Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-12-22 / 50-51. szám

1981 december 22. uj btmwFsr % Karácsonyi beszélgetés Ripha főpolgármesterrel Az elmúlt egy esztendő nem nuuított elég tapasztalatot az nt fővá­rosi törvény helyes bírálatára - 1932 legfontosabb probblémáí: a párton által sürgetett intézkedéseit foganatosítása - A legna­gyobb Óvatosságra van szükség a jOvO esztendőben pénzügyi vonatkozásban a fővárost illetőleg —■ Az Uj Budapest tudósítójától — Az uj fővárosi törvény rendkívül széles hatáskört biztosit a főpolgár­mester számára, aki az uj fővárosi törvény életbeléptetése előtt tulaj­donképpen csak a kormány meg­bízott ellenőrének a szerepét töl­tötte be a városigazgatásban. Ripka főpolgármester ezt az uj, kiszélese­dett hatáskört az elmúlt egy esz­tendő alatt, ami az uj fővárosi tör­vény életbeléptetése óta eltelt, bölcs mérséklettel, gondos körültekintés­sel, igazi guvernamentális érzékkel töltötte be. Most, hogy elmúlt az első esztendő a fővárosi törvény életbeléptetése és az uj törvényha­tósági bizottság megalakulása óta, szükségesnek tartottuk, hogy a fő­polgármester urat megkérjük: nyi­latkozzék az elmúlt esztendők so­rán szerzett tapasztalatairól, ismer­tesse legközelebbi terveit és általá­ban fejtse ki véleményét a fővárosi autonómia háztartásának alakulá­sáról. Mindenekelőtt azt a kérdést vetettük fel, hogy az elmúlt esz­tendő eseményei alapján nem tart­ja-e szükségesnek a fővárosi tör­vény egyik vagy másik rendelkezé­sével szemben a revízió szükséges­ségét. Rípfta rerenc űr. főpolgármester a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — A fővárosi törvénynek azok a rendelkezései, amelyek végered­ményben az egész városházi ad­minisztráció reorganizálását céloz­zák, még teljes mértékben nem való­sultak meg. Az uj fővárosi törvény előírja ugyanis az egész városházi adminisztráció átszervezését. Elő­írja továbbá az összes régi szabály­rendeletek átdolgozását, előírja az alkalmazottak szolgálati viszonyai­nak az egész vonalon való rendezé­sét, előírja az üzemek központi igaz­gatásának koncentrálását, köteles­ségünkké teszi az uj státus megál­lapítását, a státusrendezést, kötelez bennünket uj kerületi elöljáróságok felállítására és egy egész sereg olyan intézkedésnek az életbelépte­tésére, amely intézkedések fogana­tosítására még fizikai idő hiányá­ban sor nem kerülhetett. Addig, amíg ezeket az intézkedé­seket életbe nem léptetjük, nem látjuk az uj fővárosi törvénynek sem az előnyeit, sem a hibáit. Az elmúlt egy esztendő tehát nem nyújtott elég tapasztalatot számom­ra. abban a tekintetben, hogy helyes bírálatot alkothassak magamnak az uj fővárosi törvény rendelkezései­nek helyességéről vagy fogyatékos­ságáról. Megemlítjük a beszélgetés során, hogy az uj fővárosi törvény legfon­tosabb intézkedésének a törvényha­tósági tanács intézményének a meg­valósítását és a régi hivatalnok- tanáics megszüntetését tekintjük. Megkértük Ripka főpolgármestert, mondjon véleményt a törvényható­sági tanács munkájáról és ennek alapján állítsa fel a fővárosi tör­vénnyel szemben a mérleget. Ripka főpolgármester ezeket felelte: — A tanács iránti vonatkozásban tudok bírálatot mondani. Magam is azt tartom, hogy az uj fővárosi tör­vénynek legfontosabb rendelkezése éppen az, amely uj szervet kreált a törvényhatósági tanács formájában. Nézetem szerint ennek az intéz­ménynek a megvalósításával rend­kívül nagy lépést tesz előre az autonómia gondolata. Úgy látom ugyanis, hogy a törvényhatósági tanács révén jobban érvényesül a főváros polgárságának közvetlen be­folyása a városi ügyek intézé­sére. Ez pedig lényege az auto- nóinikus gondolatnak. Ami már most magának a törvény- hatósági tanácsnak gyakorlati mű­ködését illeti, ebben a tekintetben csak a legkellemesebb benyomásaim vannak és ezek alapján csak a leg­jobb véleményt tudom nyilvánítani. A törvényhatósági tanács eddigi működéséből ugyanis én azt a biz­tos reményt merítem, hogy az in­tézmény a jövőben is igen jól be fog válni. Közbevetően megjegyezzük, hogy rendkívül nagy hiányosságnak — amint azt az Új Budapest több Ízben szóvátette — tekintjük a nyilvános­ságnak a kizárását. A nyilvánosság ugyanis szerves része az autonó- mikus gondolatnak. A polgárság hiába gyakorolhat a törvényható­sági tanácson keresztül közvetlen befolyást a városházi ügyek intézé­sére, ha ez az intézés nem történik a legnagyobb nyilvánosság ellen­őrzése alatt. — Valóban — mondotta Ripka dr. — a nyilvánosság kizárását én is fogyatékosságnak tekintem az uj törvényben. Semmi sem lehet tökéletes, itt is fordulnak elő fogyatékosságok. Egyelőre azonban — bármilyen saj­nálatos is a nyilvánosság kizárása — különösebb nehézségek emiatt nem fordultak elő, mert hiszen az ülések lefolyásáról mindenkor bő­séges tudósítások jelentek meg. A fontos az, hogy ez az apparátus jól és helyesen működjék. Ez pedig igy is van. Felvetjük a beszélgetés során azt HOFFMANN FERENG BUPFNPBST lv <3SRLS’CV.Ya5 a kérdést, hogy a legközelebbi jö: vőben milyen problémáknak a meg oldását tekinti a fővolgármester legsürgősebb feladatának. Ripka fő polgármester erre a kérdésünkre a következőket felelte: — Az uj esztendő első hónapjában a pártok által sürgetett intézkedő sek foganatosítását tartom legsür­gősebb feladatomnak. Ez alatt azt értem, hogy elsősorban a restanciák elintézésére szorítkozom. Január hó folyamán feltétlenül véglegesen rendezzük az állás­halmozások ügyét, amelyre vo­natkozóan a törvényhatósági tanács már kinyilvánította a maga véleményét. Ugyancsak a jövő évi feladatok kö­zött kell megemlítenem az üzemi problémáknak a megoldását is, amelyre nézve a főváros törvény- hatósági bizottságának a közgyű­lése konkrét utasítást is adott. A sürgős feladatok között szerepel az uj fővárosi törvény különböző — már említett — rendelkezéseinek a végrehajtása is. A fővárosnak ugyanis a legrövidebb időn belül több szabályrendeletet kell készíte­nie, egyes szabályrendeleteket pe­dig módosítania kell. Meg kell ál­lapitanunk a közgyűlés és a ta­nács uj ügyrendjét. A bizottságok számára is uj ügyrendet kell al­kotnunk. Sürgős teendőnek tartom továbbá a kerületi választmányok megalakítására vonatkozó szabály­dapesti Közlöny jelenti — a buda­pesti tudományegyetemi közgazda­ságtudományi karon a Gyámügyi és gyermekvédelmi közigazgatás cimü tárgykörből egyetemi magán­tanárrá képesítették és őt ebbeli minőségében a vallás- és közokta­tásügyi miniszter megerősítette. Egy értékes és érdekes karrier ju­tott ezzel a magántanári habilitáció- val felfelé ívelésében újabb fontos stációjához. Csorna Kálmán, az ár­va szék első elnökhelyettese, nem­csak elsőrendű adminisztrátor, ki­tűnő jogász, hanem a tudomány te vén is nagy verzátussággal működő férfiú. Egyetemi magántanársága nemcsak az ő számára jelent díszt és dicsőséget, hanem jó fényt vet a budapesti árvaszékre is, amelynek ilyen kitűnő és tudományosan kép­zett tagjai vannak. Itt említjük meg, hogy Csorna Kálmánnak A szegénygondo zás Budapesten című könyve a közeli napokban hagyja el a saj­tót. Csorna könyve a Statisztikai Hivatal kiadásában jelenik meg és valósággal szenzációja lesz ennek a nagy fontosságú problémá­nak. ❖ MINDEK EGYES ÖNÉLETRAJZ EGY-EGY ÉRDEKES FEJEZET Budapest történelméből, egy-egy arckép a magyar székesfőváros ve­zető egyéniségeiről. — mondja S i- pőcz Jenő polgármester abban az előszóban, amelyet György Endre Ami g városatya lettem... ctmü könyvének most megjelent második kiadásához irt. Maga a ki­tűnő szerző, György Endre V állo­más s al kezdi a könyvet: — Közel kétszázötven életrajz! — kiált fel kétségbeesetten a szerző — tudja-e valaki, mit jelent ez mun­kában, hajszában, rohanásban? Mit jelent ez akkor, ha az ember az ön- kinzásig menő pontosságra, rigoro­zitásra törekszik, ha minden egyes adat lemezét előbb a hitelesség aranyfürdőjében kifürdeti és csak azután örökíti meg végleges fény­kép-kópián'.? — Azt kéri végezetül az utolsó szó jogán György End­re, hogy az előre megfontolt szán­dékot, az igyekezetei, a hibátlanra való törekvést, a jóakaratot, valami fordított igazságszegés alapján enyhítő körülménynek tud­ják be. A verdiktet, amelyet György Endre kér, ezennel meghozzuk: ki­tűnő munkát alkotott, az újságírói készség ügyesen párosult benne a lexikon-tudós speciális gyűjtő-szen­vedélyével. Ezt a könyvet minden­kinek el kell olvasnia: annak, aki benne van, azért, hogy tudja, kik és micsoda emberek a kollé­gái. a kívülállónak azért, hogy meglássa, miképpen vélekedik önmagáról Budapest parla­mentje ... ❖ HA MOST NEM A KRITIKUS SZEMÜVEGÉN ÁT, hanem mint egy érdekes könyvet forgat­juk és nézzük György Endre uj munkáját, mindjárt szemünkbe tű­nik — a gyönyörű boritéklap, amely az uj külföldi dekorativ formát, a foto montázst ismerteti meg Bu­dapesttel. A mozinak és a művészet­nek furcsa keveréke ez a fotomon- tázs, amely a jelen esetben a maga önmagában is érdekes felvételeivel, mégis kaleidoszkópszerü változatos­sággal és egymástól messze eső dol­goknak egymáshoz való közelhozá- sával a képriportnak valami hallat­lanul uj és izgalmas formáját je­lenti. Ezt a f otomontázs-hir szolgálatot próbáljuk utánozni, amikor az élet­rajzok ábécérendjéből kiragadunk egy-egy mondatot, amiket jellem- zőeknek tartunk írójukra. MAJDNEM MINDENKINEK VOLT KÖZE A VÁROSATYÁK KÖZÜL AZ ÚJSÁGÍRÁSHOZ, kezdve a közgyűlés elnökén, Ripka főpolgármesteren, aki a múlt század végén a Fővárosi Lapok szer­kesztőségében, majd a Magyar U j sá g-nál, később a Magyar T ávir a ti írod á-nál és a H a- zánk-nál dolgozott. Ernszt Sán­dor alapította meg Pozsonyban a Press burger Tagebi at t-ot, majd az Országos N é pl a p-ot. F rühio i r t h Mátyás éveken át volt vidéki lapszerkesztő, Huszár Ká­rolyról nem is beszélve, aki — mint ő maga mondja — K aas Ivor íródeákja volt az Alkotmány szerkesztőségében. Mag y a r Mik­lós a Keleti Értesít ő-nek volt huszonötkoronás havi fizetéssel munkatársa, P akot s József hiva­tásos újságíró, P a y r Hugó nem­különben. Sümegi Vilmos negy­venhét esztendővel munkatársa volt a Nemzeti U j sá g-nak (amely nem azonos a mai Nemzeti Újság­gal). A szocialista oldalon egész se­reg újságíró foglal helyet a köz­gyűlési padokban, Révész Mihály, Bánó ez y László, B r e sz t o v sz k y Ede és mások. Megtudjuk az életrajzokból, hogy Tauf fér Vilmos a legidősebb tagja a törvényhatósági bizottság­nak: ez év julius 2-án töltötte be nyolcvanadik életévét. Utána mind­járt C sepr e g hí i-Ií orváth Já­nos következik, aki hetvenkilencedik életévében van. Egyetlen életkor hiányzik a felsorolásból: J o an o- V i c h Pálé, akinek az a kabalája, hogy nem árulja el az életkorát. A legfiatalabb városatya P et a j- nek József, aki 1895-ben született. Hogy néhány adatot felemlítsünk, amit írójuk fontosnak tartott, meg­említjük, hogy Máté István bizott­sági tag ur o szobafestő ipartestü­letnél a fegyelmi bíróság elnöke; O r ov a Zsigmond viszont tisztelet­beli tagja az Óbudai Dalkoszorunak. P ompér y Elemér háromizben be­utazta az Egyesült Államokat, egész Európát, a Gibraltártól a Kaukázu­sig, kétségtelenül ő a legviláglátot- tabb tagja a törvényhatósági bizott­ságnak. Szegő Béla, mmt vár­tüzér kitüntetésekkel tette le a tiszti vizsgát, Zala Zsigmond pedig — amit ő életrajza szempontjából igen fontosnak tart — már 1920 őszén interpellációt intézett a polgármes­terhez a részvény jog megreformá­lása céljából. 4a KÉT EZERHÁROMSZÁZ HATVAN­EGY TAGJA VOLT A HATVAN­ÉVES BUDAPESTI TÖRVÉNY- HATÓSÁGI BIZOTTSÁGNAK, név­sorukat György Endre könyvé­ben ábécé-rendben állította össze az utókor számára V i da József, a F ő- v á r ősi Közlőn y kiadóhivatalá­nak érdemes vezetője. Mennyi név, viselőjük közül hányán írták be ne­vüket az ország történetének köny­vébe, és közülök hány volt olyan, akinél egy közéleti pálya, be­teljesedését, jelentette a bizott­sági tagság! Itt van mindjárt a régi Buda vá­ros főembere, Áldás sy Antal, Buda volt főbírája, azután a két díszpolgár: Andrássy Gyula, aki 1885—1889-ig és Apponyi Albert, aki 1921—1923-ig volt törvényható- sáigi bizottsági tag. Kiemelkednek a névsorból Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, C sen g er y Antal, a Tudományos Akadémia másodelnöke, Csukássy József főszerkesztő. Darányi Ig­nác földmiv élésügyi miniszter, K a a s Ivor báró iró, Lánc zy Leó, V isi Imre, a Nemzet szerkesz­tője, Y b l Miklós és mások. Az or­szágos politikusok sorát Deák- Fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom