Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-09 / 1. szám

1932 január 9. mmmaam

i'£JMimÁP£SI

Két polgármesteri rendelet

Irta: Szőke Gyula dr., felsőházi és törvényhatósági bizotlsági tag

Az uj fővárosi törvény a pénzügyi kezelés kereteit is megszabta ama régi tapasztalatok alapján keletkezett . óhajnak megfelelően, hogy szemben a régi költségvetés homályos számoszlopaival, a főváros pénzügyi helyzetébe világosságot öntsön és pedig ne csak a költségvetés újabb csoportosításával, hanem a vagyoni állapot és az évi kiadások lecgyszeriisitett kezelésével és állandó ellenőrizhetésével is. A régi költségvetésben a személyi kiadások nem voltak a dologi kiadásoktól pontosan elkülönítve, azonkívül a személyi kiadások úgy voltak elszórva a legkülönbözőbb cimek alatt, hogy a szorgalmas kutató is alig tudott rájönni ezeknek az összegére. Ezért történhetett az is meg, hogy egyesek nagy jövedelmet húztak látszólag mérsékelt fizetés mellett, mások két, három megbízást is betöltötték, jóllehet a köztudatban csak egy állásuk volt.

Még nagyobb hiba volt, hogy a szétágazó közigazgatás mellett és az egyes ügyosztályok önálló rendelkezése következtében nem volt egységes pénzügyi vezetés és sem a számvevőség, sem a pénzügyi ügyosztály nem láthatta évközben a pénztári helyzetet és a mindig rosszabbodó gazdasági viszonyok között nem lehetett gondoskodni arról, hogy a szükséges takarékosság a köz sérelme nélkül keresztülvihető legyen.

Még nagyobb volt a zavar az üzemeknél. Hiába állították fel az üzenibizottságokat, azoknak az üzemek pénzügyi vitelébe kellő tisztánlátásuk annál kevésbé volt, mert az üzemek gazdálkodása régi, kicsiny méretekhez szökött és nyugodt gazdasági életben megalkotott szabályok szerint csak az év végén adott képet a bevételek és kiadások mennyiségéről, tehát a mindig változó viszonyok között szinte n e m volt módjában a polgármesternek a kellő ellenőrzés gyakorlása és a viszonyok szülte kivánalmaknak a gazdálkodásban való keresztülvitele. Ezért indítványoztam az 1932. évi költségvetés tárgyalása sor ran, hogy a pénzügyi kezelést ríj szabályrendelet megalkotásával kell egy- ségesiteni, a pénzügyi ügyosztály hatáskörébe utalni és a kezelésekről úgy a közigazgatásban, mint az üzemeknél havi kimutatást késziteni. A közgyűlés az inditványaimat természetesen elvetette, amint hiába hangzottak cl azok a sürgetéseim is, amelyeket az üzemi szabályzat megalkotása iránt ismételten előterjesztettem.

A polg'ármester azonban úgy látszik, tisztában volt azzal, hogy javaslataim a mai viszonyok között mellőzhetetle- nek akkor, ha a főváros pénzügyi helyzetét rendben akarjuk tartani. Költség- vetési javaslatában már hangsúlyozta a polgármester, hogy a pénzügyi helyzetet különös figyelemre kell méltatni és a költség- vetés elaszticitását fenn kell tartani, mert különben a pénzügyi egyensúly fenn nem tartható. Számolni kell a bevételek egyenlőtlen befolyásával, sőt azok csökkenésével is, viszont a szociális gondoskodás költségei a gazdasági élet megnehezülésével szinte bizonyosan emelkedni fognak és a főváros vezetősége nem térhet ki olyan kötelezettségek teljesítése elől sem, amelyek ha évközben merülnek is fel és igy a költségvetésben még figyelemre méltathatok még

SzamiBdO. mouirao es lemeiHezesi cifttei

SSSiU üzem: Opesl L UoyMG&&,!

(SÍEL iSiÉI JiZSEf

ittu: L. Bsuannegg-otea 11. flutomsta K?~!2.

KRIEGL ÁGOSTON

fémáru-Sizeme

fii-, gőz- és gázszerelvényeii készítése Javítások pontos eszközlése Budapest, IX., Liliom-utca 37. Telefon: J. 380-09.

nem voltak, de a körülmények kényszere következtében teljesitendők. Nem vezethet bennünket félre az, hogy a kormány adófizetési kedvezményei következtébe! novemberben nagyobb meny- nyiségii adó folyt be, mert azzal tisztában kell lenni, hogy ez a polgárságnak szinte utolsó erőfeszítése és ezeket az adókat már nem a jövedelemből, hanem a jövedelmet adó vagyonból fizetik és a gazdasági viszonyok rosszabbodása nem csak a fizetési képességet csökkenti, de az adóalanyokat is tönkreteszi. Szükséges volt tehát az az előrelátás, hogy a költségvetés keresztülvitele, a kiadások teljesítése, a megrendelések eszközlése, a bevételeknek megfelelően — és ezzel el liár ittassók akár az az állapot, hogy a főváros a mindenkori fizetési kötelezettségének eleget tenni ne tudjon, akár pedig az, hogy u j a b b b drága függőkölcsö- nok felvételével lehessen a pénzügyi gazdálkodást folytatni.

Az első polgármesteri rendelet a jövő évi költségvetésben előirányzott kiadási, tételek 10 százalékát olyképpen zárolja, hogy az az év folyamán fel sem használható. Elrendeli továbbá, hogy a havonként rendesen visszatérő kötelezettségek teljesítésén felül a kötelezettségvállalását a pénzügyi ügyosztály élén álló alpolgármester hozzájárulásával lehet eszközölni és hogy a pénzügyi ügyosztály, a költségvetésben előirányzott összes hitelösszegek felett tartozik ellenőrzést gyakorolni. A rendeletnek ezen intézkedései, valamint az ezekkel kapcsolatos egyéb rendelkezések biztosítják a kezelésnek azt a lehetőségét, amely a fennakadást szinte kizárja és a pénzügyi ügyosztályban úgy egyesíti a kezelést, hogy a város gazdálkodását a polgármester állandóan ellenőrizteti. A pénzügyi ügyosztályt vezető tanácsnok még ennél is tovább ment akkor, amikor a havi zárlatok eszközlését elrendelte, amellyel szinte a kezében tartja a közigazgatás javára az egész pénzforgalmat. Helyes lett volna, a rendeletben ezt is, a jövőre való tekintettel biztosítani, mert a kezelés egyöntetűsége igy a személyektől és azok szorgalmától függetlenül volna a főváros javára megrögzitve. Mégis örömmel vesz- sziik a gyors intézkedést, amely lehetőleg biztosit bennünket a meglepetésektől és módot ad a polgármesternek és a törvényhatósági tanácsnak arra, hogy a változott viszonyok között gyorsan intézkedhessek.

A másik polgármesteri rendelet az

üzemek gazdálkodását szabályozza. Ez már nagyon helyesen rendelkezik az üzemek bevételeinek és kiadásainak havonkénti alakulásáról szóló kimutatások elkészítéséről is, valamint a negyedévi mérlegek bemutatásáról, amely talán látszólag csökkenti ezáltal az üzemek önállóságát, de nagyon helyesen visszatereli az üzemek gazdálkodását az öncéluságtól az üzemek rendeltetéséhez és ezáltal mindenkor módot ad a polgár- mesternek arra, hogy a fokozottabb ellenőrzés gyakorlásává 1 az üzemeket a főváros javára való fokozottabb működésre serkentse.

Az üzemeket a főváros nem önmagukért állította fel, amikor azok létrejöttek, közszükségletet pótoltak. Vannak olyanok, amelyek már idejüket múlták, vannak, amelyek még a köz érdekében fejlesztendők, de egyik sem állíttatott fel azért, illetve csak azért, hogy a főváros abból csak jövedelmet húzzon, vagy pedig, hogy az üzérkedések tanyájává legyen. Ha tehát egyes üzemek most már beszíintetendők, addig is, amíg fenuállanak, a viszonyok kívánta helyes gazdálkodással vezetendők és a megszüntetésük csak oly módon eszközölhető, hogy az ne járjon a főváros anyagi veszteségével és azok helyét olyan alakulatok és olyan munkálatok pótolják, amelyek a főváros széles néprétegeinek, elsősorban a kisiparosságnak és kiskereskedelemnek adjanak munka- és megélhetési lehetőséget anélkül, hogy a most ezen üzemekben foglalkozást találó személyek jövedelmüktől elesnének. Amely üzemek pedig tovább is fenntartandók, pénzügyi gazdálkodásukban nemcsak a jövedelem fokozására kell, hogy figyelemmel legyenek, de a költségvetésük és működésük kellő alakításával a közcélt is szolgálják, amely miatt életre hivattak és tovább is fenntartatnak.

Erre pedig az üzemi bizottságok szolgálhatnak tanácsokkal és irányítással. A törvényhatóság egyeteme legjobban láthatja a főváros egyetemes célját és érdekét és az önmagából kiküldött üzemi bizottságok elsősorban lehetnek képviselői annak az iránynak, amely egyéni érdekek nélkül a közjót szolgálja. Tehát elsősorban az üzemi bizottságok azok a szervek, amelyek a szerteágazó nagy munkában a polgármesternek és a törvényhatósági tanácsnak szolgálatára lehetnek. Éppen ezért a polgárság várja a város fejétől az üzemi szabályzat megalkotásával ennek is az intézményes kiépítését, amely a jövő évben a fővárosi törvénynek az üzemekre vonatkozó elgondolását valóra váltani van hivatva.

fiira kíséri

a kéményseprés ház! kezelésié vétele

(—a.) A kéményseprési munka- kerületek számát megint szaporítják, ki kell elégíteni a kéményseprő munkások kívánságát, akik mesterekké akarnak lenni.

A kéményseprőmesterek tehát bajban vannak, mert amint mondani szokás „evés közben jő meg az étvágy“, sokkal több mesteri állást akarnak kreálni, mint amennyi talán méltányos is, a közre hasznos is.

A mesterek számára nehéz a védekezés, mert az ilyen kérdésben mindig a hangoskodólmak, az eszközöket nem válogatóknak van látszólagos igazuk; s a napisajtót is könynyebb megmozgatni a. szociális igazság mezébe öltöztetett kivánsá-gok mellett. Hiszen manapság, amikor mindenki a gazdasági válsággal küzkodik a mindennapi kenyérért, a legkönnyebb az olyan jelszavakkal hatni, mint aminőkkel a kéményseprőmesterek ellen támadnak; beállítva ezt a tisztes múltú keresztény és polgári gondolkozásu iparoscsoportot a földi javakban dúskáló, segédeik zsírján gyarapodó egyéneknek.

De hát a mesterek dolga nem a, mi dolgunk; ha igazuk van — bár ritkán érvényesül az abszolút igazCALDERONI ÉS TÁRSA

léiszerészeh

Budapest, V., Vörösmarfy-tér 1.

Telefon: Auf. 511-40.

S

zemüvegek, orresiptetők, lor- gnettek, színházi- és versenylátcsövek a legjobb kivitelben.

fémjhépészcti cihüefr.

Képes arjegiizaHeH Etiuanaíra díjmentesen!

ság —, majd csak eligazodik a dolguk; mi ebben a kérdésben is csak a közérdeket tartjuk szem előtt, s igy a felvetett kérdést is csak az objektivitás szemszögéből vizsgáljuk.

Állapítsuk meg tehát a következőket:

A kéményseprőkre szükség van, mert tevékenységük megelőző tűzrendészet! hivatással kapcsolatos. Kell olyan mesterembernek lenni, aki a kéményeket rendben tartja, gondozza és munkájáért felelős, akinek kötelessége arra vigyázni, hogy a háziasszony főzni tudjon, a kályhák ne füstöljenek, a felhalmozódó korom és a kéményekbe lerakódó szurok révén tüzveszedelem elő ne állhassék. Akire pedig az élet- és vagyonbiztonság van reábizva, annak a nyugodt megélhetéséről és munkateljesítést lehetőségeiről is gondoskodni kell.

Még 1886-ban jelentette ki a belügyminiszter, hogy „a munkakerületek beosztása azon célból történik, hogy alkalmas kéményseprő legyen, ki a munkakerületben lévő kémények kellő sepréséért jótállást vállaljon“; a kéményseprő munkakerületek uj beosztásánál, illetve köztekintetekből megokolt szaporításánál tehát nem az játszhatik szerepet, hány segéd szeretne mester lenni*? hanem hány munkakerület biztosítja a székesfőváros tűzbiztonságát.

Szélsőséges oldalról a napirenden lévő kérdéssel kapcsolatban ismét felvetették a kéményseprés liözsége- sitésének, a kémények házi kezelésbe vételének a kérdését is. Ugy- látszik, egyesek szeretnék visszahozni az 1919-es községesités gyönyörűségeit, amikor a kéményseprő- elvtársak csak megszabott bizonyos órákban sétáltak fel a háztetőre s kukkantottak a kéményekbe; de a székesfőváros polgárságának ezek a jóakarói nem gondolnak arra, hogy a meglévő reáljogokat meg kell váltani, az özvegyeket életfogytiglan el kell látni, a személyes jogosítványa mestereket pedig legalább is alkalmazni a községi kéményseprő üzemben — ha csak a magántulajdon és a szerzett jogok épségét nem akarják sárba gázolni. Ezt alig^ hihetjük, — de meg az 1922 : XII. t.-c. 4. §-ának érvényben lévő rendelkezései értelmében ez alig is lenne lehetséges.

Sőt, alig lenne értelme a községe- sitésnek a gazdaságosság s a hasznosság szempontjából is. A székes- főváros irattárában meg kell lenniük azoknak az aktáknak, amelyeket 1918-ban készítették a kéményseprést akkor községesiteni akarók; ezekből kiderül, hogy egész Budapestnek községesitett kéményseprő üzeme majdnem több adminisztrációs kiadást emésztene fel, mint az előirányozható bevétel: ha csak a mainak kétszeresére nem emelnék a seprési dijakat.

Hagyjuk csak a városnak, ami^a városé, s legyen a kéményseprőé, aminek ő a mestere.

Közúti gőz- és mofcrlengsrSést

«a WOLFF Ei HŐ

3uűapesí-Síelenfö!55, líelenfOSálS-uí I. sí. Sürgönyeim: WGLFFSEE. Telefon: Ant. 9-09-68

■ Hazán- 83 gépgyár részuáRifiársosóg

í Büdapasi ül., í!ii!j/a-®a 75—77.

Teieíoii: fiai. 9ia-í