Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-07 / 18. szám
IX. évfolyam 18- szám Budapest, 1932 május 7 UJ BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre .......... 30 pengfl Tél évre ..............................................................15 pengő Eg yes szám éra ©O fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulcá 9. Telefon: Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30913 fel százalékot jirtedclmezneRa fővárosi bérházak, egyharmad százalékot a be nem épitett ingatlanok Az elmúlt évi zárószámadás megdöbbentél adatai a főváros ingatlanvagyonának parlagon heverő százmillióiról — Csökkennek a bevételek, nem emelhetők tovább az adók: modern ingatlan-politikával kell a cél szolgálatába állítani a város erőtartalékjait Wolff Károly, a főváros és a köztisztv A fővárosi politika ünnepelőtti csendjében felfigyelt a városházi közvélemény arra a beszédre, amelyet Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke, a költségvetés képviselőházi vitájában mondott. Wolff Károly hatalmas, az állami élet minden ágazatára kiterjedő beszéde ezt a figyelmet meg is érdemli, főképpen azért, mert a beszéd a maga. nagykoncepció ja pénzügyi elgondolásán és nemzetgazdasági megállapításain túlmenően jelentős mértékben foglalkozik a főváros ügyeivel is. A magunk szempontjából azért is tartjuk különlegesen fontosnak Wolff Károly ezen megnyilatkozását, mert a közös világnézet és a közös ideálokért való lelkesedés bennünk, a városházi keresztény sajtóban, ugyanazon oldhatatlan lánggal ég, amellyel ő ezekért a parlamentben és a közgyűlésen vívja meg a maga harcát. Wolff beszédének állampénzügyi vonatkozásai abban a beszédben fogantak meg, amelyet a Keresztény Községi Párt újévi üdvözlése alkal- mával mondott el. A nemzetközi tőke mohóságának éles felismerése, ezzel szemben a nemzeti öntudat alapjára való helyezkedés szükségessége voltak az újévi beszéd főtételei, ezek a premisszák a lefolyt négy hónap alatt csak növekedtek fontosságukban és jelentőségükben. Ha valaha igazoltak események politikust, akkor az ujesztendő óta letelt idő a köztudatba vitte át Wolffnak újévi beszédében és a keddi parlamenti beszédében is elhangzott azon tételét, hogy elhibázott a transzfer-moratórium, túlzottan magas a külföldi kölcsönök kamatszolgáltatása, és gyarmati politika tiz százalékos kamattal operálni, ahogy azt velünk a nyugati országok teszik. A wolffi beszéd városházi vonatkozásai. közül messze kiható jelentőségű az a megállapítás, hogy tizenkét év előtt a keresztény politika megteremtette a keresztény Budapestet és ezzel áll vagy bukik az egész ország. Hive Wolff a panama- mentes közigazgatásnak, aminthogy a városházi adminisztráció büszkén viselheti az erkölcs és a tisztesség hófehér tógáját. Nem feledkezett meg Wolff a tisztviselői problémáról sem, ami annál jelentősebb, mert vannak hangok, amelyek azzal vádolják meg a Keresztény Községi pártot, hogy nem igyekszik megvédelmezni a tisztviselő-társadalmat a folytonos fizetéscsökkenések ellenére. Ezekre a vádakra fényesen rácáfolt Wolff Károly, amidőn határozati javaslatot terjesztett be, kérvén, hogy a kormány a]. közszolgálati alkalmazottak illetményeinek csökkentése tárgyában julius elsején ha- iálybalépő rendeletét vonja vissza és az ekként mutatkozó különbségeket a külföldi hitelek után fizetett kamatok visszatartásából fedezzék. Az országgyűlés bölcs elhatározásán múlik, hogy ezt a javaslatot magáévá teszi-e. Azt a kaméleon-politikát. azonban, hogy egyrészről a fehér asztal mellett szónokolnak a tisztviselői érdekek védelméről, szavazataikkal azonban elvetik a konkrét indítványokat, tovább űzni sem a parlamentben, sem azon kívül senkinek nem lehet. A fővárosi tisztviselők Wolff Károly képviselőházi indítványa kapcsán megállapíthatják, hogy ki az ő igaz barátjuk és védelmezőjük. — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros elmúlt esztendei záró- számadása és vagyonleltára az uj fővárosi törvény azon rendelkezése értelmében, amely szerint a záró- számadás és vagyonleltár minden esztendő április hó 15-ig a polgár- mester elé terjesztendő, megjelent. A zárszámadásban a szokványos adatok sorakoznak egymás mellé: megtudjuk, hogy az előíráshoz képest a tényleges utalványozás a polgármester ismert tiz százalék visszatartását előiró rendelete következtében mindössze 162,845.261 pengő volt, 11,460.579 pengővel kevesebb a tényleges költségvetésnél. A főváros deficitje az elmúlt esztendőben a zárószámadás pénzmérlege szerint 1,754.212 pengő. Az üzemek a beruházott tőke törlesztése és kamatai, üzleti felesleg és természetben való szolgáltatások címén az elmúlt évben 24.8 millió pengőt juttattak a községi háztartásnak. A fentiekben végeztünk is a záró- számadás összesítő számadataival. Ide jegyezzük, hogy adókban az elmúlt esztendőkben 105,768.000 pengő folyt be (ebből községi pótadó 28,102.000, kereseti adó 19,471.000, forgalmi adó-részesedés 10,199.000, fogyasztási adó 13.368 pengő.) Mivel az adószolgáltatás terén a bevétel fokozása nem remélhető, sőt az adóalanyok folytonos gyengülése következtében az előirányzott bevétel csökkenésére van kilátás, az üzemi hozzájárulás sem emelhető az üzemek ár- és üzleti politikájának veszélyeztetése nélkül, a jövendő évek költségvetései szempontjából felmerül a tétel, amelynek vizsgálata jelen cikkünk: mekkora jövedelmet hajtanak a főváros ingatlanai és van-e remény arra, hogy okos és ügyes ingatlan-politikával a főváros jövedelmei emelkedjenek? Az ezévi vagyonleltár 1931 december 31-iki értékkel a főváros ingatlan vagyonát 721,123.610 pengőre értékeli. Ebből 417,302.160 pengő esik a főváros különféle hatóság-ai által használt ingatlanokra, bútorokra és felszerelésekre, 303,824.450 pengő telkekre, rétekre, szántóföldekre és erdőségekre. A vagyonleltár sommá- zatában szerepelt bérházak közül a kislakásos bérházakat 59,327.670 pengőre, a kislakásos telepeket, műtermes házakat és műtermes telepeket 11,536.600 pengőre, a műhelybérhá- zakat 1,087.000 pengőre, a szükséglakásokat 3,699.150 pengőre értékeli bútorok és felszerelési tárgyak nélkül a vagyonleltár. A városgazda- sági ügyosztály kezelésében levő bérházak 12,334.110 pengőt, a kisajátított házak 10,349.490 pengőt képviselnek értékben, vagyis végeredményben a fővárosnak az az ingatlanvagyona, amely bérbeadás utján hasznosítva van, vagy hasznosítható lenne, a főváros becslése szerint mintegy 400.000.000 pengő értéket képvisel. Nézzük ezt az ingatlanvagyont a Jövedelmezőség szempontjából. Az üres telkekből az elmúlt évben mindössze 324.200 pengő bevétele volt a fővárosnak, a kisajátított házak tiszta jövedelme 175.968 pengőre, a kisajátított ingatlanok haszonbére 7400 pengőre rúgott. A rétek és szántóföldek bruttó bérbevétele az elmúlt évben 207.000 pengő volt, ezekből az összegekből természetesen levonásba kerül jó néhány ezer pengő és a megfelelő közteher. Végeredményben tehát azt látjuk, hogy n be nem épitett ingatlanok (telkek, rétek, szántóföldek) a főváros által megállapított becsértéknek alig egyharmad százalékát jövedelmezik. A beépített- ingatlanokat illetően különbséget kell tennünk a szociálpolitikai ügyosztály kezelésében levő azon házak között, amelyek szociális célt is szolgálnak (kisla- kásos telepek, szükséglakások, stb.), továbbá a városgazdasági ügyosztályban kezelt azon bérházak között, amelyeknél efajta szociális szempontok fel nem vethetők és csupán a pénzügyi szempont aj^ amelynek reflektora alatt jövedelmezőségük vizsgálat tárgyává tehető. A kislakásos bérházak jövedelmezőségi minimumát amúgy is általánosságban az építkezés céljából annak idején felvett kölcsön annuitása szabja meg, a szükséglakásoknál pedig nincs csodálkozni való azon, hogy a befektetett tőke amortizációjára nem is gondol a főváros, megelégszik azzal, hogy mintegy harminc százalékos brutto bevételi töblet mutatkozik. A városgazda- sági ügyosztály keretében kezelt házaknál azonban meg kell állapitanunk, hogy az évente mintegy 600.000 pengőre rugó bruttó bevétel, amelyből fenntartás, fogyasztási anyagok és közteher címén öt ven százalék leesik, távolról sem felel meg a vagyonleltárba felvett érték szokásos jövedelmezőségének, mert a magánbérhá.zaknál még ma is szokásos 5—6 százalékos netto jövedelmezőséggel szemben a városi bérpaloták netto jövedelmezősége alig éri el a % százalékot. Ezekből az adatokból könnyen levonható a tétel: a város, mint háziul*, akár beépített, akár be nem épitett ingatlanokról van szó, távolról sem tudja elérni vagyonának a valóságos életben szokásos jövedelmezőségét. Különféle szociális szempontok, a karbantartásnak és a házgondnokságok ellátása a magán-háztulajdonosok szerveihez hasonlítva, a jövedelmezőséget sokkal kedvezőtlenebbé teszik. A főváros mint ház- és ingatlantulajdonos, egy olyan holt tőkét tart kezei között, amelynek értéke óriási, jövedelmezősége majdnem a semmivel egyenlő és a főváros közönsége szempontjából a nagy közterhek és a meglévő nagy adósságok kamatfizetési kötelezettsége mellett olyan luxus, hogy ezt a terhet szcrencstélen fővárosunk tovább a régi formában vállán hordani • semmi körülmények között nem képes. Mindenképpen szükséges tehát egy bátor és modern fővárosi ingatlan-politikának inaugurálása, amely egyrészről megszabadítja a fővárost ezektől a holt tőkéktől, a felszabaduló összegeket adósságok fizetésébe, vagy hasznothajtó vállalkozásokba fekteti, másrészről uj telkek vásárlásával, azoknak beérlelé- sével és ismét áruba való bocsájtá- sával egy céltudatos városfejlesztési politikának is megveti az alapját. Borvendég alpolgármester a Nova és a HÉV többségi részvénypakettjének ismeretes eladási ajánlatával kapcsolatosan olyképpen nyilatkozott az Uj Budapest legutóbbi számában, hogy az adásvételi ügylet révén a főváros tulajdonába kerülő telkek révén lehet a város szempontjából hasznos gyakorlati telekpolitikát inaugurálni oly módon, hogy a város versenyre kel a magántőkével, közműveket a jövőben nem a magántelkek tulajdonosai számára épit, hanem olyan irányban, hogy a saját telkei nőve-
