Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-26 / 47. szám
rfoiy Ir ■ *7, u6, ; > ^y.yvt,'S Budapest, 1932 november 26 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI KlOIlzelé#! Araks en«sz évre ...................................................30 pengő FA I évre ..................................*3 pengő Eg ye* »zém Ara fiO filter I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DH ! Szerkesztőség A* kiadóhivatal : Budapest. IV.. Kaas Ivor-utca O. Telefon: Auf. 828-23. Post a takar AU. p. chequeszómla : 30913 A miskolci beszéd A miskolci zászlóbontáson, ahonnan Gömbös miniszterelnök a nemzeti egység vártjának vidéki szervezkedését elindította, természetesen nem volt, nem is lehetett szó a fővárosról. A magyar vidéknek beszélt kedden a legjelentősebb vidéki emporium ötezer hallgatója előtt a miniszterelnök: az úri kúriák és az apró parasztházak lakóinak, felszólítván őket, hogy alakítsák át a világpiacon jelentkező szükséglethez képest a mezőgazdasági termelést. A magyar munkássághoz is volt egy komoly szava a miniszterelnöknek, testvéri jobbot nyújtott nekik egy szebb jövő reményében: kívánván, hogy a szociáldemokrata munkásság nemzetivé váljon és segítsen a polgárságnak az ősi intézményeket átmenteni a jövőre. Volt azonban a miniszterelnöki szózatnak egy olyan része, amely ha a vidéki szervezkedésnek lesz vezérhangja is, mégis tökéletesen illik a budapesti városháza belső viszonyaira és, reméljük, nem marad hatás nélkül a fővárosi közgyűlési pártokra sem. A nemzeti munkaterv kapcsán a miniszterelnök azt mondotta, hogy a kritika helyett a munkában kell mindenJdnek segítenie. Magyarország miniszterelnöke, a nemzet hivatott vezére, nem kér a kávéházi Konrádokból: többet ér egy munkás aki egy téglával segédkezik, mint az a pipázó magyar, aki a fotelben ül és nem csinál semmit. Amikor a ház ég — mondotta frappáns fordulattal Gömbös Gyula — nem lehet azon civakodni, hogy kinek az intézkedése alapján fogjunk az oltáshoz, hanem vödröt kell mindenkinek ragadnia, hogy hordja a vizet! A végpusztulás előtt álló Magyarországot csak úgy lehet megmenteni, ha minden egyéni érdeket, kritikai hajlamot és célkitűzést félretéve azonnal mindenki a lángok oltásához fog. Valóban: elég volt a meddő kritikából, az ellenzék nagy hangjából, amely nem is fotelben ülve és pipázva, hanem a hordók tetején recsegtetve a kopott gramofonlemezt, játsza mindig ugyanazt az untig ismert nótát, az általános elégületlen- séggel és a gazdasági válság által okozott nyomorúsággal visszaélve kergeti a délibábokat, hogy a felgyújtott szenvedélyek füzénél megsüthesse a maga apró politikai pecsenyéjét. Ez a handabandázó és ágáló ellenzékiség vonult végig a most lezajlott városházi költségvetési vitában is, ezzel találkozunk a várospolitikai élet minden frontján, ez mé- telyezi a lelkeket, ok, cél és eredmény nélkül. Ma nincsenek pártpolitikai szempontok, a nemzet vezérét követni kell, mert ha nincs nemzeti egység, ö utána csak a teljes pusztulás kö- vetkezhetik! A miskolci szózatnak visszhangoznia kell a budapesti városházán is: gyuljanak ki a magyar sötétségben a mécsesek, kezdődjék el a lelkek koncentrációja, hulljanak le a társadalmi válaszfalak, érezze minden magyar ember, hogy csak eszköz, amint hogy Magyarország miniszterelnöke is csak eszköznek érzi magát a nemzet kezében. A miniszterelnök, a polgári gondolatnak, de nem a gyáva polgárnak miniszterelnöke, a klasszikusan formált miskolci beszéddel nemcsak közjogi- lag, de szellemben, akaratban és tudásban is élére szökkent a nemzetnek, a magyar vidéknek szóló szózat megtalálta útját Budapest polgársága leikéhez is! Wollt Károlg súlyos aggodalmai Beszélgetés a Keresztény Községi Pírt vezérével — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros pénzügyi és háztartási egyensúlyát erősen veszélyeztetik azok a kormányintézkedések, amelyek következtében egyes előirányzott bevételeknél lényeges csökkenésre kell számítani. Ezek közül a kormányintézkedések közül az okozta a legnagyobb zavart, amely a borfogyasztási adót 50%-kai leszállította. E leszállítás következtében a főváros jövő évi költségvetésében 3 millió pengő hiány állott elő, amelynek pótlásáról gondoskodás történt. Veszélyeztetik a háztartási egyensúlyt azok a tervek is, amelyek a forgalmiadó lerovása tekintetében az egész vonalon az ugya Keresztény Községi Párt vezére, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: A főváros sorsa fölött érzett aggodalmam késztetett arra, hogy ezeket a kérdéseket a közigazgatási bizottság nyilvánossága előtt szóvá tegyem. Abból indultam ki, hogy a legutóbbi kimutatás szerint az idén a január elsejétől októberig terjedő időben 11,610.000 pengővel folyt be kevesebb adó, mint tavaly ugyanennyi idő alatt. Már ebből az egyetlen adatból is kedvezőtlen következtetéseket lehet levonni. Nem kétséges ugyanis, hogy a bevételeknek ilyen nagyarányú kiesése valósággal megrázza a költségvetési kereteket. — Súlyosbítja a helyzetet, hogy folytonosan szaporodnak azok a feladatok, amelyeket a fővárosnak vállalnia kell. Szörnyű dilemma elé kerültünk: el kell végeznünk a régiek mellett fontos uj feladatokat is anélkül, hogy a mutatkozó hiányt adóemeléssel pótol- hatnók. — Kinek volna ugyanis a mai súlyos viszonyok között az a bátorsága, hogy uj adónak, vagy adóemelésnek a tervét vesse fel? A főváros polgársága rendkívül súlyos helyzetben van, kockázatos lépés volna tehát uj terheket rakni annak a polgárságnak a vállaira, amely példaadóan teljesítette mindennemű kötelezettségét. Ezeket a megállapításaimat azon az alapon tettem, hogy az utóbbi időben az állami köz- igazgatás részéről bizonyos tendenciát látok érvényesülni, olyan tendenciát, amely nem javítja, hanem rontja a helyzetet. — Legutóbb beszélgetést folytattam a kormány egyik tagjával és e beszélgetés folyamán szerzett tapasztalataim szerint a kormány a mezőgazdaság krízisén úgy akar segiteni, hogy az exportot a székesfőváros felé irányítja, de ugyanakkor a főnevezett fázisrendszer behozatalát tartalmazzák. Ezekről a tervezett kormányintézkedésekről szigorú, de tárgyilagois bírálatot mondott a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére. Ennél a bírálatnál Wolff Károly pesszimisztikus hangot ütött meg és igy érthető, hogy felszólalása általános feltűnést keltett. Tekintettel arra a körülményre, hogy itt tulajdonképpen a főváros jövő évi háztartásának zavartalanságáról van szó, szükségesnek tartottuk, hogy megkérjük Wolff Károlyt: indokolja meg részletesen állásfoglalását és adjon kimerítő felvilágosítást a főváros legújabb pénzügyi helyzetéről. város által szedett illetékeket állítja be a mezőgazdasági ter- - mól és értékesítésének legfőbb nehézségeként. A földmivelési minisztériumban ilyen irányban konkrét szándékok mutatkoznak. Ezeknek a jelenségeknek egyik legfőbb bizonyítéka a borfogyasztási adó leszállítása. Teljes mértékben átérzem a bortermelők katasztrofális helyzetét. ^— bár nem szeretek a jós szerepére vállalkozni — előre jelezhetem, hogy a borfogyasztási adó 50%-os leszállítása nem fog jelentékenyebb fellendülést előidézni a borpiacon. Amit a borfogyasztási adó leszállításával nyernek a gazdák, azt felszívja a közvetítő kereskedelem. — Ha már állásfoglalásom részletes megindokolásánál tartok, hangsúlyoznom kell, hogy ez a kérdés nem illeték- és nem adóprobléma, hanem fogyasztási probléma. Sajos, az illetékes tényezők ezt a szempontot mellőzték. A gazdasági helyzet súlyosságát a fogyasztóképesség nagyarányú csökkenése mutatja legpregnánsabban. A fogyasztási adóknál nagyarányú kiesések mutatkoznak, mert az emberek nem vásárolnak egyszerűen azért, mert nem tudnak. — Gazdasági körforgás ez és most mutatja súlyos konzekvenciáit a tisztviselői fizetések csökkentése. Az illetményredukció következtében a kereseti adónál 2.6 millió pengő kiesés mutatkozik és ez a hiány véges-végig jelentkezik a kereskedelem és az ipar minden területén. — Ha a tisztviselőnek kevesebb a fizetése, kevesebbet fogyaszt, tehát kisebb értékesítési lehetőségei lesznek a termelőnek, kisebb forgalma lesz a kereskedőnek és az iparosnak, a körforgás végén pedig jelentkezik a bevételi kiesés a közüle- teknél: kevesebb lesz az adó. kevesebb lesz az illeték. Azoknak, akik a gazdasági helyzet megjavításán törik a fejüket, nem szabad megfeledkezniök a pénzügyi konszolidáció előkészítésénél ezekről a szempontokról. Legfőbb cél mindenütt a fogyasztás emelése volna. A gazdasági körforgás tempójában, a tempó meglassubbodásában van a hiba és ebből is következik, hogy a felmerülő gazdasági problémákat nem lehet sablonosán kezelni. Életigazságok ezek ... — Ezek a gondolatok éltek bennem, amikor a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén megrajzoltam a katasztrófát, amely felé közeledünk. A főváros helyzete e bevételi kiesések következtében egyre rosszabbodik és a főváros pépz- ügyi helyzetének rosszabodása fokozni fogja az államháztartás helyzete súlyosbodását. — A kormány egyre több és több kötelességet, egyre több és több uj feladatot hárít át a törvényhatóságok vállaira. A forgalmi adóval kapcsolatosan is jellemző példákra lehet hivatkozni. A kormány folytatja a fázisrendszer behozatalát és hire jár. hogy az egész vonalon bevezetik a forgalmi adót, illetően a fázisrendszert. — Ennek is a bevételek csökkenése lesz a következménye. A baj az, hogy a hiány pótlásáról ugyanakkor elfelejtenek gondoskodni. Az ingatlanátruházási illetékből származó bevételeknél is sok tanúságot lehet levonni. Legnagyobb részben csak családi házak épülnek, az ingatlan átruházási illeték legnagyobb része ilyen eredetű. A belső perifériákon is üresen maradnak nemcsak lakások, hanem üzletek is. Szerintem ez a jelenség ad okot főként a pesszimizmusra. A legvilágosabb adóalap ugyanis — köztudomás szerint —- a ház. Ebből következik, hogy a mai adórendszer legbiztosabb támaszai a városok, ahol sok a bérház. A kormány elengedi a földadót és a jelentkező uj terheket a városokra, legnagyobb mértékben a fővárosra hárítja át. — Mi lesz akkor, ha az adórendszer legbiztosabb támasza, a házadóalap meginog? Gondolni sem szabad ilyen eshetőségekre, mert ha a házadórendszer meginog, egész pénzügyi berendezésünk összeomlik. — Hangsúlyozni kivánom, hogy én a legnagyobb pesszimizmussal. helyesebben a legsúlyosabb aggodalmakkal kezelem ezeket a kérdéseket és pedig szokásom ellenére. Nem hangulatkeltő beállítás ez, hanem inkább egy figyelmeztetés azok számára, akik reformterveken dolgoznak. Wolff Károlynak, a Keresztény Községi Párt vezérének ez a nyilatkozata, amely a közigazgatási bizottságban elhangzott felszólalásának részletes és kimerítő indokolása, remélhetően eléri célját. Az illetékeseknek fel kell figyelniük ezekre az aggodalmakra. Wolff KM
