Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-10-29 / 43. szám

Xm évfolyam 43. szám Budapest, 1932 október 29 UJETfDAP£ST Városi Nyilvános Könyvtár, . *st, Gr.Károlyi u. 8, VÁRÓ _______ KÖZGAZDASÁGI ^ EI AdzelésI Arak: Egész évre...............................................30 pengő rél évre ...............................13 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ: DO BY ANDOR D» I Szerkesztőség ét kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas lvor*utca ©. Telefon; Auf. 828-23. Poslatakarékp. chequeszAmla: 309(3 Célok és feladatok Beszélgetés Petrovácz Gyulával Ríphcs Hétesztendős főpolgármesteri kor­mányzás után távozik magas köz­jogi méltóságából Ripka Ferenc dr. A keddi nappal, amikor a belügyminiszter közölte a főpol­gármesterrel, hogy felajánlott le­mondását a kormányzó elfogadja, egy hosszú és értékes főhivatalnoki pálya zárult le. Ripka Ferenc távo­zik a főpolgármesteri székből: ez alkalommal zászlaját meghajtja előtte az a tábor is, amelynek a vá­rospolitikai életben ellenfele, de so­hasem ellensége volt a most kvie- táló főpolgármester. Fgy korszak zárul le a városhá­zán Ripka távozásával, az a kor­szak, amelyet az országos politika életében Bethlen István neve szig­nál. Ripka Ferencnek, Bethlen Ist­ván főpolgármesterének, egyeszten- dős kormánybiztosi és hétesztendős főpolgármesteri működése egybe­esik a székesfőváros heroikus küz­delmeinek azzal a szakaszával, ami­kor az ereiben életerőt érző polgár­ság igyekezett felépíteni a romokat, alkotni, amit lehet, nem vakmerőén és túlméretezetten, hanem mindig az adott anyagi és erkölcsi lehetősé­gek szerint. Ebben a munkában, amely a főváros annaleseibe kitö­rölhetetlenül jegyezte Wolff Károly és Sipőcz Jenő neveit, a távozó fő­polgármester mindenkor hü sáfárja volt a város érdekeinek, hivatásá­nál fogva szigorú képviselője a kormányzat ellenőrzésének talpig becsületes, jószándéku és nemes tö­rekvéseiben szívósan küzdő katonája Budapestnek. Ripka emberi erényei előtt kala­pot emel mindenki, bár tagadhatat­lan, hogy politikai tekintetben egyé­nisége és ítélőképessége nem volt hibáktól mentes. A fővárosi tör­vényre gondolunk, az uj törvényre, melynek apja kétségtelenül a most távozó főpolgármester volt. Ez a törvény a maga centralizáló törek­véseivel, a polgármesteri és főpol­gármesteri hatalomnak és felelős­ségnek túlontúl való kiterjesztésé­vel, az első osztályú bizottsági ta­gok omnipotenciájával, sajtó-men­tes ülésezéseivel olyan változásokat hozott a főváros életében, amelyek kedvezőknek semmi körülmények között nem mondhatók. Lojálisán meg kell állapítanunk azonban, hogy az uj fővárosi törvény megalkotá­sánál is jóhiszemű meggyőződése és fővárosa iránt érzett szeretető ve­zérelte Ripka Ferencet. Azonban dicsérni akarjuk a tá­vozó Ripkát és nem temetni: bárki legyen is Budapest uj főpolgármes­tere a kormányzó bizalmából és a közgyűlés akaratából, Ripka Fe­rencnek változatlanul ott a helye a közgyűlési teremben! Az ő becsüle­tes házasságára, meggyőződéses ke­reszténységére, várospolitikai tudá­sára, üzemi és közigazgatási gya­korlatára szüksége van az általa alapított pártnak, de az egész tör­vényhatóságnak is, inkább, mint va­laha! Búcsúzunk Ripka főpolgár­mestertől, és a viszontlátás örömé­vel fogjuk üdvözölni Ripka Ferenc törvényhatósági bizottsági tagot, aki egy munkában eltöltött élet érett bölcseségével, tudása tárházá­nak válogatott kincseivel, magyar és keresztény lelkületével fog állani mindig az első sorban, hogy küzd­jön Budapest szebb és boldogabb jö­vendőjéért, és minden ideálért, ame­lyért a feddhetetlen életű, bűnöktől tiszta, nem rettenő férfiúnak élnie érdemes! — Az Uj Budapest tudósitójától. — A közgyűlés a jövő héten meg­kezdi az uj költségvetés tárgyalását, amely különösebb izgalmakban elő­reláthatóan nem fog bővelkedni. A városházi adminisztráció az uj költ­ségvetési tervezetet tudvalévőén ke­retnek tekinti, amely ellen kevés ki­fogás emelhető a mai súlyos gaz­dasági és pénzügyi viszonyok kö­zött. Úgy a bevételi oldalon, mint a kiadási oldalon is reálisan igyeke­zett a főváros vezetősége előirá­nyozni az egyes tételeket. Az ezévi tapasztalatokat — mint a hivatalos kijelentések hangsúlyozzák — min­denütt figyelembe vették és a gaz­dasági leromlás tanúságait is le­vonták. Ezek után a közgyűlési vita csak egyes részletkérdésekre hozhat változásokat a költségvetési terve­zetben. Petrovácz Gyula, a Keresz­tény Községi Párt egyik legkitű­nőbb közgazdasági és pénzügyi szak­értője wem vesz részt, a költségvetés közgyűlési vitájában és éppen ezévt megkértük arra, hogy a maga vé­leményét az uj költségvetési terve­zetnél az Uj Budapest utján hozza nyilvánosságra. Mindenekelőtt azt a kérdést vetettük fel, hogy a költ­ségvetési tervezet bevételi előirány­zatát reálisnak tartja-e és nézete szerint nem kell-e a jövő év folya­mán a háztartási egyensúly felbo­rulásától tartani. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Általában véve az a vélemény, hogy a főváros jövő évi háztartását egyensúlyban lehet tartani, de csak úgy, ha a főváros adminisztrativ ve­zetősége minden irányban fokozott óvatosságot fog tanúsítani. Áttanul­mányoztam ugyanis a bevételi mó­dot és a gazdasági helyzet ismere­tében nekem az a véleményem, hogy az adóbevételek és a főváros más természetű jövedelmei túl­ságosan kedvezően vannak elő­irányozva. A főváros vezetősége realitásra tö­rekedett, ezt azonban nem sikerült száz százalékig elérnie. Én ugyanis úgy látom, hogy az előirányzás ked­vezőbb, mint kellene, sőt az üzemi problémánál is kissé optimisztiku- san számítottak a, városházán. Az üzemi problémánál kétségkívül nagy kiesésre kell számítani. Az ezévi tapasztalatok alapján mindenütt le is szállították az üzemek várható bevételeit, de a kiesés mértékét még mindig kissé optimisztikusan ítélték meg. Bár az előirányzás tekintetében el tudom gondolni a városházi admi­nisztrációnak a költségvetés bevé­teli oldalán kifejezett véleményét, még sem tartok attól, hogy a fővá­ros jövőévi háztartásának az egyen­súlyát felborulás veszedelme fenye­getné. Minden attól függ, hogy a gazdasági viszonyokban lesz-e vala­melyes javulás. Meg lehetünk elé­gedve, ha a további leromlási folya­mat megakad. A háztartási egyen­súly biztosítását csak úgy tudom elképzelni, hogy a főváros vezetősége ugyanúgy, mint az idén is, havonként el­lenőrzi a bevételek alakulását és ehhez szabja a kiadások folyósítását. Teljesen osztom azt a felfogást, hogy az uj költségvetés csak keret. Amennyiben a főváros vezetősége a szigorú ellenőrzés során azt tapasz­talná, hogy a bevételek az előirány­zással szemben csökkenő tendenciát mutatnak, azonnal intézkedni kell a költségvetésben szereplő kiadások redukálása iránt. Ha a főváros ve­zetősége a jövő évben is ugyanazt a szigorú ellenőrzést fogja gyako­rolni a bevételek alakulása és a kiadások folyósítása tekintetében, mint az idén — amiben nincs kétsé­gem — akkor a pénzügyi egyensúlyt a jövő évben is meg lehet óvni. — A főváros lakosságának hely­*ete kétségkívül síi lyosboíioit az uj inségjárulék kivetése kö­vetkeztében. Az iuségjárulás kivetésére azért volt szükség, hogy a főváros veze­tősége fedezetet találjon az ínség- akciók lebonyolításához. Tudni kell ugyanis, hogy nem számítunk többé a főváros lakossága által fizetett szükség­adókra, mert a kormányzat ezt az összeget teljes egészében egyéb célokra foglalja le, pedig ennek a szükségadónak ere­deti rendeltetése az volt, hogy a szo­ciálpolitikai kiadások fedezetet ta­láljanak, Nem hallgathatom el ezzel azt az aggodalmamat, hogy a főváros területén befolyó in- ségjárulékok összege nem fog­ja fedezni a szociálpolitikai költségvetést, pedig más bevé­teli lehetőségünk erre a célra nem lehet, mint a szociálpoliti­kai kiadások óvatos ellenőrzése. Két irányban van szükség óvatos­ságra. Egyrészről vigyázni kell ar­ra, nehogy növeljük a szociális ve­szedelmeket az inségakciók szokat­lan változásával, másrészről óvatos­ságot kell tanúsítanunk a kivitel­ben, nehogy fedezet hiányában va­lamely megkezdett és fontos célt szolgáló nyomor enyhítő tevékeny­ségnek a megszüntetésére kerüljön a sor. Képtelen helyzet állana elő, hii például a legkeményebb téli -hónapokban le kellene szállíta­ni az ingyenebédek számát. Olyan elégedetlenségre vezetne egy ilyen eljárás, hogy követ­kezményei egyenesen kiszámit- hatatlanok volnának. Az inség­akciók lebonyolítása kétségki vül sok gondot okoz, de ez elől kitérni nem lehet, mert a köz­rendet veszélyeztetnők. Érdeklődtünk Petrovácz Gyulánál aziránt is, hogy melyek a legköze­lebbi megoldásra váró fontos fel­adatok a városházán? — Nagy érdeklődéssel várjuk a polgármester előterjesztését — mon­dotta Petrovácz — a centrálé és a főváros viszonyának rendezése te­kintetében, Úgy hallom, hogy a polgármester ur egészen uj előterjesztést készít. Azt is hal­lom, hogy a kormány nem haj­landó a fővárosnak átadni a bánhidai centrálét és a jövőben is csak áramvásárlási szerző­dést akar kötni a fővárossal. Mi a magunk részéről a megoldás­nak ezt a módját a legélesebben el­lenezzük. Ha áramvásárlási szerző­dés kötésére kényszerítenének ben­nünket, akkor ők fogják diktálni az egységárat, ez pedig egyáltalán nem felel meg a mi érdekeinknek. Az ál­taluk diktált egységár és a terme­lési ár közötti különbözetből évről évre előteremtették a centrálé an- nuitási költségeit, ami azt jelenti, hogy a különbözetből harminc év alatt kifizethetjük az egész centrálét. — Ugyancsak a legközelebbi mun­kaprogramban szerepel az uj kerü­leti elöljáróság megépítése, Az uj fővárosi törvény 4 uj elöljáróság­nak a megépítését rendeli el, ez elől most már nem térhetünk ki, mert különben a városigazgatás csődbe kerül. Az adóügyi adminisztráció már régebben csődbe került és ezért kellett uj adóhivatalt létesíteni. Gondot okozott a szegényügyi szol­gálat is, amely parancsolóan sür­geti az előljárósági kirendeltségek felállítását. Mindezek után előter­jesztést tett a tisztiorvos arra, hogy a közegészségügyi szolgálat gondjá­nak elkerülése érdekében a perifé­riákon tiz ideiglenes hatósági orvosi rendelőt állítson fel a főváros, mert teljes képtelenség azt kívánni, hogy a perifériák szegény lakossága a központi tisztiorvoshoz járjon be és az egész utón végighurcolja esetle­ges fertőző betegségek csiráját. Te­hát úgy az adóügy, mint a szegény­ügy és közegészségügyi szempon­tokra múlhatatlanul szükség van az uj előjáróságok felállítására, ami annál könnyebben vehető tervbe, hi­szen éppen a racionalizálási előmun­kálatok eredményéből is meg^ lehet állapítani, hogy az uj elöljáróságok felállítása nem járna személyzet- szaporítással. Úgy tudom, hogy ebben a tekintetben konkrét terve is van a polgármester ra­cionalizálási biztosának. Galli na tanácsnoknak. Az uj elöljáróságok felállítása ki­zárólag lakásügyi problémává vált. Az adminisztráció egyszerűsítése ré­vén megtakarítható személyzet erre a célra felhasználható és tökélete­sen elegendő is. — A városházi tisztviselők státus­rendezése és a városigazgatás racio­nalizálása is a legközelebbi felada­tok közé sorozható. Pártunk tagjai szeretnék és el is várják, hogy most már ezek a személyi természetű kér­dések kivétel nélkül nyugvópontra jussanak, Gallina Frigyes tanácsnok a polgármester megbízásából egy év óta tanulmányozza a város- igazgatási problémákat és úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom