Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-09 / 1. szám
IX. évfolyam 1. szám Budapest, 1932 január 9 *8 n vrrrwkA wtc^nr KUDAPEST ral8 - ~ - - ^ ^ . — - - JL'B q.AiíUQ'v _ __^POLITIKAI El őfizetési érák: Egész évre....................................... 30 pengő fé l évre..............................................................13 peng« Egyes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR DR ! Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, ÍV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Auf. 828-23. Posiatakarékp. chequeszámla : 30913 Újév reggelén Irta: TOPERCZER JKOSNÉ Szegény földünk rójja a régi utat örökös pályáján a nap körül. A zsoltáros ezt Isten sátorának mondja: in sole posuit tabernacu- lum suum. Az állatöv csillagképei, amelyekről, óh, mily sokáig hitte az ember, hogy irányit ja a földi sorsot, bizonyára nagy elismeréssel szemlélik e tiszteletreméltó következetességet. Módjukban van évről-évre összehasonlítani öregedő járását, kihűlő temperamentumát s a korral járó éghajlatváltozási és egyéb szeszélyeit, amelyek a természetéből fakadnak. Forog, mint a kerék, amelynek középpontjában, egy misztikus filozófus szerint, nyugalom van. Mindent úgy teremtett Isten ennek a világegyetemnek a keretében, hogy lelke mélyén nyugalomra vágyik. S ez a nyugalom egy az egész mindenségben: Istennek jelenvalósága, akár tudomásul vesszük, akár nem. Itt van a lényegünkben a tabernaculum suum, mi pedig a világban fejvesztetten rohanva, idegen isteneknél keressük. Azok, akik ez örök középpontban megnyugodtak, hozsannázva mentek a másff}?*1 V 9 . Értsük meg már valahára, hogy az élet minden viszonylatában „bennünk vagyon a mennyeknek országa“. Egyének, családok, közüle- tek és nemzetek életében is az a szerencsés megoldása minden nehézségnek, ha önmagában keresi e megoldás lehetőségéi. Tanuljunk meg végre-valahára s a j á t erőnkben bízni; ne lessük az örökösen késlekedő külső támogatást, amely sohasem érkezik meg kellő pillanatban és kellő gyümölcsöt sem teremhet, mert nem kívánja a mi izmaink meg feszülését, puhaságot nevel atléták helyett, akiknek végül is személyesen kell megbirkózni az eseményekkel. Aesopus óta tudjuk, hogy nem fontos az, hogy mit mond rólunk a világ, hanem hogy milyen állapotokat teremtünk magunknak idebent. Csak benső egészséges talpra- állásunk szerezheti meg számunkra, — ha kell még akkor — a külföld bizalmát. Van valami az öreg bolygó arcán, ami felett a Zodiacus urai méltán csodálkozhatnak. — valami, ami mégis uj és pedig minden szomorúság dacára örvendetesen uj a nap alatt: a közös szenvedés egy nevezőre hozta végre a régi ellenfeleket, mert megállapíthatjuk, hogy ma már senkinek sincsen semmije s a gazdasági haldoklás pillanatában belátjuk, ádáz harcosok, hogy délibábot kergetünk. Újévre virradva: korbácsoljuk ki lelkűnkből a beteg pesszimizmust, amely ahelyett, hogy végigtapogatná gazdasági izmait, rémeket lát. Van nekünk izmunk, van kellő erő, acélozza meg a szenvedés kilósa. A dolgozó magyar társadalom: földmíves, munkás, iparos, kereskedő, köz- és magánalkalmazott a, nélkülözés nehéz napjaiban összeforrva, meghozza a maga nagy áldozatát, mert tudja, hogy a tálpra- álláshoz saját készségével kell hozzájárulnia. Csak azt kérdem újév reggelén a dolgozó társadalom asz- szonyainak nevében, akik mint feleségek és anyák a nehéz magyar sors legszenvedőbb alanyai: ugy-e, a nemzetmentés súlyos tértiéből a nemzet minden polgára arányosan és kivétel nélkül ki fogja venni a maga részét, akinek nincsen, lemondás árán, akinek vgn, az aranyaival? Mi a kétezeréves keresztény világ- szemlélet jegyében alázatos engedelmességgel adózunk a csáiszárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. De ugyanezen világszemlélet legfőbb erkölcsi parancsaként, személyválogatás nélkül posztulálja a szeretetet, az Isten előtt való egyenlőség jegyében. Igen, mibennünk vagyon az Istennek országa a szeretet, az erő és a feltámadás lehetősége. De ebben a feltámadásban senkisem nélkülözhető. A nincstelenek lemondása itt van körülöttünk, de az aranyat, a magyar aranyat még nem látjuk sehol! Jöjjön el hát az Isten országa, a megértés, a belátás, a megkönnyebbülés boldog esztendeje! \ miniszterelnök Keretet tett Liber alpolgármesternek, bogi o kormánu márciuson tnl 1$ biztosítja az insegakdOk folytatását Slpöcz polgármester vasárnap délben a rádióban tart előadást a budapesti nyomor megdöbbentő méretéiről — Llber alpolgármester részletesen ismerteti az ínsegahcíóh számadatait es lövőjét — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi téli ínség-akciók folytatása elé szinte leküzdhetetlen akadályokat gördített a fedezet hiánya. Pedig a főváros területén még sohasem volt olyan nagyarányú a nyomor, mint éppen az idei télen, amikor sem az állam, sem a főváros rvoro tvctoif «'k'g'p.yirlő s-zárnn -•nnnk,'alkalmat nyújtani. A főváros vezetősége kezdettől fogva érezte magán a felelősségnek a súlyát. Nem egyszer keményen meg kellett állania a helyén a kormányhatóságokkal szemben — különösen akkor, amikor az inségakciók lebonyolitásának a céljaira megfelelő összeget kellett kiharcolnia azokból a szükségadók- ből, amelyeket a főváros polgársága űzetett- be. Még a karácsonyi ünnepek előtt hivatalosan publikálták a főváros és a kormány között lefolytatott tárgyalásoknak az eredményét, amely szerint a miniszter- tanács hozzájárult ahhoz, hogy a főváros március végéig összesen három millió pengőt kaphasson ezekből a szükségadókból az inségakciók céljaira. Általános volt az a vélemény, hogy ennek a három millió pengőnek a folyósításával sikerült az inségakciók további folytatását biztosítani. Annál nagyobb meglepetést keltett azután az a hir, hogy az inségakciók folytatását megfelelő fedezet hiányában veszély fenyegeti, sőt a legilletékesebb városházi körökből nyilvános felhívást is intéztek a főváros közönségéhez az adakozásra, nehogy egyes fontos akciókat még a tél folyamán be kelljen szüntetni. Az Uj Budapest arról értesül, hogy a legutóbbi napokban és pedig a karácsonyi ünnepek után fontos tárgyalások zajlottak le a főváros vezetősége és a kormány között, amely tárgyalások célja az inségakciók fedezetének a biztosítása volt. Minthogy ezeken a tárgyalásokon a fővárost Liber alpolgármester képviselte, az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy magához Liber alpolgármesterhez forduljon felvilágosításért és megkérdezze tőle, hogy ezek a tárgyalások milyen eredményre vezettek. Liöer Endre alpolgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Még- 1931. őszén elkészítettük egész télre szóló tervezetünket az inségakciók lebonyolítására vonatkozóan. E tervezet szerint a fővárosi inségakciók lebonyolításához nyolcmillió pengőre volna szükségünk. Ezek között az akciók között a legnagyobb jelentőségű az étkeztetési akció, amelynek a keretében naponként ötvenezer adag ebédet osztunk ki az igényjogosult gyermekek és felnőttek között. Maga ez az étkeztetési akció hárommillió háromszáz- ezer pengőjébe kerül a fővárosnak e- ha ehhez -hozzászámítjuk a tej- fikcióra, az ingyenkenyér-, ingyen- burgonya-. ingyenzsir- és ingyen- liszt akcióra fordított összegeket, egyedül étkeztetési célokra négy és félmillió pengőt fordít a főváros. A felruházást akció költségei másfél- millió pengők a tüzelőanyag-akció költségei félmillió pengőt tesznek ki, szükséglakások építésére ugyancsak félmillió pengőt, téli rendkívüli pénzbeli segélyekre, valamint az állástalan tisztviselők segélyezésére (.szellemi sziikségmunka-akciók) szintén 500—500 ezer pengőt fordítunk. Ha ezeket a tételeket összeadjuk, akkor kiderül, hogy a fővárosi inségakciók költségei együttvéve nyolcmillió pengőt tesznek ki — Hangsúlyozni kívánom, hogy egyelőre ezeknek az általunk tervbe vett inségakcióknak a folytatásához szükséges fedezet rendelkezésre áll. Eddig a kormánytól egymillió pengő előleget kaptunk. Októberben kaptunk 250 ezer pengőt, novemberben 250 ezer pengőt és decemberben 500 ezer pengőt. Itt azonban nézeteltérés támadt közöttünk, amennyiben mi az októberben kapott 250 ezer pengőt nem vagyunk hajlandók beszámítani az egymillió pengőbe, — tekintettel arra a körülményre, hogy ezt a 250 ezer pengőt az akkori népjóléti miniszter ur a folyamatban lévő akciók kibővítésére adta nekünk. Minden reményem megvan arra, hogy sikerül ezt a nézeteltérést eloszlatni és a 250 ezer pengős differenciát utólag a kormány mégis folyósítani fogja nekünk. A minisztertanács határozata értelmében február l én és március 1-én kapunk további egy- egy millió pengőt. Ezek az összegek megfelelő fedezetet nyújtanak a beállított inségakcióknak a lebonyolítására. A kormánynyal folytatott legutóbbi tárgyalások során abban történt megállapodás, hogy március elseje után külön minisztertanács fog határozni afelől, vájjon adjon-e a kormány és mekkora összeget a fővárosnak az inségakciók folytatásának céljaira. A kormány az akkori viszonyok mérlegelése alapján fog majd dönteni. — Meg kell állapítanom, hogy az inségakciók lebonyolítása terén a legteljesebb gondosságra és a feladat súlyának kellő átérzésére van szükség. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy a nyomor a főváros területén rendkívül nagyméretű. Kénytelenek ’. oltunk éppen ezért o- beállitott inségakció keretein túlmenően is áldozatokat hozni, igy például tízezer élelmiszercsomagot is szétosztottunk. Tudom, hogy ez a szám is kicsiny, hiszen a nyilvántartott ínségeseknek a száma a hatvanezret is meghaladja. Bármilyen nagy áldozatot hoz is a főváros az ínségesekért, ez mégsem t elegendő a cél elérésére. A társadalom lelkiismeretét is meg kell mozdítanunk, hogy a mi hivatalos akcióinkon kívül is nyújtson segítséget a reászorulóknak. Éppen ezért Sipőcz Jenő polgármester ur vasárnap délben a rádióban előadást fog tartani erről a kérdésről és újabb felhívást intéz a főváros közönségéhez nagyobb- arányu áldozathozatal iránt. A reákövetkező vasárnapon én fogok előadást tartani és ismertetni fogom teljes részletességgel a fővárosi inségakciókat. Előadásomban feltárom a budapesti nyomor adatait és beszélni fogok a fővárosi kolduskérdésről is, amelynek olyan problémái vannak, amelyeket sürgősen meg kell oldani. — El kell még mondanom, — folytatta Liber Endre alpolgármester — hogy az eredetileg nyolcmillió pengőben kontemplált inségakcióknak a kereteit azóta csökkentettünk kellett. Nyolcmillió pengőről 6 millió hatszázezer pengőre redukáltuk^ a pénzügyi kereteket. Ez úgy történt, hogy egyes kisebb akciókat kikapcsoltunk, igy például a szükséglakás-épitési akciót is egyelőre mellőztük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros ne akarna szükséglakásokat építeni. Mihelyt a kormány dönteni fog a március hó utáni inségfede- zetnek a kiutalásáról, azonnal megtesszük az intézkedéseket a szükség- lakások építésére. Erre a célra négy- százezer pengőt fogunk fordítani az eredetileg tervezett ötszázezer pengő helyett. Hat hét alatt 140—150 szükséglakást építünk fel a Bihari-uton. Remélem, hogy még márciusban megtörténik a döntés a fedezet kiutalásáról és ebben az esetben azonnal megindíthatjuk majd az épitke- ’z.áspVpí- — mé.cr a tavasz beállta előtt.
