Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-08-08 / 31. szám
Ifill, évfolyam 31. szám Budapest, 1931 augusztus Q UJ BUDAPEST Előfizetési őrak: Egész évre......................................................30 pengő Fél évre..................................................................15 pengő Egyes széna éra 60 fillér DOBY ANDOR D" Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: Aui. 828—23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 £amotte tanácsnok a fővárosi tisztviselőit fizetésének les tsöft afzftor szzklíitfáhik fc a fizetéseiket, fi&t más mádén nem sitkeeiH a főváros tkáztortását egwfensutrptha ti&zni — Jflem fesz deficites a fövő évi Bkiéltségvetés, mert <s Skiadásofkat csőik tbevétefi összegeik erejéig fogfáik efőiránwfozni — Iff öemtiázásotim a fövő éviken, nem Ikerül sor, sőt cs fofjjá évéeiket is erősen csöfclkentilk Az aj rendelet A belügyminiszter leiratot intézett a fővároshoz, amelyben elrendeli, hogy a háztartásban, az alapoknál és az üzemeknél mélyreható takarékosságot kell kifejteni: fel kell függeszteni az uj alkalmazásokat, mellőzni kell a kegydijakat, csökkenteni a dologi kiadásokat. A sok kell között elvész a tulajdonképpeni gyerek: a probléma, miért érezte szükségesnek a belügyminisztérium, hogy az uj fővárosi törvényben sokszorosan megerősített és kiszélesített ellenőrzési, felügyeleti és beleszólási jogán messze túlmenően újabb spórolási leckét adjon, amikor a városházi élet mai struktúrája mellett jóformán egyetlen fillért sem adhat ki sem polgármester, sem közgyűlés, amíg azt a belügyminisztérium előzetesen nem engedélyezte? A miniszteri leirat azon okfejtése, hogy a főváros közönségére újabb adóterheket róni nem lehet, újabb bevételi források megnyitásáról egyelőre nem lehet szó, és ezért az egész vonalon a kiadások legkörültekintőbb mérséklése szükséges, egyáltalában nem uj. Ugyanezeket az elveket láttuk lefektetve, sőt részben ugyanezen kitételekkel, a polgármester két hét előtti ismeretes körrendeletében. Hogy miért volt szükség erre a belső polgár- mesteri intézkedésre rálicitálni, most immár harmadszor, azt valóban nem tudjuk, ha csak azt nem tételezzük fel, hogy ország-világ előtt deklarálni akarta a kormányhatóság: senki egy pillanatig ne feledje, én vagyok ur a városházán, ott az történik, amit én akarok! Nyugodt lehet azonban miniszter és közönség egyaránt, hogy a városházán minden rendben van, a főváros polgármestere az, aki szeizmográf szerűen érezvén a várható rengéseket, jóelőre megtelte az összes biztositó intézkedéseket, nem várva meg a minisztérium ez- iránti intézkedését. Tette ezt a polgármester és az autonómia minden szerve felelőssége teljes tudatában, aminthogy az okos és előrelátó pénzügyi politika következményeképpen a városházán semmi vonatkozásban nincsen hiteltullépés, nincsen fedezetlen kiadás, nincsen deficites költségvetés. Nem is lesz a jövőben sem, mert a főváros tudja, meddig ér a takarója és nem fog tovább nyújtózkodni. Ennyit a legújabb belügyminiszteri rendelet margójára, amellyel kapcsolatban csak egyet kívánunk meg állapítani: amint azt a miniszterelnök a képviselőházban bejelentette, maga. a belügyminiszter hetek óta szabadságon van és igy bár övé az aláírás, de nem övé a rendeletben megnyilvánuló tendencia. Nem Scitovszky személyi intenciójáról van tehát szó a rendeletben, hanem alsóbbrendű tisztviselők kákán csomót kereséséről, a főváros fölötti barátságtalan gyámkodásáról, amely a minisztérium gyarmatát látja a fővárosban. A kolóniának azonban erre a pórázra szükség nincsen, megy öntudatosan a maga célkitűzései után, azzal a nyugodt önbizalommal, amelyet munkássága és felelősségének tudata számára minden körülmények között biztosit. A főváros a maga korrekt álláspontja szerint minden nagyobb akciójához amúgy is előzetesen kikéri a kormányhatóság jóváhagyását, ügyelvén arra, hogy még a látszatát is elkerülje az engedetlenségnek. Vagy talán éppen ez a baj? — Az Uj Budapest tudósitójától — A főváros vezetőségének rendkívül súlyos gondokat okoz a jövő évi költség-vetés összeállítása. A főváros háztartásának ezévi alakulása olyan tapasztalatokkal szolgált, amelyeknek a konzekvenciáit feltétlenül le kell vonni akkor, amikor az uj költségvetési tervezet kialakításáról van szó. Az ország általános gazdasági válsága igen sok vonatkozásban érinti a főváros autonómiáját, bár egyébként Budapest székesfőváros háztartása az államháztartástól függetlennek mondható. Ma azonban, amikor a főváros vezetőségének számolnia kell azzal, hogy az országos gazdasági válság megoldása súlyos áldozatokat fog követelni a polgárságtól, a főváros költségvetésének az összeállításánál fokozott gonddal kell mérlegelni a polgárság teherbíró képességét, De nemcsak ezek az országos szempontok írnak elő fokozott gondosságot, hanem maga az a körülmény is, hogy a főváros bevételi forrásai egyre jobban apadnak. A legutóbbi hónapokban nagyarányú esési tendencia jelentkezett a főváros bevételeinél, úgyhogy már a folyó évi költség- vetésileg rendezett háztartás keretében is szigorú takarékossági szempontokat kellett érvényesíteni. A főváros vezetősége néhány héttel ezelőtt szigorú rendeletben utasította az illetékes városházi tényezőket, hogy az ezévi megszavazott hitelkereteken belül igyekezzenek megtakarításokat elérni és pedig annyit, amennyit egyáltalán lehet. Ha pedig a főváros ezévi háztartásában is ilyen szigorú takarékosságot kell bevezetni még a költségvetésileg rendelkezésre álló kereteken belül is, mennyivel szigorúbb mértékben kell érvényesíteni ezeket a takarékossági szempontokat a jövő évi költségvetés összeállításánál. Azok a hírek, amelyek a készülő fővárosi költségvetési tervezetről a különböző lapokban megjelentek, kedvezőtlen képet adnak a helyzetről. Hire jár, hogy a főváros jövő évi költségvetésében húszmillió pengős deficitnek a réme ütötte fel a fejét és ezzel kapcsolatban egyes lapok azt Írják, hogy ezt a deficitet csak úgy lehet megszüntetni, ha a városházi tisztviselők fizetését legalább húsz százalékkal leszállítják. Az Uj Budapest munkatársa ezekről a kérdésekről beszélt Lamotte tanácsnokkal, aki éppen most dolgozza át az egyes ügyosztályvezetők által készített előirányzatokat. Megkérdeztük Lamotte tanácsnoktól, hogy valóban deücites-e a költségvetési tervezet és van-e mód ennek a deficitnek az eltüntetésére. jfósssrofzjr «Is*. pénzügyi tanácsnok a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Rendkívül nehéz kérdések ezek, amelyeknek a megoldása mindnyájunknak súlyos gondokat okoz. A költségvetési tervezetben valóban mutatkozik deficit, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a főváros jövő évi költségvetése deficites lesz. Minden esztendőben megismétlődik a deficit a nyers tervezetben és ez természetes is, hiszen az ügyosztály- vezetők, bármennyire igyekezzenek is takarékoskodni, bizonyos érthető elfogultsággal viseltetnek a saját hatáskörükbe tartozó kérdések iránt. Az idén sok fejtörést, nagy munkát ad az egyensúly biztosítása. Az állam kétféle módot talál ki a háztartási egyensúly megóvására. Az egyik mód a kiadások csökkentése, a másik a bevételek fokozása. E két móddal külön-külön foglalkozom. — Ami a kiadások csökkentését illeti, ebben a tekintetben lehet bizonyos eredményeket elérni, de szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy túlzásba nem eshetünk. Beruházásokra ilyen körülmények között gondolni sem lehet, ellenben nem küszöbölhetjük ki a költségvetés kiadási oldaláról azokat a tételeket, amelyek dologi kiadásokra, karbantartási költségek fedezésére vonatkoznak. A folyamatban levő munkálatokat be kell fejezni, hasonlóképen gondoskodni kell arról, hogy a fővárosi utak, csatornák, épületek jókarbantartásához szükséges összegek rendelkezésre álljanak. Tulmennénk a takarékosság fogalmi körén, ha a takarékoskodásban olyan túlzásokra engednénk magunkat ragadtatni, hogy a dologi és karbantartási költségeknél elért megtakarítások kedvéért elhanyagolásra itélnők a fővárosi vagyontárgyakat. A takarékossági célokat csak akkor szolgáljuk okosan, ha a közérdek sérelme nélkül takarékoskodunk. Annyi azonban bizonyos, hogy uj beruházási tervek végrehajtásáról szó sem lehet. Uj beruházási tervek végrehajtása csakis abban az esetben kerülhet napirendre, ha valamely üzem működése veszélyeztetve volna. Hogy egy példával szolgáljak, olyan esetre gondolok, mint amilyen valamely üzemben egy kazánnak a használhatatlanná válása. A kazánt feltétlenül ki kell cserélni, bármennyire akarunk is takarékoskodni. Ilyen beruházások mindig lesznek. Itt közbevetően megkérdeztük: lehet-e szó a városházi tisztviselők fizetésének a leszállításáról. Lamotte tanácsnok ezeket felelte: — Olyan kérdés ez, amelyre most még nem tudok felelni. A városházi tisztviselők fizetésének a leszállítása csak ultima ratio lehet. Erre csakis akkor kerülhetne sor, ha más mód nem kínálkoznék az egyensúly biztosítására. Lehet, hogy a tisztviselőknek is áldozatot kell hozniok, ez azonban csak átmeneti jellegű lehet. Mi mindenesetre arra törekszünk, hogy fizetésleszállitásra sor ne kerülhessen. Igyekezni fogunk a bevételek fokozásával elérni az egyensúlyt. Ebben a vonatkozásban viszont csak az üzemi hozzájárulások összegének az emeléséről lehet szó, mert hiszen az adóbevételek emelkedésére nem számíthatunk. A főváros vezetősége nem tervez létszámcsökkentést és nem tervez fizetésleszállitást. De azt is szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy adóemelésről sem lehet szó. Minden attól függ, hogy mennyire sikerül redukálni az egyes ügyosztályok költségvetési előirányzatait. Minden fölösleges tételt törlünk, minden halasztható kiadást mellő- 'zünk. Talán sikerül — ha nehezen is —■ egyensúlyba hozni a jövő évi költségvetést anélkül, hogy a tisztviselői fizetésekhez hozzá kellene nyúlnunk. Az Uj Budapest munkatársa más forrásból úgy értesült, hogy a városházi tisztviselők fizetésének a leszállítását kormánykörökben követelik. Most, a jövő évi költségvetés tervezetének összeállításával kapcsolatosan ugyanis bizalmas utasítást kapott a főváros vezetősége és pedig olyan értelemben, hogy a városházi tisztviselők fizetését feltétlenül szállítsa le. Ez az utasítás az állami tisztviselők tervbevett fizetésredukciójával van szoros összefüggésben. Kormánykörökben azt mondják, hogy az általános fizetésredukció tekintetében a városházi tisztviselők sem lehetnek kivételek. A főváros ^ vezetősége kénytelen deferálni, számítani lehet azonban arra, hogy ez a fizetés- leszállítás — különösen az^ alacsonyabb kategóriákban — egészen minimális arányú lesz.
