Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-12-05 / 48. szám
1ÖS1 december 5. ZUBUDAPESI Válasz Pászti János hülönvéleménjiére Meglepetéssel olvastam az.^.Uj Budapestében Pászti János barátomnak, az Elektromos Művek igazgatósági tagjának különvéleményét „a bánhidai centrále kérdésébe n“. Meglepetéssel egyrészt azért, mert mint az Elektromos Művek igazgatóságának tiz éven át volt tagja s jelenben, már az elmúlt év dereka óta elnöke, gyakorlati praktikummal erősitett jogászi és közgazdasági ismereteim alapján állíthatom és bizonyítani fogom, hogy a cikk megállapításai helytelenek, a közönség és a törvényhatósági bizottsági tagok félrevezetésére alkalmasak, másrészt tendenciózusak, végül mert ezeket a megállapitásokat illetékes helyen, az Elektromos Művek igazgatóságában, sohasem tárta elő. Először is itt van mindjárt Pászti első megállapítása, hogy a fővárosi Elektro mos Műveknek „a bánhidai (Talbot-nak nevezett) erőtelepre, mint egyedül biztonságot nyújtó tartalékra és csúcstelepre feltétlenül szüksége van“. Eltekintve attól, hogy ezt a nekik szánt szerepet nem fogják Pászti urnák megköszönni a bánhidai telep elgondo- lói, tervezői és létesítői, akik semmitől sem irtóznának jobban, mint attól, hogy ez a nagy, önálló működésre hivatott és szánt telep csak a téli három hónapban amikor Budapesten természetszerűleg nagyobb a fogyasztás, mert hamarább állanak be az esti sötét órák és akkor is csak „a világítási csúcsok“ idejére szolgáltasson áramot, az év többi részében pedig kihasználatlanul pihenjen, mint ahogy „egy jól nevelt csúcstelepnek“ a kötelessége és sorsa: azt hiszem szívesen látnánk a Váci-uti és a Bér zenczei-utcai régi csúcsíelepek helyett esúesszolgálatra egy olyan- előkelő telepet, mint aminő a bánhidai centrále. De — és itt jön egy de — ha ez a fővárosra szociális szempontból nem hátrányosabb és pénzügyi szempontból előnyösebb. Arról nem is akarok beszélni — s ezt Pászti urnák mint szakembernek tudnia kellene — hogy csúcs- telepnek, kisegítő munkatársnak mindenütt a régi, már lejárt telepeket szokták felhasználni, melyeknél a termelés kevésbbé gazdaságos volta nem bir túlságos nagy jelentőséggel, mert évi termelésük csakis a téli világítási csúcsfogyasztásban való esetleges kisegítést szolgálja, ez pedig vajmi kevés s mert az ilyen régi telepek berendezéseit mégis kár volna .ócskavas gyanánt elherdálni. Azt állítja Pászti János, hogy a kelenföldi telepünk „maximális teljesítménye 60.000 kilowatt óra, úgy hogy ezzel a telep tulajdonképpen túl is van terhelve, annyira, hogy ez nem is volna megengedhető“. Érdekes, hogy a múlt héten egyik napilapunkban, bánhidai részről, tehát ellenoldalról, heves szemrehányások kíséretében ennek épp az ellenkezőjét olvashattuk, nevezetesen azt, hogy kelenföldi telepünk túl van dimenzionálva, mig Pászti János megállapitása szerint az túl van terhelve, vagyis nem túl-, hanem aláméretezett. A 60 000 kilowatt órás maximális teljesítményre vonatkozólag én, a jogász, magyarázzam meg Pászti urnák, hogy mi a különbség a teljesítmény és a teljesítőképesség, a kilowatt és a kilowattóra között? Egyenesen megdöbbentő azonban az az odavetett állítás,r hogy Budapest áramellátása egyedül csak úgy van biztosítva, ha a mi Elektromos Műveink Bánhidával együtt dolgoznak, mert „ha például Kelenföldön nagyobb üzemzavar Váci-uti és a Berzenczei-utcai telepekkel pótolni nem lehetne“. Nem tudja cikkíró ur, hogy Bánhida egész teljesítőképessége — három közül egy gépet tartalékul számítva — felét sem teszi ki Budapest téli esti szükségletének? Nem tudja, hogy a derék, jó, öreg Váci-uti és Berzenczei- utcai telepeink eddig is derekasan meg- állták a sarat akkor is, amikor büszkeségünk, a külföld szakértői által megcsodált kelenföldi telepünk még nem volt ennyire kifejlesztve. Nem gondolja, hogy Bánhidán, magában a telepen, vagy a szabadon futó távvezetéken is előállhat, még pedig fokozottabb mérvben valamely nagyobb zavar, ha például az eléggé elővigyázatlanul egy oszlopsorra szerelt távvezetéknek — ne adj’ Isten! — csak két-három oszlopa elemi csapás, vagy valamely különös erőszak folytán kidőlne, a rajtuk nyugvó vezeték meg- szaldttatnék? Miként segítenénk magunkon? Hiszen a cikkíró ur szerint a kelenföldi telep túl van terhelve, eddigi munkatársaink, a Váci-uti és a Berzenczei-utcai telepek pedig azonnal és teljesen leállitandók! Megmondom! Ekkor borulna csak teljes sötétség a fővárosra s maradnánk áram nélkül. A Beszkárt is megállna! Merne-e Pászti ur, e javaslatok szülőatyja, kimenni az utcára? A Beszkárt, mióta az áramot Bán- hidáról kapja, már ismételten megállt, ugy-e jók voltak akkor a budapesti lenézett csúcstelepek? Cikkíró ur 3.7 millió pengőt számit ki, mint az 1930. egész évben a régi telepek által termelt kilowattórákon elpocsékolt megtakarítást, ha az áramot Bánhidáról vettük volna. Elfelejti, hogy a bánhidai centrále csak 1930 j u 1 i u sj> a n kezdte meg az áramszolgáltatást? Hogy a mi átvevőállomásunk csak f. évi október havában lett kész? Mit szól hozzá Pászti ur, hogy h a r- m i n c h é t milliót takaríthattunk volna meg, h a műveink valamely másik Bánhidáról tiz év óta áramot vásárolhatott volna, a régi telepek termelése helyett. Hát miért nem tettük? Tehettük volna, ha az a fránya „h a“ nem volna! Ha ilyen telep lett volna! A Váci-uti és Berzenczei-utcai teleppel kellett tehát dolgozni, mert más nem volt; azonban ezen telepek termelésének átadása a kelenföldi telep részére fokozatosan megtörtént, —- ezt nem tudja Pászti ur? — amikor a kelenföldi telep kibővítése mellett a hálózat átalakítására szükséges pénzeket 1928-ban, 1930- ban és 1931-ben megkaptuk. Ez az átadás ma is folyik, úgy hogy — hiszen ezt az 1932. évi költségvetésből tudnia kell — a Váci-uti telep termelését, az 1932. évre már csak 10 millió kilowattórával irányoztuk elő, a két régi telep termelését az 1930-ban termelt 51 millió helyett mindössze 20 millió kilowattórával s mindezt csak óvatosságból és az alább néhány szóval kifejtendő okokból. A Váci-uti telep vezetékhálózata 1932. év tavaszán teljesen elő lesz készítve, úgy hogy ez a telep — ha kell -- egész termelését átadhatja Kelenföldnek. A Berzenczei-utcai teleppel, sajnos, még kissé várni kell, inert a szükséges pénzt csak a folyó évben kaptuk meg, de ez a telep is átadhat az 1930-ban termelt 20 millió kilowattórából 50%-ot Kelenföldnek. Megdöbbentő cikkíró urnák az az állítása is, hogy a kelenföldi telep nagy gépegységei közül „az egyik állandóan javítás alatt van“. Tessék megnézni, hogy vájjon igaz-e ez, akár ebben a pillanatban s látni fogja, hogy nem! Nem állana elő, a főváros áramszükségletét a mondhatom ezt azonban a következő pil lanatra, mert bizony a gép emberi alkotás és mindig ki van téve a meghibásodásnak. Itt is, Bánhidán is! Mindenütt o széles, nagy világon! Rekapitulálok! 1. Ha a kifogásolt régi telepek termelésének kikapcsolásával — ahogy ezt Pászti igazgatósági tagtársam kívánja — megtakarításokat akarunk elérni azáltal, hogy a termelést gazdaságosan dolgozó telepnek adjuk át, rá vagyunk-e szorulva Bánhida segítségére? Válaszom az, hogy az elismerten gazdaságosan dolgozó kelenföldi telepünknek teljesítőképessége elegendő arra, hogy az 1932. évben a Váci-uti és a Berzenczei-utcai telepek termelését átvehesse, akként, hogy ezen utóbbi telepek csak novem bértől februárig dolgoznának, az esti maximum néhány óráján át. 2. Szükséges-e a téli csiícsfogyasztás ellátására a Váci-uti és a Berzenczei- utcai telepekkel járni és milyen mértékben? Azt állapíthatom meg és válaszolhatom, hogy a téli csúcs idején a Váci úti teleppel nem lesz okvetlenül szüksé ges járni, a Berzenczei-utcaival pedi£ igen, és pedig kb. 6—7000 kilowatt termeléssel. 3. Az előbbiekben elmondottakon kívül igen fontos érv gyanánt esett latba a Váci-uti telepnek azonnali s a Berzen czei-utcai telepnek egy későbbi időpont ban való beszüntetése ellen a mindnyá junkban élő szociális elgondo 1 á s i s. A régi telepeken alkalmazott sok száz munkást, a telepek teljes leállítása következtében, el kellett volna bo- csájtani! Lehet ezt, szabad ezt megtenni s nem helyesebb az igazgatóság elhatározása, melyhez Pászti barátom is hozzájárult, hogy ez a személyzet, ha redukált munkaidővel is, a megélhetést megtalálhassa? Pedig Pászti ur cikkének utolsó pontjában most azt kívánja, hogy ez a két telep „azonnal üzemen kívül helyeztessé k“. 4. Az állítólag elkésve rendelt kazánokról ne beszéljünk! Ennek is megvan a maga oka és története: „i n t r a et extra!“ Nem a „kellő czakértelem és előrelátás“ hiánya volt ennek a késedfelémnek — ha erről szó lehet — az oka. Csak utalok pl. a hónapokon át visszatérő, tengeri kigyó- szerö vitákra, az egyes szénfajtákhoz való kazántípusok, eltüzelési metódusok s a szén tekintetében. Hát még a pénzügyi nehézségek, amelyek hosszas tárgyalások után iparhitelek formájában nyertek szerencsés megoldást. 5., Az Elektromos Művek szükségletének 4/4 ezrelékét, a főváros egész szükségletének pedig 3H ezrelékét vettük 1931-ben idegen telepektől. Hogy miért vettük ezt a kis mennyiséget is, habár abszolúte nem voltunk rászorulva, csak annyit akarok megjegyezni, hogy a rendes fenntartás vagy hibajavítás miatt a nyáron kivettük az üzemből bizonyos rendben a termelő- eszközöket, gépeket, kazánokat stb. Azonban az üzem számára még igy is megvolt a tartalékunk, azt az esetet kivéve, hogyha valamely nagy gépünkön állott volna elő valamely zavar. Elővigyázatossági intézkedés volt, hogy erre az esetre is biztosítva legyünk. S hogy miért vettük ezt a kis mennyiséget idegen telepektől, erre válaszom már fentebb olvasható: mert Bánhida áramának átvételére szolgáló állomásunk csak 1931 októberében lett kész! Végül, nyugodjék meg cikkíró ur, az Elektromos Művek ma is vesznek áramot Bánhidáról s hogy ezután fokozottabb mérvben vegyenek, ez nem utolsó sorban attól függ s nem is teljesen tőlünk függ, hogy miképp lehet a bánhidai centráléval pénzügyileg is oly megállapodást kötni, — mert a ma érvényben levő megállapodás csak ideiglenes és pontosan nem is fixirozott — amely a fővárosra nem kedvezőtlenebb, mint a saját termelés költsége. Pászti ur cikke, mely nem annyira vádirat a főváros gestiója ellen, mint inkább védőirat Bánhida érdekében s prejudikálni alkalmas a kötendő megállapodásoknak, bizony nem jó szolgálatot tesz a főváros érdekeinek ! tökéletes autopneu a; Az Elektromos Műveknél hatalmas munka folyik, küzdeni kell számtalan külső akadály ellen, mely felülről és alulról is támaszt.atik. Az Elektromos Müvek fővárosunk egyik legjövedelmezőbb üzeme, valóságos kincse! Olyan akadályokat, amelyeket azok gördítenek a munka és a főváros érdekeinek útjába, akiknek hivatása lenne a műveket segíteni és támogatni, sem az elnökletem alatt működő igazgatóságban, sem a vezetőségben, sem a személyzetben eddig nem találtam. Ne haragudjék öreg és tapasztalt barátjának szókimondásáért: ön adta rá az első példát. Pászti János igazgatósági tag ur. Joanovich Pál tvhat. bizotts. örökös tag, az Elektromos Művek igazgatósági elnöke. $ 580.000 + * 60.000 A Banners írusinet hiánytalanul teljesített a touáros — Az Uj Budapest tudósitójától — Lamotte pénzügyi tanácsnok és Szemethy tiszti főügyész bázeli tárgyalásai véget értek és az osztendei egyezményben kontemplált választott bíróság egyezséget hozott létre a főváros és hitelezői között a békebeli adósságok annuitásainak deviza- választási jogát illetően. A bírói egyezség szerint az 1932. január hó 2-án esedékes féléves szelvényeket a főváros még angol fontban váltja be, ellenben visszamenőlegesen az angol font bizonyos mértékű árfolyamcsökkenését megtériti a hite- zői csoportnak. Megállapíthatjuk, hogy úgy Lamotte, mint Szemethy, nemkülönben a főváros választott bírája; Egry Aurél, Pénzintézeti Központ jogügyi igazgatója teljes sikerrel védték meg a főváros érdekeit és működésűk jelentős megtakarítást biztosított a főváros számára. December elsején volt esedékes a Bankers Trust Co. által adott húszmillió dolláros aranykölcsön félesztendős amortizációja, ami kamatban 580.000 északamerikai dollárt, tőkében 60.000 dollárt jelent. A Nemzeti Bank engedélyével a főváros Newyorkban lévő pénzkészleteiből teljesített átutalást amerikai hitelezői részére, a tőketartozást pedig régebben vásárolt kölcsönkötvények- kel egyenlítette ki.' A 20,000.000 dolláros kölcsönt illetően a legközelebbi teljesítési időpont: május 13. Itt említjük meg. hogy a főváros állandó tárgyalásokat folytat a fővárosi nagyintézetektől felvett füg- gőkölcsön prolongálását illetően. December 20-án jár le a Pesti Hazai, Hitelbank, Kereskedelmi Bank és Leszámitolóbank fíiggőkölcsöne, január 14-én pedig az Angol Magyar Banktól felvett függőkölcsön. Mindkét kölcsön prolongációját illetően teljes a jóakarat a kölcsöntnyujtó intézetek részéről és kétségtelen, hogy a meghosszabbítás zavartalanul fog megtörténni. TÖBB ÁLLOMÁS, ERŐSEBB VÉTEL. KRISTÁLYOS HANGTISZTASÁG /