Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-12 / 10. szám
IX. évfolyam IO. szám Budapest, 1932 március 12 UJ BUDAPEST ek.-- « ’sw ivonyvté Bpeßt. Gr.Károlyi u. 8. KÖZGAZDASÁGI Előfizetési Orale: Egész évre .......... 30 pengfl Fél évre..............................................................15 pengő Egyes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ: DOB Y ANDOR DRi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas ivor-utca g. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30913 Dednárz Róbert: Tarthatatlan ai a politika, ameig a tisztviselői iizetések folytonos csökkenésével akar szanálni e$ ugyanakkor nem teremt y| munkaalkalmakat! A szflKségmnnKa-akció meghosszabbítása nem pártherdés, nem lehet belőle erdemehef Kovácsolni! — Elő Kell teremteni a fedezetet, hogy az egyefemeKröl KIKerillő Hiúság elhelyezését a városnál legalább részben bizfositsuK Éber és az összeférhetetlenség A műfelháborodás, amellyel Éber Antal lemondott a közüzemi bizottság elnöki tisztéről, nem kelt nagyobb emóciói a többségi pártok körében, mint amekkorái az efajta görögtüzes szinfalhasogatások kelteni szoktak. Éber mindenkire haragszik. mindenhonnan kilép, mindenről lemond: megszokott dolog ez tuíla a városházán is, ahol működése hozzá méltóbb nagyvonalú koncepciók helyett szőrszálhasoga- tásban merül ki. Az üzemi bizottság meg fogja keresni a maga uj elnökét, aki nem a fogyasztóközönség érdekeivel ellentétes vizeken evező Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is egyben és további működésében meg fogja találni azt a középutat, ahol jól laknak a kereskedők és iparosok, viszont a nagy- közönség számára megmarad az üzemi gondolat káposztácskája. Éber Antal kilépését összeférhetetlenségi és üzem,kiteli szempontból kívánjuk ez alkalommal a mikroszkóp alá venni. Kétségtelen, hogy Éber lemondásának okai között, ha tudat alatt is, okvetlenül szerepelt az a megítélés, hogy az ő személyében összeütközik a kereskedelem és ipar érdekeit védeni köteles szakember a közönség egyetemes nézőpontjainak normája alatt álló választott bizottsági elnökkel. Az összeférhetetlenségnek az a ma- gasabbrendü etikája minden körülmények között dicséretreméltó vonás Éber Antalnál, szemben a fórumon tolongó bizottsági tagokkal, akik a tisztesség álszakálában sütögetik a maguk apró pecsenyéjét. Az ügyvéd-bizottsági tag ur. aki nyíltan odaáll a nagyvállalkozó százezres bérleti ügyében, hogy fele érdekeit az adófizető polgársóig érdekeivel szemben a szerződés megkötésénél is képviselje, csakúgy rákfenéje ennek az álszakálas közéleti tisztességnek, mint a bizottsági tag, aki szégyentelen strómanja a fővárosnál és a fővárostól függő vállalatoknál munkát hajszoló szükebb családtagjainak. De nézzük az érem másik oldalát, az üzemhiteli problémát, amelyet súlyosan megsértett az elnökségről leköszönő Éber Antal. A számszéki igazgató és a fővárosi főszámvevő által állandóan ellenőrzött és helyesnek elfogadott élelmiszerüzemi könyvvezetést nem lehet és nem szabad annak a Pénzintézeti Központnak revizoraival felülvizsgáltatni, amely intézmény a fizetési nehézségekkel küzdő vállalatok közismert szakértője. Ez a követelés rontja az üzemek erkölcsi hitelét és amikor nem bízik az autonómia számviteli szakértőinek eljárásában, rossz színben tünteti fel a főváros vezetőségét is. Mit szólna hozzá a bank, amelyhez Éber Antalnak tartoznia szerencséje volt, ha egy részvényes annak státusát külső szakértőkkel kívánná felülvizsgáltatni? Hiszen a kereskedelmi törvény is csak bizonyos feltételektől függően enaedi men törvényszéki szakértők kérését! Kétségtelen, hogy Éber Antalt indítványa megtételénél a főváros vezetősége iránt érzett bizalmatlanság is vezette. A főváros adminisztrációja elbírja ezt a nyilatkozatot is, annak megállapítása mellett, hogy lemondásával Éber csak azt a bizalmatlansági váltót számítolta le, amelyet az üzemi tyérdéshen, de egyéb kérdésekben is a főváros közönsége már réges- régen benyújtott neki. — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros vezetőségét rendkívül nehéz helyzetbe hozta a belügyminiszternek az a rendelkezése, amely szerint a városi igazgatásban megüresedő állásokat betöltetlenül kell hagyni. Ez a szigorú tilalom, amelynek deferálni kell, súlyos komplikációkat okoz nemcsak azért, mert a városházi adminisztráció zavartalan folytatását nehezíti meg, hanem azért is, mert az egyetemekről kikerülő ifjúság elhelyezkedését, teljesen lehetetlenné teszi. Komplikálja a helyzetet az a körülmény is, hogy éppen most készül a városházi státusrendezésre vonatkozó előterjesztés, amely előreláthatóan azt fogja megállapítani, hogy a városházi adminisztráció létszámát csökkenteni kell és a létszámcsökkentést az elhalálozás folytán megüresedő állások betöltetlenül hagyásával kell elérni. Ilyen körülmények között érthető az az idegesség, amely az egyetemi ifjúság körében észlelhető. A Keresztény Községi Párt hónapok óta foglalkozik ezekkel a súlyos problémákkal, mert a párt vezetősége tudatában van e kérdések nagy jelentőségének. Nemcsak ifjúsági kérdésről van itt szó, hanem általános nemzeti érdekekről is, amelyek veszedelemben forognak. Éppen azért, mert ilyen nagy horderejű problémának a sorsáról folynak tárgyalások az illetékes városházi tényezők között, szükségesnek tartottuk, hogy a Keresztény Községi Párt vezetőségéhez forduljunk felvilágosításért a megindított akció eddigi eredményei és a további harc folytatása tekintetében. Bednárz Róbert apátplébános. a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Évenként körülbelül négy-ötezer diplomás fiatalember kerül ki a különböző egyetemekről és főiskolákról. Ha ezeknek a diplomás fiatalembereknek legalább egy hányada nem tud elhelyezkedni, olyan komplikációkra kerülhet a sor, amelyeknek az elkerülése nemzeti és országos érdek. Nem kétséges ugyanis, hogy az elhelyezkedni nem tudó diplomás fiatalembereket a szélsőségek karjai közé kergeti a munkanélküliség. A Keresztény Községi Pártot ez az elgondolás vezeti akkor, amikor a legnagyobb eréllyel és nyomatékkai arra törekszik, hogy az állásbetöltést tiltó miniszteri rendelet visz- szavonassék. Akciónk főcélja tehát az, hogy a kormány vonja vissza azt a rendelkezését, amely szerint a megüresedő állásokat betölteni nem szabad. Szinte szükségtelen is ezt az akciót megindokolni. Ilyen rendkívüli időkben, mint amilyeneket ma élünk, úgy nemzetvédelmi szempontból, mint a közrend biztosításának szempontjából is, meg kell érteniök az illetékes kormánytényezőknek, hogy a, takarékossági szempontokat nem lehet többre értékelni, mint az ifjúság elhelyezkedésének a szükségességét. Lehetséges, hogy ebben az esetben nem lehet olyan mértékben takarékoskodni, mint az egyes illetékesek programba vették. Nekünk azonban az a véleményünk, hogy akárhonnan szerzik is, de valahonnan elő kell teremteniük azt a fedezetet, ami az ifjúság legalább egy részének az elhelyezkedéséhez szükséges. — Magunk is tudjuk, hogy az egész problémát száz százalékig megoldani nem lehet, az ellen azonban a végsőkig harcolnunk kell, hogy a probléma megoldását egyáltalán meg se kíséreljék! Az ország megcsonkítása következtében teljes lehetetlenség minden diplomának kenyeret adni, ennek ellenére azonban nem pesszimizmussal, hanem optimizmussal kell megkísérelni az elhelyezkedni akaró ifjúság problémáit. A magyar ifjúságot meg kell telíteni hittel és reménységgel, mert ha ezt a hitet és reményt elveszíti, akkor nemcsak az ifjúság veszett el, hanem maga az ország. Nekünk segítenünk kell rajtuk és nem szabad őket elveszni engednünk. Bele kell szuggerálnunk az ifjúság leikébe az optimizmust! Ha ez nem sikerül, akkor az ifjúság joggal keseredik el és ennek az elkeseredésnek katasztrofális hatásai lehetnek a nemzet fennmaradása és további boldogulása szempontjából. — Ezek a gondolatok vezérlik a Keresztény Községi Párt vezetőségét. Ami most már a gyakorlati megoldást illeti, egyszersmindenkorra szakítani akarunk azzal a felfogással, hogy takarékossági szempontból betöltetlenül kell hagyni a megüresedő állásokat! A legélesebb harcot hirdetjük ez ellen a megoldás ellen. Ellenkezőleg, egyetlen megüresedő állást sem szabad betöltetlenül hagyni, hanem most végzett fiatal, diplomás embert kell az elhalálozás vagy nyugdíjazás folytán megüresedő helyre állítani. Természetesen meg kell szüntetni minden álláshalmozást is, vagyis minden rendelkezésre álló összeggel az állások szaporítására és az üres állások azonnali betöltésére kell törekednünk. Március 31-én meg akarják szüntetni a szellemi szükség munka-akciót. Ha ezt megteszik, még fájóbbá teszik azokat a sebeket, amelyek az ifjúság lelkében égnek. A szellemi szükségmunkások között ugyanis igen nagy számban vannak most végzett, elhelyezkedni nem tudó diplomás fiatalemberek, ha most azután három hónapig 80—80 pengős segélyezés után, amelyért derekasan megdolgoztak, ismét az utcára tesz- sziik őket, olyan elkeseredés támadhat, amelynek a hatásai kiszámíthatatlanok lehetnek. Éhből az ügyből nem szabad pártkérdést csinálni! Minden városházi pártnak össze kell fognia mert meggyőződésem, hogy abban az esetben, ha minden egyes városházi párt egyértelmű eréllyel fog harcolni a szellemi szükségmunkások további foglalkoztatásáért, ez az akció eredményre fog vezetni. Azért hangsúlyozom ennél a kérdésnél a pártokon felüliséget, mert bizonyos oldalon maguknak vindikálják már előre is az esetleges meghosszabbítás sikerét. Itt nem a siker, itt nem a pártsiker a fontos, hanem a cél: az állásnélküli szellemi foglalkozásunknak további foglalkoztatása. A főváros több mint kétszázmillió pengős költség- vetése mellett nem lehet nagy probléma annak a félmillió pengőnek az előteremtése, amibe a szellemi szükségmunka-akció háromhónapos meghosszabbítása kerül. — Ide kapcsolódik a köztisztviselőket foglalkoztató kérdéseknek egész sora. Pártunk tarthatatlannak tekinti azt a politikát, amely a tisztviselői fizetések folytonos csökkentésével akarja szanálni
