Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-01-24 / 3. szám

o UJ BUDAPEST 1931 január 24 A műszaki igazgatás bajai A túlfeszített munka és a fokozott felelősségérzet ölte meg Karkas tanácsnokot — A műszaki alpolgármes­teri állást, amelyre okvetlenül szükség van, csak a fogalmazói kar sérelme nélkül szabad felállítani Állandó bútorvásár a Központi Városháza épületében BUDAPEST. IV., KÁROLY KIRÁLY-UT 28 Telefon : Aut. 896-06. háló, ebédlő és uriszoba bútorok szalongarniturák, r e k a m i e r e k, Kedvező fizetési feltételek. Karo tos és Paszomanyos mesterek orsz. sz. WlHARTFERENC építész és építőmester BUDAPEST, VII., COLUMBUS-U. 5/b. Telefon : József 350—97. NEPTUN Egészségügyi Berendező, Köz­ponti Füiés, Vizvezetékszerelő- és Rokonszakmabeli Iparosok Termelő és Anyagbeszerző Szövetkezete EÖTVÖS-UTCA 46 TELEFON .- AUT. 249-26. KRQPSCH GÜNTHER kézi tüzoltókeszülékek Budapest. Vili., Scitovszkv-tér 2. sz. Telefon: József 406-39 Gázoltók aboltó fi (Poroltók Tűzoltók Magyar gyártmány ANON ANTAL ÉS TfiAl KÖVEZŐMESTEREK Dt-, csatorna- és betonépitésl vállalkozók. Földmunka — Vágányfektetés — Mészkőbánya Vili., FUTÓ-UTCA 10. Telefon: J. 303-85 ZONGORÁK DEHMAU. Vili., RÁKÓCZI-llT 19. legnaíyoob taktara uj és keveset hasznait zongo a, pianino és har mon umo ban OlCSÓ HÖlCSOll­zés, hangolás, javítás. Telefon: JAzsei 421-04. Az Uj Budapest tudósítójától. — A sir, melyet a tragikus hirtelen­séggel elhunyt Karkas tanácsnok­nak ástak, már két hete bezárult, a városházi közvéleményt azonban változatlan élénkséggel foglalkoz­tatja az izgató kérdés: mi okozta a férfikora elején levő, hatalmas ter­metű, makkegészségesnek látszó férfiú korai elmúlását? Ha függet­lenül az orvosi szempontoktól vizs­gáljuk Karkas városházi működé­sét, a napi tizenhat órás megfeszí­tett munkát, az éberségnek, az elő­vigyázatnak azt a maximumát, amely a tanácsnok ügyosztály-veze­tését annyira jellemezte, akkor ta­lán közelebb jutottunk a hirtelen összeroppanás megmagyarázásához, mint a tudós professzorok. Az el­hunyt tanácsnok szinte önkinzó kéjjel vállalta magára a sziszifuszi­nak látszó munkát, hogy rendet tartson kiterjedt ügyosztályában, a legapróbb részletekbe is belehatolt, egészen jelentéktelen akta sem ment ki az ő felülvizsgálata és aláírása nélkül és amint halála napjától tá­volodunk, egyre nagyobbnak és na­gyobbnak tetszik az űr, amelyet Karkas Rezső betöltetlenül hagyott. Az elhunyt tanácsnokot nemcsak a túlfűtött ambíció vezette a munka szinte betegesnek látszó tulfeszité- sében. hanem az átérzése és tudata annak, hogy csak a. legmesszebb­menő vigyázat és gondosság mellett tartható rendben a középitési ügy­osztály. A középitési ügyosztály el­len esztendők sora óta különféle hi­bákat és rendellenességeket hangoz­tatnak, olyan természetű dolgokat, amelyek egyáltalában nincsenek összhangban a polgármester által a főváros minden hivatalában inau- gurált renddel és disciplinával. Anélkül, hogy a szóbanforgó ügy­osztály műszaki testületének egyet­len tagját a legtávolabbról is sér­teni. vagy bántani akarnék, vagy egyéni tisztességében a legtávo­labbról is kételkednénk, meg kell állapítanunk, hogy az ügyosztályi szellem már hosszabb idő óta nél­külözi azt az energikus és hoz­záértő kezet, amely egységes har­móniába. fonná össze a ma ott kavargó disszonanciát. Ezért lesz igen nehéz arra méltó és megfelelő embert állítani a középitési ügy­osztály élére, akinek hivatása, hogy elejét vegye az ügyosztályi zavarok továbbterjedésének. Nem szoktunk, nem akarunk ez alkalommal sem személyeket portálni, és tökéletesen mindegynek tartjuk, személy sze­rint ki lesz az ügyosztály uj veze­tője. Vigyázni kell azonban min­denesetre arra, hogy olyan valaki személyében összpontosuljon majd az újonnan választandó törvényha­tósági tanács bizalma, aki komoly ember, szakértő ember, okos ember, akinek nem a tanácsnoki székben kell tanulnia az ügyosztály belső életét és elrendezkedését, mint sze­gény Karkas Rezsőnek, aki viszont elég erős egyéniség arra is, hogy befolyásoktól mentesen mondhassa ki ítéletét azokban a versenytárgya­lási és egyéb döntésekben, amelyek esztendőről-esztendőre sok millió ér­tékű közmunka odaítélésében erőt és hatalmat jelentenek a középitési tanácsnok részére. Az is bizonyos, hogy a középitési tanácsnoki szék jövendő betöltése súlyos összefüggésben van a városi mérnöki kar és a törvényhatósági bizottság mérnök tagjai által egy­ségesen hangoztatott törekvésekkel a mérnöki diplomának a városi ad­minisztrációban való további tér- foglalását illetően. Nem akarunk ez alkalommal kitérni a negyvenéves tanácsjegyzők keservére a legutóbbi mérnöki státusrendezés során a huszonnyolc év es főmérnökök ellen, még kevésbé általában a vái’osházi mérnöki igazgatás ellen hangozta­tott panaszokra: de mégis megje­gyezzük, hogy a városháza mai han­gulatában nem tartjuk valószínű­nek, hogy a törvényhatósági bizott­ság a műszaki képesítésű tanács­noki állások szaporítását határozná el, vagy hogy a belügyminisztérium az előtte fekvő tanácsnok-szaporí­tási szabályrendelet képesítési vo­natkozását megváltoztatná. Más a helyzet a mérnöki alpol- gármesterség kérdésében. Műszaki főtisztviselőre, aki erélyesen és határozottan kezében tartsa az ösz- szes mérnöki képesítésű fővárosi tisztviselőket, nagyobb szükség van, mint valaha. Meg kell szüntetni a közélelmezési ügyosztály mérnöki alosztályát, melynek működése ellen sok és alapos a kifogás, rendet kell teremteni a ma három ügyosztály­ba szétszórt gépészeti ügyekben, egységes vezetés és irányítás alá kell hozni a kerületi mérnöki hiva­talokat, amelyeknek a vezetői ma valóságos potentátok, meg kell ifji- tani az útépítési alosztályt, egységes mérnöki ellenőrzés alá kell hozni az üzemek műszaki kiskirályait. A mai helyzet tűrhetetlen és azon okvetle­nül változtatni kell. mert az esetleg bekövetkező nagyobb bajokért a fő­város vezetősége nem vállalhatja a felelősséget! A műszaki alpolgármesterség fel­állítását azonban csak a jogászi kar sérelme nélkül lehet elképzelni. A műszaki igazgatás dezoláltságá- nak nem lehet az a jutalma, hogy az amúgy is háttérbe szorított jo­gászi diploma terhére újabb, meg nem érdemelt előmenetelhez jusson a városházi mérnöki kar egyeteme. A műszaki alpolgármesteri állást a most belügyminiszteri jóváhagyás alatt levő harmadik alpolgármesteri állás jogi képesítésének sérelme nélkül kell felállítani, esetleg abban a formában, ahogy azt Gallina ta­nácsnok épen az Uj Budapest eheti számában felemlíti: a középitési igazgatói állás sürgős visszaállítá­sával. alpolgármesteri ranggal és hatáskörrel. neiemii Testvérek gyári raktára Szobák 60 pengétől kezdve Budapost, Hl.. Kamermayer KároiiHicca L ÜgveljönK a dinre KASS BÉLA BUDAI UIGADÚ uenüeglöje es Káueháza II., Szilágyi Dezsö-fér 5. szám FRATRICSEVICS ERNŐ" éoitömesei, építési vállalkozó BUDAPEST, VII., KAZ1NCZY-U. 8 Telefon : József 324- 49 Városházi történetek A KÖZGYŰLÉSI PREMIER zsú­folt ház előtt folyt le, háromnegyed­ötkor, amikor Halász főigazgató felgyujtatta az eddig negyedláng­gal égő csillárokat, egyre-másra szállingóztak be a régi és az uj vá­rosatyák a közgyűlési terembe. A főpolgármesteri hivatal intézkedett aziránt, hogy az előtermekben levő jegyzőasztalokon, ahol a bizottsági tagokat Írják fel a listákra, pontos helyszinrajz várja az érkezőket a közgyűlési pártok elhelyezkedéséről az ülésteremben. A Keresztény Községi Pártnak a jobboldali mezőny szélső jobbja jutott, ott, ahol eddig is helyet foglalt. Az első sorban hét, a második, harmadik és negyedik sorban tiz-tiz, az ötödik sorban ti­zenegy, a hatodik sorban öt, a he­tedik sorban három, a nyolcadik sorban kilenc, a kilencedik sorban öt helyet, tartott fenn a főpolgár­mester. Az Egységes Polgári Párt viszont a jobboldali mezőny baloldalán helyezkedett el, az első sorban hat, a második sorban hat, a harmadik sorban nyolc, a, negye­dik sorban kilenc, az ötödik sorban tizenegy, a hatodik sorban tizenhat és a hetedik sorban tizennégy hely­ivel. A Nemzeti Pártnak, szin­tén a jobboldali mezőnyben, a hato­dik sorban hat helyet juttattak, köz­vetlenül a Községi Polgári Párt padsorai mögött. Ezekben a pad­sorokban foglalnak helyet még az elöljárók és azok, akik hivatali tisz­tüknél fogva tagjai a törvényható­sági bizottságnak. A közgyűlési terem szélső balol­dalán a s z o c i ál d e m o k r at á fi­nale az első sorban hat, a második sorban hét, a harmadik sorban nyolc, a negyedik sorban tiz, az ötö­dik sorban tizenegy, a hatodik sor­ban öt, a hetedik sorban három, a nyolcadik sorban egy hely jutott. A demokratapárt a baloldali mezőny jobboldalán kapott elhelye­zést, az első sorban hét, a második sorban kilenc hely van számukra fenntartva. A liberális párt a baloldali mezőny jobboldali részén kapott helyet, a. negyedik sorban kilenc hellyel, az ötödik sorban ti­zenegy hellyel. A kereszté ny c l- lenz ék a baloldali mezőny jobb­oldalán a. harmadik sorban kapott tiz helyet. Feli éri Armand, a Pesti Hírlap kitűnő városházi szerkesztője, látva a. pártok elhelyezkedését, odafor­dult az emelvényen ülő kollégáihoz, elsütvén az uj közgyűlés első — nem is legrosszabb — viccét: — Tudjátok, miért ültette Ripka a demokraták és R a s- s ay ék közé Friedrich e‘t? — Miért? — Ha össze akarnak, verekedni, legyen közöttük egy pár erős férfi, aki — menten széjjelválaszt­ja őke. t! * AZ ELŐADÁS MÉG NEM KEZ­DŐDÖTT EL, egymásután vonul­nak be a bizottsági tagok, helyet keresgélve maguknak a pártjaikhoz tartozó padsorokban. A jobboldalon nagy udvara van a három hölgytagnak: S zent g ály Antalnénak, S c hl acht a Margit-j nah és K a sic s Margitnak. Egy­más mellett foglalnak helyet a má­sodik sorban, Joanovich Pali bácsi odamegy hozzájuk, üdvözli a k e resztián y a it. — Miért a keresztlányait, méltó- sáigos uram? — kérdezzük tőle. — Azért — felel derűs mosollyal az örökifjú Pali bácsi, — mert mindhármukat én vezettem be a községi politikába, én va­gyok a politikai keresztapjuk ne­kik! Jön Huszár Károly, barátságo­san köszönti újságíró kollégáit az emelvényen, érkeznek a Wolff-párt uj bizottsági tagjai, élükön V i z- d o s Gézával, a népszerű budai ügy­véddel és Petajnek főmérnökkel most lép a terembe Raffay püs­pök, barátságosan üdvözölvén Mol­nár főtisztelendő urat, a víziváro­siak plébánosát, aki szintén uj bi­zottsági tag, a reformátusok pap­városatyáit, Szabó Imrét és H a- t olkay Kázmért viszont C sil- léry és Szakáll Tóni köszöntik melegen. Most érkezik Petro- v ácz Gyula P aulheim Franci bácsival és M i h á lk o v i c h plébá­nossal, régi helyét foglalva el a má­sodik sorban Csiliér y és Raf- f a. y püspök között. A keresztény- párt elhelyezkedése különben a ré­gi: a keresztény szocialis­ták a középrészen, a hegyen foglal­nak helyet, B ud ay ék a szélsőjobb utolsó soraiban, a budai bizottsági tagok pedig a második és harmadik padsorban tömörülnek. * A BALOLDALI MEZŐNY VE­ZÉRALAKJAI közül Ras s ay Ká­roly tűnik ki jellegzetes mongol ko­ponyájával, egy csomó ismeretlen bizottsági tag közepette, M ad a- r as sy Beck Gyula, aki mint bá­ró, néhai Müller Kálmán első és egyetlen utóda hétqgu koronájával a közgyűlési teremben, feláll helyé­ről és úgy néz körül a teremben. Nem tudni, ő-e a kiváncsi, vagy meg akarja mutatni magát, hogy ő is itt van. A demokratapárt jobbszélső ülését B r ód y Ernő fog­lalja el, mellette Fábián, a fiatal Vázsonyi a padsor közepébe szo­rult. Szintén a szélen ül Fried­r i c h István, nemkülönben R a s- say, hasonlóképpen Bar ács, aki Rassay mögött foglalja el régi he­lyét. A szocialista padsorokban, ahol különben szemmelláthatóan legkevesebb a. változás és a legtöbb az ismerős arc, P e y e r Károly ül a halszélen, mellette Büchler Jó­zsef és B ánóczi László. A szocialisták nőtagjai egyébként a régiek, szemmellátható azonban erős számbeli megfogyat­kozásuk. Amikor a szavazást el­rendelő elnök enunciáció után a szocialisták „mint egy ember“ ugranak fel és verve a padokat ráz­zák öklüket, láthatni csak, mennyire kevesen vannak, mennyire megfo­gyatkoztak. A legtemetőibb azonban a hangulat a két demokrata padsor­ban. Hova lett a nagy demokrata­párt, akikből csak a tizenöt vezér maradt? A büffében egyetlen asztal­nál elférnének, mégis azért ülnek két asztalhoz, hogy — többnek lás­sák őket. * MÁR KEZDŐDIK IS AZ ÜLÉS, Ripka. főpolgármester felsiet az emelvényre, megrázza a csengőt, rövid beszédet mond, üdvözölvén az uj törvényhatósági bizottságot, min­den jót kívánva működésének. A szocialisták már felfigyelnek, már kitörőben van az első botrányos je­lenet. Ripka érzi a feszült hangu­latot, csendet igyekezvén teremteni, megrázza a csengőt: — Kérem a bizottsági tag urakat, méltóztassék helyeiket elfoglalni. Az egyébként nem szokatlan felszólítást azonban nagyon a szivére vette Friedrich kegyel­mes ur, aki éppen odamentv valame­lyik bizottsági taghoz, mondván ne­ki valamit. Az elnöki felszólításra keserűen kiáltott fel Friedrich:

Next

/
Oldalképek
Tartalom