Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-09-19 / 37. szám

1fill, évfolyam 37. szám

Budapest, 1931 szeptember 19

Előfizetési árak:

Egész évre .......... 30 pengfl

Fél évre..............................................................13 pengő

Egyes szám éra 60 fillér

1

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR D«

!

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV., Kaas I vor-utca 9. Telefon: Aut. 828—23. Postalakarékp. chequeszámla : 30913

Az akciók kiszéíesitéséveí veszi fel a fóváros a küzdelmet a tél hidegével és nyomorával

Bednátz Róbert apátplébános a segélyezési akciókban fokozott mértékben kívánja az egyházközségek munkásságát igénybe venni — Liber alpolgármester negyvenezerről hatvanezerre emeli fel a naponta kiosztásra kerülő ebédadagok számát és nem nyugszik bele a szereteiház megnyitásának elhalasztásába — Decembertől kezdődően ezer szellemi szükségmunkást alkalmaz hat hónapon

keresztül a főváros

Válaszúton

Nem tehetjük meg a városházi ellenzéknek azt a szívességet, hogy komornak és reménytelennek lássuk és fessük a városházi helyzetet. A takarékossági bizottság, amely fájdalommal nélkülözi tagjai sorában az ellenzék képviselőit, megállapította, hogy a főváros vezetése a jó családapa gondosságával történik és a főváros virulens életerejét mi sem mutatja jobban, minthogy az 1932. évi költségvetés húszmillió pengőre kontemplálható deficitje anélkül tünteüiető el, hogy egyetlen fillérrel is kellene felemelni valamelyik adót vagy illetéket, vagy egyetlen alkalmazottat is szükségesnek mutatkoznék elbo- csájtani.

Amikor ennyi a takarékossági bizottság eddigi működéséből is már megállapítható, akkor önmagukba omlanak össze a városházi mai többségi uralma ellen hangoztatott vádak. Természetes, hogy az általános európai válság idején legkevésbé lehet a magyar főváros az az oázis, amely titkos földalatti forrásoktól támogatva, a halott sivatag közepette a tenyészet üde képét mutatja: de — ami a legfontosabb — nem estünk a másik végletbe ^ sem és a papírpénzből való építkezés télveteg eszméjétől mentesülten csak meglevő erőire támaszkodva alkotott a főváros az utóbbi tíz esztendő alatt. Ha pl. Berlin minden eddiginél szomorúbb őszét nézzük, ahol már most nyíltan bevallják, hogy október elsején sem a tisztviselőket, sem a háromszázmillió márkás villamosvasúti ^ kölcsön amortizációját nem tudják fizetni, akkor Budapestet a maga konszolidált pénzügyi viszonyaival szigorúan takarékos, de mégis esztendo- ről-esztendőre nemcsak a meglevő alkotásokat karbantartó, de uj alkotásokat is létrehozó pénzügyi politikájával a jóremény biztonságos szirtfokán állónak kell tekinteni.

Wolff Károly beszéde a. főváros közigazgatási bizottságának hétfői ülésén nem alap nélkül állapította meg tehát, hogy a főváros helyzete korántsem olyan rossz, mint az államé, a főváros saját erejéből kigázol a nehézségekből és szociális feladatát továbbra is dicséretes példaadással végezheti el a városháza. Szóba sem kerülhet tehát a nagyüzemek bérbeadása, ám erősen revidiálni kell a túlzott kereteket. Az életszínvonalat nem lehet a végletekig lenyomni és ebből a városból nem szabad temetőt csinálni! A polgármester feladata, hogy a két véglet, az esztelen költekezés és a túlzott takarékosság között megtalálja a mérlegnek a nyelvét, a helyes középutat, amely nemcsak a múlt nagy alkotásait menti át a mai nehéz időkön át a várhatóan derűsebb jövendőbe, hanem elsősorban ■ a szociális nyomorúság legmesszebbmenő enyhítésével, a társadalom minden rétegére kiterjedően most is teljestti kötelességét a munkaalkalmak teremtését illetően. Pattanásig kell feszíteni az ijjat, hogy a legtávolibb célt találni lehessen vele, mégis azonban úgy, hogy sem a harcosnak, sem a fegyvernek baja ne essék. A törvényhatósági tanács mérsékletén múlik, hogy a nehéz helyzetből kivezető ut ne a temetőbe, hanem reményeink igéretföldjére vezessen!

— Az Uj Budapest tudósítójától —

Az időjárásnak szokatlan gyorsasággal hűvösre való változása fokozottan terheli az illetékes tényezők figyelmét arra, hogy a közeledő tél szerencsétlen hazánkban csak növelni fogja a szociális nyomort és az ebből természetszerűen fakadó elkeseredést, A lakosság szociális helyzetével foglalkozó közületek ennélfogva, már most mindent elkövetnek, hogy a tél viszontagságai közepette fedél és betevő falat nélkül ne maradjon senki sem. A 33-as bizottság egyik legutóbbi ülésén általános tetszés közepette jelentette be Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszter, hogy amint Magyarországon az elmúlt télen senki sem halt éhen, ezen a télen sem fog éhenhalni. A közeledő tél nyomorának enyhítéséről beszélgetést folytattunk Bednárz Róbert belvárosi apátplébánossal, a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnökével.

Bednárz Róbert

ebben az ügyben a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának:

— A közeljövőt illetően a Keresztény Községi Párt egyik legfontosabb programpontjának tartja az ellátatlanoknak a tél folyamán a főváros hatósága részéről való megsegítését. Pái'tunk azon tagjai, akik a takarékossági bizottságban helyet foglalnak, a legnagyobb figyelemmel kisérték az egész vonalon a szociális nyomorúság kérdését és ügyeltek arra, hogy

a különféle inségakciók legalább is azok között a határok között mozoghassanak az idén is, mint amelyek között az elmúlt télen mozogtak.

Természetes dolog ily körülmények között, hogy amennyiben a nyomor fokozódása folytán hiteltullépésről lesz szó, az erre vonatkozó fedezetet, bárhonnan teremtjük is azt elő, készségesen és örömmel szavazzuk meg a főváros vezetőségének.

Elmondotta munkatársunknak Bednárz apátplébános, hogy a segítés munkájában jelentős szerepet kíván juttatni áz egyházközségeknek. Az egyházközségek már az elmúlt téli szezonban is, az illetékes tényezők elhatározásához képest részt vettek a segélyakcióban olyképpen, hogy a főváros szociálpolitikai ügyosztálya az ebédjegyek szétosztásában döntő szerepet juttatott az egyes vallásfelekezetek megfelelő szerveinek. Az apátplébános ur a jövőt illetően ezt a hatáskört ki akarja szélesíteni olyképpen, hogy

az egyházközség legyen az a szerv, amely úgy a hatósági, mint a magán kezdeményezésre

meginduló segitőakciókat vezeti és lebonyolítja.

A főváros vezetősége Bednárz Róbert ezen kezdeményezését annál is inkább támogatja, mert az ő tekintélye (Bednárz apátplébános vezéregyénisége a főváros római katolikus papságának) biztosítja azt is, hogy a lelkészkedő papság megfelelő buzgalommal és energiával fog a szegények rendelkezésére állam.

Kérdést intéztünk a főváros különféle segitőakcióit illetően Liber alpolgármesterhez is, aki úgyis mint a szociálpolitikai ügyosztálynak esztendőkön át volt vezetője, a fővárosi nyomor legalaposabb ismerője.

Liber Endre

alpolgármester

a főváros terveiről és elhatározásairól a következőket mondotta munkatársunknak:

— Éppen most referált Schuler tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály ezidőszerinti vezetője az e tárgyban megteendő legsürgősebb intézkedésekről. A nyomor láttán, amelynek hullámai egyre nagyobb gyűrűket vetnek, érlelődött meg az az elhatározásom, hogy az elmúlt esztendei napi negyvenezer ebédadagot a mutatkozó szükséglet szerint napi hatvanezer adagig viszem fel. A közeli napokban megy már e tárgyban felterjesztésünk a kormányhoz. Teendő intézkedéseinkről és célkitűzéseinkről volt alkalmam részletesen referálni a népjóléti miniszter urnák és megállapíthatom, hogy az ő részéről ebben a kérdésben a legnagyobb megértéssel és szeretettel találkoztam.

Közbevetettük azon értesülésünket, hogy Berlinben a hatósági akciók során nemcsak ebédet adnak a szegényeknek, hanem a kerületi polgármesterek által kiosztott jegyek alternative érvényesek arra, hogy az élelmiszerüzletekben lisztre. zsírra, cukorra stb. legyenek beválthatók. Megkérdeztük az alpolgármester urat, hogy nein gondol-e a segítés ilyen irányú kiterjesztésére“?

— Tudomásom van a szerkesztő ur által említett berlini akcióról és közlöm, hogy az bizonyos formában eddig is megvolt Budapesten.

Utalok a kormányzóim Öfőmél- tósága nyomorenyhitő akcióira, amelynek során csak az elmúlt évben többek között harmincezer kilogramm zsírt osztottunk ki természetben Budapest szegényei között.

Gondom lesz rá az idén is, hogy részben Öfőméltósága akciójával kapcsolatosan, részben pedig a hatósági akció formájában az idén

fokozott mennyiségben kerüljenek kiosztásra liszt, zsir és tüzelőszer.

Megkérdeztük Liber alpolgármestert, hogy lesz-e az idén szellemi szükségmunka és mikor fog az megkezdődni. A következő választ kaptuk :

— Schuler tanácsnok éppen készíti az erre vonatkozó felterjesztésünket- a kormányhoz. Az a tervem, hogy az idén ezer szellemi szükség munkást foglalkoztassunk,

még pedig hat hónapon keresztül.

Négyszáznyolcvanezer pengőt irányoztunk elő erre az akcióra, vagyis többet, mint amennyit az elmúlt esztendőben költöttünk, viszont éppen az intellektuális rétegek nyomorúsága jóval nagyobb, mint tavaly volt.

A __ szellemi szükségmunkásokat az idén is elsősorban a hivatalokban és ügyosztályokban fogjuk foglalkoztatni, bár az elmúlt esztendőben nagy hasznukat vettem az inség- akció ellenőrzésénél, tehát az idén is megfelelő számú szellemi szükségmunkást fogok oda is beosztani.

Kijelentette Liber alpolgármester munkatársunknak, hogy megvan minden reménye a szellemi szükségmunkának legkésőbb december elsején való megkezdésére. Szóbahoztuk végezetül az alpolgármester előtt azon értesülésünket, hogy

a takarékossági bizottság kerek egymillió pengőt törölt a szociálpolitikai ügyosztály jövő évi költségvetéséből.

— Szomorú szívvel vettem tudomásul, — mondotta Liber polgár- mester — a takarékossági bizottság törléseit a szociálpolitikai ügyosztály költségvetését illetően. Hangsúlyozom azonban, hogy a bizottság ezen intézkedése nem végleges és megvan minden reményem arra, hogy a törvényhatósági tanács jövő heti ülése, amely a bizottság jelentésével foglalkozik, módosítani fogja a szociálpolitikai és közjótékonysági kiadásainkra vonatkozó törléseket. így többek között

a szeretetház megnyitásának eltolódását illetően kell a takarékossági bizottság megállapításait revideálni.

Általában az a helyzet, hogy a mostani nehéz időkben sokszorosan fontos a szociálpolitikai ügyosztály működése, itt csak a legnagyobb vigyázattal lehet a tételekhez nyúlni.

A főváros téli akcióit illetően értesülésünk szerint az Egységes Községi Polgári Párt ugyanazon a véleményen van, mint a Keresztény Községi Párt. A két többségi pártnak és a főváros vezetőségének egyező jóindulata biztosítékot nyújt arra, hogy a kormányzattal egyetértőén a főváros mindent el fog követni a téli nyomor leküzdésére.