Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-11-21 / 46. szám
Vili. évfolyam 46. szám Budapest, 1931 november 21 UJ BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre ..............................................30 pengő Eé l évre ....................................15 pengő Eg ye* szám éré 60 fillér Wollt Karom nyilatkozni a költségvetés végrehajtásának programjáról feltűnően szép eredménnyel folyt be a szüksegadö első részlete es így minden oh megvan, hogy ötmillió pengőt hapion a főváros az insegaheió celláira — A költségvetés letárgyalása után a legfontosabb lépes: a közlekedési vállalatok egysegesitese—Az adóbevételek nagyon rendesen befolynak, egyelőre nincs ok aggodalomra Keserű A parlament felől ismét fagyos szelek fújnak a városháza felé, a kormányzat az állam rossz anyagi helyzetében meg akarja adóztatni a keserű vénséget, uj törvénnyel szándékozik szabályozni a nyugdíjasok illetményeit. Ma még tervekkel állunk szerűben, holnap itt a kész törvényjavaslat, elsején talán már a megkisebbedett illetményeket szedhetik fel az érdekeltek: rohanó korunkban mindenki siet, mire a köz- tisztviselők erkölcsi testületéi felébrednek. a számvevőségek már el is végezték a nyugdíjcsökkentés végrehajtását. Egyéb nyugtalanító hírek is keringenek, álmatlanná téve a fővárosi tisztviselők éjszakáit: szó sincs karácsonyi segélyről ebben a nyomorúságos esztendőben, viszont január elsején újból csökken a fizetés, nyolcvan vagy még alacsonyabb százalékra! Nem a mi dolgunk megbírálni, helyes-e államrezon szempontjából a köztisztviselők elszegényesitése a folytonos fizetéscsökkentések révén és nem akadnának-e a bevételek fokozására és a kiadások csökkentésére az államhatalomnak egyéb eszközök rendelkezésére. Nem firtatjuk — főleg az újabban ismét tervbevett nyugdijleszállitások kapcsán — magánjogi szempontból sem a kérdést, pedig kézenfekvő a megállapítás, hogy a százszázalékos nyugdíj elérhetése céljából évtizedeken át levont nyugdíj járulékok tőkésítése más, mint a teljes nyugdíj nem lehet. Az állam a maga szuverénitásában hanyatló életereje felfrissítésére minden eszközt igénybevehet és igénybe is kell vennie, hiszen az állam üdve már a régi római közmondás szerint is a legfőbb törvény mindenek felett! Nem tudjuk azonban, miért szükséges az állami és fővárosi fizetéscsökkenéseket állandóan egy nevezőre hozni és az illetményekre vonatkozó szükségrendelet ek miért sújtják a fővárosi tisztviselőket is. A fővárosi tisztviselők mindig más elbírálás alá estek, mint az államiak. békében is nagyobb volt a jövedelmük, azzal az egyszerű indokolással, hogy a fővárosban több a munka és nehezebb a megélhetés, mint a nyugodt és olcsó vidéken. Ha az állam átmenetileg kisebb fizetést vagy csekélyebb nyugdijat ad alkalmazottainak, ám tegye, de a fővárosnál, legalább egyelőre, a kényszereszközök ekkora mértékére főleg a nyugdíjasokat illetően szükség nincsen. A trianoni nyugdíjasokkal megduzzadt állami személyzeti költségvetés lecsapolása országos érdek, de kin segit az a néhány tízezer pengő, amely a fővárosi nyugdíjasok száraz kenyereiből lenne csak képes néhány savanyu morzsát letörni? A törvényhatósági bizottsági közgyűlésé a feladat, hogy a kerületi kövezést érdekek és hasonló szenzációk közepette áldozzon negyedórát a fővárosi tisztviselők számára és emelje fel a maga tiltó szavát a fizetések és főleg a nyugdíjasok illetményeinek újabb leszállítása ellen. A szolgálati időnek szintén tervbevett felemelése amúgy is csak néhány esztendei keserű vénséget biztosit a tisztviselők számára: ez a pár esztendő legyen legalább relative nyugalmas azok számára, akik fiatalemberekként léptek be a városháza kapuján, hogy negyven esztendő múlva mint megtört aggastyánok távozzanak onnan. — Az Uj Budapest tudósítójától — Úgy a képviselőházban, mint a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlésén úgyszólván egyetlen kérdés foglalkoztatja közelebbről a szónokokat és ez a téli inségakciók lebonyolítása-. A főváros vezetősége egész haditervet dolgozott ki a téli nyomor enyhítésének módozatairól, a lebonyolitásnak azonban elengedhetetlen feltétele annak a követelésnek a teljesítése, amit a főváros a kormánnyal szemben felállított. A főváros azt kívánja, hogy a budapesti polgárok által befizetett szükségadókbói a kormány adjon ötmillió pengőt a fővárosnak, mert különben a mai súlyos pénzügyi viszonyok között a főváros képtelen volna inségakcióit a kívánt mértékben lebonyolítani. A városházán — éppen e kérdés fontossága miatt — valósággal riadalmat keltettek azok a hirek, amelyek szerint a kormány már nyilatkozott volna a főváros kívánságának teljesíthetőségéről és ez a döntés — az elterjedt hirek szerint — úgy szól, hogy a kért ötmillió pengő helyett a kormány csak 2.6 millió pengőt hajlandó átengedni. Mivel itt vitális fővárosi érdekekről van szó, Wolff Károlyhoz, a Keresztény Községi Párt vezéréhez fordultunk felvilágosításért. Aziránt érdeklődtünk, hogy ezek az elterjedt hirek megfelelnek-e a valóságnak és általában milyen álláspontra helyezkedik a főváros vezetősége a téli inségakciók lebonyolítását illetően. Wolff Károly a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Azok a hirek, amelyek a kormány kedvezőtlen döntéséről szólanák, alaptalanok. Egyelőre még meg sem indultak a konkrét tárgyalások a főváros kívánságának a teljesítéséről. Egyelőre a helyzet az, hogy a főváros vezetősége kénytelen ragaszkodni eredeti kívánságához, amely szerint öt millió pengőt kér átengedni az inségakciók lebonyolításának céljaira. A kormány előtt a főváros kívánságát a főpolgármester ur képviseli. A főpolgármester ismeri a mi álláspontunkat és igy természetes, hogy ő a kormány előtt kellő eréllyel és nyomatékkai ugyanezt az álláspontot fogja képviselni. A főváros vezetőségének minden egyes tagja mélyen átérzi az inségakciók jelentőségét a mai súlyos gazdasági viszonyok között. A lebonyolítás méretei aszerint alakulnak, hogy mennyi pénzünk áll majd rendelkezésre. Úgy tudom, hogy a szükségadó első részlete, amely november 15-én vált esedékessé, feltűnően szép eredménnyel folyt be. Már csak ezért is bizonyosra veszem. hogy a kormány nem fog aka-lályokat gördíteni a főváros vezetősége részéről előterjesztett indokolt kérés teljesítése elé. — Ami általában a fővárosi in- ségakciókat illeti, mi változatlanul azon az állásponton vagyunk, hogy a főváros természetbeni segítséget nyújtson, főként és legnagyobb részben. Az ingyeneb éd-akció kereteit a szükséghez képest fogjuk kiszélesíteni. A főváros már most is nagyszámú ingyenebéd-adagokat oszt szét, ezt a számot is emeljük, ha szükség mutatkozik. Felvetettük azt a kérdést, hog'y miként alakul a főváros törvény- hatóságának a programja a költségvetés megszavazása után. Wolff Károly ezeket felelte: — A költségvetés letárgyalása után a munkaprogram nem lehet más, mint a közgyűlés által megszavazott költségvetésnek a végrehajtása, vagyis a közgyűlés többsége által hozott elvi jelentőségű határozatoknak gyakorlati megvalósítása. Mindenesetre örömmel és megelégedéssel szögezhetjük le, hogy sikerült deficitmentes költségvetést teremtenünk, anélkül, hogy az üzemi tarifákat fel kellett volna emelnünk. Reméljük, hogy a jövő év folyamán fenntarthatok lesznek az általunk megállapított költségvetési tervek, amennyiben valami zavar következnék be a főváros háztartásában, az adott helyzethez képest fogunk határozni. Érdeklődtünk a fővárosi üzemi problémák megoldása iránt is. Wolff Károly válasza igy hangzott: — A legjelentősebb lépésnek a közlekedési vállalatok egyesítését tekintem. Arról, hogy a Beszkárt részvénytársasági formáját megszüntessük-e és ennek folyományaképp villám osközlekedési vállalatokat üze- mesitsiink-e, csak később fogunk dönteni. Annyi bizonyos, hogy az egész vonalon érvényesítenünk kell azt az elvet, hogy a felesleges üzemeket meg kell szüntetni. Elsősorban az úgynevezett kontárüzemekre gondolok, amelyek fölösleges és indokolatlan versenyt támasztanak a magániparnak, anélkül, hogy közérdeket szolgálnának. Felemlítettük azt az aggodalmunkat, hogy a jövő év folyamán az adóbevételek esetleges esése következtében súlyosabb rázkódtatások érhetik a főváros háztartását, tekintve, hogy az uj költségvetés keretei szükreszabottak. Wolff Károly aggodalmunkat ezekkel a szavakkal oszlatta el: — Ezidőszerint ilyen aggodalmakat táplálni teljesen fölösleges. A legutóbbi kimutatások bizonyítják, hogy az adóbevételek nagyon rendesen befolynak. Nincs tehát okunk különösebb aggodalomra. Hogy azután mi történik majd a jövő év első negyedében, azt senki ma meg nem jósolhatja. Ha valóban nagyobbarányu esés következik be, — amit nem hiszek, — még mindig lesz időnk a szükséghez képest dönteni. * A fentiekben ismertette Wolff Károly a főváros jelenlegi legaktuálisabb problémáit és legsürgősebb tennivalóit az Uj Budapest számára. Örömmel állapítjuk meg, hogy a nyilatkozatból optimista hang csendül ki, amely a főváros erejének és fontosságának tudatában hittel és reménységgel tekint a jövőbe. Erre a bizalomra és reménységre, amely Wolff Károly ezévi költségvetési beszédének is alapszólama volt, minden oka és jogosultsága megvan úgy a fővárosnak, mint az azt kormányzó guvernamentális pártoknak, annál is inkább, mert a főváros anyagi és erkölcsi tartalékjai tiszták és érintetlenek. És h-ogy tiszták és érintetlenek, az elsősorban Wolff Károlynak és a mögötte álló Keresztény Községi Pártnak az érdeme.