Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-21 / 20. szám
IX. évfolyam 20. szám í{rV Bu da pest, 1932 május 21 UJ BUDAPEST IPfan''- in0s e. —^TTosi u* . 30 pengfl .... 13 pcngfl »1 Ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon; Aut. 828-25. Postatakarékp. chequeszómla : 30913 Wollt Három őz aktuális problémákról Beszélgetés a Keresztény községi Párt elnökével — Az Uj Budapest tudósítójától — A városháza nyári szünetéig még négy fontos problémának a megoldása vár az adminisztráció vezetőire. Ezek a problémák a következők: 1. a HÉV-ajánlat sorsának eldöntése; 2. a Talbot-centrálé és a főváros viszonyának rendezése; 3. a tavaszi és nyári inséginunka-akció megindítása és lebonyolítása; 4. a státusrendezés és ezzel kapcsolatosan az ifjúsági probléma megoldásának az előkészítése. E négy kérdés rendkívül széles rétegeket érint s mivel itt nagy anyagi értékekről is szó van, érthető az a késedelem, amely e problémák előkészítésénél mutatkozik. A városházi adminisztráció vezetőire nagy felelősségnek a súlya nehezedik, amikor a problémák mikénti megoldására nézve előterjesztéseket tesznek. Mivel az ilyen nagy horderejű problémáknak az elintézésénél mindig és kizárólag a Keresztény Községi Párt állásfoglalása esik döntő súllyal a latba, szükségesnek tártottuk, hogy ezekben az előkészítés alatt álló ügyekben kikérjük Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére véleményét. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy mi a véleménye a HÉV- ajánlat ügyében megindított tárgyalások alakulásáról. Wolffi Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke Az egyetlen tehetőség A koronázás óta nem volt egyszerre annyi külföldi Budapesten, mint az elmúlt kettős ünnepen. Zsúfolásig megtelt valamennyi szálloda, penzió, nem akadt egyetlen üres albérleti szoba, idegen szótól volt hangos a körút, tündérien ragyogott a kivilágított Citadella, jó vásárt csaptak a kereskedők: a boldog Budapest víziója tért vissza néhány napra, futó délibábként a reménytelen kő-Szaharában. Különvonatok és különhajók ontották a külföldiek újabb és újabb tömegeit, éjjel-nappal üzemben volt a főváros bécsi idegenforgalmi irodája, Londo-ntól Szófiáig és Madridtól Helsinkiig felfigyelt a világ a budapesti képes- levelezölap-áíradatra, amelyet az itt tartózkodó külföldiek indítottak el hozzátartozóik és barátaik részére Európa minden tája felé. Az ünnepnapokba azonban szürke hetek és hónapok láncolódnak, visz- szaesve gyötrő kétségbeesésünkbe, kérdezzük: miért nincs ez mindig így, a külföldi arany életetadó folyamát, amely a világ fővárosává tette Párizst, globetrotterek országútjává Bécset, naggyá és gazdaggá a cseh fürdőket, miért csak értékes, de apró cseppekben élvezi nagy néha a mi szegény Budapestünk, ahelyett, hogy annak állandó szivárgása révén egy bennünket megillető és megérdemelt, de mindeddig sajnoson nélkülözött jólét színvonalára emelkedne az idegenforgalommal összefüggő iparágak sorozata? Ismét üresen táton- ganak a szállodai szobák, vevőt naphosszat nem lát az idegen nyelveket beszélő belvárosi kereskedő, külor- szági nyelvekben és szokásokban való jártasságát nem fitogtathatja az éttermi főnök vagy a szobapincér, az érdeklődés reflektora már ott kering valahol a salzburgi ünnepi játékok vagy az olasz primavera felett, holott Budapest természeti és kultúrális adottságainál fogva mindenképen hivatott arra, hogy télen- nyáron egyforma bőséggel ontsák ide a gyorsvonatok és az expresszek a külföldiek ezreit és ezreit. Az U j Budapest az elmúlt hetekben hasábjain ankétot rendezett a; fürdőváros-gondolatról — megszólaltatva mindenkit, akinek véleményét fontosnak tartotta a probléma megoldásának előmozdítására. F a- natiku s .hitt el vallj uk: nemcsak Budapest, hanem egész Magyarország jövendőjének egyik jelentékeny része rejlik a fürdővárosgondolat megvalósításában, abban, hogy a természet istenáldotta adománya, a budai hévfürdők, megfelelő keretben, propagálással és szerviro- zással szolgáljanak a szenvedő Európa gyógyulására. Túlmenően a mindennapi adminisztráció ügyes- bajos dolgain, a városházi élet tengelyének, a várospolitikai célkitűzések legtartósabbikának a fürdővárosgondolat megvalósítását tartjuk; a fürdőváros-gondolat a városháza pártpolitikától mentes vezércsillaga. A pünkösdi nagy idegenforgalom látása csak megerősített bennünket ebbeli meggyőződésünkben és kijelentjük, hogy a magunk részéről állandóan napirenden fogjuk tartani ezt a kérdést, nem engedjük, nem engedhetjük azt elsekélyesedni és elposványosodni. A fürdőváros-gondolatnak önerőnkből, külföldi tőke és hozzájárulás nélkül, de a külföld számára való megvalósítása az a zászló, amelyre Budapest jövendő nagysága van irval a következőket mondotta az TJ j Búd a- p e s t munkatársának: — A HÉV-ajánlat sorsa felől teljesen tájékozatlan vagyok. Úgy tudom, hogy városházi részről beható tárgyalások coliak folyamatban, de arról nincsen tudomásom, hogy ezek a tárgyalások befejeződtek volna. A jelekből arra következtetek, hogy a IlÉV-iigy megfeneklett. Közelebbi részleteket nem tudok és azt hiszem, hogy ez a kijelentésem jellemzi magát a helyzetet... Itt közbevetően megjegyeztük, hogy a városházi körökből szerzett értesülésünk szerint a HÉV-ajánlat ügyében megindított tárgyalások megszakadtak ugyan, de a legközelebbi jövőben ismét szó lehet a tárgyalások újabb felvételéről. Wolff Károly erre kijelentette, hogy nagy érdeklődéssel várja az illetékes városházi tényezők jelentését a tárgyalások alakulásáról, de sem ő, sem pártja mindaddig nem foglal állást, amíg a hivatalos részről letárgyalt anyagot nem ismeri. A beszélgetés további során megemlítettük a másik nagy városházi problémát: a Talbot-centrálé és a főváros viszonyának végleges rendezését. Megemlítettük, hogy az utóbbi időben sokféle nyilatkozat hangzott el ebben a kérdésben, illetékes városházi helyekről azonban mégsem hangzott el semmiféle határozott kijelentés, sőt tudomásunk szerint a Talbot-iigyben még egyáltalán meg sem. indultak a konkrét tárgyalások. Wolff Károly érdeklődésünkre a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Valóban sok mindenféle nyilatkozatot hallhattunk az utóbbi időben a Talbot-centrálé sorsáról. Ezek a felelőtlen helyről elhangzott nyilatkozatok engem egyáltalán nem érdekelnek, mert ilyen nagyfontos- ságu kérdésben egyedül az illetékes tényezők előtt tett kijelentések tarthatnak igényt komoly meghallgatásra. Úgy nekem, mint a vezetésem alatt álló Keresztény Községi Pártnak változatlanul az az álláspontunk, hogy a Taibot-centrálét a fővárosnak kizárólagos tulajdonba kell átvennie, vagyis mentesülnie kell minden kisebbségi részvényesnek a terhétől. Nem kétséges ugyanis, hogy a kisebbségi részvényes korlátozhatná a székesfőváros érdekeinek az érvé- nyesitését. Ami a tárgyalások megindítását illeti, ebben a tekintetben is változatlanul azon az állásponton vagyok, hogy nem szabad tovább késlekednünk. A tárgyalásokat azonnal meg kell indítani a végleges átvételre nézve. Ennek az álláspontomnak az a felfogásom a magyarázata, hogy olyan nagyfontosságu kérdésben, mint amilyen a közvilágítás, a főváros nem tűrheti semmiféle külső tényezőnek a bekapcsolódását. Nézetem szerint — és ezt megkülönböztetett súllyal mondom — semmiféle idegen tőkének sem szabad konkurráló lehetőséget adni a székesfővárossal szemben. A székesfőváros, mint fogyasztó nélkül senki sem kalkulálhat a Talbot-centrálénál, mivel pedig a székesfőváros a legnagyobb fogyasztó és mellette minden más fogyasztó eltörpül, nem is lehet más álláspontot elfoglalni, mint azt, hogy a centrálét végleges tulajdonba kell a székesfővárosnak átvennie. A főváros nem lehet fogyasztója egy másik tőkének, hanem arra kell törekednie, hogy tulajdonosa és tényleges birtokosa legyen annak a cent- rálénak, amely áramtermelésének legnagyobb részét a székesfőváros közönségének bocsájtja rendelkezésére. Olyan kombinációk, amelyek ettől a felfogástól eltérnek, semmi szin alatt sem érvényesülhetnek. Lehetséges, hogy ilyen, felfogásunktól eltérő, kombinációk is felmerültek, de nézetem szerint egy ilyen elgondolás sohasem vezethet megállapodásra. A harmadik nagy problémáról: a fővárosi inségmunkák megindításáról Wolff Károly a következőkben fejtette ki véleményét az Uj Budapest munkatársa előtt: — Az inségmunkáik megindUásá- nak gondolatát helyeslem és az ilyen irányban megindítandó akciót teljes erőmmel támogatom. Az a nézetem ugyanis, hogy a munkanélküliség kérdésével foglalkoznunk kell, mert karitativ utón komoly eredményeket nem érhetünk el. A dolgozni akaró munkanélkülieknek a lehetőséghez képest munka- alkalmakat kell juttatnunk, a dolgozni nem akaró heréktől pedig meg kell szabaditanunk a dolgozó társadalmat — annál is inkább, mert a termelő munka, a mai súlyos gazdasági viszonyok között nem tudja viselni a dolgozni nem kívánó herék eltartásának a költségeit. Úgy látom a helyzetet, hogy ezeknek a kérdéseknek a tisztázása érdekében beható megbeszéléseket kell folytatnunk. Általában a gyökeres elintézésre kell törekednünk. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy az ország minden részéről Budapestre csődültek a munkanélküliek. akik között sok van olyan, aki dolgozni nem akar, hanem egyszerűen a székesfőváros közönségének áldozat- készségét akarja csupán igénybe venni. Mi nem a dologkerülő munkanélkülieken, hanem a dolgozni akaró munkanélkülieken akarunk és fogunk is segíteni. Ehhez azonban az kell, hogy a főváros munkaalkalmakat teremtsen. Mihelyt megfelelő számú munkaalkalom kínálkozik, rögtön kiderül, hogy ki a dolgozni akaró munkanélküli és ki a munkakerülő. Olyan fontos kérdés ez, hogy itt nem elégedhetünk meg kormány- nyilatkozatokkal, hanem mielőbbi cselekedeteket kell kiharcolnunk. Amennyiben a székesfőváros pénzügyi helyzete megengedi, akkor kötelessége munkaalkalmakat teremteni. Nem kétséges azonban, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet kizárólag a főváros hatáskörében elintézni. Országos kérdés a munkanélküliség enyhítése, amiből viszont az következik, hogy a székesfővárosnak országos akcióba kell bekapcsolódnia. A főváros tanácsának úgynevezett munkaszervező-bizottsága, amelyben a fővárosi pártok vezetői vesznek részt, hétfőn tartja első érdemleges ülését, amelyen ezeket a részletkérdéseket megvitatjuk és egyben megbeszéljük a kormánynál teendő lépéseinket is. Végül a negyedik nagy problémára: a városházi tisztviselők stá-
