Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-10-15 / 41. szám
X. évfolyam 41. szám \ Budapest, 1932 október 15 UJ BUDAPEST Tek.Fővárosi Nyilvános Könyvtár. Bpest.IV*Gr.Károlyi u,8# KÖZGAZDASÁGI : Elfillzelésl Arak: Egész évre ..............................................30 pengő ré l évre.........................................................13 pengő Egyes szám Ara ÖO fillér 1 FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DH ! Szerkesztőség és klndóhlvatnl: Budapest, IV., Kaas Ivor-utcn 9. Telelőn'; Aut. 828-23. Postatakarékp. chequesz&mla: 30913 fiit vár a Keresztény Községi Párt a Gömbös-kormánytól? Beszélgetés Wolff Károllyal A fáklya-hordozó Beszéd a romhányi síkon, bemutatkozás az ország gyűlés két házában, szónoklatok a politikai pártokban, az iparosok nagygyűlésén, a társadalmi egyesületek felvonulásán: valóban sok munka az uj miniszterelnök számára. Közben minisztertanácsok, nagy fontosságú politikai és gazdasági tárgyalások, a reprezentáció ezer gondja: mind azt mutatják, hogy Gömbös Gyula talpig férfi, energikus, erős, telve lelkesedéssel, tenni-akarással! Ha bizonyos messzeségül perspektívába akarjuk állítani a miniszter- elnök által kormányzása első hetében 7nondott fontos megnyilatkozásait, a célkitűzésekből és akaratnyilvánításokból, az ígéretekből és vallomásokból, a szemvillanásokból és gesztusokból egy olyan különleges és karakterisztikus férfiú képe rajzolódik elő. aki súlyos és jelentős egyéniségének bélyegét nyomta máris közéletünkre. Károlyi Gyula lemondása és Gömbös Gyula miniszterelnöki megbízatása nem szokványos kormányválság volt, hanem kezdete egy uj és egyelőre ismeretlen történelmi korszaknak, amelynek minden oldalát az ő pregnáns aláírása szignálja. . . . Néhány órával azután, hogy császárrá koronázzák Bonaparte Napóleont, szkeptikus pátosszal állítja fel egyik bizalmasa előtt élete mérlegét: Nem, Decrés, későn jöttem a világra! Nincsenek már nagy feladatok! ... A császár ezen mondása jut eszünkbe, aminthogy kezdve a katonai iskolai nevelésen, a. külső és belső vonások egész sora közös az Auxonne-i főhadnagyban és a magyar vezérkari századosban. A császárnak szűk volt Európa, keletre vágyott: a szintén Keletre tekintő Gömbös nem mondhatja, hogy nincsenek nagy feladatai, mert egy ország vár reá, hogy ezer keserűségét, fájdalmas múltját, sivár jelenét és jövőjének reménységeit erős vállaira vegye! A dermedésből felrázott nemzet ujjongva üdvözli a magyar élni- akarást hirdető férfiút, ám mint azon az emlékezetes éjszakán a je- ruzsálemi kertben, most is akadnak hitetlenek, akik fejcsóválva kételkednek, hogy a hit és a remény uj életre válthatja a világot. Akadnak, akik kritikájuk meddőségében gyomorbajos savanyúsággal veszik 'tudomásul a lángoló szónoklatokat, azt hirdetvén, hogy csak akkor fognak majd tapsolni Gömbös Gyulának, ha tettekre váltja az ígéreteket. Vegyék tudomásul a kételkedők, hogy az életre pezsdülést éppen az a lendítő erő adja meg, amely Gömbös Gyula beszédei és cselekedetei nyomán friss keringést hoz a fáradt érrendszerbe. A nemzet öncélusága — mondotta a felsőházban a miniszterelnök — mindent a nemzetért! Ennek az öncéluságnak a kidombo- ritása, a nemzet lelkiismeretének felébresztése, belső erőinek öntudatra emelése fogják meghozni minden idegen segítségtől mentesen sorsunk jobbrafordulását. Gömbös Gyula egyik beszédében fáklyának nevezte magát, mely előttünk világai, hogy uj Kandánba vezesse népét. A fáklya végzete, hogy önmagába hamvad, inig áldozatos lángjától messzire riadnak az éjszaka madarai. Tisztelet, hála és megbecsülés a fáklya-hordozónak, aki gazdag és dús lelkének önpusztító lángjával táplálja a fáklyát, hogy égjen és világítson árva nemzete előtt! — Az Uj Budapest tudósitójától — A Gömbös-kabinet hivatalbalépé- sével kapcsolatosan felvetődik a kérdés: milyen viszony fejlődik ki az uj kormány és a főváros autonómiája között? Ez a viszony a Károlyi-kormány utolsó hónapjaiban elhideg'ült, aminek legfőbb oka az a nemtörődömség volt, amellyel az egyes minisztériumok a főváros fel- terjesztéseit kezelték. Gömgös Gyula erélyes, határozott és gyorsított tempót diktál. Ezekből a jelekből arra lehet következtetni, hogy az a következőket felelte az Uj Budapest munkatársának: — Az uj kormány és a főváros közötti «viszony kialakulásáról egyelőre korai volna nyilatkozatot tenni, mert hiszen csak konkrét eseményekből és cselekedetekből lehel véleményt alkotni. Én mindenesetre remélem, hogy a főváros vezetőségét foglalkoztató kérdések rendezésénél az illetékes minisztériumok nagyobb előzékenységet, nagyobb figyelmet és — ez volna a legfontosabb — nagyobb gyorsaságot fognak mutatni. Az utóbbi időben nem voltmik ebből a szempontból elkényeztetve. Több fontos közlekedésügyi felterjesztést juttattunk a kormányhoz, de az elintézés körül olyan nagyarányú késedelem volt tapasztalható, hogy nem egy esetben tárgytalanná vált a minisztériális döntés. — Ami a főváros és az illetékes kormánytényezők között megindítandó tárgyalások anyagát illeti, itt elsőse® an az inségakciók kiterjesztésének problémáját kell megemlítenem. A főváros vezetőségének sürgősen érintkezést kell keresnie a kormánnyal és előterjesztést kell tennie a téli inségakciók lebonyolít ás ár a vonatkozóan. A főváros vezetőségére háruló szociális feladatok kétirányuak. Elsősorban a szükségmunkák megindításával kell enyhíteni a munkanélküliséget, másodszor pedig a munkához nem jutó Ínséges családok nyomorán kell enyhíteni. A szükségmunkák megindítása folyamatban van, de itt is nagy késedelmet kellett tapasztalnunk a kormányhatóság részéről, amely csak a legutóbbi napokban döntött a jóváhagyás tekintetében. A főváros segítség nélkül nem tudja lebonyolítani tervbe vett inségakcióit. illetékes szakminisztériumok most már nagyobb érdeklődést mutatnak a főváros ügyei iránt és az eléjük kerülő ügyeket nem aktaszeriien, hanem a felmerülő problémák súlyossága és a megoldás sürgőssége szerint bírálják el. Az Uj Budapest munkatársa ezekről a kérdésekről hosszabb beszélgetést folytatott Wolff Károllyal, a Keresztény Községi Párt vezérével. Mindenekelőtt azt a kérdést vetettük fel, hogy fővárosi vonatkozásban milyen eredményeket vár a kormány működésétől. Nincs tehát más kivezető ut, mint összeülni és konkrét tárgyalások lefolytatásával szerezni meg azokat az eszközöket, amelyek az inségakciók zavartalan lebonyolításának a biztosításához szükségesek. Legutóbb jelentősen felemelte a főváros vezetősége azoknak az ingyenebédeknek a számát, amelyeket az iskolás gyermekek között oszt szét. Kétezerről tizenkilencezerre történt a felemelés. Ha a téli időjárás beáll, nem zárkózhatunk el a felnőttek részére adandó ingyenebédek számának a felemelése elöl. De rendezni kell a kormánnyal az inségadó-problémát is. Intézkedéseket sürgetek olyan, értelemben is, hogy a kormány akadályozza meg a vidéki munkanélkülieknek a fővárosba való özönlését. A környékbeli városok és községek állandóan támadják a fővárost, anélkül, hogy erre okuk volna. A főváros sohasem zárkózott el a vidék jogos igényének a kielégítése elől. Elég ebben a tekintetben a fővárosi kórházakra és tanintézetekre hivatkozni. Azt azonban nem engedhetjük meg, hogy a munkanélküliek Budapestre nyomuljanak a vidék legkülönbözőbb községeiből, mert ezzel a fővárosi polgárság terheit növelnék. A főváros polgársága pedig több terhet viselni nem tud. Szükségesnek tartom ezen a helyen is megállapítani, hogy az ország odójának oroszlánrészét a főváros polgársága fizeti. Le kell venni a kalapot Budapest névtelen adófizetője előtt, mert példás magatartást tanúsít a legválságosabb időben. Ebből a szempontból nincs kivétel a fővárosi társadalmi osztályok között. A főváros polgársága lényegesen több terhet visel, mint a vidék lakossága. — Azért tartom szükségesnek hangsúlyozni e problémák rendezésének a fontosságát, mert teljesen uj kormány vette kezébe az ország sorsának intézését és nem ismerjük még e kormány tagjainak azokat a terveit, amelyek a főváros autonómiáját érintik. A főváros illetékes vezető tényezőinek most legsürgősebb kötelességük, hogy a szakminiszterekkel érintkezést keresve, az általam említett problémákat szóvá tegyék és a sürgős megoldás útjait egyengessék. A beszélgetés további során érdeklődtünk Wolff Károlynál aziránt is, melyek azok az aktuális városházi kérdések, amelyeknek a rendezését — az autonómikus szerveken kívül — sürgősen szükségesnek tartja. Wolff Károly ezeket felelte: —- Erre a kérdésre tulajdonképpen már feleltem nyilatkozatom eddigi részében. Szükségesnek tartom még hangsúlyozni, hogy főként a közlekedésügyi panaszok orvoslását és az egységes közlekedési aíapelvek lefektetését tartom a legközelebbi hetekben a legfontosabb és a legsürgősebb teendőnek. A közlekedésügyek irányításában f ejnélküli kapkodást látok, amire fel kell hívnom az illetékes tényezők figyelmét. Állandóan változtatják a relációkat. A 27-es vonalat, amely ellen csak az volt a kifogásunk, hogy nem megy át a Ferenc József- hidon, valóban meghosszabbították, de 61-re cserélték át. Ugyanezt látjuk az autóbuszvonalaknál is. A 21-esből például egyik percről a másikra 2-es lett. Az utcaelnevezéseknél is folytonos változások vannak. Kartelvezérekről utcákat neveznek el, minden alapos indok nélkül és a közönség kénytelen szó nélkül tűrni ezeket a változtatásokat, amelyek csak arra alkalmasak, hogy a nyugalmat és a forgalom zavartalanságát veszélyeztessék. — A legközelebbi feladatok között kell megemlítenem a füstemésztő készülékek bevezetését, illetve az idevonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtását. Budapestről mint fürdővárosról beszélni sem lehet addig, amíg minden gyárra egyformán nem tesszük kötelezővé a füstemésztő-készűlék beWolff Károly
