Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-05 / 44. szám

1932 november 5. helyzetének a szinte lehetetlenül .szi- o'oru elbánás következtében a tőnk­re menésig- való romlását, ugry e§ryik legégetőbb kérdésnek a tejügy meg­oldását mondanám, főleg amikor a másik oldalról a fogyasztónak 32 filléres tejjel kell megbirkóznia. A hatóságnak ezt a kérdést nem azzal a szemmel kell nézni, hogy csak fil­lérekről van szó, hanem azzal, hogy itt a fillérek teszik ki azokat a száz­ezreket, amelyeket a fogyasztóktól elvonnak, de a termelőkhöz nem jut­nak, tehát amely végeredményben mind a kát helyen hiányzik es a szegényebb néposztály nem tud ele­gendő tejhez jutni, a rossztápláltsag következtében pedig- több a köz­egészségügyi kiadása a fővárosnak, viszont pusztul a tehenészet is, amely a nemzetgazdaság vagyonér­tékének a csökkenését vonja maga után. A másik a kenyérkérdés megol­dása, amelyről már szintén ismétel­ten kimutattam, hogy a búza árá­nak a csökkenésével a kenyér árá­nak a csökkenése nem áll arányban. A hatóságoknak itt _ is bele kell nyúlni a dologba, akár tetszik az a malmoknak és pékeknek, akár nem. Végeredményben fontosabb az, hog-y a főváros lakosságának tűrhető megélhetés biztosittassék, mint az, hogy egy pár malom és pék a ren­des polgári jövedelemnél magasabb hasznot biztosítson önmagának. A számítások ellenőrzését azonban nem az eddigi gyakorlat szerint kell esz­közölni, amelynél végeredményben kitűnt, hogy még maga a volt ke­reskedelmi ministzer is súlyos téve­désbe esett, hanem gyakorlati szemmel kell a beállított filléreket vizsgálni és a számításnál mindig ezt kell nézni, hogy nem csak egy­két fillér ide, vagy oda nem jelent semmit, hanem azt, hogy 15 pengős búzaár mellett a rendes félbarna kenyérnek 28 fillérnél drágábbnak lenni nem szabad. Megjegyzem még, hogy or. közvetítő kereskedelem kap­zsisága úgy a kenyérnél, mint a tej­nél, valamint a húsnál és más élel­miszernél is nagyon megbosszulja magát és pedig nem csak a fogyasz­tók és termelők, de az egész ország és maguk a közvetítők terhére is, mert viszonylagosan kisebb ár mel­lett aránytalanul nagyobb a fo­gyasztás, ami a nagyobb forgalom mellett a nagyobb termelés lehető­ségét biztosítja. Az egyoldalú kap­zsiság tehát nemzetgazdasági szem­pontból is tűrhetetlen. A munkaalkalmak teremtése kér­désében a főváros vezetősége most is igyekszik közmunkák kiadásával segíteni. Valahogy azonban nem sikerült a dolog azáltal, hogy nem történt gondoskodás ezeknek a szükségmunkáknak a financiróza- sáról, aminek következtében legna­gyobbrészt nagytőkések és bankok, vagy azok vállalatai jutottak mun kához. Igaz, hogy erre azt lehet mondani, hogy azért, munkáskéz mégis kell, amelyik azt a szükség­munkát elvégzi, tehát a munkanél­küli munkások mégis kenyérhez jutnak. Azonban egyrészt kevesebb munkás jut munkához, mert a nagy- vállalatok több munkát és a munka nagyobb részét végzik géppel, mint a kisebb vállalkozók, másrészt nem jutott munkához a kisebb vállalko­zók egész tömege és azok alkalma­zottak tehát a munkanélküli se­gélyre szorul éppen az a kispolgár­ság, amely a főváros kiépítésében olyan erős támogató volt. Pedig ez a kérdés igen könnyen megoldható lett volna, ha a tanács egyrészt gondoskodik arról, hogy a nagybankok a szükséges pénzügyi ellátmányt megadják, másrészt pe­dig olyan megfelelő forgatható ér­tékpapiroson ismeri el a munka el­végzését, amely azután a pénzinté­zetek által a Nemzeti Banknál le­számítolhatok. Sürgősen kell gondoskodni a pol­gármester urnák arról, hogy ezek a hibák pótoltassanak. A harmadik fontos kérdés a fővá­ros polgárai jövedelmének az eme­lése az idegenforgalom utján. Eb­ben a tekintetben sokat várunk a fürdőink ügyeinek a rendezésétől, amely azonban sajnos, csak falába­kon halad előre. Szinte divat lett az autonóm szervek meg nem hallga­tása, vagy azok javaslatainak a ........ Év ek óta sürgetjük a itudas-fürdő fejfájás ellen és Szent Gellért-fürdő rendezését és az az igazán aránytalanul ki­csiny költség, amelybe ez kerül, nemcsak könnyen előteremthető, de a mai viszonyok között is pár év alatt a fürdők jövedelméből letör- lesztbető. És ezzel a csekély költ­séggel megoldható a Szent Gellért- gyógyfürdő gyógyszálló részének a berendezése, a mostani fürdőépitke­zési hibák kiküszöbölése, a gyógy­források egy részének a fel nem használásából eredő hiány, a Rudas­fürdőnél hiányzó gyógyszálló, illetve a köznyelven rheuma kórház, a Rudas-fürdő fűtése és a Ilungá- ria-forrás vizének nagyobb mértékű felhasználása. Én ezeket sürgetem, mert ezek hoznak gyakorlati eredményeket. Egy tanácstag naplójából Irta: ííovszky János A kialakult véleményről . . . Amit most elmondok, az szerda este történt. A 6-os villamoson. Tehát téve­dés ne essék: nem kitaláció. A villamos egyik keresztpadján ültem, amikor hangosan beszélgetve szállt föl a kocsira két ur. Az egyik művészhaju, mosolygós arcú, magas gentleman, a másik borostás állu, nyugtalan szemű, alacsony, ideges ember. Az alacsony a kezével hadonászott, amíg a kocsiba befelé tartott s csak úgy harsogott, ahogy mondta a mosolygósnak: — Én Lenkének is megmondottam, hogy a jövőben nem tűröm, hogy bár­mit is tegyen! — Ez a köszönet? Nem tudtak találni Budapesten egy millió között egy alkalmasat? Nem tűröm, hogy tovább is dolgozzék! A mosolygós nyugodtan felelt: — Ne izgulj, Sanyikám! Először is neked beleszólásod nincs és nem Is volt a feleséged dolgába, másodszor nagyon derék ember; mi tudjuk, hogy jól fog­tok járni, nagy örömötök lesz benne ... — Ugyan, kérlek, jól fogtok járni, jól fogtok járni. Ezt hallom már egy hete. De bennem fellázad az érzés: hát egy millió ember között nincs megfelelő ember? Lenkének igenis megtiltom, hogy járjon a Pártba ... — Sanyi, Sanyi, ne kiabálj. Elégedj meg azzal, hogy én garantálom neked, hogy ilyet nem találtatok volna egész Pesten... A Rálcóczi-ut sarkára értünk. Az ala- sony- ember erÉb bosszúsan felugrott." — Én nem tűröm ezt, érted? Ez szé­gyen reánk nézve és — — — A mosolygós közbeszólt: — Kérek neked és a Lénké­nek az installációra két kar­zatjegyet. Jó? — Igen? Nahát akkor nem haragszom — akkor jó van úgy, ahogy van. Meg in ondo m Lenkének, hogy milyen ked­ves vagy. Szervusz! Ezt már az ajtóból kiáltotta vissza és nem hadonászott a borostás ember. Pillanat múlva lentről reánk kocog- tatta a villamoskocsi ablakát. S már úgy mosolygott, mint a művész­haju, akivel szemben ültem, aki igen barátságosan iutett vissza az üvegen keresztül. Amikor a kocsi elindult, felugrott egy másik ur. Ez is kicsi volt. Köpcös, borostás állu, mint a másik. — Szervusz! — Szervusz, Kálmán! — Sanyi milyen jókedvűen kopog­tatta rád az ablakot! — Igen, küldök neki két jegyet Hu­szár főpolgármesteri installációjára! — ? ? ? És elmegy? A Sanyi — el- m-e-gy ...? ? ? — Hát hogyne! — De ezt olyan meggyőző hangon mondotta a művészhaju, mintha ennél természetesebb semmi nem lenne a világon... * Nem ismerem a művészhajut. De mű­vész nem lehetett, mert ma művész hosszú hajat nem igen hord. Inkább kölcsönkért nullás géppel nyírja a haját. Vagy mégis művész volt?... Nem sokat morfondírozhattam, mert nekem is le kellett szállnom a villa­mosról ... „U NT I T A S“ VILLAMOS GÉP- ÉS nlSZERiiZm DERMAfORIí%E LABORATORIUM vezérképviselete, összes orvosi gépek, műszerek és berendezési tárgyak gyártása, javítása. Budapest, IV., Városház-utca 14. (Országos Orvosszövetség székháza) Városházi notesz fi OLFF KÁROLY — mint min­den évben — ezidén is a szegényeket vendégeli meg névünnepe alkalmá­ból. Kétezer Ínségest, lát vendégül a Keresztény Községi Párt vezére a kerületi népkonyhák utján, pénte­ken, e hó 4-én. Szombaton este pedig a. Krisztinavárosi Kaszinóban, melynek Wolff Károly tudvalevőleg elnöke, tiszteletére Vacsora lesz. * EGYHANGÚLAG VÁLASZTOT­TÁK MEG A SAS-KÖR ELNÖ­KÉVÉ a, szombaton este tartott rendkívüli közgyűlésen Sip ő ez Je­nőt- Szőke Gyula felsőházi tag el­nökölt a rendkívüli közgyűlésen, a Sipőcz Jenő dr. megválasztására vonatkozó indítványt B ednár z Róbert prelátus terjesztette elő. * 4 Jé4r9S ELSÖ POLGÁRÁT SAS-KÖR ELNÖKI SZÉKÉBE EMELNI — mondotta Beanarz és indítványát egyhangú lelkesedéssel tette magáévá az elő­kelő belvárosi polgárok gyülekezete. Ugyanez alkalommal mint azt már előre jeleztük, az alapszabályok mó~ dositasával N a g y Ferenc törvény- hatósági tanácstagot ügyvezető el­nökévé választotta a Sas-Kör. Az ünnepélyes beiktató vacsora szom­baton, november 19-én lesz. H: Í7J FŐVÁROSI TÖRVÉNY H ET EDI K PARAGRAFUSÁNAK ELSŐ BEKEZDÉSE értelmében a törvény hatósági bizottság rendki- vuh közgyűlése kedden délután meg- Budapest uj főpolgármes- i-i ..W-lvocz P°lgármester fog elnökölni a rendkívüli közgyűlésen, o bontja föl a hármas jelölést tar­talmazó kormányzói okiratot, amely a belügyminiszter leiratával érke- f, \}ozzá' kiküldi a szavazatszedő küldöttséget, majd kihirdeti a szava­zás eredményét, indítványozza kül­döttség kiküldését, amely a törvé­nyesen megválasztott főpolgármes­tert a közgyűlés termébe hívja, ki­veszi tőle az esküt, azután üdvözli ot a törvényhatóság nevében. Erre következik az uj főpolgármester installációs beszéde, amellyel a rendkívüli közgyűlés véget is ér. Természetes, hogy az uj főpoígár- rnester , ünnepélyes beiktatására a közgyűlési termet zászlókkal diszit- teti fel Veronács Gyida, a város­háza agilis gondnoka. Kivont kardu, kék dolmányos városi huszárok, zsú­folt karzat, ragyogóan égő kandallá- berek az elnöki emelvény két olda­lam olyan rekvizitumai a főpolgár­mester-választásnak, amelyek való­ban ritka látványosságá teszik a fő­varos életében politikailag is any- nyír a jelentős eseményt. * KOVÁCSHÁZY TANÁCS Ni) & WWTilS, hivÉaIV irtuíazt le9U.t?bb\SZ7ámunkban uiea­Ytuk — tiszteletbeli kis­kunokká választották a múlt hét ahovaTrT" ■ ■ EuHszerd mikló son, V4Zí/''-G?iongyos Bokréta kiskun- szereplőrnek meghívására rándult le Domotor-napra a budapesti istván­kmoltőöTden rende?öfge- A kis­rádás Z J4raban ™ar készül « ci­emíékezetéhf' Ö-röP iAökre akiket film i ldez\ ■ m™deneknek, urat n I foí h°94 a- har°m budapesti KoLoshá!^n'koZVSe9he f°nadták. líovacshazy azonban gavallér em­ber: meg sem várva az oklevél meg­érkezését, máris ajándékkal kedves­kedett a kunszentmiklósiaknak, el­küldte valamennyieknek, akik a. Gyöngyös Bokréta budapesti elő­adásain szerepeltek, Petőfi összes költeményeit, azt a diszkiadást, amelyet tudvalévőén a centenná- rium alkalmából adott ki a főváros. Azonban nemcsak Kunszentmiklós van a világon, a Gyöngyös Bokréta minden virága egyformán kedves a főváros polgármesterének, aki a diszkötéses Petőfi-verseket elkül- dötte a bokréta minden egyes sze­replőjének. Most érkeznek a kö­szönő levelek az Idegenforgalmi Hivatalhoz, ezekben a lelkes pár so­rokban ott izzik a magyar nép örök szeretete halhatatlan költője iránt. — A nemes szív sugalta emlék — Írja F ed ák Béla iskolaigazgató Bocsárlapujtóról — a Gyöngyös Bokréta tagjainak végtelen örömet szerzett. Amidőn az ajándékot át­vették csakúgy sugárzott az arcuk a megelégedett boldogságtól, a meglepetéstől alig tudtak szóhoz jutni. Mondhatom semmivel sem le­hetett. volna nekik oly nagy örömei szerezni, mint e szép könyvvel. Szanyról írják: Kocsis Antal, Pongrácz István, Hegyi József, Teke András, Varga Ferenc, Kis Gábor és a többiek. Azzal a céllal vesszük át a köteteket, hogy általuk erősítsük lelkűnkben a magyar ér­zést és fejlesszük azt a viszonyt, amely bennünket hazánk szivéhez, Budapest székesfővároshoz eddig is fűzött. Köszönjük a rólunk való gondoskodást és a megbecsülés ezen újabb megtisztelő tanujelét! — A szépen kicirkalmozott írással bekül­dött levelet aláírta nehézkes paraszti írással mind a huszonkét szanyi legény, aki a. Gyöngyös Bokréta bu­dapesti előadásaiban részt vett. íme, igy terjesztik a kultúrát, ápolják a magyar nemzeti érzést a Gyöngyös Bokréta gyönyörűséges virágait! * ÁLDÁSOS ÉLETÉNEK HAT VANHETEDIK ÉVÉBEN vasár­nap délután súlyos szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos fel­vétele után elhunyt S z e n t mik­ló si Márton dr. egyetemi nyilvá­nos rendes tanár, a Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem volt Rector Magnificusa. Egész generációk tanultak és vizs­gáztak nála a római jogból, amely­nek az elhunyt európai hirü tudósa volt. A városháza, egész fogalmazói szaka volt professzorát tiszteli és gyászolja az elhunytban, akinek fia, S zent mikló si József dr., maga is fővárosi szolgálatban áll, tanácsjegyző, az újabb városházi ge­neráció egyik legtartalmasabb _ é.s- legtehetségesebb tagja. A kiváló jogi professzort szerdán helyezték örök nyugalomra a farkasréti temetőben, a polgármester által adományozott díszsírhelyen, miután az ünnepélyes beszentelés a Pázmány Péter Tudó mány Egyetem előcsarnokában megtörtént. Szentmiklósi. tanács­jegyzőt édesapja elhunyta, alkalmá­ból az egész városháza őszinte rész­vételével és együttérzésével keresi fel. ÖZVEGY CZABALAY K ALMÁN- NÉ szül. ilki Vannay Etelka éle­tének 84-ik évében meghalt. Az el­hunytban, aki évtizedeken át fárad­hatatlan és szeretetteljes tevékeny­séggel közreműködött a budai jóté­konysági akciókban, Czabalay Kálmán dr. államtitkár, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnöke, édes­anyját gyászolja. Beretvás pasztilla

Next

/
Oldalképek
Tartalom