgőseb­ben, mert a 133 filléres kilométeren­kénti önköltségi ár napi kétezer­pengős deficitjét valóban nem bírja megfizetni a főváros sovány pénz­tárcája! Bednárz Róbert a tanügyi állások betöltéséről A Keresztén; Községi Párt tanügyi bizottságának központi tanácsülése — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Keresztény Községi Párt tanügyi bizottságának központi tanácsa az ösz- szes kerületi vezetők bevonásával ülést tartott. Az élénk érdeklődés mellett le­folyt ülésen minden aktuális kérdést behatóan megtárgyaltak. Bednárz Róbert prelátus elnöki megnyitójában vázolta azon nagyará­nyú tevékenységet, melyet a Keresz­tény Községi Párt a tanügy érdekében kifejtett az utóbbi tiz esztendő alatt. A múlt eredményei és viharai azonban nem jelentik azt, hogy nyugvóponthoz értünk. Most is a párt vezérével egye­temben minden lehető alkalmat megraga­dunk, hogy a tanügyi tisztikar jo­gos igényeit kielégítsük. Legutóbb elhatároztuk, hogy a Segítő- alapnál az állások betöltésekor a tan­ügyi tisztikar is részese lehessen a ve­zetésnek. Sikerült meggyökereztetni azt a gondolatot is, hogy amint egy tan­ügyi állás megüresedik, azt azonnal be kell tölteni. Erélyesen szorgalmazza a párt az ideiglenesitéseket, ami befejezett tény, csak a pénzügyi fedezet elő­teremtéséről kell gondoskodni. A ki­nevezéseket és választásokat is meg­sürgetik. A tanítók gyermekeinek az elhelyezését is szivén viseli a vezetőség. Legfőbb gondunk, hogy az ország szi­vében a közoktatás az ősi hagyomá­nyok alapján keresztény nemzeti szel­lemű maradjon. A nagy tetszéssel és tapssal fogadott elnöki megnyitó után Urbányi C. József tartott beszámolót: — A bizottság az elmúlt esztendő fo­lyamán — mondotta — különösen nagy tevékenységet fejtett ki a revízió érdekéb en, mert jól tudjuk, hogy ennek a kérdésnek TUNGSRAM MEGBÍZHATÓ', JO' KOH\ GYULA KEFE* ECSETGYÁROS Aranykoaioroa mester GYÁR: VTL, RÓZSA-U.20 Telefon« József 302—AB megoldása egyik legfontosabb feladat. Ezzel az ifjúságunk elhelyezkedésének problémája is megoldást nyerne. Reví­ziós gyűlésünkön S z e n d y Károly dr. tanügyi tanácsnok is részt vett. Hatá­rozatainkat közöltük a vallás- és köz- oktatásügyi miniszterrel, aki terje­delmes választ adott és kérte to­vábbi munkálkodásunkat ezirányban. Felterjesztést intéztünk még a külföldi tankönyvekben található rágalmakról a Revíziós Ligához, a Magyar Nemzeti Szövetséghez és a Társadalmi Egyesü­letek Szövetségéhez. Revíziós vacsorát is tartottunk, melyen mintegy 300 tag­társunk vett részt, ahol Pethő Sándor dr., a „Magyarság“ főmunkatársa tar­tott előadást. — Kerületi tanügyi bizottságaink ut­ján foglalkoztunk az uj elemi iskolai helyi tantervvel s általános vélemény­ként kialakult az a nézet, hogy különösen az ország szivének, a fő­városnak tantervében kell aláhu- zottan hangsúlyozni a magyar nemzeti, valláserkölcsi oktatás és nevelés szükségességét. Azonkívül igen érdekes pedagógiai, didaktikai előadások hangzottak el. Legutóbb Ernszt Sándor volt val­lás- és közoktatásügyi miniszter nagy­szabású kultúrpolitikai előadásban ki­jelölte a keresztény pedagógia irányait. — A bizottság nem feledkezett meg a tanügyi tisztikar vitális érdekeiről sem. Átiratot intéz­tünk a vallás- és közoktatásügyi mi­niszterhez a tanítók gyermekei érdeké­ben. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter leiratában magáévá tette kérésünket és meggyőződést szereztünk róla, hogy kéré­sünk nem volt a pusztába kiáltó szó. Ezen kérésünket Írás­ban benyújtottuk a keresztény párt ve­zéréhez, W o 1 f f Károlyhoz is. A nyug- dijkérdés törvényhozási utón való rendezésének elh,alasz- t á s á t kértük, amikor nyugodtabb idők lesznek. Jelenleg legfeljebb ren­deleti utón lehetne intézkedni. — Tekintettel arra, hogy a diplomás tanárok, tanítók százai vannak állás nélkül, az a kívánság merült fel, hogy minden az iskolával kapcsolatos ál­lást tanítókkal töltsenek be, mint az iskola- és gondozónővéri, az étkezte­tési felügyelői, az iskolai nyilván­tartói állásokat. — Állandóan szorgalmazta a Keresz­tény Községi Párt a helyettesek ügyének rendezését. Ezt sikerül némileg rendezni 80 uj ideiglenes állás szervezésével. A kinevezések sűrűbb tartásával egész sorát nyitjuk meg az előírn­ia d á s n a k. Oda fogunk hatni, hogy a fővárosi helyettes tanítók, akik nyáron nincsenek elfoglalva, nyaral- tatással vagy a napközi ott­honban, mint az államiak havi 80 pengőt kapjanak. —- A sikeres munkáért elsősorban is az elismerés zászlaját meghajtja a tan­ügyi tisztikar Bednárz Róbert prelátus, elnök előtt, aki szívós kitartással, fáradhatatlan buzgalommal és hazafias önzetlenség­gel dolgozik a székesfőváros oktatás­ügyének fejlesztéséért és a tanügyi tisztikar érdekeiért. A tanítóság ezért fokozott lelkesedéssel és buzgalommal törekszik arra, hogy a kerületi szervezeteket úgy építse ki, hogy azok teljes aktivitással működje­nek. Az újabb célkitűzésekről és a kerületi szervezetek munkájának kérdéséhez hoz­zászóltak : Fallenbüchel Tivadar* Párkányi Norbert, Vándor y De­zső, dr. Sc h aller Sándorné, D r é- g e 1 y Dezső, Huszti József, R e i s c h I Rew Sándor, J ó z s a Rezső, Lenkei Lehel, Samay Ödön, vitéz öry Gyu- láné, Puskás Sándor és ölveczky Pál. Végül nagy lelkesedés mellett elhatá­rozta a tanügyi bizottság, hogy junius elején Wolff Károly tiszteletére va­csorát rendez, hogy kifejezhesse hálá­ját, szeretetét és ragaszkodását a Vezér iránt. Bednárz Róbert prelátus-elnök lel­kes buzdító szavakkal bezárta a bizottság központi tanácsának ülését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom