Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-10-08 / 40. szám
Budapest, 1932 október 3 X. évfolyam 40- szám UJ BUDAPEST Előfizetési Arak: Egész évre...................................................30 pengfl Tél évre ..............................................................13 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D" Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV-, Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszAmla: 30913 A hcnpzeriiségeh Költségvetése Hogyan lehet rendkívüli fedezetet teremteni egy rendkívüli közmunka-program számára? Gömbös A felhős magyar firmamentumra uj csillag lendült. Ma még nem tudni, üstökös-e, amelynek, rapszódi- kus fénye jön, hogy távozzék, vagy álló csillag-e amely a nehézkedés törvény énéi fogva magához vonzza a kisebb bolygókat, hogy azután a hajnal hasadását hirdesse. Egy bizonyos: a. magyar politikai élet máról- holnapra kilendült eddigi tétova bizonytalanságából, ahogy a költő mondja: melynek halálos, úgy tetszők, elaszta, életre pezsdült a kór sivatag . . ; Ez év júniusában az uj miniszter- elnök beszédet mondott a Baross Szövetség iparpártoló propaganda- bizottságának alakuló ülésén. A magyar nemzetnek mindig voltak fiai — mondotta a keresztény iparosok százai előtt Gömbös Gyula —, akik harcolni mertek. Jajgató, siránkozó, okoskodó magyarokra nines szükség! Az Uj Budapest annak idején vezető helyen méltatta a friss és harcos kijelentést, kifejeztük azon hitünket és reményünket; ez a bátor megnyilatkozás nem a politikában szokásos efémer értékű szólam, hanem kiindulása annak az útnak, amely az uj Magyarország és az uj Budapest felé vezet. Megmondottuk: nem egy kopott gramofónlemez untig ismert daláról van szó, hanem frissütemii indulóról melynek hangjai mellett keménykötésü magyar férfiak vetik el nem tékozolt energiájukat, töretlen becsületüket és le nem koptatott hírnevüket a veszendő gátakra! A gátakon túl vészesebben viharzik a pusztító tenger, mint valaha, idebent pedig a gát mögött reménykedve vigyázzák az uj. fényes csillag ragyogó' Ívelését. A keresztény Magyarország minden politikai ösz- szetartozandóságát, egybecsendülő ritmusát tudhatja magáénak Magyarország uj miniszterelnöke. sőt, ami ennél sokkal több: minden sze- retetünket, szivünk egybedobbaná- sát! Az ő energiájától, tisztességétől, fiatalos lendületétől, a legnehezebb iskolában, a vezérkari iskolában megszerzett stratégiai tudományától várjuk a szebb jövőt: egységes akarattal, zárt és fegyelmezett sorokban vonulva fel mögéje! Az uj kormányelnök hangsúlyozottan keresztény egyénisége mesz- szemenő jelentőségű változásokat fog létrehozni a városházi politikában is. Kétségtelennek látszik, hogy a két többségi párt között ma már csak személyi különállások —- különbségek, de nem ellentétek — vannak, mert a két pártnak célkitűzése, irányzata, hitvallása tökéletesen megegyezik. Az uj miniszterelnök kormányzata alatt kétségtelenül el fognak mosódni a két többségi párt között a keretek és kialakul az a városháza politikai uralmát kezében tartó csorbítatlan többség, amelynek egységességét a múltban is csak mellékszempontok zavarták meg. Az ünnepvárás bizakodó hangulata önti el' a fővárosi és az országot egyaránt. Mindenki érzi: a csüggedésnek, a tespedésnek, az önmagunkba; roskadásnak vége van, diadalmas erővel verte le a fiatalság az öregemberek zimankós diktatúráját! Az összetartozás és az erős akarat egysége fölött pedig ott virraszt a biztosszem,ü és biztosaka- ratu kormányos, dicsőséggel teljes múltúnkért, sivár jelenünkért, de remény séges jövendőkért is, amely a boldog és csonkitatlan Nagy- Ma gyár or sz áigoi jelenti.- Az Uj Budapest tudósitójától — Mr. Tyler Magyarország pénzügyi helyzetének a folyó év harmadik negyedében való alakulásáról a Nép- szövetséghez intézett jelentéséiben megállapítja, hogy még mindig sokat le kell faragni az ország költségvetéséből és főleg a helyi hatóságok azok, amelyeknek háztartási vitele alapos revízióra szorul. Kétségtelen, hogy Magyarország pénzügyi ellenőre ezen kijelentésével nem Budapestre, hanem a. pénzügyi politikájukban még mindig túltengő vidéki városokra célzott, de még kétségtelenebb, hogy a főváros előttünk fekvő 1933-as költségvetése messze túlmenően a pénzügyi ellenőr kívánságain, a lehető legradikálisabban hajtja végre Budapest, jövő esztendei pénzügyi előirányzatán a szinte csonkítás számba menő takarékossági intézkedéseket. Ezt a költségelőirányzatot — mondja, a. polgármester a törvényhatósági bizottsághoz intézett jelentésében — a rendkívüli gazdasági viszonyok között kötelező szigorú takarékosság és a szükségletek kényszerű megszorítása,r jellemzi. A szükségletek megszorítását^ a viszonyok kedvezőtlen alakulása tette szükségessé. A gazdasági helyzet az 1932. évi költségvetés összeállítása óta nem enyhült, sőt az idén befolyt bevételeket tekintve, a jövő évben nem lehet amiyi bevételre számítani, mint amennyit az 1932. évi költségvetésben előirányoztunk.^ A bevételek előirányzatát tehát a jövő évben csökkenteni kell. Erre kényszerit bennünket — folytatja lemondó hangon a polgármester — az a körülmény, hogy a, gazdasági depresszió nyomán a bevételek az egész vonalon visszaesnek. Kevesebb az adóbevétel, mert a forgalom visszaesése, a kereseti viszonyok leromlása, az üresen álló lakások és üzlethelyiségek miatt, az adóalap csökken, kevesebb az üzemek feleslege és ennek folytán az üzemek hozzájárulása a községi háztartáshoz, mert a forgalom, a fogyasztás egyre kisebb lesz, végül a községi háztartás többi bevétele is kevesebb, mert a házbéreket, a piaci helypénzeket, a különböző dijakat, a fővárosi szántóföldekért és rétekért fizetett haszonbéreket stb. a nehéz gazdasági helyzethez mérten méltányosan le kellett szállítani. Egyensúly: minden áron! A polgármester irányadó szempontja az 1933. évi költségvetés ösz- szeállitásánál: a költségvetést a főváros lakosságának újabb megterhelése nélkül egyensúlyban kell tartani. Ez a tendencia már érvényesült abban a rendeletben, amellyel a polgármester az év első harmadában az uj költségelőirányzat összeállítására. utasította, az ügyosztályokat és a fővárosi üzemeket: az 1931. évi zárószámadás eredményéhez, illetőleg a zárolással csökkentett 1932. költségelőirányzathoz képest kellett az egész vonalon a részletköltségvetéseket összeállítani, rendkívüli kiadási tételt csak a pénzügyi ügyosztály előzetes engedélyével volt szabad felvenni. Ezen szigorú előzetes korlátok közepette született meg az uj költségelőirányzat, amely nem emeli az adókat, változatlanul hagyja a közszolgáltatások árait, viszont azonban a kiadási tételeknél a lehető legmesszebb menő redukció politikáját érvényesíti. Komor, majdnem rideg őszinteséggel állapítja meg ezekután a polgármester a jövő esztendei költség- előirányzat másik alapvető elvét: a költségvetési keret jelentős szűkítése mellett természetes, hogy jóformán csak azokat a kiadásokat lehetett aj jövő évi költségvetésben előirányozni, amelyek a szigorúan vett köz- igazgatási feladatok ellátásához, a meglévő szociális, kulturális és egészségügyi intézményeink változatlan fentartásá- hoz, a jogszerűen vállalt kötelezettségeink tel j esitéséh ez szükségesek. És ezeket is a minimumra mérsékelni kellett! Felmerül itt a kérdés, amely^ kétségtelenül tengelye lesz a költségvetési vitának: helyesebb-e az a város- politika, amely az adósróf emelése, uj adónemek behozatala, a közszolgáltatások árainak változatlanul hagyása mellett csupán a legnélkülözhetetlenebb kiadásokra, a közalkalmazottak ellátására, illetőleg a meglevő értékek megőrzésének tárgyi kiadásaira szorítkozik, vagy inkább olyan gazdaságpolitikát vár-e el a város vezetőségétől a közönség, amely természetesen nem túlzásba vitt, de okszerű és indokolt városfejlesztés, közmunka-program és az általános evolúció alapján állva, nem, sekély esiti el még jobban az amúgy is holt vizeket, hanem a maga tavaszi zsendüléssel teljes, fejlődésre és fejlesztésre képes célkitűzéseivel igyekszik tespedéséből felrázni a fővárost, sőt élére állami az ország regenerálódásának is? Mi helyesebb, az egyensúlyi politika, mely kizárólag az adottságokon alapul, vagy az a fejlődési politika, amely túlmenően az adottságokon, fedezetet tud, mer és akar teremteni azokhoz a kiadásokhoz, amelyek ha talán nem is száz százalékban szükségszernek, de a város fejlődése, az ipar foglalkoztatása, a közmunkák megindítása szempontjából elmaradhatatlan ok? Van-e segítség? Megállapíthatjuk, hogy a költségvetés bevételi oldalát illetően a polgármester a leredukált háztartás egyensúlyának biztosítása érdekében változatlanul hagyja a községi pótadó, a kereseti adó, a szemét- fuvarozási illeték és az inségadó kulcsát, változatlanul hagyja a közszolgáltatások árait és a kórházi ápolási dijat. Természetes, hogy ezekből a folyó bevételekből csak a legszűkebből vett folyó kiadások eszközölhet ők. Kérdés azonban: találha-e a főváros a mai rendkívüli időkben rendkívüli bevételeket a rendkívüli kiadásokhoz, teremthetők-e a főváros háztartásában olyan bevételi lehetőségek, amelyek a költségvetésben elhatározott közmunkáknál fokozottabb tempójú munkaalkalmakat biztosithat- nak a vergődő iparosság és vállalkozói társadalom számára? Erre a kérdésre a költ ség eliőrány- zat feleletei nem ad, sőt ezt a gondolatot egyáltalában fel sem veti. Pedig kétségtelennek látszik, hogy a fővárosnak vannak olyan vagyontárgyai, amelyek anélkül értékesíthetők, hogy bárki a városházi végeladás vádját vághatná a polgármester szemébe, vannak olyan érték- komplexumok, amelyek a főváros kezében holt tőkék, viszont az eladásukból befolyó összegek uj lendületet hoznának a pénzügyi kormányzat fáradt vérkeringésébe, vannak olyan uj adófajták és illetéknemek, amelyeknek behozatalát illetően könnyen lehetne megegyezést találni azzal a pénzügyi kormányzattal, amely az állami tartozások legkirívóbb tételeit sem tudja a fővárosnak megfizetni. UJ adói behozni nem lehet! Hagyjuk el egyelőre az utolsó tételt, fogadjuk el azt a pénzügyi politikai elvet, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben a főváros uj céladó behozatalára nem jogosult. Nézzük azonban az elmúlt évi zárószámadás adatai alapján: - vannak-e a fővárosnak olyan ingatlanai, amelyek értékesíthetők, részben azért, hogy uj bevételi lehetőségek nyíljanak, részben pedig az okból, mert ezek az ingatlanok a főváros kezében nem hajtanak megfelelő jövedelmet, holott azok jövedelmezősége magánkézben sokkal kedvezőbb lenne. A főszámvevő által a múlt év utolsó napján felvett vagyonleltár a főváros ingatlan-vagyonát 721,123.610 pengőre értékeli. Ebből 417,302.160 pengő esik a főváros különféle hatóságai által használt ingatlanokra, bútorokra és felszerelésekre, 308,824.450 pengő telkekre, rétekre, szántóföldekre és erdőségekre. A fővárosnak az ingatlan-vagyona, amely bérbeadás utján hasznosítva van, vagy hasznosítható lenne, a főváros hivatalos —- tehát tnlmagasnak nem mondható —• becslése szerint mintegy 100,000.000 pengő értéket képvisel. Az üres telkekből azonban az elmúlt évben 324.200, a kisajátított házakból 175.968, a kisajátított egyéb ingatlanokból^ 7400. a rétek és szántóföldek béréből
