Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-10-03 / 39. szám
Budapest, 1931 október 3 Vili. évfolyam 39. szám UJ BUDAPEST KÖZGAZDASÁGÉ Előfizetési érák: egész évre......................................................30 pengő Fél évre..................................................................13 pengő Egyes szám éra 60 filier I FELELŐS SZERKESZTŐ s DOBY ANDOR DR ! Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utcft O. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla 30013 Kakofónia Kétségtelen, hogy a borongás magyar fvrmamentumon nem tartozik a legvilágosabb vontok közé a budapesti városháza képe. A közgyűlésen a fék nélkül kirobbanó indulatok, a bürókban a költségelőirányzat pesszimisztikus számoszlopai, az építési ügyosztályokban a lecsökkent munkaalkalmak csak egy-egy vonással járulnak hozzá a helyzetkép sötétebbé tevéséhez, azt mutatván, hogy a válság elérkezett a várospolitika minden frontjára. Ebben az állapotban kétszeresen kell vigyázni, hogy senki a józan ítélőképességét el ne veszítse, a lehetőség szerint higgadtan és hideg fejjel nézze az eseményeket, még inkább, hogy el ne tánto- rodjék a célkitűzésnek attól az Htjától, amelyen elindult. Soha nagyobb szükség nem volt, mint ma az elvekhez való hűségre, a kitartásra, megmutatására annak, hogy ki a férfi a gáton. A hangzatos szólamok csupán jól vagy rosszul sikerült petárdák, a gazdasági válságból, amelyet nem ő okozott, csak a keresztény és nemzeti eszme vezetheti ki a fővárost. A nagy kakofóniában figyeljünk változatlan hűséggel a tisztán csengő harang szóra, mert csak ez az égi szózat vezethet be bennünket álmaink igéretföld- jérel Szomorú elseje A csütörtöki fizetéskiosztás volt az első, amelynek során nemcsak a kormányrendelet által meghatározott tiz-, tizenkét- és tizenöt százalékos levonásokat eszközölték a fővárosi alkalmazottak fizetéséből, hanem szeptemberre visszamenően a fizetésnek még további megcsonkítását hajtották végre. A parancsoló kényszerűséget nehéz szívvel vették tudomásul a tisztviselők, akár az ideiglenes hivatalnok 10—15 pengőjéről lett légyen szó, akár az alpolgármester 400 pengőjéről, a fizetésle szállítás mindenütt az életszínvonal leszállítását is jelenti. Hallottunk azonban olyan hangokat is, hogy a kisebb karéj mellett kevesebbet is kell dolgozniok a tisztviselőknek, nincs többé akták sürgetése kapcsán gyors elintézés, nincs délutáni bejárás, nem lehet követelni a tisztviselőtől, hogy kevesebb fizetésért többet dolgozzon. Ez ellen a defetista nézet ellen tiltakozik a közönség és annak elterjedését polgármesteri rendelettel kell megakadályozni. Vajmi keveset ér a haza javára a fizetés egy- részéről való kényszerű lemoridás, ha annak egyben a munkateljesítmény és az energia lecsökkenése a következménye. Sőt! Most kell megmutatnia a főváros minden tisztviselőjének, hogy kopott ruhája mögött erős és egészséges szív dobog, hogy nem sújtják le a sors csapásai, szenved, tűr, ha kell, éhezik a hazáért, mint ahogyan tizenöt esztendővel ezelőtt cselekedte a lövészárokban. A köztisztviselő-kenyér kicsiny és száraz, de még mindig nagyobb és puhább a semminél. Ezt a néhány mondatot kívántuk feljegyezni a leszállított városházi fizetések margójára! Kaszázmilllo pengős hereiben mozog az flzemeh Költségvetése Huszonhárommillió pengőre rugnah az Iizemeh szemeiül Kiadásai — Az üzemek jövő évi hOKsegvetese tízmillió pengővel hevesebb bevételt tüntet lel, mint az elmúlt esztendei fenuleges eredmény — Az Uj Budapest tudósítójától — A füzetekre tagolt költségvetési tervezetnek legterjedelmesebb része az intézetek, közművek és üzemek költségvetése, aminthogy az adminisztráció egyszerű és. gyorsan áttekinthető gépezete mellett komplikált és sok tényezőből összetett eredmény az üzemek költségvetési előirányzata. Az üzemek költségvetésében részletes kimutatást kapunk a bevételek és kiadások egyensúlyba hozott összegeiről. Eszerint a községi háztartás keretében kezelt intézmények bevételi, illetőleg kiadási előirányzata a jövő esztendőben 6,384.124 pengő, az önálló vagyonkezelésű intézményeké 134,636.492 pengő, a részvénytársaságoké 62,665.644 pengő. A folyó esztendei előirányzatot az összes üzemeket illetően a jövő esztendei kerek számban 9,000.000 pengővel múlja felül és 10,000.000 pengővel kevesebbet tüntet fel, mint az 1930. évi tényleges eredmény. Az üzemek közül a legnagyobb bevételt a Beszkárt tünteti fel (57,520.000 pengő), utána következik az Elektromos Művek (45,734.000 pengő), azután a Gázművek (31,733.571 pengő), a Községi Élelmiszer árusít ó- üzem (20 millió pengő) és a Vízművek (11,344.375 pengő). Az üzemek költségvetését a községi háztartás, illetve a részvényesek javára mutatkozó fölösleg szempontjából vizsgálva, az Elektromos Művek vezet 4,770.000 pengővel. Utána következik a Községi Takarék: 540.205 pengővel, a Gázművek 500.000 pengővel, a Beszkárt 185.567 pengővel, a Hirdető Vállalat 162.000 pengővel. Az önálló vagyonkezelésit intézmények személyi kiadásai a jövő esztendőben 15,357.362 pengőre fognak rúgni, a részvénytársaságoké 6,794.909 pengőre, a községi háztarj tás keretében kezelt intézményeké pedig 486.002 pengőre. Vagyis az üzemek adminisztrációja 25 százalékkal meghaladja a közigazgatási alkalmazottak illetményeit és 20 százalékkal marad alatta a közoktatási alkalmazottak illetményeinek. A dologi kiadásokat vizsgálva, a legnagyobb tétel a közművek közül az Elektromos Műveknél^ mutatkozik: 33,627.263 pengő, a részvénytársasági formában működő üzemek közül pedig a Beszkártnál 53,319.885 pengő. A kisipar városházi problémái Müller Antal nyilatkozik a városházi versenytárgyalásoknál a kisipar részesedésének meghatározásáról, a Közszállitási Szabályzat revíziójáról, a forgalmi adóról és az OTI-ról, a bélyegilleték eltörléséről és a főváros költségvetéséről a kisipar szempontjából — Az Uj Budapest tudósítójától — A városházi pártok között egyre mélyebb szakadékokat létrehozó politikai atmoszféra vajmi kevéssé alkalmas arra, hogy nyugodt hangon gazdasági problémákat vitassanak meg a főváros közgyűlési termében. Noha ezeknek a kérdéseknek minden oldalról való pártatlan megvilágítására soha nagyobb szükség nem volt, mint ma, amikor ezer és ezer tétlen munkáskéz vár munkaalkalmat a városházától, amikor Budapesten jóformán egyetlen készpénzzel fizető munkaadó van a kisipar számára és ez a főváros. A kisipar és kiskereskedelem reménytelen jelenéről és nem sok jóval biztató jövőjéről folytattunk hosszabb beszélgetést Müller Antal országgyűlési képviselővel, a törvényhatósági tanács iparos tagjával. Müller Antal, aki büszkén vallja, hogy ő a kisiparosokat képviseli országgyűlésen és városházán egyaránt, az aktuális kérdésekről a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Magával a költségvetéssel egyéb elfoglaltságom miatt még nem állt módomban részletesen foglalkozni, ismerve azonban a takarékossági bizottság működésének eddigi eredményeit, az a nézetem, hogy az események tulmentek a költségvetésen és az tulajdonképpen nem egyéb, mint keret, amelyet a takarékossági bizottság jelentése alapján nekünk kell majd tartalommal megtöltenünk. Mindenesetre hangsúlyozom azonban, hogy annak az álláspontnak, amely szerint a ridegen finánciális célkitűzések miatt mellőzni kell a költségvetésből minden produktiv munkának és alkotásnak a lehetőségét, hive természetszerűen nem vagyok, nem is lehetek. Csatlakozom vezéremnek, Wolff Károlynak a Keresztény Községi Párt eg*yik legutóbbi értekezletén kifejtett nézetéhez: a fővárosból nem lehet temetőt csinálni, nem lehet a közmunkák és általában a munkaalkalmak eltörlésével az ipar és a kereskedelem legeminensebb érdekeit veszélyeztetni. — Áttérve most már a kisipar legaktuálisabb városházi kérdéseire, javasolni fogom a költségvetési vita során, hogy a kisipar és a nagyipar foglalkoztatása között megfelelő arányszámot állítsanak fel a városházi munkáknál. A nagyipar jobb felkészültsége, anyagi ereje és ebből folyóan nagyobb versenyképessége az oka annak, hogy a városházi versenytárgyalásoknál a kiadott munkák mennyisége egyre jobban eltolódik a nagyipar javára. Itt bizonyos arányszámot kell behozni, amint az már egyes minisztériumoknál rendeletileg meg is történt: igy pl. a honvédelmi minisztériumnál a versenytárgyalásra kiirt murikálatok hatvan százaléka a kisiparnak, negyven százaléka a nagyiparnak jut (főleg a bakancs- és ruhaszállitásoknál). Ezt a százalékos arányt a fővárosnál is okvetlenül ilyen formában be kell hozni! — Úgy országos, mint fővárosi vonatkozásban minden alkalmat megragadok, hogy az amúgy is válságos helyzetben levő kisipar terheit megkönnyitsem. így pl. hihetetlen mértékben sújtja a kisipart a forgalmi adó felemelése. A nagy gyárosok az egy százalékos emelést nem is érzik, hiszen azt át tudják háritani. A kisiparosoknál az a helyzet, hogy itt két vagy három évvel ezelőtt megtörtént átalányozásokkal állunk szemben, ezeket az átalányokat most ötven százalékkal emelték fel. Hol van azonban a kisiparos a két vagy három évvel ezelőtti forgalomtól, amelynek alapján annakidején az átalány megál- lapitása történt. A lecsökkent munka mellett most még ezt az idejét- multa átalányt is felemelni: súlyos, mondhatnám végzetes csapás a kisiparosságra! — Visszatérve a kisipar városházi helyzetére, bizonyos rendszabályokat kivánok életbeléptetni, ez a kívánságom annál is inkább aktuális, mert tudomásom szerint a kereskedelemügyi miniszter kezdeményezéséből most van folyamatban a Közszállitási Szabályzat korszerű reformja. A kisipar nem bir- ja a magas bélyegilletékeket, hiszen a mai késhegyig menő konkurenciában husz-harminc ajánlatot is be kell adnia a kisiparosnak, amig munkához jut. Helyesnek és szükségesnek tartanám ez okból a bélyegilleték teljes eltörlését, illetőleg olyan megoldást, hogy a bélyegilletéket csak annak az iparosnak kelljen lerónia, akinek javára a versenytárgyalás eldől. — Egynéhány szóval foglalkozom még az 077 problémájával, melynek nyolc és félmilliós deficitje és huszonöt-harminc millió pengős hátraléka egyike a legnagyobb kérdőjeleknek, nem is beszélve a táp- pénz-tultengésről, ami Budapesten ma negyvenegy százalék, szemben pl. Hódmezővásárhely tizenegy százalékával! Rámutatok még az üzemi kérdésre is, melyet a költségvetési tárgyalás kapcsán városházi vonatkozásban is végre közmegnyugta- tóan el kell intézni.
