Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-11-28 / 47. szám
TU BUDAPEST 3 1931 november 28. Bednárz Róbert: Egy újabb fizefésleszállifás a végsőkig feszítené a húrokat! Nem lehet a dolgozó magyar középosztály tagjait katasztrófális helyzetbe dönteni — A karácsonyi segély nemcsak a tisztviselők ügye, hanem a kereskedőké és iparosoké is II nyugdíjas fővárosi tisziviselők jajkiálíása a miniszterelnökhöz — Az Uj Budapest tudósítójától — A kormányjelenté)s parlamenti vitájában olyan hangok hallatszanak, hogy a kormány a tisztviselő- fizetések további redukálását tervezi. Mivel legutóbb a városházi tisztviselők fizetését kormányrendelet alapján kellett leszállítani, attól lehet tartani, hogy az újabb tisztviselői íizetésleszállitásról szóló kormányrendeletnek a terve a városházi adminisztrációt is érinti. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a kormány az államháztartási deficit csökkentése érdekében további fizetési eszállitásra tenne javaslatot a 33-as bizottságnak, a kiadandó kormányrendelet kiterjeszkedik az autonómiák tisztviselőkarára is. Ezek a hírek érthető megdöbbenést keltettek a városházi tisztviselők körében. A városházi tisztviselőket nemcsak a kormány- rendeletben előirt fizetésleszállitás végrehajtása révén érte nagy veszteség, csökkent a városházi tisztviselők fizetése a különböző munkadijak és jutalmak beszüntetése révén is, úgy, hogy a városházi adminisztrációnak minden egyes tisztviselője ma sokkal súlyosabb helyzetben van. mint egy évvel ezelőtt, amikor pedig a gazdasági viszonyok kedvezőbbek voltak. Felmerül a kérdés, hogy a városházi pártok milyen álláspontra helyezkednek a kormányzat részéről megnyilatkozó további íizetésleszállitási törekvésekkel szemben. Bednárz Róbert apátplébános, a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A városházi tisztviselőket létalapjukban rendítené meg minden további fizetésleszállitás. A leghatározottabban kijelentem, hogy a Keresztény Községi Párt minden egyes tagja minden rendelkezésére álló eszközzel minden fórumon harcolni fog mindenféle újabb flzetésle- szállitási tendencia ellen. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy újabb fizetésleszállitás a végsőkig feszítené az amúgy is túlfeszített húrokat. Nem engedhetjük meg, hogy a városházi tisztviselők a szélsőségek felé kezdjenek orientálódni. — ügy a hivatali rendnek, mint az adminisztrációban joggal megkívánt fegyelemnek, sőt a munka minőségének is lényeges hátrányára volna egy újabb fizetésredukció, amit már csak azért sem engedhetnénk meg, mert a főváros és az ország polgárságának legmegbízhatóbb elemeit, a dolgozó magyar középosztály tagjait döntenénk katasztrófális helyzetbe. Tudjuk, hogy az ország szanálása érdekében minden eszközt igénybe kell vennünk. Nézetem szerint azonban az országot szanálni nem úgy lehet, hogy a tisztviselőktől, vagyis a legszélesebb fogyasztói rétegtől vonjuk el a megélhetési lehetőségeket, hanem munkaalkalmak teremtésével, a termelés fokozásával és általában a termelő munka megindításával. — Ide kapcsolódik a városházi tisztviselők szokásos karácsonyi segélyének az ügye. A főváros minden esztendőben egy havi fizetést adott a maga tisztviselőinek és alkalmazottainak a szeretet ünnepén. Ezt a régi szokást sem szabad megszüntetni. Erre a karácsonyi segélyre ugyanis nemcsak a tisztviselők várnak, hanem maguk a kereskedők és iparosok is. Ha nem lesz karácsonyi se gélt/, akkor nem lesz karácsonyi vásár sem. Közgazdasági körforgás ez, amelyet végképp megakasztana egy olyan rövidlátó intézkedés, mint amilyen a városházi tisztviselők karácsonyi segélyének a megvonása volna. A főváros nem járulhat hozzá azoknak a törekvéseknek az érvényesüléséhez, amelyek végeredményben a közgazdasági élet vérkeringését fogják egyszer megállítani. Nemcsak én, hanem a Keresztény Községi Pártnak minden egyes tagja is minden befolyását és tekintélyét latba fogja vetni, hogy a karácsonyi segélyt a főváros az idén is folyósítsa tisztviselőinek. ❖ /: A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége Liber Endre alpolgármester-elnök és Bndó Jusztin dr. főtitkár aláírásával a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségével és a Nyugállományú Katonatisztek Országos Szövetségével közös memorandumban fordult a tervbevett nyugdijleszál- litás ügyében Károlyi Gyula gróf miniszterelnökhöz. A memorandum, hivatkozással a miniszterelnöknek az egységespárt elnöki tanácsában tett azon kijelentésére, hogy a nyugdíjtörvény revíziója a közszolgálati alkalmazottaktól súlyos áldozatokat fog követelni és a kormány az erre vonatkozó intézkedéseket rendeleti utón kívánja megtenni, azt kéri, hogy a nyugdíjtörvény revíziójára vonatkozó intézkedéseket ne rendeleti utón léptessék életbe, hanem arra nézve a kormány törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé, amint arra vonatkozóan az 1931:XXVI. te. a pénzügyminiszternek utasítást is ad. A közalkftU mazottak nemcsak a saját érdekükbe«; de országos és magyar nemze- ti érdekből is hangsúlyozottan és a leghatározottabban ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvényekben biztosított szerzett, jogok a revízióra vonatkozó törvénybeli teljes egészükben f é nnta r- tassanak. Kérik a közszolgálati alkalmazottak, hogy a hozandó törvényben az 1923-aS és 1924-es nyugdíjtörvényekben lefektet tett elvek teljes mértékben érvényesül-1 jenek, vagyis a nyugdíj megállapításánál a mindenkori teljes összeg ü j a v a d a 1 m a. z á s vote s s é k a 1 a p u 1, a m e 1 y r e az illetőnek igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana. Amennyiben pedig az egyéb társadalmi rétegek anyagi erejének megfelelő mértékben történő igénybevétele mellett a nyug- dijterhek csökkentése ebben a törvényben is elkerülhetetlenül szükséges lenne, akkor a törvény kifejezetten mondja ki azt, hogy a korlátozások hatálya csak átmeneti jellegű és csak a törvényben pontosan meghatározandó rövidebb időtartamra terjed ki. A nyugdíj megszabásánál az érdekeltek esetleges magánvagyonát, külön jövedelmét, vagy egyéb keresetét nem szabad számításba venni, annál kevésbé, mert ezekután az érdekeltek különböző adóterhek alakjában a közterheket egyébként is viselik és a nyugdijak ilyen címen való megrövidítése jogfosztás lenne. Mély aggodalommal eltelve — igy fejeződik be a memorandum — az ország és a magyar nemzet sorsa iránt és figyelemmel az évtizedek óta. sokat tűrt és szenvedett tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak felette súlyos és válságos helyzetére, valamint az ehhől keletkezett nagy nyugtalanságra és aggasztó hangulatra, tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy előterjesztéseinket bölcs megfontolás tárgyává tenni és figyelembe venni méltóztassék. | Fűtés, | * vizvezeíés, X csatornázás j fpiiTsovirs János | BUDAPEST, V., zrlngl-ucca 9.J X TELEFON: ALT. 52-T-96. * WW MVAS W kább, mert azok a szép eszmék, amelyeket a társaság maga elé tűzött, őt is teljes mértékben hevítik. A SZOKÁSOS HÉTFŐI VACSORA HELYETT december hó 7-én a Budapest Sport Egyesület hármas- határhegyi turistaházában disznótoros vacsorát tart a Kemény Legények Társasága, amelyre Nagy Ferenc kapitány ezen az utón is meghív minden Kemény Legény-bojtár s at. A disznótoros vacsora borgazdái: Benedek Szabolcs dr.. Kovács Lajos dr., Leit gib János, M a laky Mihály, Pete Csongor, R ó z savó így i István dr., Síkor szky Titusz, S z v o b o d a K. Endre dr. és Z ob or Miklós bajtársak. Az újlaki templom előtt van a gyülekezés hat órától kezdve. Autók állanak itt a bajtársak rendelkezésére, amelyekkel a turistaházhoz jutnak. Jelentkezni B encze István bajtársnál, a javadalmi őrség főparancsnokánál lehet. * TISZTELT SZERKESZTŐ BARÁTOM — Írja hozzánk egy bizottsági tag — elvetette a sulykot, amikor legutóbbi számában ugyanezen rovatban a költségvetési részletes vitát piszlicsár kerületi érdekek birkó zásának és v i cinál i s megnyilatkozásoknak jellemezte. Lehet, sőt valószínű, hogy sem Szerkesztő urat, sem a közgyűlés egyetlen pártját sem érdekli túlságosan, hogy valamelyik külvárosi, ma még névtelen utca mikor lesz kikövezve és kap-e uj villamost vagy autóbuszt valamelyik periféria: végeredményben azonban bennünket, szintén névtelen bizottsági tagokat, annakidején nem azért választottak, hogy a szerkesztő urak, illetőleg a törvényhatósági bizottság számára mondjunk érdekesnél érdekesebb anekdotákat, hanem azért, hogy az általunk képviselt városrészek érdekeit szerény tehetségünk szerint több-kevesebb sikerrel a városházi élet minden vonatkozásában hűséggel képviseljük. Ezen kötelezettségünknek teszünk eleget, amikor lelkiismeretesen felemeljük szavunkat kerületünk kisebb vagy nagyobb érdekei ügyében, függetlenül attól, hogy sikerrel kecsegtető kezdeményezésnek, vagy — falrahányt borsónak tekintjük-e felszólalásunkat. Engedje meg, tisztelt Szerkesztő barátom, hogy néhány szóval megvilágítsam, miért húzódott el annyira a költségvetési részletes vita, hogy azt valóban unalmasnak tarthatták az üresen tátongó sajtópáholy és a nem kevésbé üres közgyűlési padsorok. Az uj törvény az oka annak, hogy olyan bizottsági tag számára, aki nem törvényhatósági tanácstag, vagy országgyűlési képviselő, az egyetlen lehetőség, az egyetlen alkalom a költségvetési vita arra, hogy amúgy sem túlzottan messzehangzó szavát hallassa. Minden ügy a törvényhatósági tanácsban dől el, ahol az elsőrendű bizottsági tagok jönnek, látnak és intézkednek: mi, szegény, másodrendű bizottsági tagok, mint egyetlen beszédalkalomra, a költségvetési vitára vagyunk utalva. Ha pedig valaki egyszer egy esztendőben jut szóhoz, akkor ne méltóztassék csudálni, hogy megrészegül a saját hangjától, még akkor is, ha tudja, hogy már a. Fővárosi Közlöny sem teszi közzé felszólalásait, az kizárólag a múzeumba, kerülő gyorsírói feljegyzések számára mondatik el. Most, végezetül, mégis csak belátom, Szerkesztő uram, hogy Önnek van igaza. Vicinális megnyilatkozások a mi felszólalásaink, nem osztanak, nem szoroznak. Mi legfeljebb az összeadás számtani műveletében szerepelhetünk: a pártvezérek összeadják a hátuk mögött ülő és szavazó tömegeket. Különben megígérem Szerkesztő urnák, hogy a legközelebbi költségvetési vitáig, vagyis jövő novemberig, nem fogom hallatni nagybecsű hangomat, — akkor is csak azt fogom szerényen megkérdezni, hogy miért n em kapok választ az elmúlt esztendőben tett indítványaimra. Szerkesztő ur kész hive: egy másodosztályú bizottsági tag. jJ; AMÍG VÁROSATYA LETTEM ... címmel az elmúlt esztendőben György Endre kitűnő kollégánk hatalmas kötetben gyűjtötte össze a főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak önéletrajzait. György Endre barátunk ebben az Ízléses és ügyes könyvében a tőle megszokott pontossággal és nagy hírlapírói készséggel állította össze a városházi politikusok életrajzi adatait, nemcsak' élvezetes olvasmányt szerezve mindenkinek, akit a városházi ügyek érdekelnek, hanem történelmi kútfőt is alkotva, hiszen ezek a sok tekintetben fontos és érdekes adatok együtt sehol, semmilyen formában meg nem találhatók. Most útban van és néhány nap múlva megjelenik az Amig városatya lettem második kötete is. A múlt év decemberében kezdődött el az adatgyűjtés nehéz munkája, majd egy esztendő kellett, amig minden életrajz befutott, minden fényképet sikerült megszerezni. Egyetlen fénykép hiányzik majd az uj könyvből: V as s Béláé: rajta kívül mindenki, vagyis a kétszáznegyvenöt életrajz mellett kétszáznegyvennégy fénykép örökíti meg a Tisztelt Közgyűlés tagjait az utókor számára. Még pedig nem az életrajzok között, ahogyan az az első kötetben volt, hanem külön, hatvannégyoldalas, kromopapirosra nyomott, valóságos albumban. Négyszázötven oldalra terjed György Endre könyvének második kötete: lexikonszerű pontossággal és részletességgel foglalja magában ez a könyv nemcsak a most fungáló bizottsági tagok életrajzait, hanem közli 1872 óta az összes megválasztásra került bizottsági tagok névsorát. Többezer nevet tartalmaz ez a lista: mindazokét, akik hatvan esztendeje, a három város egyesítése óta helyet foglaltak mint választottak, vagy mint virilisták Budapest közgyűlési termében. Olyan könyvet szerkesztett György Endre, amelynek helyet kell foglalnia — nem amiként a vidéki könyvügynökök szokták mondani: minden művelt család asztalán, — hanem minden olyan íróasztalon, amelynek gazdája a fővárossal bármilyen vonatkozásban van. * BENSŐSÉGES KERETEK KÖZÖTT ünnepelték B. Axmann Gyula főigazgatót, a „Fansz“ háznagyát barátai és tisztelői 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. A „Fansz“ nevében Liber alpolgármester-elnök megbízásából S pann- berger Alajos dr. tanácsnok, ügyvezető elnök köszöntötte a jubilánst és élénk szavakkal ecsetelte B. Axmann Gyulának a „Fansz“ kaszinói életének f elvirágoztatása körül szerzett hervadhatatlan érdemeit. U n- g er Béla dr. tanácsnok a IV. kér. elöljáróság és Budó Jusztin főlevéltáros a jubiláns barátai nevében köszöntötték Axmann Gyulában azt az embert, aki közvetlen modorával és mindenkori készségével nyerte meg barátai és tisztelői szeretetét. Á megjeléntek között a székesfőváros közigazgatásának számos kitűnőségét láttuk ott, u. m. Szén te Miklós, Unger Béla dr., S pann- b er g er Alajos dr., Muzsikó István, Guth Ferenc dr., Holtz- spach Ödön dr., Bódy László dr., Salamon Géza dr. tanácsnokokat, Sebő Béla főszámvevőt, H onf f y Lajos adóhivatali, Din g ha Árpád pénztári igazgatókat, Budó Jusztin főlevéltárost, sok más főtisztviselőt és a jubilánsnak nagyszám,u barátait és tisztelőit.
