Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-23 / 3. szám

WBUBAPESI ' 1932 január 23. idei összeg természetesen kisebb, mint amilyen a tavalyi volt. Tavaly körülbelül százmillió pengő volt ez az összeg, az idén hetvenmillió pengő áll rendelkezésre. Nagy se­gítséget jelentene, ha mingyárt ta­vaszkor az egész összeget felhasz­nálhatnék, ez azonban teljes lehe­tetlenség, mert hiszen e beruházási kiadások fedezetéül a főváros ren­des évi bevételei szolgálnak, amely bevételek csak fokozatosan folynak be az'.év- végéig. Ebből az követke­zik, hogy ti beruházásokat és más hasonló természetű közmunkákat is csak fokozatosan a bevételek alaku­lásának figyelembevételével hajt­hatjuk végre. KÚTFÚRÁS magyar Kútépítési és mélyfúrási Uáliaiat Budapest, E., Attiia-ucca 69. mEroiü-sián 57-9-38. Próbafúrások Artézi huták Szilrőkuiak Süiueszíohutak Dánuufurások SZBITSVORBTI ESTftRSA rom. víz. gaz. »111., BAROSS-IITCA SS. SZ. Telefon i József 308—97. Építőmester l, Bornemíssza-ulea 36. TELEFOa: 11 2-12 STEINER ES SZÍNRE® szobafestők, mázolók, disz- és templomíeBtők Budapest, IX., ÜllGi.ut 57. Telefon : József 306—29. aooqoooocooocox^oooooaxooooonooonooooooonoooooooa« HOLÁS JÁNOS u tépi tó és bovezömester BUDAPEST, Hl., Décsf-ut 121. Telelőn: 62-7-Of. Irta: Müller Antal országgyűlési képviselő, törvh- tanácstag Az általános gazdasági válság során az újabb időben egyre több hang hallatszik a kereskedelem és ipar bajairól. Valóban súlyosnak kell a helyzetnek lennie, ha a fásultság és közöny gátjai sem tudnak már határt szabni az elkeseredés egyre hatalmasabbá váló áradatának. Szaka­datlan pörölycsapások zuhannak egyre gjrengülő iparunkra és kereskedelmünk­re, az ország életében jelentéktelen inci­densként ható események fenyegető ve­szedelmekké válnak, mire a kereskede­lem és ipar beteg szervezetéhez elérnek. A mellhártyagyulladásban fekvő beteg­nek esetleg elég egy erős széláramlat, hogy életét kioltsa: nos, agonizáló ipa­runk és kereskedelmünk betegágyát nem veszedelmessé válható szellő-fuvallatok, hanem vad viharok szántják keresztül- kasul! Iparunk és kereskedelmünk legna­gyobb baja a tisztviselőosztály és egyéb fixfizetéses kategóriák gyöngült vásárlóké­pessége. A középosztály egyre kevesebbet vásárol, felvevőképessége folyton csök­ken, maholnap már a nullával egyenlő. Ez az érem egyik oldala. A másik oldal nem kevésbé szomorú: ez az oldal a nyersanyag beszerzése egyre növekvő ne­hézségeit tárja elénk. A külföldről való behozatal az ismeretes devizatilalmak folytán majdnem semmi, viszont a hazai gyárak megfelelő tiltó és szabályozó ren­delkezések hiányában teljesen és tökéle­tesen ki tudják használni, ki is hasz­nálják a külföldi konkurencia elmara­dása következtében felkinálkozó kon­junktúrát. Az iparosnak és a kereskede­lemnek növekvő áremelkedéssel kell a beszerzéseket illetően kalkulálnia: a tex­tilnél eddig állag 25—30 százalék, egyes viszonylatokban 100 százalék az áremel­kedés, a készbőrnél 60 százalékos eddig a drágulás. Egyfelől mindent odaadni nyersanyagért, másfelől a készárunál a szükségesnek mutatkozó áremelés helyett folyton gyengülő vásárlóképességgel szá­molni: e két veszélyes szikla között tán­torog iparunk és kereskedelmünk hajója. Ha a kereskedelem és ipar helyzetét vá­rosházi vonatkozásban vizsgálom, a ba­jok és panaszok légiójáról számolhatok be. A Keresztény Községi Párt keddi ér­tekezletén Lázár Ferenc barátom tette szóvá a kerületi munkák kiadásának uj zűrzavarát, felszólalásához a kereskede­lem és ipar nevében teljes lélekkel csat­lakozom és álláspontjával magamat azo­nosítom. A polgármester ur azon rende­leté, amely szerint a kerületi elöljárósá­gok állal eddig kiadott kisebb munkála­tok is a főváros középitési ügyosztálya hatáskörébe kerülnek, a gyakorlatban nem vált be, és rengeteg alaposan indo­kolt zúgolódásra ad okot. A kerületi elöl­járók hatáskörébe eddig tartozott leg­jobb esetben pár száz pengős munkálatot a kerületükben lakó, általuk jól ismert és^ megbízható kisiparosoknak juttatták. A középitési ügyosztály nem veszi tekin­tetbe a kerületi érdekeket és most azok vannak előnyben, akik mint benfentesek a XIII, ügyosztályban oda jól bedolgoz­ták magukat. A fővárossal kapcsolatosan elsőrendű követelése a kisiparnak, hogy a régi rendet állítsák vissza és a kerületi elöljáróság hatáskörébe eddig tartozott munkák vállalatba adását újra bízzák a kerületi elöljárókra. A Ivözszállitási Szabályzat régóta hú­zódó revízióját illetően utalok arra az állásfoglalásra, amely a Kereskedelmi és Kávé, tea r~”— — F HITELŰ DEISINGER IV., Ferenciek (ere 1. Királyi Bérpalota I Iparkamara legutóbbi ülésén kialakult, és általánosságban azonos azokkal a fej­tegetésekkel, amelyeket a múlt esztendő végén az Uj Budapest hasábjain bocsáj- tottam közre. Ezek a posztulátumok az­óta megszaporodtak, itt — hogy ismétlé­sekbe ne bocsájtkozz-am — csak a leg­újabb sérelmet teszem szóvá. A főváros­nál legutóbb az a divat kezd lábrakapni, hogy a végzett és átvett munkák vagy áruk ellenértékét a számvevőségi tortú­rák után sem fizetik ki azonnal a jobb­sorsra érdemes vállalkozónak, hanem határnapot, amely gyakran egy hónapra is terjed, szabnak neki és csak akkor kaphatja meg a pénzét. Ez lehetetlen ál­lapot, amelyen a legsürgősebben változ­tatni kell. A költségvetési fedezettel biró munkák és szállítások ellenértékét azon­nal a teljesítés után ki kell fizetni, mert ha a fővárosnak nincs pénze, akkor a kisiparosnak igazán semmije sincs a ke­rek világon. Ezek csak apró kiragadod epizódok a bajok és siralmak tengeréből. Súlyos vál­ságunkban jól jegyezze meg magának minden politikus és minden hatósági té­nyező kiállásomat: minden visszaadod iparigazolvány, minden tönkrement ipa- rosexisztencia a nemzet gerincét, a ma­gyar középosztályt gyengíti! SCHAÉEER GYÖRGY ut'Vasut építés és kövezési vállalata Dudapest, II., relvlnczl-ut Telefon : Aut. 523—64. RIC0EII OTT« OROONAOYAR Budapest, X., Siljfllgetl-u. 20 (Rákosfalva). Telefon: J. 393-45 Uj valamint homlokxatsipok szállítását és orgonéfavWsokat mérsékelt árban szakszerű és művészi kivitelben elvállalunk. nlvtszi síremlékem MOTTL é$ SERÉNY Szobrászok Műkő , gipsz- €s mennuezei-mupkák Budapest. UH., Egressyut 23. Tel.: Zugiá 61-37. Városházi notesz SZÜRKÉN ÉS UNALMASAN in­dult el a főváros szerdai közgyűlése, első az uj esztendőben. A jósok mindjárt ki is jelentették, hogy az egész esztendőben hasonló csendben és békességben fog ülésezni a város 'parlamentje, mert ősrégi babona, hogy ahogyan elkezdődik uj eszten­dőben valami, úgy lesz az az egész esztendőben. Az esztendő kezdetének különben egyetlen jele Ripka főpolgármes­ter elnöki megnyitója volt. A köz­gyűlés elnöke utólagosan is minden jót kívánt a város gyülekezetének, kifejezve abbeli reményét, hogy ez az esztendő szerencsétlen hazánk történetében jobb lesz mint az elő­zőék voltak. Végezetül Isten áldását kérte a törvényhatósági bizottság munkájára. yA főpolgármester az elnöki beje­lentések során kegyeletes szavakkal emlékezeti meg a közgyűlés halottai- ról, az elhalálozás kronologikus sor­rendjében Z eilig er Vilmosról, Brfltt enb er g Lajosról, Buday Dezsőről és Grauer Vilmosról. Zeitiger nevének említésekor a, jobb­oldal felállt, hogy végtisztességet adjon az elhunyt főpapnak, a bal­oldal is Sümegi Vilmos intő jelére szintén állva hallgatta végig a nek­rológokat. S cliw ét Henrik, a Pester Lloyd, örökifjú városházi szerkesztője, aki az első sor sarokülésén változatlan energiával és tisztességgel képviseli az újságírást, meg is jegyezte a sajtókarzat fiataljaihoz fordulva: — Mióta idejárok, ez az első eset, hogy a főpolgármesteri elpa- rentálást állva hallgatta végig a törvényhatósági bizottság. Grauer Vilmos igazán még álmában sem, gondolhatott arra, hogy a róla szóló megemlékezést állva hallgatja végig d Keresztény Községi Párt. (A nekrológok végén ugyanis Ripka polgármester Grauer Vilmos dr.-ról, a Pesti izr. hitközség elöl­járójáról emlékezett meg, aki a béke boldog éveiben hosszú ideig volt, bi­zottsági tag.) * A LÁZAS INFLUENZA FRONT­JÁNAK a többségi pártok vezérei állanak az élén, B e d n ár z Róbert a Keresztény Községi Párt ügyve­zető alelnöke az ülés elején már be­jelentette a hozzáfordulóknak, hogy Wolff Károly nem jön be, meg­hűlt és lázasan fekszik lakásán. Wolff azonban élénken érdeklődött a közgyűlés folyamata iránt, Bed- nárz többizben telefonált neki, sőt egy nagy fontosságú ügyben a köz­gyűlés menetét illetően Wolff a te­lefon utján intézkedett is. Alig hogy elterjedt a jobboldali padsorokban a Wolff Károly beteg­ségéről szóló hir, máris jöttek a centrumpárti futárok jelentvén, hogy a paritás kedvéért — K ozm a Jenő is betegen fekszik Pasaréti-úti villájában, neki szin­tén lázas meghűlése van. Végeredményben azonban a több­ségi vezérek nélkül is akadálytala­nul lefolyt a közgyűlés, aminthogy jelentékenyebb tárgy nem is szere­pelt a műsoron. * HA MÁR A BETEGLISTÁNÁL TÁRTUNK, megemlítjük, hogy U g- r on Gábor, aki súlyos operáción ment keresztül, már a jobbulás ut­ján van és rövidesen elfoglalja he­lyét a törvényhatósági tanácsban és a közgyűlésen. S z e met hy Károly dr. tiszti fő­ügyész még mindig erősen lázas, sőt volt idő betegsége alatt, amikor ál­lapota azt az aggodalmat keltette, hogy komplikációkra. kerülhet a sor. Ugyancsak még mindig az ágyat kénytelen őrizni L am ott c Károly dr. pénzügyi tanácsnok is. A szerdai közgyűlésen Lamotte he­lyett Z i éli n ski Tibor dr. tanács­jegyző válaszolt egy interpellációra, mig a főügyész helyett törvényes helyettese V ár ady Jenő dr. jelent meg a közgyűlésen. * A BÜFFÉ NAGYOBBIK TERMÉ­NEK jobbszélső asztala, amelyen a ferencvárosi bizottsági tagok élén Buday Dezső szokott praesideálni, üres maradt szerdán este. Buday Dezső már a Kerepesi temetőben pi­hen, hívei pedig: V er eb ély Jenő, H u n k á r Géza, Ravasz Árpád szétszéledtek más asztalokhoz. A szerdai közgyűlésen választot­ták meg Harrer Ferencet Buday Dezső utódául a Közmunkák Taná­csába. Arról, hogy ki fogja az or­szággyűlés képviselőházában Buday Dezsőt követni, csak a déli kerületi petíció eldöntése és az esetleges uj országgyűlési pótválasztás lezajlása után kerül sor: Szőke Gyulának, aki most képviselőházi és felsőházi rendes tag, a törvény értelmében egészen a déli kerületi mandáitumok végleges igazolásáig, joga van vá­lasztani a két mandátum között. Arra vonatkozóan, hogy az örökös tagok sorában ki fog Buday Dezső elárvult örökébe lépni, még szintén nem történt döntés. Több ta­nácskozás folyt le e tárgyban, vég­leges elhatározásra azonban mind- ezideig nem jutott a kereszténypárt vezetősége. Az örökös tagságot ille­tően Ilovszky János, Hunkár Géza, Hufnágel Imre és ö z v. Buday D ez s öné neveit kolpor- tálták a szerdai közgyűlésen. * BEDNÁRZ RÓBERTÉT, a Ke­resztény Községi Párt ügyvezető elnökét méltatlan támadás érte szer­dán P er l ey Lajos frontharcos bi­zottsági tag részéről, aki azt állí­totta, hogy Bednárz olyanokat pro- tezsált a szellemi szükségmunkára, akiknél a hadirokkantak soraiban érdemesebbek is akadtak volna. Személyes megtámadta­t á s címén azonnal szót kért a bel­városiak népszerű apátplébánosa és emelt hangon jelentette ki, hogy azok, akiket ő a szellemi szükség­munkára ajánlott, erre minden te­kintetben rászorulók és érdemesek voltak. Gondos körültekintéssel, pél­dás lelkiismeretesség gél mérlegelte, hogy kiket támogat ajánlásával, kö­zöttük számosán voltak rokkantak, aminthogy a rokkantak támogatá­sánál ő csak a harctéren szerzett ér­demeket tekinti, és nem a pártkere­teket. Egyhangú helyesléssel és tapssal fogadta a Keresztény Községi Párt és a jobboldal kitűnő vezető} ér fiának önérzetes felszólalá­sát. Ha egyébre nem is volt jó Per- ley felszólalása, azzal az eredmény­nyel mindenesetre járt, hogy a Bed­nárz mellett megnyilvánuló spon­tán rokonszenvet kiváltotta. * SOHA KEDVESEBB VIRÁG- KOSZORÚT, mint a szerdai köz­gyűlés karzata! A VII. kerületi ta- nitónőképző-intézet növendékei jöt­tek el, hogy a heyszinén kapjanak alkotmányiam órát, megnézzék: ho­gyan fest közelről a főváros parla­mentje. Már az ülés megkezdése előtt fel­vonult a több mint százfőnyi leány­sereg, és a fiatalabb bizottsági ta­gok mosolyogva uszították egymást: — Rendezzetek e g y ki s ve­rekedést, hogy odafönt a kis­lányoknak gyakorlati alkotmány- tani ismereteik is legyenek! * UDVARDY IRMUS ÉS HONFFY LAJOS PÁL Beszkárt főtiszt január 23-án déli tizenkét órakor tartják esküvőjüket a belvárosi plébánia templomban. A házasság két közis­mert fővárosi főtisztviselőt hoz egy­mással rokonságba. A menyasszony édesapja Udvardy István szám­vevőségi számtanácsos, a vőlegényé Honffy Lajos adóhivatali igaz­gató.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom