Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-24 / 38. szám
> OJBUnAPESI 1932 szeptember 24. Ha mint áramvásarlónak mindenképpen fizetnie kell a fővárosnak, akkor inkább fizessünk pár százezer pengővel többet és legyen miénk a Taibot-centrálé. Az ilyen alapon való tnlajdonhavétel későbbi időpontban előnyökkel is fos' járni. Amennyiben a gazdasási élet bizonyos fellendülése következnék be, a Taibot- centrálé áramtermelésének egy részét megfelelően lehetne a környéken értékesíteni. Előnynek számit az is, hogy a főváros 30 kilométeres körzetben monopóliumhoz jut a ceu- trálé megvásárlásával. Mindezek alapján felelősségem, teljes tudatában állítom, hogy a fővárosnak feltétlenül át kell vennie a bánhidai centrdlétf Petrovácz Gyula megdönthetetlen okfejtése bizonyára nem marad hatástalan azokon az oldalakon sem, ahol félreértésből ellenzik a cen- trálé megvételét. KOHN GYULA KEFEé, ECSETGYÁROS Aranykosz orus mester GYÁR: VII., ROZS A-U. 20 Telefon: József 302—45 HYPEROL szájvíztabletta ideális száj - és torok fertőtlenitő! Egy tanácstag naplójából Irta: Ilovszky János Mozaik Beton, makaöam ^^terHMBDnssai Liska Jenő old. gépészmérnök, kompressor-berDeaüO Orczy-ut 22. Tel. t J. 335-42 Szemieflo, mouirao es lememezesi cmhea Sp£iS»í nüU üzem: Bpest, I., Lággmangosl-u. 9. iroda: l., ceiierttiegy-utca 11. Automata 537-12. A városi politikai pártok őszi munkája megkezdődött. Minden pártban folynak a tanácskozások. Terv lesz ezer: megvalósul belőle annyi, ameny- nyit a kék ceruza örökre ki nem szánt. Reménység, kétség, segitségvárás előzi meg a hivatalok által összeállított költségvetéseket s amikor a házinyomda gépei a bizottsági tagok elé tálalják a számoszlopokat, a remények egy része már meg fog semmisülni, mert bizony a mai nehéz viszonyok mellett tempót diktáló és nagy pénzeket igénylő terveket keresztülhajszolni lehetetlen. Takarékoskodni kell! * Apropos! - Takarékosság. A takarékosság csak addig jó, amig azt a józan takarékosság jegyében tartják. Mihelyt a zsugoriság határait éri el, akkor már céljavesztett. Hallottam, hogy egyes iskolákban az „ő s z i“ folyosómeszeléseket nem az egész fal felületén, hanem csak ember- magasságig, illetve két méter magasságban hajtották végre. Ezzel kapcsolatban egy igen jóízű történetet mondtak el. Állítólag az egyik iskolában megjelent a buzgó közeg és a következő kérdést tette fel az igazgatóhoz: — Milyen magas a legmagasabb ember az iskolában? — X tanár, 179 cm! — Akkor kérem nem 290, hanem csak 180 cin magasságig meszelünk! És már irta is a jegyzeteiben: X iskolában az embermagasság 179 cm. Meszelés: 180 cm. A munkát igy is végezték! X Ha már a takarékosságnál tartunk, én is rámutatok egy parányi és célszerű takarékoskodási lehetőségre. Nem nagy dolog, nem lehet százezreket takarítani, de tízezret egy évben igen. Tessék lemenni a földalatti állomásokra: minden állomáson legalább négy olyan körte ég, reggeltől a forgalom befejeztéig, amely csakhogy pont világit; olyan területeket, amelyen sem a közönség, sem a kiszolgáló személyzet nem mozog. Csak a meztelen, üres falak világítására szolgál. Ezeket a felesleges világitó testeket külön kapcsolókkal lehetne szerelni, a célból, hogy csak akkor világítsanak, amikor tényleg szükséges: kora reggel, amikor az állomásokat takarítják. X. A kereskedőknek az itthon nem gyártott árucikkekre behozatali engedélyt kell kérniök. Előzékeny hivatalnoki kar dolgozik a minisztériumokban. De igen sok a behozatalt igénylő. Az engedélyeket délelőtt 12—2-ig adják ki, vagy kérik, mert ez az az idő, amikor a felekkel való érintkezési idő tart. És mert a sok igénylő egyszerre nem mehet be a hivatali szobákba, az érkezés sorrendjét be kell tartani. Az egyik nagy szállítmányozási cég hivatalnoka ott van a várakozók között és nagyon komor arccal ül az előszobában. Egy miniszteri tisztviselő ismerőse kijőve az egyik szobából, megszólítja: — Miért búsul olyan nagyon X ur? — Tetszik tudni titkár ur, éppen azon gondolkozom, mit fogok én mindennap tizenkettőtől kettőig csinálni, ha már nem keli behozatali engedély! — És ha már behozatalról van szó, — mindenki be akarja hozni a Hát, leányát, esetleg ükapját — a városházára! Mindegy, hogy minek: polgármesternek, vagy dijnoknak, gázleolvasó, vagy elektromos p é n z b e s z e d ő n e k, csak az a fontos, hogy nyugdíjas állás legye n. A kérelmei előadja az illető és azután hozzáteszi: „tessék megtenni, hiszen a tanácstag urnák csak egy szavába kerül!“ Én nem tudom, hogy csak nekem borsódzik a hátam, vagy mindenkinek, minden bizottsági tagnak, tanácsnoknak, polgármesternek, ha hallja ezt a gyönyörű mondatot: „tessék megtenni, hiszen csak egy szavába kerül“ — de nekem igen! Nem tudom, hogy ki volt a szülő apja vagy szülő anyja ennek a mondatnak, de bizonyos, hogy mintha kígyó csípne olyan a hatása. X Beretvás pasztilla íejfájás ellen Az clinnlt héten Miklós Elemér dr„ az idegenforgalmi tanács főtitkára a rádióban nagyon érdekes előadást tartott Mussolini R ó m á j á r ó 1. Az előadást Miklós Elemér, akinek cikkeit e lap hasábjain is élvezettel szoktuk olvasni — olyan kedvesen és olyan lebilincselő módon állította ösz- sze, hogy az a félóra, ameddig az előadás tartott, röpke percnek tűnt fel. Az előadásból értesülhettünk, hogy Mussolini máris majdnem egészében megvalósította azon kijelentését: „Meg fogom változtatni a város képét és a citta eterna belső kerületeiben más közlekedést adok Róma polgárainak.“ M i k I ó s elmondotta, hogy a Piazza Y e n e z i a környékéről eltűntek a villamoskocsik, hogy helyüket felváltották a gyorsan járó autóbuszok és hogy a Duce programja R ó m a fejlesztésében oly nagy, hogy az örökváros elhagyta a lakosság száma tekintetében N á p o 1 y t és M i 1 á n ó t. Nálunk a közlekedést modernizáló kísérletek nem mindig sikerülnek. Ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt Body dr. tanácsnok bejelentette: „Karácsony tájékán a Belváros felé a Baross-utcán át csak autóbuszok fognak közlekedni!“ Bódy meg akarta csinálni: Vájjon ki volt az a budapesti contramussolini, aki a tervet — elgáncsolta? ALAPITTATOTT 1860. SZITTNER FERENC Budapest, iu., maria uaiería-utca 1. szám. Telefon: Aut. 821-14. Üveg-, porcelán-, tükör- és képkeret gyári raktára. Fővárosi alkalmazottaknak kedvezmény. „MURT“ MAGYAR ÚTÉPÍTÉSI RT BUDAPEST, V., ZOLTÁH-U. 11 telefon: 230-59 és 121-37 Modern utak épitési vállalata Készít : öntött és hengerelt aszfalt-, shett-, topeka-, aszfa tmakadám- és k e r a m i t-b urkolatot Cnsfodls Alplions Budapest, Náűor-u. 19 Telelőn; I20-0T JfféméttMjépités Jfazánfoefafazás Jfemenceépités Városházi notesz AZ E HETI TANÁCSÜLÉSSEL ÉS A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG JÖVŐHETI KÖZGYŰLÉSÉVEL véglegesen és visszavonhatatlanul megindul a városi politika őszi szezonja. Már csak néhány elkésett fecske van szabadságon, általánosságban itthon van mindenki, úgy a város főtisztviselői, mint a törvényhatósági bizottság tagjai. A déli órákban egyre több városatya fordid meg a polgármesteri hivatal előtti piros szőnyegen, a városháza boltíves folyosói alatt, élénkülnek a pártkörök, zsúfolásig telve a polgár- mesteri előszobák, végérvényesen és visszavonhatatlanul itt, az ősz! x A NYUGALOMBA MENT VÁROSHÁZI FŐT IS Zrf VISELŐK KÖZÖLI van, aki naphosszat sétálgat, elvezve az öregkor semmittevésének •is beillő enyhe nyugalmát, van, aki az év tizenkét hónapjából legalább harmat Balatonkenesén tarokkozik ot, akad, ciki tudományos ambiciói- ncih cl, előadásokat tavt egyik vagy másik egyetem magántanári katedráján, neveket tudnánk említeni, amelyeknek viselői uj hivatalban helyezkedtek el: de senki sem akad a talán százra is tehető főtisztviselő- nyugdijas között, aki sutba dobva az irótóllal, kereskedőnek állt volna be! É g y, azaz e g y ilyen nyugalmazott tanácsnok mégis van, aki nem tudván beletörődni a korai• nyugdíjazásba, nem ment egyetemi magántanárnak (bár a tudása és műveltsége erre szinte predesztinálták), nem helyezkedett el egyik üzemnél sem, (bár megtehette volna, az ösz- szeköttetései megvoltak hozzá), hanem a szó legszorosabb és legfrappánsabb értelmében boltos lett belőle. Lob m a y e r Jenő aktiv kormány főtanácsos és nyugalmazott városi tanácsnok az az okos és komoly ember, aki nem esett kétségbe, nem csüggedt el, amikor nem választották újra tanácsnokká, hanem társat, vett, maga mellé és cipőboltot nyitott a Dalszínház-utcában, közvetlenül az Opera mellett. Azonban nem olyan egyszerű cipőboltról van szó, amilyen tucatszámra keletkezik és bukik meg a körúton, hanem egészen különleges vállalkozásról, amely minden vonatkozásában a Lobma,yer Jenő üzleti intelligenciájának bélyegét, viseli magán. Lobmayer Jenő, akinek édesapja egyike volt Budapest legelőkelőbb kereskedőinek, rájött arra, hogy bizony igen sok kézen megy keresztül a borjubőr, amig cipő lesz belőle. Öméltósága megrövidítette ezt az utat, kikapcsolt egy csomó közr v<A}Iő kezet, az ő műhelyében készülő cipők bőre egyenesen a gyárból való. A, sok közbülső kéz kimaradása természetszerűen sok közvetítő haszon elmaradását is jelenti. Lobmayer boltja nemcsak hogy kon- kurrolni tud a nagy cipőgyárak lerakói avval is, hanem még azoknál sokkal olcsóbb árakat cédidázhat a cipőáré. A Lobmayer-féle bolt, bizony kora reggeltől késő estig zsúfolva van vevőkkel, mert- ott kapni Budapest legolcsóbb, amellett, formás és minden kritikát kiálló cipőit. Sok-sok Szerencset' kívánunk Öméltóságának a mi regi kedves barátunknak vállalkozásához, amellyel bebizonyitota, hogy nemcsak a legokosabb, de a legügyesebb em - b c r e k k őzé is t art ozi k. x NEM AKARJUK FELMELEGI- TENI A RÉGI TÖRTÉNETET, hogy miért és hogyan esett ki a tör vény- hatósági bizottság közgyűléséből Lázár Miklós, Tokaj követe, a Reggel főszerkesztője. P ak ot s József, akit a demokratapárti listán több helyütt is megválasztottak, épen a. ferencvárosi bizottsági tagságot tartotta meg, és igy Lázár Miklós ebben a ciklusban nem lehetett bizottsági tag. Igaz, hogy Lázár Miklós barátunk azóta messzebb van a demokratapárttól, mint valaha (Pakots József nemkevésbé), de bizonyos, hogy az ő nemesvonalu egyéniségét, mindig objektív felszólalásait, lángoló hazafiságát valóban nélkülözi a törvényhatósági bizottság. Az ő közgyűlési felszólalásai mindig eseményszámba mentek: Lázár Miklós felszólalásait, lévén ő nemcsak az egyik legelső magyar publicista, hanem brilliáns szónok is, mindig figyelemmel és nyugodt érdeklődéssel hallgatta végig a közgyűlés minden pártja. Amennyire szenvedélyesen aktiv tagja volt Miklós barátunk a törvényhatósági bizottságnak, annyira gyorsan talált uj területet hatalmas tűzzel lobogó energiája számára. Tokaj elárvult domboldalait vette pártfogásába Lázár Miklós, hallatlan energiával vetve rá magát a pusztuló hegyvidék fellendítésére. Lázár Miklós választókerületében október 16-tól 23-ig tokaji szüreti hetet rendez. — Néhány napra egy elsüllyedt tündérvilágot keltünk életre — írja, nekünk Lázár — a nyolcvanas evek boldog, ujjongó, festői tokaji szüreteit. A szüreti hét legmozgalmasabb napja október 16-ika lesz, amikor a világhíres bortermelő községekben: Tokajon, Tar- czalon, Mádon és Tállyán a teljes ünnepi program lezajlik. Ezen a vasárnapon filléres gyorsvonatok és kidturvonatok szállítják a vendégsereget a Hegyaljára, amely lázasan készül a vendégek szeretetteljes és szivbeli fogadtatására. A szüreti hét látványosságai nemcsak a magyarok tízezreit, hanem a külföldiek ezreit is Tokajba fogják vonzani, bizonyságául annak, hogy Lázár Miklós erőfeszítése a tokaji bor megmentése érdekében nem kárbaveszett munka! VÁJNÁ TANÁCSNOK, a közélelmezési ügyosztály vezetője nevezetes arról, hogy nehezen vagy egyáltalában nem. megy szabadságra. Amikor nincs szabadságon, a kora reggeltől a késő esti órákig dolgozik hivatalában: a városházi portás a megmondhatója, hányszor engedi ki az éjszakai órákban Vájná tanácsnokot. Amikor szabadságon van viszont Öméltósága, akkor — ugyancsak benn dolgozik a hivatalában, azzal a különbséggel, hogy még jobban elzárkózik a látogatók elől, mint egyébkor. Augusztus első napjaiban, vagyis mikor hivatalosan szabadságon lett volna, délután két óra tájban találkoztunk Vájná tanácsnokkal. Hol? Természetesen a városházán, ahonnan, kezében súlyos aktacsomóval, éppen hazafele indult. — Hát nincsen szabadságon? — kérdeztük tőle. — De bizony azon vagyok — fe-
