Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-02-07 / 5. szám
Budapest, 1931 február 7 Vili. évfolyam 5. szám ÚJ BUDAPEST :1a r£i TÁROSPOx* a ^ P ES C Előfizetési órak: Egész évre......................................................30 pengő Fél évre..................................................................15 pengő Egyes szóm éra 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DR I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas ivor-ulca 9. Telefon; Auf. 828-23. Postalakarékp. chequeszámla : 30013 Petrovácx Gyufa: $%ő sem lelkeibármelyik időéfötti nyugdíjba bénysxeri tésérőf ? Jíítaíánas afanefv fesz, hóén oz egész vonaton Sketyti- tkön maradnak az időse&ft főtisztvisefőh és nem veszi át uj garnitúra a vezető pozícióikat — fisaik szotgáfati idejűik fejártávaf fküfdih eí a tanácsnokaikat, idegene- Ikét nem engednelk a státusba, és az uj áffásotkfcaf efégitifk hi a fiatafoík ambícióit A fórum Érdekes jelenség, hogy a köz- igazgatási bizottság tagjai közé a többségi pártok vezérei is beválasztatták magukat: Wolff Károly és Kozma Jenő is tagjai a közigazgatási bizottságnak, személyes tekintélyükkel és pártvezért súlyúkkal mindenesetre emelvén a bizottság jelentőségét. Nem tartván túlzottnak a közigazgatási bizottság jog- és hatalmi körének az uj törvényben megállapított növekedését, önkéntelennek tartjuk a kérdést: mi az oka, hogy a többségi pártok vezérei fórumnak tekintik a maguk számára ezt a bizottságot, amelynek működése a jövőben sem fog egyébre kiterjedni, mint a közhivatalok vezetésének kritikája, továbbá tárgyalási és a kormányhoz való felirási jog a mindennapi élet éppen nem politikai jelentőségű kérdéseiben? Sajnálatos tény, hogy az uj fővárosi törvény a szakbizottságok működését a polgármesteri centralisz- tikus hatalom növesztése érdekében nemcsak teljesen megbénította, hanem szükségtelenné, sőt feleslegessé tette. A polgármester nemcsak, hogy nem köteles figyelembe venni a szakbizottságok véleményét és javaslatát, hanem azt egyetlen esetben még csak ki sem kell kérnie: innen van, hogy az uj szakbizottságok megalakulása után még hónapokig tartó régi ciklusban a legtöbb bizottság éppen hogy megalakult, érdemleges tevékenységet azonban csak ott fejtett ki, ahol az ügyosztályvezető tanácsnok a maga álláspontjának fedezésére egyes esetekben még szakbizottsági flastro- mot is szükségesnek tartott. A másik nem kevésbbé fontos oka a szakbizottságok elsenyvédésének a nyilvánosságnak onnan az uj törvény által való kizárása. Kinek beszéljen a bizottsági tag, ha a sajtón keresztül nem a választóközönségnek, miért terjessze elő ötleteit, kívánságait, vágyait, amikor azoknak nemcsak születését, de további pályafutását is a névtelenség sürü homálya fedi be? Az egyetlen bizottság, amelynek relativ nyilvánossága megmaradt, a közigazgatási bizottság, tudatos vagy tudatalatti cselekvése-e a pártvezéreknek, amikor az egyetlen nyilvános bizottságban fórumot keresnek maguknak, más kérdés, de minden esetre jellemző az uj fővárosi törvény egynémely csökevényére. A kéthavonként ülésező törvény- hatósági bizottságon, a zárttan tárgyaló törvényhatósági tanácson kívül a közigazgatási bizottság az az egyetlen hely, ahol évenként tizenkétszer az újságíró fürge ceruzáján keresztül gondolatát néhány óra múlva a sajtó nyilvánosságában látja viszont a felszólaló. Ez az oka a közigazgatási bizottság megnövekedett tekintélyének, de kérdés, rendjén van-e ez igy? Szabad volt-e az autonómiát annyira megszükite- ni, hogy pár ember kezébe került a statuáló, egyetlen emberébe a végrehajtó hatalom, helyes volt-e a nyilvánosság reflektorának a városházi élet legtöbb mezején való kioltása, amikor a nyilvánosság csak tisztességet és jószándékot jelentett? Amennyire kétségtelennek tartjuk a fővárosi törvény szakbizottsági szakaszainak novelláris utón való módosítását, annyira bizonyos, hogy a közhangulat ugyanezen alkalommal a bizottsági termekbe vissza fogja invitálni a sajtót! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A városházán ma mindenkit egy kérdés érdekel: a tisztujitás. Az ezt megelőző izgalmak minden vonalon éreztetik hatásukat, úgy hogy a városházi adminisztrációban bizonyos zavarok következtek be, amelyek főként a nagyobb jelentőségű problémák megoldásának az elhalasztásában jelentkeznek. Mintha teljesen megállott volna minden előkészítő munka! Az ügyosztályok csak a folyamatos ügyek elintézésére szorítkoznak. Ez természetes is, hiszen senkisem tudja, milyen változások következnek be egyes ügyosztályok vezetésében. Ami ma komoly Programm, abból a tisztujitás után számbavehetetlen és megvalósitha- tatlan terv lehet. A tisztujitásnál, amin mielőbb keresztül kell esnie a fővárosnak, nehogy az adminisztrációs zavarok még súlyosabbakká váljanak, döntő szerepe lesz a Keresztény Községi Pártnak, a közgyűlés legnagyobb pártjának. Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következő érdekes nyilatkozatban világította meg a helyzetet az Uj Budapest munkatársa előtt: — A polgármester személyét kivéve, egyetlen vezető pozíciót illetően sem történt még személyi tekintetben semmiféle megállapodás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tisztujitás előkészítésével ne foglalkoztunk volna. A legutóbbi megbeszélések során bizonyos általános alapelvek jegecesedtek ki, amelyeket a kormányzó pártok vezetői magukra nézve irányadóknak fognak tekinteni. Ezek az elvek annak az elgondolásnak az alapján kristályosodtak ki, hogy ezúttal a választás nem hat évre fog szólni, hanem élethossziglan. A tisztujitásnál való állásfoglalás tehát a jelen esetben nagy lelkiismereti felelőséggel jár, főként az eddigi tisztviselők irányában. Minden szempontból meggondolást igényel ugyanis az a kérdés, vájjon azokat az idősebb tisztviselőket, akik eddig hűségesen és becsületesen szolgálták a fővárost, nyugdíjbamenésre kény- szeritsük-e mielőtt szolgálati idejük végéhez érkeztek volna. De nemcsak az eddigi főtisztviselők munkájának a megbecsülése tekintetében kell ezt a szempontot érvényesítenünk, hanem az illetők csatárijára való tekintettel is, és pedig főként azért, mert az uj törvény nem ad lehetőséget arra, hogy a nyugdíjba menő főtisztviselőket bármilyen fővárosi intézménynél alkalmazni lehessen. Az elvesztett működési pótlékot tehát más formában nem tudjuk biztosítani a nyugdíjba menesztett íőtisztviselő számára. Csak abban az esetben volna indokolt valamelyik idősebb főtiszt- viselőnek a kibuktatása, ha a működése nem találkoznék teljes elismeréssel, vagy eddigi működésében olyan jelenségeket észleltünk volna, amelyek már érintik a fegyelmi eljárás határvonalát. Ilyen főtisztviselőről azonban egyáltalán nem tudok. Mindezek alapján — nézetem szerint — szó sem lehet arról, hogy bármelyik idősebb főtisztviselőt nyugdíjba kényszeritenők ujra- megválasztásának mellőzése révén. Az eddigi főtisztviselők tehát a legnagyobb valószínűség szerint mind helyükön maradnak. — Ennek az elgondolásnak van egy másik indoka is, és ez az, hogy az uj fővárosi törvény rendelkezései csak most telnek meg tartalommal, amikor ezek a rendelkezések a gyakorlati adminisztrációban is érvényesülnek. Végtelenül nagy szükség van tehát arra, hogy városházi főtisztviselőink helyükön maradhassanak és ne kényszerüljünk arra, hogy egészen uj garnitúra üljön be a vezető pozíciókba, amely garnitúra azután éppen járatlanságánál fogva nem lesz képes tartalommal megtölteni az uj fővárosi törvény rendelkezéseit. —- De van egy másik szempont is. A polgármester az uj törvény szerint személyes felelősség mellett intézkedik. Nagy megnyugvást jelent tehát az ő számára, ha nem ismeretlen emberek dolgoznak és intézkednek az ő nevében. De egyébként is én sokkal alaposabb és körültekintőbb tisztujitásnak tartom azt az eljárást, amikor nem csoportosan történik a helyek betöltése, hanem egyénenként, külön- kiílön. Azokat, akiknek szolgálati ideje egy-két év múlva lejár, feltétlenül meghagyjuk pozíciójukban, mert a szolgálati idő lejártával kü- lön-külön nyílik majd mód és lehetőség az egyes pályázók figyelembevételére, de igy mód nyílik majd az esetleges sérelmek orvoslására is. — Kikristályosodott alapelv az is, hogy idegeneket nem engedünk be a tisztviselői státusba. Nem engedhetjük meg ugyanis, hogy a tisztviselői kar előlépési lehetőségei csökkenjenek, külső szakembereknek álláshoz juttatásával. Ez a legnagyobb méltánytalanság volna a régóta szolgáló tisztviselőkkel szemben. Itt közbevetően megkérdeztük, hogy a fiatalabb tisztviselőknek ezekután hol nyílik majd előlépési lehetőség? Petrovácz Gyula ezeket felelte: A fiatalabb tisztviselők ambíciói az uj állások szervezésével kapcsolatosan fognak kielégiilni. Nem kétséges ugyanis, hogy már a legközelebbi jövőben betöltésre kerül a harmadik alpolgármesteri állás, három uj tanácsnoki állás és négy elöljárói állás. A Karkas Kezső tragikus halálával megüresedett tanácsnoki állást is be kell tölteni, tehát már a mostani általános tisztujitásnál 9 uj pozíció betöltése válik aktuálissá. De ürülnek állások egy-két éven belül a szolgálati idejük végéhez közeljáró főtisztviselők nyugdíjazásával is. Nem éri tehát nagy sérelem a fiatalabb tisztviselőket, ha most csak kilenc uj állás nyilik meg
