Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-02 / 26. szám
1932 julius 2, GJ BUDAPEST sw 3 A Centrálé és a HÉV Petrovácz Gyula tanácstag nyilatkozik a két fontos problémáról plaszirozza és mezőgazdasági, valamint ipari célok szolgálatába ál— Az Uj Budapest tudósítójától. — Közvetlenül a nyári szünet megkezdése előtt egyszerre két nagy- jelentőségű kérdés került eldöntésre a főváros törvényhatósági tanácsában. Az egyik a HÉV átvételére vonatkozó ajánlat, a másik pedig a főváros és a Talbot-centrálé viszonyának rendezése. A Talbot- centrálé átvételét illetően a. Keresztény Községi Párt a polgármesteri előterjesztés elfogadása mellett fog- állást foglalni, a HÉV átvételére vonatkozó ajánlatot illetően azonban a párt az elutasítás álláspontjára helyezkedett. Mivel a törvény- hatósági tanács ülései zárt ajtók mögött zajlottak le, szükségesnek tartottuk, hogy a Keresztény Községi Pártnak e két fontos kérdésben elfoglalt álláspontjáról, illetve ennek az álláspontnak az indokairól megkérdezzük Petrovácz Gyula országgyűlési képviselőt, a Keresztény Községi Párt vezető tagját. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A polgármester ur a Dunántúli Villamossági R. T.-gal való megegyezésre azzal az indokolással tett előterjesztést a főváros törvényhatósági tanácsának, hogy a fővárosra nézve ennek a megegyezésnek a létesítését előnyösnek tartja. A főváros a bánhidai-centrá- lét azoknak az annuitásoknak a törlesztése ellenében veszi át, amelyekkel a részvénytársaság a hitelezőknek tartozik. A Dunántúli Villamossági R. T. az eddigi tapasztalatok szerint képtelen betölteni azt a feladatot, amelynek végrehajtása céljából létesítették, hogy tudniillik a Budapest—Bécs-vasutvonal elek- trifiká.lása után fennmaradó nagymennyiségű áramot a Dunántúlon litsa. Azt hallottuk, hogy a Talbot- centrálé áramát villamosszántás és oséplés, villamoishajtásu takarmány: aprító gépek és mezőgazdasági ipari létesitmények fogják igénybe venni. Ezekből a tervekből semmi sem vált be. A dunántúli ipari centrumok mereven elzárkóztak az áram átvétele elől, mert legnagyobb részben a már meglévő villamosmüvek érdekkörébe tartoznak, tehát nem egyezett érdekeikkel az, hogy konkurrens nagyvállalattól vegyék a szükséges motorikus erőt. Ilyen körülmények között a hatalmas összegekkel létesitett centrálé- nak az elektrifikált vasútvonalon kivül nem maradt más vevője, mint a székesfőváros, amelyre éppen ezért — őszintén meg keli állapítani — bizonyos mértékben erőszakkal oktrojálták rá az áramfölösleget, helyesebben nem a fölösleget, hanem a termelt áramnak négyötöd részét. Az elektrifikált vasútvonal a termelt áramnak csak egyötöd részét veszi igénybe, a többi kihasználatlanul maradna, ha a székesfőváros mint fogyasztó nem kapcsolódnék bele az üzletbe. A székesfőváros eredetileg úgy gondoskodott magáról, hogy a kelenföldi centrálé egész Budapest világítását ellátja és ugyanakkor kielégíti a közlekedési áramszükségletet is. — Ha a kelenföldi telep fejlesztési programmá át végrehajtjuk, akkor meg lehet szüntetni a régi és ma már rossz hatásfokkal dolgozó kisebb erőműt elegeket. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy rendkívüli előny rejlik a két centrálé együttes működésében. A fővárosnak ugyanis nem szabad áram nélkül maradnia egy pillanatra sem. Nem szabad tehát mereven elzárkózni a Talbot-centrálé átvételével szemben, sőt figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a főváros Nagy-Budapest " érdekszférájában áramszolgáltatási monopóliumot kap. Ha e két szempont mérlegelése alap ján helyesnek Ítéljük a Talbot-centrálé megépítésének a gondolatát, akkor viszont nem korlátozhatjuk magunkat az egyszerű áramvásárlónak a szerepére, hanem éppen a főváros pénzügyi és anyagi érdekeinek megóvása céljából a fogyasztó helyett a tulajdonos szerepének az elnyerésére kell törekednünk. Nem kétséges, hogy a főváros ennek a telepnek az átvételével kockázatot nem vállal és igy a polgármester előterjesztését el kell fogadnunk. Úgy a világítás, mint a közlekedés zavartalanságának biztonságát jelenti az előterjesztés elfogadása, amivel kétségtelen közérdeket szolgálunk. Ha az áramvásárló szerepét vállaltuk volna továbbra is, az áram számunkra lényegesen drágább volna, mert hiszen az érdekeltség által köveiéit 4.8 filléres egységár helyett gazdaságosabb termelés utján olcsóbban jutunk hozzá a szükséges villamos energ iához. — A HÉV megváltása ügyében — mint az ismeretes — a csütörtöki tanácsülésen pártunk egyhangún az átvétel ellen foglalt állást. Azokon a nehézségeken kivül, amik a 15 millió pengős adósságnak az annuTÜZELÉSTECHNIKAI I ojchuíz ÉS építési r.t. GYÁRKÉMÉNYEK, KAZÁNBEFALAZÁSOK,IPARI KEMENCÉK.TÉGLA- ÉS MÉSZÉGETŐ KEMENCÉK BUDAPEST I VII.ARÉNA-ÚT 80. TEL. JÓZSEF 329-0«*. I itása jelentett volna a főváros számára, más momentumok is felmerültek, amelyek meggondolásra késztették még azokat is, akik közlekedési szempontból a legerélyesebben követelték a megváltást. Nem kétséges ugyanis, hogy ha sor kerül az átvételre, le kell szálli- litani a vitcldijakat és ugyanakkor fel kell emelni az alkalmazottak fizetését a Beszkár-nivóra. Az elől, hogy a főváros lakosságának — itt a perifériákon lakó polgárságról van szó — olcsó, vagy legalább is a BESZKÁR tarifánál nem drágább közlekedési lehetőséget biztosítsunk, nem zárkózhatunk el. Az viszont nem lehet a feladatunk, hogy pestkörnyéki községek és városok közlekedési érdekeit szolgáljuk. A BESZKÁR-tarifának Budapest politikai határáig kell kiterjednie. Azontúl azonban nem. Ez a Keresztény Községi Pártnak határozott álláspontja, amelyből nem engedünk. A HÉV-probléma tehát bennünket csak Budapest közigazgatási határáig érdekel, azon túl nekünk nincsenek sem feladataink, sem kötelezettségeink. Ez a magyarázata annak, hogy pártunk a HÉV átvétele ellen foglalt állást. Petrovácz Gyula nyilatkozata általános érdeklődésre tarthat igényt, meid ez a nyilatkozat fejezi ki a legprecízebben a Keresztény Községi Párt állásfoglalásának indokolását. Városházi notesz MINDENKI AZT HITTE, hogy a közöny és unalom jegyében fog lefolyni a hétfői folytatólagos közgyűlés, amely immár a harmadik volt a múlt hét szerdájára meghirdetett közgyűlés napirendjében. Nem igy történt: öt óra után néhány perccel, amikor Ripka főpolgár mester megnyitotta a közgyűlést, már zsúfoltak voltak a padsorok. A kánikulai melegben azért gyűltek össze nagy számmal főleg a jobboldali bizottsági tagok, mert már a délelőtt folyamán elterjedt a hire, hogy W olff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére nagyobb beszédet fog mondani az inségakció nyáron való folytatásáról szóló polgármesteri előterjesztéséhez. Néhány kisebb jelentőségű tárgy után valóban sorra is kér ült a nagyfontosságú előt er- je s zt é s, amelyet Schuler tanácsnok a szociálpolitikai ügyosztály vezetője ismertetett. Wolff Károly volt az első feliratkozó a tárgysorozat ezen pontjához. A legteljesebb objektivitással állapítjuk meg, hogy hétfőn délután Wolff Károly egyik legszebb közgyűlési sikerét aratta. A jobboldal — amint ez természetes is — tapssal és éljenzéssel fogadta vezére minden hang súly ozottabb kijelentését. Érdekes volt, hogy a kormánypárt, amely tudvalévőén a közgyűlés középső mezejében foglal helyet és közvetlenül a Wolff-párt mellett ül, az ünneplésben és éljenzésben teljesen egybefolyt a Keresztény Községi Párttal. Nyugodt figyelemmel fogadta Wolff Károly hatalmas beszédét a baloldal is. Itt - ott akadt egykét közbeszólás: azonban ezek kizárólagosan magának az ügynek szólották, azt igyekeztek támogatni, elősegíteni és távolról sem voltak személyes élüek. Az a vitézkedés, amely immár egyetlennek mondható demokrata padsorból kérte számon W olff tói, hogy miért előbb nem gondolt a kereskedelem és ipar megsegítésére, maga hangulatkeltő naivitás áb an valóban nem számított, nem is számíthatott! * MEGHATÓ VOLT AZ A BUZGALOM, amellyel Schwét Henrik, a Pester Lloyd fővárosi szerkesztője, a városházi újságírók doyenje jegyezte Wolff Károly beszédét. Ami a jelen esetben kétszeresen nehéz, még az olyan kitűnő újságíró, mint Schwét atyánk számára is. Schwét ugyanis más nyelven ír, mint amilyenen hall: a m a- g y árul elhangzó szónoklatot ő azonnal németre fordítja, hibátlan németséggel róva a beszédet egyik árkus után a másikra. E z a röptében v aló fordítás még akkor is nehéz, ha nem olyan klasszikus tömörségű és választékos kifejezéseket használó szónokot kell jegyezni, mint Wolff Károly. De kétszeresen nehéz nála., mert Wolff meglehetősen gyorsan beszél, tömör, kerek mondatokban, vagyis nagyon kell dolgoznia a ceruzának, hogy utolérje a repülő szavakat. Hétfőn délután, a páratlan aktivitást követelő munkában Schwét bácsi már a nyolcadik kutyanyelvnél tart, amikor egy pillanatra feltekint írásaiból és odaszól a mellette ülő újságíróhoz: — Ugy-e látszik Wolff on, hogy a trencséni önképzőkör elnöke volt? A kollégák meg is kapták rögtön a homályosnak tetsző kijelentés magyarázatát: Schwét Henrik iskolát ár s a volt Wolff Károlynak a trencséni főgimnáziumban. Ott volt mint nyolcadikos diák, önkép- zőköri elnök, a Keresztény Községi Párt elnöke és Schwét Henrik egykori osztálytársa nagy sikerét látva, bizonyos lokálpatrotizmus sál gondolt arra vissza, hogy a sikerben része van a trencséni gimnázium önképző- kö ri elnökségének is. Amikor azok a bizonyos oroszlánkörmök már erősen megmutatkoztak ... * NAGY FERENC TANÁCSTAG ÍRJA AZ UJ BUDAPESTNEK: Lélekemelő ünnepségnek volt színhelye vasárnap, folyó hó 26-án, a VI. kér. Szent Erzsébetről nevezett plébánia-templom, hol Török Zoltán dr., a plébánia közszeretetben álló segédlelkésze és volt adminisztrátora, tartotta ezüstmiséjét. A főoltár virágdíszben pompázott és a fényárban úszó templomot zsúfolásig megtöltötte a- jubiláns tisztelőinek, jóbarátainak, ismerőseinek és az őt végtelenül szerető híveknek serege. A szentélyben foglaltak helyet a fővárosnak, mint kegyurnak képviseletében Gallina Frigyes dr. tanácsnok. Muzsikó István tanácsnok, H am v as y István dr. tanácsnok képviseletében S eh ma derer Oszkár dr. főjegyző, Homonnay Tivadar dr. képviselő. V e r eb él y Jenő főv. bizottsági tag, továbbá a jubilánsnak hozzátartozói, paptársai, valamint az Egyházközség vezetősége, tanácstagjai, képviselőtestülete és az Egyházközség kebelében működő egyesületek képviselői. Nagy számban jelentek meg a jubiláns Keménylegény bajtársai, élükön N a g y Ferenc tanácstag, kapitány vezetésével, majd dacára a szünidőnek, a tanulóifjúság, apródok, szív gárdisták, fehérruhás lányok. A rendet az Egyházközség cserkészei tartották fenn, de felvonult az ünnepélyre a rendőri diszőrség is. A jubiláns fényes segédlettel vonult a feldíszített oltárhoz V ar g ha István dr. previontrei kanonok kíséretében, aki B ednár z Róbert prelátus, belvárosi .apátplébános, karesperes képviseletében a kézvezetői tisztet töltötte be. Az ezüstmi- sés megilletődött hangon intonálta a; Glóriát, mig a templomi énekkar, K am o nd y János karnagy szakavatott vezetésével, Griesbach „Esz- dur“ miséjét adta elő kiváló precizitással, Offertoriumkor pedig Beli- csay „jubilate“-ját hallottuk gyönyörű előadásban. Evangéliumkor Ortvay Rezső, a Szent István bazilika apátplébánosa, főpapi díszben lépett a szószékre és a kenyérszapo- ritásról szóló napi evangéliumból kiindulva, a tőle megszokott ékesszólással fejtette ki a papi hivatás magasztosságát és méltatta Török Zoltánnak a főváros területén ezen hosszú időn át kifejtett áldásos és áldozatos papi működését. A szentmise végén az ezüstmisés áldását adta az egybegyűltekre és felemelt szívvel zengte el a „Te Deum“-ot, hálát adván az isteni Gondviselésnek, hogy e szép napot megérnie engedte. Délben H au s er Ignác dr. plébános látta szívesen vendégszerető fényes asztalánál a jubiláns legközelebbi környezetét, melyen m°~
