Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-06 / 31. szám

X- évfolyam 31. szám Budapest, 1932 augusztus 6 UJ BUDAPEST Előfizetési Arak: Egész évre ....................................... 30 pengő Fé l évre..............................................................15 pengő Egyes szóm éra 60 fillér DOBY ANDOR D« Szerl&esztOség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Haas Ivor-ulcó g. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszómla : 30015 A Hív-ügylet technikai lebonyolítása Szeptember elejére hívják össze a HÉV és a Parkváros R. T. rendkívüli közgyűléseit — Nagyszabású tervek a gellérthegyi és svábhegyi telek-komplexum parcellázására — Folkusházy hazatérése után határozzák meg a HÉV üzemkezelésének uj formáit A semminél kevesebb A belügyminiszter nyilatkozata a legmesszebbmenően támogatni Ígéri a székesfőváros szükségmunka-ak- ciójáit. viszont megállapítja, hogy a főváros egyébként a költségek fede­zetéről sem gondoskodott eddig, úgy hogy ebben az irányban is még ha­tároznia kell. így a messze jövő eset­legességei közé szürkül ez a nagy- fontosságú probléma. Kétségtelen, hogy a szükségmunka-akciónak, mint minden hivatalos aktusnak, be kell tartania bizonyos mellőzhetet­len formákat, de még kétségtelenebb, hogy a főváros segíteni kész jóin­dulata és a munkanélküli százezrek nem tudják kivárni, amíg a külön­féle bizottságok és ellenőrző szervek útvesztőiben elérkezünk az őszig, amikor már minden jó szándék bele- vész az esőzések és fagyok végelát­hatatlan mocsarába. Wolff Károly abban a nyilatkoza­téiban, amelyet az Uj Budapest leg­utóbbi számában tett, határozottan kijelentette, hogy az inségmunkála- tok megindításának utjából minden akadályt a legsürgősebben el kell háritani. Hangsúlyozta. Wolff Ká­roly. hogy a maga részéről, mint a kiküldött hetes bizottság elnöke, még olyan védekezést sem fogadj el, hogy az inségmunkák megindításá­hoz szükséges fedezet nem áll ren­delkezésre. A belügyminiszter auten­tikus hírlapi nyilatkozatában a fővá­rostól kíván fedezetet. Pénz pedig nincsen seholsem. így labdáznak a problémával: a. szükségmunka az a szerencsétlen csecsemő, amelyet a fürösztővizzel együtt ki fog önteni a mélyentisztelt hivatali bürokrácia. Már ivedig valóban a. szükség­munka az a téma, ahol semmiféle, — hogy ismételten Wolff Károly sza­vait idézzük — amerikázásról nem lehet beszélni. A munkanélküliség le­küzdésére a főváros részéről nem lehet az egyetlen orvosszer a nép­konyhák meleg levese. Ide elhatáro­zások és tettek kellenek, ezek helyett csak ígéreteket és terminusokat kap a jogosan aggódó magyar közvéle­mény. Vagy nem anakronizmus-e például ma már a diplomás ifjúság elhelyezésére irányuló akciókról be­szélni? Állás nincs, nem is lesz a fiatalság számára, mindössze az tör­tént, hogy a sok bizottság mellé ala­kul majd egy újabb bizottság, amely­nek vezetői vezéresdit játszanak majd a politikai klubok előszobái­ban. Fizikai szükségmunka, szellemi szükségmunka: be nem váltott Ígér­vények az egész vonalon! A hitelművelettel kapcsolatos öt­millió pengős csatornázási szükség­munka: a semminél is kevesebb! Az egérke, mely a hegyek vajúdásából annyi hónap után megszületett, való­ban nevetséges. Egyetlen foglalko­zási ágnak a késő ősszel esetleg kez­dődő munkával való ellátását nem lehet általános jellegűnek tartani. Pár száz kubikus talál itt majd al­kalmazást, azt is csak tavasszal, hiszen a fagyos földben nem lehet a téli hónapokban csatornát ásni. A százötven utca uj csatornája a bankok és a kartellek Ínségén van hivatva segíteni, az általános mun­kanélküliségen annál kevésbé! Az iparosok tízezrei, a munkások száz­ezrei várják már-már reménytvesz- tetten és elkeseredetten kormánytól és fővárostól a segítő intézkedése­ket, a mindennapi kenyeret! — Az Uj Budapest tudósítójától — Keresztes-Fischer Ferenc dr. bel­ügyminiszter hetekig tartó tanulmá­nyozás után jóváhagyta a Budapesti Helyiérdekű Vasutak részvénytöbb- ségének a főváros által megszerzé­sére vonatkozó határozatot, elutasít­ván azt a fellebbezést, amelyet a Keresztény Községi Párt nevében Szőke Gyula dr. felsőházi tag nyúj­tott be hozzá. A belügyminiszter döntését a kulisszák mögött erős küzdelem előzte meg: egyes városi politikusok, akik legjobb meggyőződésük- szerint károsnak tartják a HÉV-részvé- nyek megvásárlását, ebbeli meg­győződésük parancsára az utolsó pillanatig minden lehetséges esz­közt igénybevettek, hogy a bel­ügyminisztert a HÉV-iizlet meg­hiúsítására bírják rá. A minisztériumban azonban győzött a hivatalos főváros akarata: a jövő fogja elbírálni, hogy a szembenálló felek közül melyiknek volt igaza? A belügyminiszter döntése ellen további jogorvoslatnak természet­szerűen helye nincs és nem marad egyéb hátra, mint hogy a már készenálló szerződéseket aláírják a tárgyaló felek és a Helyiérdekű, illetőleg a Park­város R. T. telkei a Beszkárt, illető­leg a Községi Takarék tulajdonába és birtokába kerüljenek. A techni­kai lebonyólitás első állomása a szerződések aláírása lesz. A szerző­déseket Reményi-Schneller vezér­igazgató oldalán Liptay Lajos dr., a Községi Takarékpénztár ingatlan­osztályának kitűnő igazgatója, aki elsőrendű jogász, készítette el. Egész sereg szerződésről van szó: az alapszerződést a Budapest— Szentlőrinci Helyiérdekű Vas­utak R. T. köti a Parkváros R. T.-vel, de szerződésben fektetik le jogaikat és kötelezettségeiket, nemkülönben ebben az ügyben egymáshoz való viszonyukat a Községi Takarék és a Beszkárt, a Községi Takarék és Nova, a Községi Takarék és a Hardy-csoport, a Beszkárt és a Trust. Arra vonatkozóan, hogy a szerző­dések aláírása után mi fog történni, egyelőre csak elgondolások vannak, a konkrét program még nem nyert megállapítást. Mindenesetre már szeptember első napjaiban rendkí­vüli közgyűlést fognak összehívni úgy a Parkváros R. T., mint a Bu­dapesti. Helyiérdekű Vasutak. Eze­ken a rendkívüli közgyűléseken lemond a régi igazgatóság, meg­választják az uj igazgatósági ta­gokat. akiket a törvényhatósági tanács delegál a fővárosi tör­vény rendelkezései szerint az immár fővárosi tulajdont ké­pező részvénytársaságok igazga­tóságaiba. A Parkváros R. T. közgyűlésén el fog dőlni az a kérdés is, hogy meg­marad-e ez a részvénytársasági ke­ret, vagy pedig beolvasztják-e a Községi Takarékpénztárba. Arra vonatkozóan, hogy a HÉV önálló részvénytársasági formája megmarad, a döntés már megvan. A HÉV önállóságára jogi szempont­ból van elsősorban szükség, hiszen a főváros nem lesz a százszázalékos részvénynek egyelőre birtokosa és igy egyelőre lesznek bizonyos ki­sebbségi velleitások is. De ettől füg­getlenül igen f ontos vasúti jogi okai is vannak a HÉV részvénytársaság további önállóságának. Arra vonat­kozóan, hogy a HÉV üzemkezelése hogyan fog beolvadni a Beszkárt adminisz­trációjába, csak Folkusházy La­josnak. a Beszkárt vezérigazga­tójának szabadságáról való visz- szatérése után fognak megin­dulni a konkrét tárgyalások. Ugyancsak az őszre marad annak eldöntése, hogy a Községi Takarék milyen formában értékesítse a tranz­akció révén hozzákerülő gellért­hegyi és svábhegyi telkeket. Nagyobbarányu parcellázásról van szó, amely a propagandá­nak eddig szokatlan eszközeivel akarja gyorsan és megfelelő áron értékesíteni a nagyértékü objektumokat. Tervbe van véve az is, hogy egyes vonatkozásokban a főváros közmü­vekkel látja el a parcellázás alá ke­rülő telkeket és csak azután, ha már az útépítések megtörténtek, csator­na, viz és gáz be vannak vezet\Te az uj területekre, fog következni az el­adás. lamotte tanácsnok optimista ngllatkozata a főváros pénzügyi helyzetéről Egyáltalán nem Katasztrofális a nagyüzemen bevételemen csöh- henése — Miért héslh az 1933-as Költségvetés összeállítása? — Hészül a iolyö év első feléről szőlő pénzügyi jelentés — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros pénzügyi ügyosztályá­nak úgyszólván egyetlen feladata van a nyári hónapokban. Ez a fel­adat a jövő évi költségvetés nyers tervezetének elkészítése. A pénzügyi osztály az egyes ügyosztályok költ­ségvetési előirányzatainak egybeve­tésével állítja össze a budget-tervet, amely azután megjárja a különböző illetékes fórumokat. Az uj költség- vetés elkészítését mindenkor nagy érdeklődés előzi meg, mert hiszen itt derül ki, hogy a főváros a követ­kező évben milyen arányú közmun­kákat és beruházásokat tud végez­tetni és általában mekkora mértékig tud eleget tenni a közönség jelent­kező szükségleteinek. Erről a kérdés­ről beszélgetést folytattunk Lamotte Károly dr. tanácsnokkal, a pénzügyi ügyosztály vezetőjével, akinél egy­ben a főváros általános pénzügyi helyzete és a jövedelmek alakulása iránt is érdeklődtünk. Lamofle Károly pénzügyi tanácsnok a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Az 1933. évi fővárosi költségve­tés tervezetének az előkészítése fo­lyamatban van ugyan, de kialakult számokról még nem lehet beszélni. Az egyes ügyosztályok már beter­jesztették ugyan költségvetési elő­irányzataikat, de több üzem csak augusztus vége felé nyújtja be a maga előterjesztését. Ez nem jelent késedelmet, sőt magam, is helyeslem, ha a benyújtás időpontja minél kö­zelebb esik a költségvetés végleges megállapításának a terminusához. Ennek az álláspontomnak az a ma­gyarázata, hogy a mai időkben rendkívül nehéz előre gondolkodni. A bevételek alakulásánál ugyanis — a mai súlyos viszonyok között ked­vezőtlen fordulatok következhetnek be. Sokkal könnyebb és reálisabb munkát végezünk tehát akkor, ha minél több ezévi tapasztalat alapján készítjük el a jövő évi költségvetést. Augusztus végéig együtt lesz az egész anyag, úgy hogy a pénzügyi ügyosztály szeptemberben tető alá hozhatja az uj költségvetés terveze­tét. Általában egyetlen szempont irányadó:

Next

/
Oldalképek
Tartalom