Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-09 / 14. szám
1932 április 9. TT.T JtTIDAPEST 5 Mennyit ér az évi egymillió pengőbe kerülő iskolaorvosi intézmény? Egyharmad költséggel célszerűbben lehetne ellátni az iskolás gyermekek orvosi felügyeletét, ha az iskola- orvosi állás nem csupán jól dotált mellékfoglalkozás lenne — Orvosi vezetés nélkül működik az intézmény, a tiszti főorvosnak csupán véleményezési és előterjesztési jogot biztosit a szabályrendelet — Az Uj Budapest tudósítójától — A tanügyi bizottság legutóbbi ülésén a nyomorúságos öltözetű, lerongyolódott főváros fejére pompázatos, drága kalapot tett, a legutolsó nyugati divat szerint valót: elfogadta és véleményezte az iskolaorvosi intézmény megszervezését javasló szabályrendelet-tervezetet. A közegészségügyi bizottság a közeli napokban foglalkozik az iskolaorvosi intézmény véglegesítésével és rövidesen a törvényhatósági tanács és a közgyűlés is abban a helyzetben lesz, hogy nyilatkozzon afölött: szükség van-e az iskolaorvosi intézményre mai formájában, amely nem egyéb, mint protekciós orvosok jól díjazott mellékfoglalkozása és előmozditja-e a főváros közegészségügyét és a gyermekvédelmet ez az intézmény, amely megállapítja, ha ugyan megállapítja a bajt és betegséget, de sem azok megelőzéséről, sem a beteg gyermekek elhelyezéséről és gyógyításáról gondoskodni nem tud. A főváros ezévi költségvetésében az iskolaorvosi intézmény személyi kiadásai 455.910 pengőre rúgnak. Ebből kap évi 3240 pengő fizetést és 440 pengő lakbért 64 iskolaorvos, 21 fogorvos, 1 röntgenorvos, 4 szemorvos, 2 füloiVas, 2 orr- és gégeorvos, 2 idegorvos, 1 bőrgyógyász, 1 orthopäd-orvos, 3 belgyógyász, 20 aszisztensnő, ebből fizetik a helyettesítéseket, kültelki pótlékokat, havi pótlékokat, közlekedési segélyt, családi pótlékot, az altisztek kapusi és takarítási dijat, a betegsegélyző munkaadói járulékot, a balesetbiztosítási járulékot, a szakfelügyeleti dijakat és mindezen megnőtt kiadási tételek után még mindig marad 17.300 pengő, amelyeket segélyekre és jutalmakra osztanak szét, Ugyancsak az iskolaorvosi intézmény terhére számolják el a 3 központi iskolanővér (akik közül a vezető lakbérrel együtt 6606 pengő jövedelmet élvez évente), a 13 körzeti iskolanővér, a 10 gondozónővér fizetését, jövedelmeit, helyettesítéseik évközi előlé- pését, az 54 ideiglenes iskolanővér illetményeit, balesetbiztosítási járulékait, segélyeit és jutalmait. Évi 68.000 pengőbe kerül az iskolaorvosi intézmény rendelőinek pótlása és javítása, nyomtatványai, telefonjai, 15.u0o pengőbe az iskolanővéri intézmény dologi tételei, úgy hogy végeredményben kerek egymillió pengő megy el az adófizető polgárok pénzéből az iskolaorvosi intézmény öncéllá terebélyesedett csemetéjére. Kétségtelen, hogy minden fillér, ami a jövendő generáció egészségét istápolja, erőit fejleszti, jó és hasznos kiadás. Ettől a nemes céltól nem sajnáljuk a milliókat, feltéve természetesen, hogy a főváros pénze jó helyre megy. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az intézmény mai formájában rosszul sikerült ka- rikakaturája annak az orvosi gyermekmentésnek, amely elsősorban Amerikában divatos. (Ahonnan különben a mi intézményünket annakidején ideplántálták.) Szaladó orvosok, akik mellékfoglalkozásnak tekintik az iskolákban való elfoglaltságot, még csak a kisebbik baj, a nagyobbik baj az, hogy ha meg is állapítják valamelyik gyereknél a betegséget, ha csak nem egy gyors lefolyású betegségről van szó, segíteni nem tudnak. Lássunk egy példát! Megállapítják egy gyerekről, hogy tüdőcsucshurutos,^ családtagjai betegek, hozzátartozói közül többen tüdővészben pusztultak el. Mit tud az iskolaorvos tenni ezzel a beteg gyerekkel? Ki tudja emelni a környezetéből, szanatóriumba tudja helyezni, vagy ha egyébre nem, disz- penzér-látogatásokra kötelezheti? Nem! Semmi nem történik a beteg gyerekkel, marad minden a régiben, fertőzi társait, az egymillió pengős orvosi intézmény mellett előbb- utóbb elpusztul. Addig, amig nincs megfelelő szociálpolitikánk, modern lakás hygié- nénk, felesleges, nagyon felesleges mai szétterpeszkedő formájában az iskolaorvosi intézmény. Hiszen még azt sem tudják elérni, hogy a nyári kiválogatásoknál a gyengélkedőket, az üdülőket küldjék el a különféle nyaralótáborokba, az intézmény mai széttagolódott, zűrzavaros rendszertelenségében hónapok és hónapok elmúlnak, amig valamelyik iskolában az a gyerek, aki nem tudva betegségéről, önmaga nem jelentkezik, orvos elé kerül. Az iskolai orvosi intézmény szociálpolitikai potemkiniáda, melynek fehérkabátos orvosai mögött a nyomor legsötétebb képei rejtőznek! Kétségtelen, hogy még mai nyo— Az Uj Budapest tudósítójától — A kereskedelemügyi miniszter a múlt hónap közepén tudvalévőén rendeletet bocsájtott ki a koporsók és halotti kegyeleti cikkeket árusító vállalatok üzletkörének meghatározása tárgyában, lényeges változást eszközölve a Községi Temetkezési Intézetnek kormányhatóságilag jóváhagyott szabályrendeletben meghatározott üzletkörén. A miniszteri rendelet csupán a halottaknak koporsóba helyezését, ravatalozását, őrzését és sirbahelyezését, vagyis csak a szorosan vett temetkezést utalja a Községi Temetkezési Intézet üzletkörébe és kimondja, hogy koporsókat, halotti vánkosokat, szemfedőket és a temetkezésnél használni szokott egyéb kegyeleti cikkeket ezentúl bármelyik iparos, illetőleg kereskedő árusíthat, akinek a felsorolt cikkek előállítására, illetőleg forgalombahozatalára ipar- jogositványa van, vagy akinek ez a fennálló szokás és gyakorlat szerint munkakörébe és üzletkörébe tartozik. A kereskedelmi miniszter ezen rendelete a legnagyobb mértékben sérelmes és káros a székesfővárosra. A temetkezési vállalkozásnak községi kezelésbe vétele és ezzel kapcsolatban a volt temetkezési magánvállalatok megváltása annakidején a székesfővárostól 1,000.000 pengőnyi anyagi áldozatot követelt. Ezt az áldozatot a főváros az 1925- ben alkotott szabályrendelet rendelkezéseiből kitünőleg abban a tudatban hozta meg, hogy a Községi Temetkezési Intézet üzletköre mindazon tevékenységeket kizárólagos joggal foglalja magában, amelyeket azelőtt a temetkezési magánvállalatok láttak el. A miniszteri rendelet rnorult gazdasági viszonyaink között is szükség van iskolaorvosokra és iskolanővérekre. Azonban sokkal kevesebbre és sokkal olcsóbbra: legalább egyharmadára kell redukálni az iskolaorvosi intézményre fordított költségvetési tételt! Olyképpen azonban, hogy az iskolaorvosi teendők ellátása ne könnyen lerázható mellékfoglalkozás legyen, napi 1—2 órát igénybevevő kellemetlen körút, hanem hivatás, életcél, amely egész embereket egészen elfoglal. Bizonyosra vesszük — ezt minden szakismeret nélkül határozottan merjük állítani, hogy húsz egész napon át foglalkoztatott iskolaorvos és néhány szakorvos sokkal intenzivebben el tudja végezni az iskolaorvosi teendők ellátását, mint a mostani garnitúra. Végh János dr., a nyugalomba került érdemes tiszti főorvos, amikor életrehivta az iskolaorvosi intézményt, minden valószínűség szerint kézhezvétele után ez okból a polgármester azonnal erélyes intézkedésre szánta el magát, annál is inkább, mert a tiszti ügyészség jól megokolt véleménye szerint a miniszteri rendelet törvényes jogszabályt sért. A főpolgármester a szerdai rendes közgyűlést megelőzően rendkívüli ülésre hívta össze a kereskedelemügyi miniszter fenti rendelete ügyében a törvényhatósági tanácsot. A polgármester a törvényhatósági tanács elé azt a javaslatot terjesztette, hogy mivel a főpolgármester előterjesztésére a rendelet visszavonását illetően a kereskedelemügyi miniszter nem volt hajlandó, emeljen panaszt a közgyűlés a miniszter törvénysértő rendelete ellen a közigazgatási bíróságnál. A gyors állásfoglalásra e tekintetben annál is inkább szükség van, mert a panaszjoggal a rendeletnek a törvényhatóságnál való beiktatást számított 15 napon belül való élés esetén a törvény ügy intézkedik, hogy a miniszteri rendelet érvénye mindaddig függőben van, amig a köz- igazgatási birpság a panasz tárgyában jogérvénjjesen nem dönt. A polgárn^éster előterjesztését a törvényhatósági tanács egyhangúan fogadta el és a szerdai közgyűlésen csupán tizenhét olyan bizottsági tág akadt, aki a polgár- mesteri előterjesztés ellen szavazott. A közgyűlési vitában kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk Cselényi Pál dr. felszólalását, aki a Keresztény Községi 't’árt részéről kijelentette, hogy a [Temetkezési Intézet kegyszerárusítása nem üzemi kérdés, hanem közegészség, szociálpolitika és kegyelet kérdése. Néhány uj ipari exiszteüciáról lehetne itt beszélni — nem úgy gondolta el a készitendá szabályrendeletben a főorvost hivatal szerepét, ahogyan az kontemp- lálva van. A szabályrendelet szerint a főváros tiszti főorvosának az iskolaorvosi intézmény ellenőrzésében és irányításában néhány semmitmondó frázison kívül vajmi kevés szerepe van. A rendelet-tervezet 46. szakasza szerint a főorvos szakfőnöke az iskolaorvosoknak, joga van ezenkívül véleményezni, ellenőrizni, előterjeszteni, szóval mindenre joga van, csupán intézkedni nem! Helytelennek tartjuk, hogy az iskolaorvosi intézmény nincs egy kívülálló orvosi tényező megfelelő vezetése és ellenőrzése alá helyezve. Ha a főorvos saját személyében nem is ér rá erre, ott van helyettese, akinek szépen fejlődő embonpointje csak nemesebb Ívelést kapna, ha reprezentációs pótléka és többi jól dotált mellékfoglalkozása mellé, mint pl. az Elektromos Müvek ellenőrző-orvosi állása, még az iskolaorvosi intézménnyel is intenzivebben kellene foglalkoznia! Mint fennebb jeleztük, a szabályrendelet-tervezet rövidesen a közegészségügyi bizottság elé kerül. A fentiek alapján kétségtelennek tetszik, hogy Csilléry András dr., a közegészségi ügyosztály mellé rendelt szakbizottság elnöke, a szabályrendelet megfelelő átdolgozása kapcsán figyelembe fogja venni azokat a szempontokat, amelyek az orvosi kar érdekeinek sérelme nélkül a cél épségben tartásával komoly százezer pengők megtakarítására látszanak alkalmasaknak. mondotta Cselényi — amelyek a rendelet életbeléptetése esetén alakulnának. Ellenben elveszne sok exisztencia a Községi Temetkezési Intézet működési körének megszüntetése révén és elveszne az a soksok pénz, amelyet adózó polgárok filléreiből fizettek annakidején a temetkezési vállalkozók üzemének megváltására. A tiszti főügyész a közgyűlési határozat alapján a főváros panaszát a közigazgatási bírósághoz a legrövidebb időn belül felterjeszti. Jogi szempontból a legfelsőbb bíróságnál be fog igazolódni a főváros álláspontja, mert a rendelet kétségtelenül ellentétben áll az 1922: XII. t.-c. 47. §-ának 2. bekezdésében foglalt, a képesített iparos által végezhető munkákat illetően tartalmazó rendelkezésekkel. De egyéb okok is szólnak amellett, hogy a Községi Temetkezési Intézet monopóliuma mai formája fennmaradjon, hogy vissza ne térjenek a halálmadarak, akik már jelentkeztek, alighogy a hozzátartozó lehunyta szemét, vagy még azelőtt, hogy a kedves kihűlő teste mellett kihasználják a család zavarodott pillanatait. A Temetkezési Intézet erkölcsi és anyagi alapjait megsérteni annál kevésbé szabad, mert az ingyen halottak elföl- deléséről a fővárosi intézmény mindig gondoskodni fog, de a profitéhes vállalkozó sohasem. Kétségtelen ily körülmények között, hogy a közigazgatási bíróság a jog és méltányosság szempontjai szerint deza- vuálni fogja a rosszul informált kereskedelemügyi minisztert és az autonómia hatáskörében hagyja meg a temetkezés teljes komplexumát. A halálmadarak visszatérése ellen a közigazgatási bíróságtól kért jogvédelmet a főváros közgyűlése A közigazgatási bíróság döntéséig a törvény értelmében nem lép életbe a kereskedelemügyi miniszternek a kegyszerek árusítását szabad iparrá tévő rendelete - Imponálóan túlnyomó többséggel foglalt állást a Temetkezési Intézet monopóliumának megsértése ellen a törvényhatósági bizottság
