Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-19 / 46. szám
aj BUB Al UM % J V »v $> °>v«. Hasznos tudni* hogy a derűs hangulat, a jó foözérizéS mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. Szőrű Sásban szenvedőknél, emésztési hiányoknál pedig keserűvflze válik be Be^jobban* hogy is kiáltotta, harsogta, ordította a közönség: „bis, bis !“ (ejtsd: bisz — még egyszer!) nem akarta a levéláriát megismételni. Helyette rágyújtott egy cigarettára! Azt a ramazurit, ami ebből keletkezett! Az imént még tomboló közönség, különösen fenn a karzaton, az ingujjas kucséberek, fagylalto- sok, vagy micsodák még jobban kihajoltak a párkányzaton és dülledt szemekkel, vérvörös arccal olyan füttykoncertet rendeztek a csökönyös tenoristának, hogy egyetlen süvöltéssé vált a színház. A vezénylő karmester, a tenorista és a földszinti bal kettes páholy (úgy látszik, ott ült a nápolyi népszínházi bi1932 november 19. IV., Kossuth Lslos-U. 6. Egyenruhák és polgári öltönyök iabt maii Emléklapos tisztek és karpaszományosok szabályosan felszereltetnek. Nagy választék angol szövetekben. vissza a mostani beliigyminisztev ur a közgyűlési határozat jóváhagyását és ezzel kapcsolatosan a fellebbezés elintézését. Ez a mai szituáció. — Hozzá kell még termem, hogy legilletékesebb kormánykörökből származó értesülésem szerint ma előtérben áll a műszaki minősítésű szakembereknek úgy az állami, mint a törvényhatósági közigazgatásban intenzivebb mértékben való alkalmazása. A kormánynak ez a felfogása kedNápoly egyik külvárosában, fent a hegyen, a St. Martinon, Liber Endre alpolgármesterrel egy opera- előadást hallgattunk végig. Csupán tüzrendészeti vonatkozásban említem meg, hogy a fából épült színházban az előadás alatt nemcsak a közönség, hanem a zenekar tagjai is dohányoztak. Ha nem volt jelenésük, — a szereplők is! — Na, — gondoltuk, — mi jó helyre kerültünk! A nagy meleg miatt, fent a karzaton az igen t. közönség ingujjra vetkezett. Kedélyesen kiült a szinház negyedik gallériájának párkányára és úgy tereferélt mindaddig, míg — egy-egy felvonás meg nem kezdődött. T o s c á t adták. A darab főszereplői, Tosca, S c a r- pia és Cavaradossi igen jól énekeltek. Élveztük az előadást és úgy látszott, hogy kellemes emlékkel, — amevez annak a gondolatnak, hogy^ a harmadik alpolgármesteri állást műszaki minősítéshez kell kötni és ezért a közgyűlésen a költségvetés tárgyalása alkalmával ez a kérdés ismét vita tárgya. Petrovácz Gyula nyilatkozatából azt lehet megállapítani, hogy a belügyminiszter még egyáltalán nem döntött a harmadik alpolgármesteri állás megszervezéséről szóló közgyűlési határozat jóváhagyása tekintetében. Ezt meg kell előznie 'a benyújtott fellebbezés elintézésének. | lyet, őszintén megvallva, az első benyomásaink után nem reméltünk — térünk szállónkba. Úgy látszott. De nem úgy történt. A harmadik felvonás elejéig simán ment az előadás: A tenorista gyönyörűen énekelte a levéláriát és csak úgy olvadt, amikor „I o, molo dispe- rat o“-t zengte le a közönségnek. Nagy sikere volt . . . Az ária után zúgott a taps, csattogtak a tenyerek' és fent a karzaton az ingujjas kucséberek, fagyialtosok, vagy micsodák extázisbán derékig hajoltak ki az alacsony pár- kányzatou. Mondtam is Liber E n d ré n e k : — Jó, hogy nem a szélen ülünk; még a nagy gyönyörűségtől a nyakunkba szakadna valamelyik! A tenorista, úgy látszik, a tapsot ke- veseite, mert megesökönyösödött. Bárkiabálva izgatott s hihetetlen gyors szóváltás keletkezett. Ez a diskurzus még egy percig sem tartott, de egyszerre beszélt mindenki: a páholy, a karnagy, a tenorista ! A szócsata eredményessé vált, mert a mérges hangú vitatkozó tenoristából újból pózoló Cavaradossi lett. A cigarettát a földre dobta, eitaposta, majd a rivalda elé lépett és karjait széttárva, mosolygós arckifejezéssel intett, hogy megadja magát, — ismételni fog. Egyszerre csend lett. Amikor befejezte a megismételt levéláriát, újból úgy zúgott a taps, mintha semmi sem történt volna! Liber és én egymásra néztünk: Ez is lehetséges? Úgy látszik, igen. Gyors harag és gyors megbocsátás. A „b i s, b i s“ megvolt, tehát nincs ok panaszra. A közönségnek sem, a tenoristának sem. A közönség ismételten hallhatta a levéláriát, a tenorista meg a zugó tapsvihart. Ami közben történt, a kidülledt i szernek, a szitkozódás, a fütty? Az intermezzo volt, — nem számit! * A közgyűlési teremben az 1933. évi költségvetés feletti általános vita szerdán este ért véget. Este %10-kor kezdte meg felszólalását az utolsó szónok. Lassan-lassan fél 11 lett és a bizottsági tagok türelmetlenül várják az egyórás beszédidő leteltét, mert a költség- vetés elfogadása, vagy el nem fogadása felett akarnak szavazni. Az elnöklő Huszár főpolgármester és az elnöki emelvényen tartózkodó Borvendég alpolgármesteren, nemkülönben a bizottsági tagokon is a háromnapos vita fáradtsága mutatkozik. Nagy ásítások. A szónok is fáradt már, mint az egy órát futó az utolsó tiz percben. A jobboldal, hogy egy kis szint vigyen be az álmos és fáradt hangulatba, megereszt néhány ártatlan közbeszólást. A baloldali szónok egy ideig tűri, de azután mindjobban lángrakap és csökönyösen kijelenti: — Ha az urak zavarnak, nem bánom én, ha reggelig tart is, de elmondom, amit akarok! — Szóval bisz gromoboj? — Na, erre nem biztatjuk! — Csak nem gondolja komolyan? — Öt perc még az élet! — ■ Fejezze be! — hangzanak hátam mögül a közbeszólások. A közbeszólásokba foglalt kétszer elhangzott bisz- szavak megütötték a fülemet. A közbeszólások eszembe juttatták a kedves nápolyi epizódot és ennek az alapján ezt a kedves emléket itt megírtam. A tárgyilagosság okáért meg kell jegyeznem, hogy a lángra gyűlt szónok a felszólalását figyelmeztetés nélkül az öt- venkilencedik percben befejezte, viszont nékem egy órai munkát adott; mert az ő beszéde alatt keletkezett közbeszólások juttatták eszembe részben a nápolyi történetet, részben, hogy a bisz-szó, ha előfordul, nem mindig jelent folytatásra biztatást! HELVEYIIUADAR D> VEGYÉSZETI GYÁRA BUDIPEST, UUÖTUÖS-UTCn 21 TELEFON: 27-2-75 Üereivás pasztilla _ — Egy tanácstag naplójából 28 Irta: Ilovszky János —— Kaland a St. Martinon Városházi notesz MEGLEPETÉST ÉS AGGODALMAT KELTETT a keddi közgyűlésen, hogy S ipő c z polgármester, aki. délelőtt még egészségesen látta el hivatali teendőit, hirtelen rosszul lett és magas lázzal betegen fekszik lakásán. Még a közgyűlés alatt kiderült azonban, hogy nincs szó komolyabb megbetegedésről, múló lázas rosszullét akadályozza csupán a polgármestert teendői ellátásában. A KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁG HÉTFŐI ÜLÉSÉN debütált ebben az elnöki székben is Huszár főpolgármester. Szeretetteljes melegséggel emlékezett meg elnöki megnyitójában Platthy Györgyről, a közigazgatási bizottság több évtizeden át volt tagjáról, aki beteges- kedese miatt lemondott az összes bizottságokban viselt tagságáról. A főpolgármesternek Platthy György érdeméit méltató bensőséges szavait tetszessél fogadták valamennyi párton. Még e g y pr e mi ér volt a közigazgatási bizottság novemberi ülésén: Petrovácz Gyula, akit a törvényhatósági bizottság Platthy György örökébe választott, foglalta el székét a fővárosnak ebben a legelőkelőbb bizottságában. Már az első alkalommal fel is szólalt Petrovácz Gyula: észrevételei, mint mindig, tárgyilagosak, okosak és ob- jektivek voltak. Az ő gyakorlati tudása, nagy szakismerete méltóan egészítik ki a Keresztény Községi Pártnak a. közigazgatási bizottságban helyetfoglaló illusztris képviseletét. pWWt csoda , , , Alii: ma mar megszokott kép, hogy Huszár Aladár, a főváros uj főpolgármestere ül a költségvetési vita tartama alatt a közgyűlés elnöki székében. Még pedig egyfolytában: ő nyitja meg és ő zárja be a közgyűlést, a rövid vacsora-szünetet. beleszámítva, teljes hal órán át elnököl egyhuzamban. Érdekes és imponáló az az indokolás, hogy miért akarja személyesen vegig^ elnökölni Huszár Aladár a költségvetési vitát. Azért, mert ez a legegyszerűbb és legkönnyebb módja annak,' hogy a költségvetési vitába való beleméig edéssel megismerkedjen a főváros minden aktuális problémájával. Nagyon csalódtak azok. akik azt hittek, hogy a győri főispán, akinek ebbeli állásától való felmentése különben a kormányzó újból való elismerésének közlése mellett szerdán jelent meg a hivatalos lapban, idegenül fogja érezni magát a, közi- gyűlési teremben és nehezen fog beleszokni a változott atmoszférába. A ki j ó elnök és jó közigazgatási szakember Győrött nem kevésbbé az Budapesten. Huszár Aladár olyan okosan, tapintatosan és mégis erélyesen éli noköl, mintha évtizedek óta egyebet sem tett volna, mint a főváros költ- segvetesi vitájának vezetését! Azt is mea kell állapítani, hogy az uj főpolgármesternek, mint elnöknek, máris tekintélye v a n a közgyűlési teremben. Elég gyakran használja a csengőt, a mikrofont azonban ritkábban kapcsolja be: erős az ő hangja anélkül is! Nem túri a párbeszédeket, az az elve csendben és személyes vita nélkül kell végighallgatni a szónokokat. Abszolút pártatlan: a keddi nap folyamán például a Fábián Bélával személyes vitát folytató kereszténypárti M i kló s Ferencre épp úgy rácsöngetett, mint amiképpen azt sem tűri, hogy a szociáldemokraták zavarják a jobboldali szónokokat. Abszolút erélyes és abszolút pártatlan: olyan tulajdonságok, amelyeket teljes mértékben respektálnak a városatyák és amelyek alkalmasak arra, hogy már az első pillanatokban tekintélyt és megbecsülést szerezzenek számára. PAULHEIM FERENC két hónapi szabadságot kért és kapott a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlésétől. A népszerű Franc i b ác si egészségének helyreállítása céljából délvidékre utazik. * NAGY FERENC VOLT A BORGAZDA a Sas-Kör szombati vacsoráján, abból az alkalomból, hogy a Kör közgyűlése legutóbb az alapszabályok módosításával egyhangúlag ügyvezető elnökké választotta. Bednárz Róbert prelátus, a Keresztény Községi Párt ügy vezető elnöke továbbá Szőke Gyula dr. felsőházi tag mondottak ez alkalommal beszédet. Bejelentették azt is, hogy az ünnepélyes vacsora S i- pőcz polgár-mesternek elnökké választása alkalmából valamelyik szombaton lesz a Katolikus Kör nagytermében. Feri barátunk különben egyre- másra kapja az üdvözlő levelek és sürgönyök tömegét abból az alkalomból, hogy ügyvezető elnöke lett a belvárosi Sasoknak. Az egyik levélből, amelyet egy vidékre szakadt sas, T homka Kálmán irt neki Iákéról, közöljük a következő megkapó részletet: — Önkéntelenül elevenedik meg előttem egy régi bár, de soha el nem homályosodó, évtizedes kép: akkor is ősz volt, melyre kemény ziman- kós tél jött. Hazánk egén még sötéten gomolygó felhők zárták el az éltető napsugarat. Semmi jót nem remélve jártak-keltek a csüggedt magyarok, megtépett, földig alázott hazánkban. Egy kis lelkes csoport azonban a Katolikus Kör egyik szobácskájábán, majd később éles kontrasztképpen a hazaáruló és ország- veszejtő Károlyi gazdátlan palotájának hideg márványtermében a csikorgó tél dacára — szegények voltak, fűtésre nem volt pénzük, — a haza és fajszeretet melegétől hevítve dolgozott lázasan, hogy talpra állítsa a reményüket vesztett, kétségbeesett, bús magyarokat. Ez a kis csoport összeszoritott fogakkal, de dacosan felvetett fejjel nézett farkasszemet a bizonytalan jövővel. Agitált, beszélt, időt, fáradságot nem kiméivé, kora. hajnalban és későn éjjel egyaránt, járt házról- Kázra, ajtóról-ajtóra: felrázta a tes- pedőket, meggyőzte a kétkedőket, műhelyekben és szalonokban hirdette az igét, — nem szabad csüggedni, Magyarországnak fel kell támadnia! Munkájukat siker koronázta: megszületett a keresztény parlament és a keresztény városháza! Ennek, a kis csoportnak a lelke, létrehozója, vezetője és irányitója Te voltál!
