Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-09-10 / 36. szám

X. évfolyam 36. szám Budapest, 1932 szeptember 10 UJBTWAPmi Tek.Fővárosi Nyilvános könyvtár, Bpest. Gr.Karolyi • • r ^uMl'P tS C KC&GAZnASÁGi Előfizetési árak: Egész érre...................................................30 pengő rél évre ..............................................................15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-ufca o Telefon: Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 Kik és miérí akarják elgáncsolni a főváros önálló biztosítójának (elállítását? A biztosító Intézetek elkeseredett hadjárata a főváros őnbiztosifási terve ellen — Décs községi biztosítóiénak nagyszerű eredményei parancsolóan Írják elő hasonló intézmény létesítését Dudapesfen Tízezer koporsó A Temetkezési Intézet koporsó- szállitási versenytárgyalásán mind­össze öt nagyvállalat^ adott be aján­latot, ezek közül négyen fillérnyi pontossággal egyező áron ajánlják a koporsókat. A Temetkezési Inté­zet vezetősége kartellszerü összebe­szélést látva az ajáinlatokban, egye­lőre a versenytárgyalás megsemmi­sítését és megismétlését kénytelen javasolni az üzem igazgatóságának, de szó van arról is, hogy a koporsó- Jcart ell mohóságának ellensúly ozá­sára újból üzembe helyezik a nem­régiben felszámolt Fővárosi Faáru- gyárat, annál is inkább, mert a kopor só-kart ell eddigi városházi működése kapcsán egyetlen kis­iparost sem juttatott munkához, miatta egyetlen kisiparos sem jut­hatott közvetlen fővárosi megren­deléshez. A főváros temetkezési vállalata a jövőben vagy kart ell-kopor sóba, vagy üzemi koporsóba temetheti Budapest halottait. A koporsó-gyár­tásnál csak végletek vannak: üzeni vagy kartell — ez itt a kéi'dés! Kis­iparos által készített koporsó nin­csen, a kisasztalos a maga primitiv kézműiparával, avult berendezésé­vel hogyan tudjon konkurálni a ko­porsó-fejedelmekkel. a Marx és Grossmannal. az Első Magyar Mü- domboritóval, a. titkos vagy nem tit­kos áregyezmény többi tagjával, akik vigyáznak arra, hogy az életé­ben a kartellek által szorongatott pesti polgár kartell-kopor sóban, kartell-szemfedővel letakarva és feje alatt kartell által készített forgács-párnán aludja az örök álmot... A tízezer koporsó versenytárgya­lásának botránya anarchisztikus gazdasági viszonyaink közepette je­lentős és igen-igen tanulságos pro­bléma. Amikor a törvényhatósági bizottság hordó-politikusainak hozzál nem értése és rövidlátása folytán megszüntetik a hibásan vezetett, mellékvágányokra tévedt, de mégis altruisztikus célzatú Fővárosi Fa­árugyár Részvénytársaságot és kész­letét elherdálják az iparos-mezbe öltözött nagyvállalkozók• között: a gyanusillatu autódafé füstjéből már elővigyorog a kartell, amely előbb a fővárostól megvásárolt koporsó­kat szállítja vissza a fővárosnak, majd azok elfogytával, a maga zsí­ros monopóliumává kívánja fejlesz­teni, nem is sikertelenül, mindnyá­junk utolsó lakhelyét. Ezért a mü- domboritásért kár volt a főváros kö­zönségével lenyeletni a békát, feles­leges volt recsegtetni az Éber-féle kopott gramofonlemezt, szükségtelen volt elbocsájtani munkásokat, leépí­teni telepet, csak azért, hogy az ipar szabadságának önmagát meghazud­toló lobogója alatt hízzon kövérre a kopor só-kart ell. A tízezer koporsó tízezer felkiáltó­jel a kereskedelmi miniszter és mindazok számára, akik egyoldalú elvakultsággal meg akarják fojtani a főváros valamennyi üzemét, ha­mis próféták által vezéreltetve, rom­bolni akarnak anélkül, hogy épí­teni lennének képesek, nem látják, vagy nem is akarják látni az ajtó előtt ólálkodó farkasokat. Vigyázza­nak azok, akiknek tisztük a vigyá­zat, hogy tudatlanság és hozzánem- értés, ámítás és hazug konkoly hin­tés, nyerészkedési vágy és rosszul értelmezett igazság meg ne méte- telyezzék a fórum, levegőjét, ha majd az üzemek problémájában a nagy Ítélkezésre kerül sor. — Az Uj Budapest tudósítójától — Megírtuk, hogy a közigazgatás ra­cionalizálása kapcsán felmerült a városi önbiztositás gondolata, vagy­is, hogy a főváros, amint lejárnak, szüntesse meg a biztosító társasá­gokkal kötött szerződéseit, és a Köz­ségi Takarék bekapcsolásával önbiz­tositás, esetleg önálló biztositó fel­állítása kapcsán gondoskodjon a fő­városi értékek tűz- és betörésellenes biztosításáról. Közleményeink vá­rosházi körökben élénk feltűnést keltettek, egyben a biztositó társa­ságokkal különlegesen jó viszony­ban levő közgazdasági sajtó pergő­tüzébe kerültek. A közgazdasági sajtó nagyságai sugalmazott cikke­ket írtak, mely szerint belátható időn belül nem fog sor kerülni a fővárosi önbiztositás megvalósítására, annál kevésbé, mert Budapest székesfővá­ros teljesen és tökéletesen meg van elégedve a biztosító intézetekkel és nincs, de a jövőben sem lesz egyéb gondja, minthogy megfelelő díjté­telek és még megfelelőbb jutalékok mellett biztosításaival az intézetek forgalmát és tőkéit gyarapítsa. Erre vonatkozó cikkeinkben fel­vetettük azt a problémát is, hogy a Községi Takaréknak, amelynek tu­domásunk szerint biztosítási osztá­lya is van, szemlét kell tartania a külföldi városi biztosítók házatáján és elsősorban érdeklődnie kell a szomszéd világváros, Béos, községi biztositó intézetéről. Nem tudjuk, a Községi Takarék biztosítási szakosztálya szükségesnek látta-e már tanácsunk megfogadását és megtette-e a bécsi intézet adatainak beszerzésére szükséges lépéseket. Hogy azonban a Községi Takarék biztosítási osztályának feladatát megkönnyítsük, egyben, hogy a biz­tositó intézetek reklámhadjáratával szemben a törvényhatóság tagjai tiszta képet kapjanak a bécsi köz­ségi biztositó belső viszonyairól, szükségesnek tartottuk mi magunk beszerezni a vonatkozó felvilágosí­tásokat, amelyeket e helyütt közre is adunk. A bécsi községi biztositó 1922-ben alakult. Nem részvénytársaság, ha­nem Bécs városának a cége, válla­lata, aminek jogi szempontból és a közönség bizalmának felkeltése cél­jából azért van különleges fontos­sága, mert ebben a formában Bécs városa nemcsak, mint a részvénytársaságoknál szokás, a részvénytőke erejéig felelős, ha­nem a biztositó minden obligá­ciójáért a város egész vagyoná­val felel. Az intézet, melynek hatalmas rek­lámjai a Kärntnerstrasse saroképü­letén, a Sacher mellett, fényes be­tűkkel hirdetik az éjszakába a Städtische Versicherung áldásait, karteilen kívül áll, és noha alap­szabályai szerint csak Ausztriában köthet üzleteket, az elmúlt tiz esz­tendő mégis olyan kolosszális fejlő­dést mutatott fel, hogy a bécsi nagy nemzetközi bizto­sítók egyenrangú, félelmetesen veszedelmes versenytársává nőt­te ki magát. Hogy mekkora fejlődést mutat a tiz esztendővel ezelőtt elvetett kicsi ma- gocska, mutatja a következő néhány számszerű adat: Díjbevétel 1923-ban 1,137.000 schilling Díjbevétel 1930>-ban. 17,810.000 schilling Dij és egyéb bevételek 1923-ban 542.000 sch. Díj és egyéb bevételek 1930-ban 24,131.271 sch. Megjegyezzük, hogy ezek a min­dennél ékesebben beszélő számok 1931­Igen érdekes az az üzleti kapcso­lat, amelyben az intézet Bécs váro­sával szemben van. A biztositó csak a jövedelmező városi üzemektől fogad el mér­sékelt biztosítási dijakat és az ezek után megtakarított juta­lékból ingyen biztosítja Bécs városának egész vagyonát: hi­vatalait, házait, kórházait. Kartellen kivül állván, évente tar­talékol egy bizonyos összeget, mely­nek hozadékát. a dijak állandó csök­kentésére fordítja. Nemes és altru­isztikus üzleti tevékenysége mellett mint vállakózás, jövedelmező marad és még a város költségvetéséhez is hozzá tud járulni. Hogy ez az intézmény Bécsben és egész Ausztriában mennyire nép­szerű, mi sem mutatja jobban, mint hogy ben és 1932-ben (az erre vonatkozó adatok még nem állanak rendelke­zésünkre), értesülésünk szerint je­lentékenyen emelkednek. Hogy Bécs és általában egész Ausztria bizalma mennyire osztat­lanul fordul a bécsvárosi Községi Biztositó felé, dokumentálja, hogy 1932-ben 45.729 kötvénye 117.388 millió schilling biztosított tőkét reprezentált. Mi a magyarázata annak, hogy tiz évi fennállás utcán olyan eredmé­nyeket produkál ez a biztositó inté­zet, amelyet nálunk hetven esztendő óta fennálló legelőkelőbb biztosi­tónk nem tudott elérni? Ennek az érdekes körülménynek eklatáns ma­gyarázata a reklám. Bécsváros biz­tosítója a legszélesebbkörü propa­gandával dolgozik, amely alkalmas arra, hogy a közönség figyelmét és bizalmát teljes mértékben felkeltse, így pl. közöljük az intézet egyik legsikerültebb körlevelét, amelyet százezer-számra küld szét a bizto­sitó propaganda osztálya: nála vannak biztosítva az összes vidéki osztrák városok is. Községi biztositó intézet működik Berlinben és Prágában is, alkalmat és módot fogunk keresni arra, hogy ezen intézetek üzleti gesztióját és működését is ismertessük. Kétség­telen ily körülmények között, hogy a székesfőváros címerét hordó önálló biztositó intézet jelenté­keny haszonnal járna úgy a fő­városra, mint a nagyközönségre, melynek panaszait a biztositó inté­zetek ellen nem tartjuk szükséges­nek ez alkalommal külön ismertetni, lévén azok teljes mértékben publi- kusak. A főváros biztositó intézetét ak­kor is fel kell állítani, ha az összes jutalékok és jövedelmek elvesznek, amelyek a főváros biz­tosításai után az előkelő közben­járók részére kijárnak. MIÉRT A. KÖZSÉGI BIZTOSÍTÓ? MERT Bécs város községi biztosítója hazai intézmény, MERT alapja altruisztikus és nem nyereségvágy, MERT a kártérítéseknél érvényesül legjobban egy községi biztosító önzet­lensége, mivel a főváros közönségének nem lehet ellentétes az érdeke a biztosított polgárságéval, MERT bár közintézmény, mégis szigorú üzleti elvek szerint van vezetve, MERT a községi biztosító az összes politikai pártok nyilvános ellenőrzése mellett működik és igy ér illetőleg a legnagyobb biztonságot nyújtja. EZÉRT A KÖZSÉGI BIZTOSÍTÓ!

Next

/
Oldalképek
Tartalom