Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-09-12 / 36. szám
Budapest, 1931 szeptember 12 If//#, évfolyam 36. szám UJ BUDAPEST Fél évre..............................................................15 pengő Egye* szám éra 60 fillér D O B Y ANDOR D» Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 50913 Friss szemmel nezzflh az üzemeket! Pelrovácz Óvnia elmondja, hogu vannak üzemek, ahol iötlsztvlsclők tizenkétféle elmen húznak lövedelmef — Szó sem lehel az üzemi tarifák emeléséről, de Indokolt egy modernebb és racionálisabb tarifa-politika lelektctése - A hídépítéstől a halálsorompők eltüntetéséig befagytok az összes közmunka tervek A felelősség kérdése A törvényhatósági tanács csütörtöki ülésén három fronton indult pergőtűz a mai városházi uralom ellen: Bródy Ernő a főváros államrendőrségi hozzájárulása miatt dörgött, Rassay Károly a közszolgáltatási cikkek árának megdrágítását ellenezte, Peyer Károly pedig ötvenhat millió pengő felesleges városi kiadást irt Wolff ék számlájára. Mind a három támadás azt a konklúziót vonta le felsorakoztatott érveiből, hogy a főváros pártpolitikai uralma az autonómiát kiszolgáltatta a kormánynak, ideje tehát, hogy az urak félreálljanak és átadják helyüket azoknak, akik jobban és okosabban tudnak kormányozni. A törvényhatósági tanács ülésén nem kapták meg a megérdemelt visszautasítást a hangoztatott vádak, főleg azért nem, mert a többségi pártok, mint azt Wolff Károly ki is jelentette, megvárják a kiküldött bizottságok jelentéseit és csak azok beérkezte után fognak érdemben foglalkozni a költségvetési deficit eltüntetésének kérdésével. Mindenesetre jellemző az a türelmetlenség és mohóság, amellyel az ellenzék, kivonván magát a bizottságok érdemleges munkájából, már előre támad, csak azért, hogy támadjon és mint annyiszor, ez alkalommal is politikát csinál tisztára gazdasági vonatkozású kérdésekből. Mert kétségtelenül politikai kérdés az, hogy mifajta uralom van a városházán és ki Budapest polgár- mestere. Naivitásnak bélyegeznők azonban, ha nem látnok a legfeketébb rosszindulatot azokban a vádakban, amelyek a kórházi hátralékoktól az államrendőrségi hozzájárulásig a főváros vezetőségét teszik felelőssé az elmaradt hasznokért és a teljesített tulkiadásokért. Azon kiadási tételek legtöbbje, amelyeket az ellenzéki szónokok a fővárosi többség bűneiül sorakoztattak fel, kormányparancsra történtek és kérdezzük, lehetett-e a belügyminisztérium ezirányu parancsainak ellenszegülni? Sem a régi törvény, még kevésbé az uj, nem nyújt módot arra, hogy a főváros autonómiája nyílt oppoziciót támasszon a kormány törekvéseivel szemben. Ha tehát a felelősség kérdését hánytor gátjuk, méltóztassék az uraknak a Várba is egy kis kirándulást tenni. Még komolytalanabbak azok a vádak, amelyek a gazdasági válság okozta jövedelemkevesbletért, illetőleg többkiadásért a főváros vezetőségét teszik felelőssé. A főváros valóban nem tehet róla, előre sem láthatta, hogy egész Európát el fogja önteni a világválság, a maga szomorú attribútumaival együtt! Ha tovább füzzük a felelősség ezen gondolatsorát, még kiderítik a jó urak, hogy a világháborúért, a válság tu- lajdonképeni okáért nem a német császár, vagy az orosz cár, hanem Sipőcz Jenő a felelős! Az idő azonban nem tépelődésekre és felelős- ségrevonásokra int, hanem azt követeli tőlünk, hogy minden erőt egybevéve igyekezzünk a helyzeten a főváros szűk lehetőségei között segíteni. — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros közönségének legszélesebb rétegei nagy érdeklődéssel tekintenek a kiküldött takarékos- sági bizottságok működésének az eredménye elé. A főváros tanácsa ezeket a takarékossági bizottságokat azért küldte ki, hogy átvizsgálják a központi igazgatás kiadási tételeit éppen úgy, mint az üzemek költségvetési előirányzatait és a felülvizsgálás eredménye alapján olyan megtakarításokat érjenek el, amelyek alapján el lehet ejteni a gáz, a viz, a villany és a villamos- viteldij árának a felemelését. Ezek a kérdések minden fővárosi polgárt egyformán érintenek, érthető tehát az a nagy érdeklődés, amely úgy a városházán, mint általában a főváros közönsége körében e tanácskozások iránt megnyilvánul. Főként az üzemek költségvetési előirányzatainak a felülvizsgálásától lehet nagyobb eredményt várni. Az üzemek gazdálkodásának takarékossági szempontból való felülvizsgálására kiküldött bizottságnak Petrovácz Gyula is tagja, aki úgy a Keresztény Községi Pártban, mint általában a főváros törvényhatósági bizottságában is a legkitűnőbb üzemi és közgazdasági szakértők közé tartozik. Az Uj Budapest munkatársa beszélt Petrovácz Gyulával az üzemi takarékossági bizottság eddig végzett munkájáról és a munka során szerzett tapasztalatokról. Megkérdeztük Petrovácz Gyulát: mi a véleménye az üzemi megtakarítások várható eredményéről és ennek az eredménynek az alapján reméli-e, hogy az üzemi tarifák felemelésének a tervét el lehet ejteni. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A főváros tanácsa azért küldött ki minket az üzemek gazdálkodásának felülvizsgálására, hogy megtaláljuk a módját az üzemi költségvetések csökkentésének és ezen keresztül az üzemi hozzájárulások növelésének. Természetesen úgy kell elérnünk az üzemek által a főváros pénztárába befizetett hozzájárulási összegeknek a növelését, hogy tarifa- emelésre sor ne kerüljön. Mindenekelőtt meg kell állapitanom, hogy a fővárosi üzemek tarifái a legolcsóbbak egész Európában. Normális viszonyok között minden indok megvolna arra, hogy a főváros üzemei emeljék az egységárakat, vagy legalább is megfelelő, modern alapokon nyugvó tarifareformot hajtsanak végre. Ma azonban sem a politikai viszonyok, sem a gazdasági állapotok nem alkalmasak egy ilyen, bármennyire is indokolt tarifa- reformnak a végrehajtására. így — tartozzunk bármelyik párthoz — arra törekszünk, hogy a főváros polgárságát a tarifaemelés bekövetkezésétől megkíméljük. Ezt a célt szolgáljuk, amikor az üzemek költségvetési tételeiben nagyarányú megtakarításokat akarunk elérni. Takarékoskodni kétféleképen lehet: csökkenteni az üzemek személyzeti fizetéseit, leszorítani a dologi kiadásokat. Már az eddigi tárgyalásaink során is megállapítottuk, hogy az üzemi tisztviselők fizetését nemcsak abban a mértékben kell esökkenteniink, amint azt a kormányrendelet előírja, hanem inég bizonyos további fizetés- leszállításoknak is kell követke zniök. Természetesen nem tartozik ide a mammutfizetések ügye, amit ettől a takarékossági mozgalomtól függetlenül is rendezni kell október 15-ig véglegesen. Az üzemi tisztviselők fizetését nemcsak a kormányrendeletben foglalt intézkedések szerint kell csökkenteni, hanem további revízióra is szükség van, mert a mai rendkívül súlyos gazdasági viszonyok között még sem engedhetjük meg, hogy egy-egy üzemi főtisztviselő tizenkétféle címen kapjon fizetést. Vannak üzemek — és nem is egy — ahol a főbb tisztviselők a következő címeken kapnak fizetést: 1. törzsfizetés, 2. lakáspénz, 3. üzemi pótlék, 4. közlekedési segély, 5. családi pótlék, 6. karácsonyi segély, 7. üzemi jutalék, 8. gyűlésen és értekezleten való jelenlét dija, 9. természetben tüzelőszer-segitség. Iß. külön- munkadij, 11. építési pótlék, 12. mérlegpénz. Ezeknek a fizetéseknek egyik fajtája megtalálható a közigazgatási tisztviselőknél is, a másik fajtája azonban csak az üzemi tisztviselőknél állapítható meg. Ez a helyzet tarthatatlan, mert semmi szükség sincs arra, hogy speciálisan üzemi természetű fizetések egész serege szerepeljen. Felfogásom szerint három tényezőre kell redukálni az üzemi tisztviselők összjövedelmét: 1. törzs- fizetés, 2. lakáspénz, 3. üzemi jutalék. Ez az üzemi jutalék már egy többlet a közigazgatási tisztviselővel szemben, más ilyen fizetési jogcím minden körülmények között törlendő. — Meggyőződésem az, hogy ezen az alapon jelentékeny megtakarításokat lehet elérni. De takarékoskodni lehet a létszámcsökkentésnél is. "ügy látom ugyanis, hogy az üzemi személyzetnél bizonyos tultengés van, amit lassankint épp úgy le lehet faragni, mint a közigazgatásnál. A dologi kiadásokban ugyancsak nagy megtakarítások érhetők el és pedig úgy a beszerzésnél, mint a fel- használásnál. Ha végigmegyünk ezeken a tételeken, akkor a megtakarítások eredménye olyan hatalmas végösszeget fog feltüntetni, amekkorára senki sem gondol. Meggyőződésem az is, hogy ezeknek a költségeknek a lefaragásával a legkevésbé sem veszélyeztetjük az üzem jövedelmezőségét. Az üzemi működés minden fajta korlátozása nélkül lehet megtenni ezeket a megszorításokat, csak friss szemmel kell nézni a gazdálkodás minden ágazatát. Azok, akik állandóan az üzemeknél dolgoznak, — értem ezalatt az igazgatósági tagokat is — bizonyos meggyökeresedett tételeket érinthetetleneknek minősítenek. Mi, akik még nem foglaltunk soha helyet üzemigazgatóságokban, friss szemmel nézünk bele a tételekbe és mi természetesen egyetlen tételt sem tekintünk érinthetetlennek és hozzáférhe- tetlennek. Elfogulatlanok vagyunk, tehát sokkal nagyobb tárgyilagossággal tudunk dönteni. Mindezek alapján a legteljesebb határozottsággal kijelenthetem, hogy a most folyó takarékossági tárgyalások kedvező eredményre fognak vezetni. Már most meggyőződést szereztem arról, hogy az üzemi szolgáltatások árának az emelése felesleges lesz. — Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az üzemi szolgáltatások árpolitikájában reformot kell végrehajtani. Ennek a reformnak a kidolgozására természetesen csak akkor kerülhet sor, ha pénzügyi stabilitásunk helyreállott. Most, amikor fejünk felett a veszedelem, sem politikai, sem gazdasági szempontból nem volna indokolt egy ilyen reformnak a kidolgozása és végrehajtása. Nem lineáris emelésre vagy csökkentésre gondolok, hanem egy modernebb és racionálisabb tarifapolitikának a lefektetésére. Olyan alapokra kell fektetni az árpolitikát, amilyen alapok^ a nyugati metropolisokban láthatók. Ez a reform a kisfogyasztó megfelelő kímélését és a teherbíró fogyasztónak fokozottabb igénybevételét fogja jelenteni. Nyugodtabb időkben a külföldi példák hatása alatt kell megreformálni az üzemi gazdálkodás árpolitikáját. Nem kétséges, hogy az üzemek ezen az alapon sokkal nagyobb összegeket fognak beszolgál-
