Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-09-19 / 37. szám

1fill, évfolyam 37. szám Budapest, 1931 szeptember 19 Előfizetési árak: Egész évre .......... 30 pengfl Fél évre..............................................................13 pengő Egyes szám éra 60 fillér 1 FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D« ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV., Kaas I vor-utca 9. Telefon: Aut. 828—23. Postalakarékp. chequeszámla : 30913 Az akciók kiszéíesitéséveí veszi fel a fóváros a küzdelmet a tél hidegével és nyomorával Bednátz Róbert apátplébános a segélyezési akciókban fokozott mértékben kívánja az egyházközségek munkásságát igénybe venni — Liber alpolgármester negyvenezerről hatvanezerre emeli fel a naponta kiosztásra kerülő ebédadagok számát és nem nyugszik bele a szereteiház megnyitásának elhalasztásába — Decembertől kezdődően ezer szellemi szükségmunkást alkalmaz hat hónapon keresztül a főváros Válaszúton Nem tehetjük meg a városházi el­lenzéknek azt a szívességet, hogy komornak és reménytelennek lás­suk és fessük a városházi helyzetet. A takarékossági bizottság, amely fájdalommal nélkülözi tagjai sorá­ban az ellenzék képviselőit, megál­lapította, hogy a főváros vezetése a jó családapa gondosságával tör­ténik és a főváros virulens életere­jét mi sem mutatja jobban, mint­hogy az 1932. évi költségvetés húsz­millió pengőre kontemplálható de­ficitje anélkül tünteüiető el, hogy egyetlen fillérrel is kellene felemel­ni valamelyik adót vagy illetéket, vagy egyetlen alkalmazottat is szükségesnek mutatkoznék elbo- csájtani. Amikor ennyi a takarékossági bi­zottság eddigi működéséből is már megállapítható, akkor önmagukba omlanak össze a városházi mai többségi uralma ellen hangoztatott vádak. Természetes, hogy az általá­nos európai válság idején legke­vésbé lehet a magyar főváros az az oázis, amely titkos földalatti forrá­soktól támogatva, a halott sivatag közepette a tenyészet üde képét mu­tatja: de — ami a legfontosabb — nem estünk a másik végletbe ^ sem és a papírpénzből való építkezés tél­veteg eszméjétől mentesülten csak meglevő erőire támaszkodva alko­tott a főváros az utóbbi tíz eszten­dő alatt. Ha pl. Berlin minden ed­diginél szomorúbb őszét nézzük, ahol már most nyíltan bevallják, hogy október elsején sem a tisztvi­selőket, sem a háromszázmillió márkás villamosvasúti ^ kölcsön amortizációját nem tudják fizetni, akkor Budapestet a maga konszoli­dált pénzügyi viszonyaival szigo­rúan takarékos, de mégis esztendo- ről-esztendőre nemcsak a meglevő alkotásokat karbantartó, de uj al­kotásokat is létrehozó pénzügyi po­litikájával a jóremény biztonságos szirtfokán állónak kell tekinteni. Wolff Károly beszéde a. főváros közigazgatási bizottságának hétfői ülésén nem alap nélkül állapította meg tehát, hogy a főváros helyzete korántsem olyan rossz, mint az ál­lamé, a főváros saját erejéből ki­gázol a nehézségekből és szociális feladatát továbbra is dicséretes példaadással végezheti el a város­háza. Szóba sem kerülhet tehát a nagyüzemek bérbeadása, ám erősen revidiálni kell a túlzott kereteket. Az életszínvonalat nem lehet a vég­letekig lenyomni és ebből a város­ból nem szabad temetőt csinálni! A polgármester feladata, hogy a két véglet, az esztelen költekezés és a túlzott takarékosság között meg­találja a mérlegnek a nyelvét, a helyes középutat, amely nemcsak a múlt nagy alkotásait menti át a mai nehéz időkön át a várhatóan derűsebb jövendőbe, hanem elsősor­ban ■ a szociális nyomorúság leg­messzebbmenő enyhítésével, a tár­sadalom minden rétegére kiterje­dően most is teljestti kötelességét a munkaalkalmak teremtését illetően. Pattanásig kell feszíteni az ijjat, hogy a legtávolibb célt találni le­hessen vele, mégis azonban úgy, hogy sem a harcosnak, sem a fegy­vernek baja ne essék. A törvényha­tósági tanács mérsékletén múlik, hogy a nehéz helyzetből kivezető ut ne a temetőbe, hanem reményeink igéretföldjére vezessen! — Az Uj Budapest tudósítójától — Az időjárásnak szokatlan gyorsa­sággal hűvösre való változása fo­kozottan terheli az illetékes ténye­zők figyelmét arra, hogy a közeledő tél szerencsétlen hazánkban csak növelni fogja a szociális nyomort és az ebből természetszerűen faka­dó elkeseredést, A lakosság szociá­lis helyzetével foglalkozó közületek ennélfogva, már most mindent el­követnek, hogy a tél viszontagsá­gai közepette fedél és betevő falat nélkül ne maradjon senki sem. A 33-as bizottság egyik legutóbbi ülé­sén általános tetszés közepette je­lentette be Ernszt Sándor dr. nép­jóléti miniszter, hogy amint Ma­gyarországon az elmúlt télen senki sem halt éhen, ezen a télen sem fog éhenhalni. A közeledő tél nyomorá­nak enyhítéséről beszélgetést foly­tattunk Bednárz Róbert belvárosi apátplébánossal, a Keresztény Köz­ségi Párt ügyvezető alelnökével. Bednárz Róbert ebben az ügyben a következő nyi­latkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A közeljövőt illetően a Keresz­tény Községi Párt egyik legfonto­sabb programpontjának tartja az ellátatlanoknak a tél folyamán a főváros hatósága részéről való megsegítését. Pái'tunk azon tagjai, akik a takarékossági bizottságban helyet foglalnak, a legnagyobb figyelemmel kisérték az egész vo­nalon a szociális nyomorúság kér­dését és ügyeltek arra, hogy a különféle inségakciók legalább is azok között a határok között mozoghassanak az idén is, mint amelyek között az elmúlt télen mozogtak. Természetes dolog ily körülmények között, hogy amennyiben a nyomor fokozódása folytán hiteltullépésről lesz szó, az erre vonatkozó fedeze­tet, bárhonnan teremtjük is azt elő, készségesen és örömmel szavazzuk meg a főváros vezetőségének. Elmondotta munkatársunknak Bednárz apátplébános, hogy a segí­tés munkájában jelentős szerepet kíván juttatni áz egyházközségek­nek. Az egyházközségek már az el­múlt téli szezonban is, az illetékes tényezők elhatározásához képest részt vettek a segélyakcióban oly­képpen, hogy a főváros szociálpoli­tikai ügyosztálya az ebédjegyek szétosztásában döntő szerepet jut­tatott az egyes vallásfelekezetek megfelelő szerveinek. Az apátplé­bános ur a jövőt illetően ezt a ha­táskört ki akarja szélesíteni oly­képpen, hogy az egyházközség legyen az a szerv, amely úgy a hatósági, mint a magán kezdeményezésre meginduló segitőakciókat vezeti és lebonyolítja. A főváros vezetősége Bednárz Róbert ezen kezdeményezését annál is inkább támogatja, mert az ő te­kintélye (Bednárz apátplébános ve­zéregyénisége a főváros római ka­tolikus papságának) biztosítja azt is, hogy a lelkészkedő papság meg­felelő buzgalommal és energiával fog a szegények rendelkezésére ál­lam. Kérdést intéztünk a főváros kü­lönféle segitőakcióit illetően Liber alpolgármesterhez is, aki úgyis mint a szociálpolitikai ügyosztály­nak esztendőkön át volt vezetője, a fővárosi nyomor legalaposabb is­merője. Liber Endre alpolgármester a főváros terveiről és elhatározá­sairól a következőket mondotta munkatársunknak: — Éppen most referált Schuler tanácsnok, a szociálpolitikai ügy­osztály ezidőszerinti vezetője az e tárgyban megteendő legsürgősebb intézkedésekről. A nyomor láttán, amelynek hullámai egyre nagyobb gyűrűket vetnek, érlelődött meg az az elhatározásom, hogy az elmúlt esztendei napi negyvenezer ebéd­adagot a mutatkozó szükséglet sze­rint napi hatvanezer adagig viszem fel. A közeli napokban megy már e tárgyban felterjesztésünk a kor­mányhoz. Teendő intézkedéseinkről és célkitűzéseinkről volt alkalmam részletesen referálni a népjóléti mi­niszter urnák és megállapíthatom, hogy az ő részéről ebben a kérdés­ben a legnagyobb megértéssel és szeretettel találkoztam. Közbevetettük azon értesülésün­ket, hogy Berlinben a hatósági ak­ciók során nemcsak ebédet adnak a szegényeknek, hanem a kerületi polgármesterek által kiosztott je­gyek alternative érvényesek arra, hogy az élelmiszerüzletekben liszt­re. zsírra, cukorra stb. legyenek be­válthatók. Megkérdeztük az alpol­gármester urat, hogy nein gondol-e a segítés ilyen irányú kiterjeszté­sére“? — Tudomásom van a szerkesztő ur által említett berlini akcióról és közlöm, hogy az bizonyos formá­ban eddig is megvolt Budapesten. Utalok a kormányzóim Öfőmél- tósága nyomorenyhitő akcióira, amelynek során csak az elmúlt évben többek között harminc­ezer kilogramm zsírt osztottunk ki természetben Budapest sze­gényei között. Gondom lesz rá az idén is, hogy részben Öfőméltósága akciójával kapcsolatosan, részben pedig a ha­tósági akció formájában az idén fokozott mennyiségben kerüljenek kiosztásra liszt, zsir és tüzelőszer. Megkérdeztük Liber alpolgármes­tert, hogy lesz-e az idén szellemi szükségmunka és mikor fog az meg­kezdődni. A következő választ kap­tuk : — Schuler tanácsnok éppen ké­szíti az erre vonatkozó felterjesz­tésünket- a kormányhoz. Az a ter­vem, hogy az idén ezer szellemi szükség munkást foglalkoztassunk, még pedig hat hónapon keresztül. Négyszáznyolcvanezer pengőt irányoztunk elő erre az akcióra, vagyis többet, mint amennyit az elmúlt esztendőben költöttünk, viszont éppen az intellektuális rétegek nyomorúsága jóval na­gyobb, mint tavaly volt. A __ szellemi szükségmunkásokat az idén is elsősorban a hivatalokban és ügyosztályokban fogjuk foglal­koztatni, bár az elmúlt esztendőben nagy hasznukat vettem az inség- akció ellenőrzésénél, tehát az idén is megfelelő számú szellemi szük­ségmunkást fogok oda is beosztani. Kijelentette Liber alpolgármester munkatársunknak, hogy megvan minden reménye a szellemi szükség­munkának legkésőbb december else­jén való megkezdésére. Szóbahoztuk végezetül az alpolgármester előtt azon értesülésünket, hogy a takarékossági bizottság kerek egymillió pengőt törölt a szo­ciálpolitikai ügyosztály jövő évi költségvetéséből. — Szomorú szívvel vettem tudo­másul, — mondotta Liber polgár- mester — a takarékossági bizottság törléseit a szociálpolitikai ügyosz­tály költségvetését illetően. Hang­súlyozom azonban, hogy a bizottság ezen intézkedése nem végleges és megvan minden reményem arra, hogy a törvényhatósági tanács jövő heti ülése, amely a bizottság jelen­tésével foglalkozik, módosítani fogja a szociálpolitikai és közjótékony­sági kiadásainkra vonatkozó törlé­seket. így többek között a szeretetház megnyitásának el­tolódását illetően kell a takaré­kossági bizottság megállapításait revideálni. Általában az a helyzet, hogy a mos­tani nehéz időkben sokszorosan fon­tos a szociálpolitikai ügyosztály működése, itt csak a legnagyobb vigyázattal lehet a tételekhez nyúlni. A főváros téli akcióit illetően ér­tesülésünk szerint az Egységes Köz­ségi Polgári Párt ugyanazon a vé­leményen van, mint a Keresztény Községi Párt. A két többségi párt­nak és a főváros vezetőségének egyező jóindulata biztosítékot nyújt arra, hogy a kormányzattal egyet­értőén a főváros mindent el fog követni a téli nyomor leküzdésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom