Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-06-11 / 23. szám
IX. évfolyam 23. szám Budapest, 1932 junius 11 UJ BUDAPEST ßy ^Wlno^rvo^J^ Sí\XsJ ^ llJ • CVve^ ^Aaxakas ,mj S-JT' közgazdasági FELELŐS SZERKESZTŐ: Egész évre ............................ SO Fe l évre..............................................................IS Eg ye* szám Ara 60 filier pengd | DOBV ANDOR D» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca g. Telefon: Auf. 828-23. Poslatakarékp. chequeszémla: 30913 A HÉV-tranzakció egyben a praktikus érzéknek is mekkora hiánya! Az urak annyira nincsenek bent a gyakorlati jogi életben, hogy nem tudják azt: ha a tranzakciót az eladó részéről szereplő részvénytársaságok a főváros részéről szereplő részvénytársaságokkal egyszerű üzleti levél formájában kötik meg, akkor az feltételesen illetékmentes, vagyis azt illetékkiszabás alá vonni csak abban az esetben kell, ha az eladó és vevő között rendes bíróság előtt perre kerülne a dolog. Ha ellenben vevőként Mit adna és mit kapna a főváros? Ezek után térjünk át egészen röviden a polgármester elé terjesztett eladási ajánlatra. Azért egész röviden kívánunk az ajánlattal foglalkozni, mert az mai formájában a főváros részéről elfogadhatatlannak, viszont, az eladók részéről nem véglegesnek látszik. A HÉV. részvények hetven százalékát, 396.654 négyszögöl svábhegyi, 29.700 négyszögöl gellérthegyi "telket, mint a Park város r.-t. vagyon- komplexumát. ezenfelül 8000 négyszögöl Váci-uti, 14.000 négyszögöl más, a Nova r.-t.-tól átvett telket, valamint 49 katasztrális hold eg*yéb földet kapna a főváros. A Községi Takarék öt óv alatt 2,800.000 pengőt fizetne félévi részletekben az eladóknak, az első 560.000 pengős részlet a szerződés aláírásakor lenne esedékes. Kapna még az eladó 4,000.000 pengőt a Pestszentlőrinci Helyiérdekű által kibocsátandó kötvényekben és végül kapna a Budapest— Szentlőrinci Helyiérdekütől megszerzendő kispest-szentlőrinci telepet és annak világítási üzletét olyképpen, hogy az áramot a főváros elektromos müveitől köteles beszerezni. A főváros átvenné a HÉV angol függőkölcsönét, amelyért jelenleg a Nova vállal készfizető kezességet. A HÉV ügyben nem az eladók diktálják a feltételeket, hanem a főváros. Nem tud olyan keveset kínálni a főváros ellenajánlatában a Helyiérdeküért, hogy az eladók ne kapva-kapnának rajta, aminthogy, szemben a Friedmann-Ignác-féle múlt esztendei ajánlattal, a HÉV ma ingyen kerülhet a főváros birtokába és csak arról van szó, hogy a különböző telekkombinációkkal és egyéb függvényekkel hogyan szépítsék az átadás ingyen való voltát. a főváros hatósága szerepel, akkor a szerződés illetékmentes formában nem köthető meg. Amikor Reményi- Schneller vezérigazgatónak az az elgondolása volt, hogy az üzletet a részvénytársaságok egymással kössék meg, közel egymillió pengőt akar a fővárosnak megtakarítani, illeték cimén és ezt a közel egymillió koronát akarja az ellenzék egy politikai fikció kedvéért a fővárossal megfizettetni! Megemlítettük fentebb, hogy ezt az ajánlatot nem tartjuk véglegesnek, tisztán látva a helyzetet: a Helyiérdekütől úgy a külföldi Nova-részvénytulajdonosok, mint a magyar érdekeltség: a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Részére (köznyelven: Tröszt) minden módon és áron szabadulni akarnak. A HÉV vesztesége óráról-órára nő, jrlene a lehető legsúlyosabb, jövője teljesen kilátástalan. A még mindig eléggé le nem apasztott személyzeti létszám, amely sokszorosát teszi ki a békebelinek, a rekonstrukciós munkálatok hiánya, a jövőt illetően pedig az autóbusz-közlekedés terjedésével kapcsolatosan a monopo- lisztikus koncesszió előbb-utóbb való elértéktelenedése azok a szempontok, amelyek inaugurálják a deficites vállalattól való minél előbbi megszabadulást. Viszont a HÉV-re más vevő, azaz inkább csak átvevő, mint a főváros nincsen, de nem is lehet. Csak futólag utalunk itt a vidéki vicinális-vasutak helyzetében nemrégiben bekövetkezett tulajdoni eltolódásokra, a MÁV katasztrofális pénzügyi helyzetére, a Beszkárt várható nagy deficitjére, hogy felállítsuk a tételt: A közlekedési üzlet ma nem üzlet Magyarországon és belátható ideig nem is lesz az! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A városházi életben sohasem lehet a politikai szempontokkal, mint inponderabiliákkal számolni: ezt a tételt klasszikusan bizonyítja a HÉV-tranzakció, amely közvetlenül a kapu bezárása előtt torpant visz- sza, hogy e pillanatban talán mesz- szebb legyen a megoldás lehetőségétől, mint valaha volt. Amig egyfelől már arról volt szó, — az Uj Budapest elmúlt heti cikke az erre vonatkozó megbeszéléseknek adott már hangot — hogy a HÉV formai önállóságát megtartva műszakilag és pénzügyileg hogyan fog beolvadni a Beszkártba, más vonatkozásban máról holnapra a tranzakciónak olyan ellenzői támadtak, akik törvénysértést. suba alatti üzleteket és hasonló szólamokat röpítettek világgá, hogy a HÉV-ügyet üzleti térről politikai térre tereljék. Ily körülmények között — természetszerű lévén, hogy ebben az ügyben semmi takargatni valója senkinek nincsen, hogy a tranzakciónál a legnemesebb értelemben vett közérdeken kívül más szempont semmi körülmények között nem jöhet tekintetbe: a város vezetősége és a többségi pártok vezérei arra az elhatározásra jutottak, hogy a tranzakció letárgya- lása a legteljesebb nyilvánossóig ellenőrzése mellett a törvényhatóság összes rendelkezésre álló fórumainak igénybevételével fog megtörténni. Az ellenzék belügyminiszterért kiált Mielőtt a tranzakció üzleti lehetőségét és várospolitikai fontosságát vázolnók, szükségesnek tartjuk, hogy a fentemlitett politikai momentumok taglalásával vegyük néhány percre igénybe a tisztelt olvasó figyelmét. Az ellenzék és annak sajtója volt az, amely a HÉV- ügyben belügyminiszterért kiáltott, tiltakozván az ellen, hogy a HÉV- üzlet a törvényhatósági bizottság közgyűlése és a belügyminiszter jóváhagyása nélkül jöjjön létre. Az az ellenzék, amely mindig miniszteriális önkényt emleget és az autonómia őréül tolja fel magát, egy olyan ügyben, amely az uj fővárosi törvénynek a kormányhatóság számára omnipotenciát biztositó paragrafusai szerint is kizárólag az autonómia hatáskörébe tartozik, kiabál és verekszik, az autonómia gondolatának feladásával, a belügyminiszteri jóváhagyásért! Ennél nagyobb inkonzekvenciát és politikai éretlenséget még nem láttunk a baloldalon! De nézzük egy pillanatra az ellenzék másik nagy sérelmét is: a tranzakciót a főváros részéről a Községi Takarék és a Beszkárt bonyolítja le. ha az ugyan egyáltalában létrejön. A túloldal azon sápi- tozik, hogy a fővárosnak ez a két üzleti szervére ily nagy üzleti tranzakció lebonyolítását nem lehet bízni, az üzletet, ha azt az összes fórumok a főváros érdekei szempontjából megfelelőnek tartják, magának a fővárosnak kell megkötnie. Mekkora jogi tudatlanság ismét, Mielőtt azonban annak taglalására térnénk át, hogy az eladók részéről nem mekkora vételárért, hanem mekkora ráfizetéssel szabad megvenni a Helyiérdeküt: lapozzunk kissé vissza a Beszkárt, a Nova, a Hév és a. jobblétre szenderült Budapesti Közúti Vaspálya Társaság történetébe! A szabadva gyón története Amikor a törvényhatósági bizottság 1922-ben a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság megváltását és a Budapesti Városi Vasúttal a tanácsköztársaság ideje alatt történt erőszakos egyesítés jogi formák között való jóváhagyását elhatározta, a legnagyobb vita a Közúti szábadvagyona körül fejlődött ki, nevezetesen arról volt szó, hogy egyrészről hogyan adja át a vasútüzemet szerződés szerinti kifogástalan állapotban a Közúti, amikor az az egyesítés erőszakos ténye ^ folytán erősen leromlott, másrészről, hogy a leromlást hogyan számolják el az építési tőke, illetőleg a szabadva gyón figyelembevételével a Közúti és az Egyesített Vasutak? A megállapodás külön szerződés formájában jött létre, az erre vonatkozó tárgyalásokat a főváros részéről boldogult Szabó Imre dr. tiszti főügyész, a. Közúti Vaspálya Társaság részéről pedig Bódy Tivadar dr. nyug. polgármester, a társaság elnöke folytatták le. A megegyezés sok vitára adott később is alkalmat a közgyűlésen: igy élénken emlékszünk néhai Bedő Mór bizottsági tag felszólalására, aki azt követelte, hogy a Közúti által megtartott ingatlanokat perrel követelje vissza a főváros, mert azok nein illetik meg a Közúti jogutódját, a házak kezelésére alakult Novát. A perből nem lett semmi, tény azonban, hogy a főváros részéről túlzott opportunitás volt a Közúti ingatlanainak a béke kedvéért a Nova tulajdonába való bocsájtása. Ha perre került volna a sor afölött, hogy a Közúti leromlott állapota következtében mit köteles a megváltási jog gyakorlása alkalmával az igazgatóság tériteni. lehet, hogy a főváros elvesztette volna a pert, viszont lehet, hogy a Kovának ma kevesebb háza volna. Ez a probléma jelen pillanatban csak azért tartozik ide, mert meg akarjuk világítani azt a körülményt, hogy a Nova kezén levő hor- ribilis ingatlanvagyon a Közúti Vaspálya Társaságon és a. Budapesti Helyiérdekű Vasutakon szerzett haszonból keletkezett. Ezen haszon előállásának jogszerű voltát természetesen nem tagadhatjuk, hiszen a külön vagyon felépítésének lehetőségét szerződések és törvénybe iktatott koncessziók szabályozzák. Tény azonban, hogy a főváros fejlődésével egyidejűleg a szakasz- jegyekből és át szálló jegy ékből, a, bérletekből és a, környékre szóló jegyekből szerezte a Jellinek-éra azt a horribilis nagyságú bérház- és telek-komplexumot, amely most kis morzsákban fog visszajutni az eladósodott HÉV-vel a főváros tulajdonába, holott 1922-ben esetleg érintetlenül odajuthatott volna. A vagyon megmarad, Bódy elnökvezérigazgató végikelégitésfil bérházat kapott, senki sem bántja a Mar- git-köruti palotákat, a Thököly-uti bérházakat, ellenben a HÉV függő- kölcsönéveJ és alkalmazottaival, leromlott pályájával és rozzant kocsijaival a főváros tulajdonába kerül! Említettük feljebb, hogy az eladó Helyiérdeküre egyetlen vevő van: a főváros. A főváros meg is akarja venni a Helyiérdeküt, mint számtalan alkalommal megállapítottuk, ezt követelik a fővárosi közlekedési politika nagy érdekei. Azonban ennél a vételnél nemcsak a Helyiérdekű jelen siralmas állapotát kell tekintetbe venni, hanem azt a jövőbeni deficitet is, amelyet a Nova az évek során át ráfizetne a Helyiérdeküre, ha azt egTáltalában üzemben akarja tartani. Mert ha nem tartaná üzemben. akkor máról holnapra ócskavas lesz a felszerelés, arról nem is beszélve, hogy érvénybe lépnek a He- lyiérdekiiről szóló törvényben biztosított különleges lehetőségek. Kevés, amit a Helyiérdeküvel Nováék adni akarnak a fővárosnak. Többet kell adniok, a fővárosnak viszont semmit sem szabad fizetnie, a Novának ráfizetést kell eszközölnie, ha a Helyiérdeküt egyáltalában hajlandó átvenni a főváros. Ez az álláspont annál morálisabb és méltányosabb. mert _a_ Nova csak abból ad, amit a jóidőkben a most dögrováson levő Helyi- érdekün és a szintén deficittel küzködő Beszkárton keresett.
