Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-10-31 / 43. szám
Budapest, 1931 október 31 Hill, évfolyam 43. szám J UJ BUDAPEST- 6vé Előfizetési érák: Egész évre ..............................................30 pengő fé l évre........................................................15 pengő Eg yes széna éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DH ■dB Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas ivor-utca 9. Telefon; Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszómla z 30013 lázár Ferenc: Nem cngedflnhUsáttt is néino várost csinálni Budapestből! Az autólHiszköziehedésnek az esti órákban való beszüntetése és a köz- világítás csökkentése temetővé teszik a várost - fiiért nincs egységes közlekedési politikája Budapestnek és ml Hátráltatja a közlekedési vállalatok egyesítését? Kärntnerstrasse 51. Az osztrák főváros legforgalmasabb helyén, szemben a világhírű operaházzal, néhány nap óta ragyogóan kék neonbetük hirdetik az esős és fáradt őszi éjszakába Budapest létét és jogát arra, hogy a nemzetközi vándorok bennünket is felkeressenek és nálunk is költsenek könnyű helyen tartott pénzükből. A különféle idegenforgalmi szervezetek tapogatózásai és kísérletezései után a kärntnerstrassei irodát tartjuk mi az első komoly lépésnek arra, hogy belekapcsolódjunk az idegenforgalmi propagandának egy olyan útjába, amelynek végén, számunkra egyelőre elérhetetlen álomképen, szinte kizárólagosan az idegenforgalomból élő országok, mint Svájc és maga Ausztria is intenek felénk. A téli holtszezonban egyelőre a bécsi közönség vesz tudomást az ott elhelyezett gyönyörű vitrinekből Budapestről, de amikor megindul kora tavasszal az osztrák főváros felé is a komoly idegenforgalom, amerikaiak, angolok, németek fognak tudomást venni arról, hogy négy és félórára Bécstől van egy város, melynek szépségeit mindig emlegeti és sohse felejti el az' idevetődött idegen. Az idegenforgalom kérdése az a probléma, amelyről mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, különösen azok, akiknek módjuk nyílott arra, hogy néhány napot eltöltsenek valamelyik külföldi fővárosban. Természetes tehát, hogy a bécsi iroda felállítása is közbeszéd tárgya és ciminl egyrészről akadnak magántudósok, akik a felelőtlen kritika jogán azt hirdetik, hogy kidobott pénz volt az iroda felállítása, mert a külföldiek csak a piramisokon, vagy a tengeralattjárókon elhelyezett reklám révén jönnek Budapestre, vannak olyanok is és az a túlnyomó többség, akik a bécsi iroda felállításában megnyilvánuló lelkesedésen és energián túlmenően arra is felfigyelnek, hogy az első csen- getyü csendült meg a komoly idegenforgalmi propaganda terén, az első ablak nyílt meg Nyugat felé, a bécsi piacra kiugrott az első poszt, hogy a lüktető élet lázas iramában konzula és ágense legyen szépségeinknek és értékeinknek. Mi józan megfontolás alapján a nagyobbik táborhoz csatlakozunk, örömmel üdvözöljük a bécsi irodát, az elismerés babérjával övezzük Kovácsházy tanácsnokot. Túl minden patópálos gáncsoskodáson, lelkesedéssel és sziklaszilárd hittel erre az egy lapra tette fel talán egésZ' jövendő karrierjét a fiatal Kovácsházy, akiben nem a köztisztviselő szokásos hivatali ügybuzgalma, hanem egy felfedező lelkesedése és akarata buzog. A bécsi iroda eredményei természetszerűen nem mérhetők Ze azonnal, de kétségtelen, hogy a jövő már a legközelebbi időben igazolni fogja az iroda felállítását. A fontos az, hogy ne elégedjünk meg a bécsi irodával, hanem Berlinben, Párisban és Londonban hirdessük a modern kereskedő agilitásával a magyar főváros páratlan szépségeit, múltját, jelenét és Istenbe vetett bizalommal feltámadásban hivő jövendőjét is. A nagy világversenyben nem az óvatosaké és csiiggedőké, hanem a bátor, fiatal és energikus Kovácsházyaké a jövő! Ezért üdvözöljük hittel és reménységgel a bécsi irodát, mert az első stációja a komolyan felfogott, okos és modern idegenforgalmi politikának! — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi költségvetés tárgyalását a nagyközönség részéről minden évben nagy érdeklődés kiséri. Ez az érdeklődés az idén még fokozódott, aminek érthető magyarázata az a körülmény,' hogy ezúttal nem kisebb kérdésről van szó a költségvetés tárgyalása során, mint a főváros adófizető polgárságátterhelő terheknek a csökkentéséről és az ugyancsak életet drágító üzemi tarifaemelések tervének megvalósításáról, vagy elvetéséről. A főváros törvényhatósági tanácsa, amely most fejezi be a költségvetés tárgyalását, tételről-tételre beható vitát folytatott és mindenüt egyetlen szempont által engedte vezéreltetni magát. Ez a szempont a takarékos- sági elvek érvényesítése volt. A költségvetés tanácsi vitájáról és a vita várható eredményeiről beszélgetést folytattunk Lázár Ferenc cír. felsőházi taggal, a Keresztény Községi Párt vezető tagjával, akihez mindenekelőtt azt a kérdést intéztük, hogy van-e remény a tarifaemelési tervek elejtésére. Lázár Ferenc tanácstag a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A végleges döntés csak az egyeztetésnél fog megszületni. Ez- időszerint még végleges képet alkotni nem lehet. Ügy látom azonban, hogy a tarifaemelés elkerülhető lesz. A törvényhatósági tanács a költségvetési vita során teljesen át volt hatva a takarékossági szempontok érvényesítésének szükségességétől és a felelősségérzettől. Ennek köszönhető, hogy az egész vonalon megtakarításokat érhettünk el és a költségvetési tervezetet a takrékos- sági bizottságok által megjelölt módokon sikerült átgyurnunk. Megemlítettük azokat a főként ellenzéki oldalról hangoztatott kijelentéseket, amelyek szerint a főváros költségvetési egyensúlyát különböző állami feladatok átvállalása veszélyezteti. Utaltunk e tekintetben elsősorban a kórházi tartozások rendezetlenségére. Lázár Ferenc ezeket felelte: — Az állam ma közismerten nehéz helyzetben van. Ezt a főváros vezetőinek is el kell ismerniök, sőt ezt a helyzetet méltányolniok is kell. Föl sem tételezem a kormányzatról, hogy ne akarna eleget tenni a főváros irányában a maga kötelezettségeinek azért, mert ilyesmit nem tételezek fel, nem is gondolhatok pörnek a megindítására. Nézetem szerint egy ilyen pörnek a benyújtása nem volna lojális és célravezető eljárás. A bajokat, amiknek legfőbb oka a világgazdasági helyzetnek a leromlása, közös igyekezettel, egymás iránti megértéssel és jóindulattal kell kiküszöbölnünk. Szóbahozzuk a közmunkatervek megvalósítása tekintetében tapasztalható hanyatlást is és ezzel kapcsolatban érdeklődtünk azoknak a tárgyalásoknak az alakulása iránt, amelyek a tabáni probléma megoldására volnának hivatottak. Lázár Ferenc ezeket felelte: — A Tabán újjáépítésének immár több évtizedes problémája szoros kapcsolatban van a gazdasági helyzettel. Ezt a kérdést sem lehet függetleníteni az állami vonatkozásoktól. Mindaddig, amig a gazdasági helyzet súlyossága következtében nem tudjuk elhárítani azokat a pénzügyi akadályokat, amelyek nemcsak fővárosi, hanem méginkább állami jellegűek, a tabáni probléma megoldásának az előkészítésére nem gondolhatunk. Megemlítettük a beszélgetés további során azt a vitát, amely a főváros tanácsában a közlekedési zavarok körül folyt. A főváros tanácsülésén ugyanis minden oldalról megsürgették a közlekedési vállalatok egyesítését. Ezt a tervet elsőnek éppen Lázár Ferenc vetette fel és pedig az Uj Budapest hasábjain — évekkel ezelőtt. Érdekesnek tartottuk tehát kikérni Lázár Ferenc véleményét, nemcsak a közlekedési vállalatok egyesítéséről, hanem általában a fővárosi közlekedési problémáknak a megoldásáról. A következő választ kaptuk: — Esztendők óta hangoztatom, hogy a főváros közlekedési nehézségeit csak a vállalatok egyesítése révén lehet kiküszöbölni. Emberi értelemmel nem tudom felfogni: mi lehet az oka annak, hogy hónapok óta huzzák- halasztják a két közlekedési vállalat egyesítését. Figyelmébe ajánlom az illetékes és érdekeit tényezőknek a Beszkárt alapszabályait, amelyekből kitűnik, hogy ez az intézmény éppen a közlekedési üzemek igazgatásának egyesítésére alakult. Közérdek ellen vét az, aki továbbra is tűri a mai közlekedési állapotoknak a fennmaradását. Személyi problémák nem akadályozhatják meg az egyesítést. Ha mi éveken keresztül süket füleknek beszéltünk a közlekedési vállalatok egyesítésének a szükségességéről, talán a mai súlyos idők elegendő erőt fognak képviselni abban az irányban, hogy a közlekedési vállalatok egyesítésének ügye végre döntő stádiumba jusson.--- Ami általában a közlekedési zavarokat illeti, a baj ott van, hogy nincs egységes közlekedési politikája a fővárosnak. Rentábilis közlekedési üzemvitelt csak úgy lehet megalapozni, ha az egyes útvonalakat megfelelően kiszolgáljuk. Ha megvizsgáljuk a rosszul jövedelmező autóbuszvonalakat. megállapíthatjuk, hogy a jövedelmezőség hiánya a vonalak rosszul-szolgálása okozza. Nem a publikumot kell okolni, hanem a vezetőséget, amely a vonalat rosszul állítja be, a kocsikat ritkán indítja és igy a közönséget, amelynek néha 15—20 percig is kell valamelyik állomáson várakoznia, a vonal használásáról egyenesen leszoktatja. Az olyan járatok, amelyeknek a sűrűsége 15 perc, nem lehetnek rentábilisak, legfeljebb arra alkalmasak, hogy a közönséget felbosszantsák és a közlekedési vállalatok ellenségévé tegyék. Egyformán áll ez a megállapítás az autóbuszra és a villamosközlekedésre. Pontosan meg kell állapítani, szükség van-e valamilyen járatnak fenntartására és ha igen, akkor azt normálisan kell ellátni. Vagy képes az Autóbuszüzem arra, hogy bizonyos szükséges vonalakon sűrűn járassa a kocsikat, vagy nem. Az utóbbi esetben helyesebb a reláció teljes megszüntetése, mint a közönségnek felesleges izgatása. Egyenesen nevetséges eljárásnak kell minősítenem, hogy a rosszul ellátott vonalakat nem rentábilisaknak jelentik ki, ahelyett, hogy a bajok orvoslását a kocsik sűrítésében és a járat vonalának helyesebb megállapításában keresnék. — Ugyancsak helytelenítem azokat az intézkedéseket is, amelyek rövidesen temetővé fogják átalakítani a főváros területét. Tűrhetetlen eljárás például az autóbuszközlekedésnek már este tiz órakor való beszüntetése és ugyancsak tűrhetetlen az esti világításnak manapság tapasztalható lecsökkentése. Csak mélyítjük a gazdasági válságot, ha a kora éjszakai órákban közlekedési lehetőségtől fosztjuk meg a közönséget. Elvégre mégis csak van még színházba járó^ közönség. amelynek érdekeit képviselni tartozunk már csak azért is, nehogy a sokezer embernek kenyeret adó színházak sorra becsukják kapuikat. Aki néma és sötét várost akar csinálni Budapestből, az ellensége a nagyközönségnek. Ennek az állapotnak a bekövetkezését minden áron meg fogjuk akadályozni. Lázár Ferenc érdekes nyilatkozata felöleli az összes ma aktuális városházi problémákat, amelyeknek a megoldására ez a nyilatkozat járható utat mutat. Az illetékes tényezők remélhetően megszívlelik ezeket a kijelentéseket — különösen a mai súlyos időkre való tekintettel, — amikor^ jóvá nem tehető bűn akadályokat állítani a porban heverő közgazdasági élet föllendülése elé.
