Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-01-10 / 1. szám

1931 január 10. nrmtBAPESt 5 Wolff Károly diadalmas ünneplése volt a Keresztény Községi Párt újéve Csilléry üdvözlő beszédében megállapította, hogy a társadalmi rétegek nagyobbik fele rászavazott a keresztény gondolat képviselőire — Wolff Károly seregszemléje a választások eredményéről, amely dön­tően bebizonyította, hogy a szociáldemokráciát leverte a fejlődő keresz­tény és nemzeti gondolat — Az Uj Budapest tudósítójától. — Újév napja minden esztendőben ünnepe a városházának és a városi politikának: a városi pártok és a főváros vezetősége részéről ekkor hangzanak el azok az újévi nyilat­kozatok, amelyek seregszemlének és egyben programnak tekinthetők. Ebben az évben, alig egy héttel a városi választások lezajlása után, különös jelentősége volt az újévi üdvözléseknek, mert azok nemcsak nagyfontosságu megállapitásokat tartalmaztak az alig lefolyt válasz­tásokat illetően, hanem olyan ígé­reteket is a jövőre vonatkozóan, hogy azokra még több alkalommal fog hivatkozás történni az elkövet­kezendő időkben. A nyilatkozatok legfontosabbika Wolff Károly dr. ajkáról hangzottak el. Wolff abban a beszédben, amelyben a Keresz­tény Községi Párt üdvözlését kö­szönte meg, kétségtelen tényként ál­lapította meg, hogy a marxizmust levertük, a marxizmus harminckét mandátumával szemben ott áll a Keresztény Községi Párt negyven­hat mandátuma. A Keresztény Községi Párt élén Csilléry András dr. köszöntötte a párt helyiségében Wolff Károlyt. A Keresztény Köz­ségi Párt 1931. év újévének regge­lén — mondotta Csilléry — megje­lent előtted, hogy nemcsak az újév alkalmából tolmácsolja jókivána- tait, hanem, hogy szeretetét, ra­gaszkodását irántad megnyilatkoz­tathassa. Megjelent a párt azért is, hogy az előttünk álló nagy küzdel­mekben minél nagyobb és erő­teljesebb lelkesedést vigyünk bele a te szivedbe, lelkedbe és kezedbe, amelybe a főváros pol­gársága és ennek főleg keresz­tény része sorsát ebben a pilla­natban letette. Beszéde további során megállapí­totta Csilléry, hogy a választás eredményeiről pro és kontra vitat­kozhatnak a statisztikusok, de meg kell, hogy állapítsa mindenki azt, Wolff Kárc — E teremben — mondotta — min­denkinek éreznie kell, a történelmi tény jelentőségét, amelyet elvitatni, elmagyarázni senki sem tud: a ke­resztény gondolat fényes győzelmet aratott a székesfővárosban. Harcra készülünk és felállítom a hadállá­sokat, higgadtan, szépités nélkül a megfontolás, a józan ész kritikájá­nak a jegyében. Tudom, hogy nagy megdöbbenést váltott ki a mi győ­zelmünk, külföldön is ügyelve li- gyelték az itten történteket, nagy reményekkel nézték bizonyos hát- mögötti erők ezt a harcot. De be­igazolódott, hogy a nagy hang, az üres szólamok, a terrrorisztikus ma­gatartás még nem jelentheti egy nemzet életében a győzelmet. Min­denki érezte, hogy a városi választások csak egy tükörkép, amely ma a nemzet egész jövendője szempontjából súllyal és jelentőséggel bir! — Az a választás, amely itt le­zajlott a magyarság küzdelme volt az ezeréves létért. Az ártalmas té­nyezők minden mesterkedése nem volt elegendő hozzá, hogy ez az erő fel ne támadjon és ne mondja, hogy a várost, az ország szivét hogy a keresztény irányzat ma benne él a lelkekben és az emberek szivében. Knrthatatlanul él benne, mert bárki bármilyen hangzatos jelszavakat hozna is, ha a keresz­tény eszmét és a keresztény gondo­latot zászlóként nem viszi maga előtt, akkor azt a tömegek ma cser­ben hagyják. A választási statisz­tika azt mutatja, hogy a társadalmi réteg nagyobbik fele rászavazott a keresztény nemzeti gondolatnak a képviselőire. De mutat mást is: itt Magyarországon és főleg Budapest székesfővárosban a marxista gon­dolat nem tud többé gyökeret verni, ezt a gyökeret alapjában kivágtuk, ugyannyira, hogy a főfészekben, az Angyalföldön is numerikus több­séget tudtunk elérni! — Büszkén állapíthatjuk meg, — mondotta Csilléry — hogy hetven- háromezer választópolgár áll mö­göttünk, akik a marxista táborral felveszik a harcot. Sikerült a lelke­ket megnyernünk, most azonban itt áll előttünk a gazdasági küzdelem. A győzelem tizenegyéves lankadat­lan munkának az eredménye, ame­lyet a te vezetésed alatt és a te egyéniségednek, kiváló emberi tu­lajdonságaidnak latbavetésével tud­tál elérni. Ezért jövünk mi hozzád az újév reggelén és mondjuk neked: fel a fejjel, a zászló, amelyet kezed­ben tartasz, mocsoktalan! Itt állunk valamennyien, fiatalok és öregek egymás mellett, régi és uj bizott­sági tagok, hogy mindnyájan meg­mutassuk azt, hogy bennünk egy­általán nincs egyéni érdek, mert minket közös érdek, a város szere­tető kapcsol össze. Közöttünk nin­csen társadalmi visszavonás, nincs felekezeti visszavonás, mert mi a nagy keresztény nemzeti célokért küzdünk. fővárosban ő legyen egyedül mérv­adó. — A küzdelemben két erő mérkő­zött egymással: a keresztény és nemzeti gondolat küzdött a marxiz­mussal. Kétségtelen, hogy a marxiz­must levertük, a marxizmus har­minchét mandátumával szemben ott a mi negyvenhat mandátu­munk. Azt mondják: a szavazatok tekintetében nem igy áll a helyzet. Ha a keresztény jelzővel választási küzdelembe induló pártok szavaza­tait nézzük, kilencvenezer szavazat áll a szociáldemokratapárt hetven- kétezer szavazatával szemben. Ez a kilencvenezer szavazat jelentős emelkedést mutat. Emelkedést je­lent márcsak magában a Keresz­tény Községi Párt szervezetében is, mert hatvankétezerről felment het- venháromezerre, de jelentős emel­kedést mutat a keresztény gondolat fejlődésében is, mert kilencvenezer polgár tett hitvallást amellett, hogy keresztény politikát akar látni a városházán. Lehet, hogy kihaszná­lódott az ellenzéki gondolat, de az ellenzéki gondolat nem alap, nem Programm, mert mi éppen olyan kritikával nézzük a poli­tikát, mint bárki más, mert mi a politikában a kritikát nem engedjük oda, mert mi nem kormányt támogatunk, mi nem ál­lunk a kormány szolgálatába, mi nem állunk egy egyén szolgálatába, hanem mi a keresztény Magyaror­szágot támogatjuk, semmi mást! — Itt van az általános titkos sza­vazójog, amellyel a túlsó oldal olyan borzasztóan kérkedett, amely­től annyira félnek egyesek, hogy ennek jegyében fogják az uralmat elveszíteni. Hát nem vagyunk mi erők'? Kern vagyunk mi a jövendő, amikor az általános titkos szavazó­jog is a mi erőnket hozta diadalra, amidőn közel százezer ember azt mondotta, hogy hiába szónokolnak Prágában, hiába konspirálnak Prá­gában, hiába konspirálnak bárhol a világon, hiába mesterkednek a sza­badkőműves páholyokban, ez a százezer ember mindig őrt fog állam. — A liberális gondolatra megvan a tanulság a statisztikában. A nagy vita a szabadelvű párt és a nemzeti demokrata párt Csilléry ezután a párt jó kíván­ságait fejezte ki tomboló lelkesedés közepette, majd Förster Aurél mon­dott a Sas Kör nevében üdvözlő beszédet. Ezután általános figyelem közepette Wolff Károly válaszolt az elhangzott üdvözlésekre. »ly beszéde nem engedjük másnak, csak annak a nemzetnek, amely ezeréves ala­pon jogot formálhat arra, hogy a 3 uj TI PU megbízható TOKEIETES. JO m 0. Ifi. T. K. UEDJEGVl) PALACKTEJBEH AZ ERŐ között nem nemzeti jelentőségű dolog, hanem a Lipótváros és a Dob-utca házi helügye. Az egész különben alárendelt jelen­tőségű tény. Ellenben nem meg- dönthető az a tény, hogy a marxiz­mus itt van, a marxizmus dolgozni fog, a marxizmus szervezkedik, elsősorban az államhatalom pipo- gya magatartása miatt. Szervez­kedni is fog, mert az államhatalom túlértékeli ezt az erőt. Amint a munka szabadságát, a szakszerve­zeti szervezkedés reformját tör­vénybe iktatják, meg fogják látni, miként hordjuk mi körül ebben a városban ezt a zászlót! Meg fogják látni, hogy azok a tízezrek és tíz­ezrek, akik mind keresztény lelkek, mutatják a szavazások is, máris idejönnek, velünk tartanak a lel­kűkben! Azt a körülményt, hogy mi az Angyalföldön három mandátu­mot hoztunk be, hogy mi a terézvá­rosi kerületben, a demokraták ős­hazájában annyi ajánlást és szava­zatot tudtunk produkálni: ezt nem lehet statisztikával nullifikálni, ez mutatja, hogy a keresztény gondo­lat, az az eleven erő nem csökken, hanem emelkedik, megy, halad, mert az emberek lelkében az egyes kerületekben a legsötétebb szocia­lista-uralom alatt levő tanyákba is bevonul és arra készteti ezeket a lelkeket, hogy a terrort megszüntes­sék! — Az uj közgyűlésben a felekezeti arány igazolni fogja, hogy a mun­kások szavazataival nem munkás- képviselőket küldöttek be, hanem galíciai szakszervezeti titkárokat. Kiben bizhat jobban a munkásság bennük vagy bennünk az ő vérük­ből való vérben? Akkor fog bekö­vetkezni ennek a nemzetnek és vá­rosnak az életében az igazi hajnal- hasadás, amikor a munkásság és a keresztény értelmiség kéz a kézben azt fogja mondani, hogy keresztény alapon becsületes uralmat aka­runk látni a városházán. Amit a harcban az egyes gyűlése­ken mondottuk, fogadtunk és hir­dettünk, nem voltak választási fogá­sok, nem voltak beigérések, ezelt halálosan komoly elszánt progra­mok voltak. És most mi mást nem mondhatunk mint azt, hogy hetven- háromezer saját választó úgy te­kintsetek erre a zászlóra, mint amely újból győzelmesen vonul be a városházára! A kereszt áll, az a bizonyos nagy seprő elmehet a tar­talékba. — Most köszöntök mindenkit er­ről a helyről, aki ezt a zászlót dia­dalra vinni segítette. Köszöntök minden egyes választót, aki ceru­zájával ebben a kockába tette a ke­resztet. Köszöntöm az uj bizottsági tagokat, és azokat is, akik nem ke­rültek a bizottsági tagok sorába, ők továbbra is velünk vannak eb­ben a táborban, majd más helyen látni fogják azt a munkakört, ame­lyet el kell végezniük. Mindany- nyiuknak teljes szivemből, igaz be­csületes őszinte érzéssel megfogom a kezét: kéz a kézben, testvéreim fel a magyar jövendőt kiharcoló ma­gyar munkára! Percekig tartó ováció és taps fo­gadta Wolff Károly beszédét. A Keresztény Községi párt vezérét ezután még számos küldöttség ke­reste fel, hogy újévi jókívánságait vele közölje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom