Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-07-25 / 29. szám
HL évfolyam 29- szám Budapest, 1931 julius 25 UJ BUDAPEST óvároF* . p- . várospolitikai Előfizetési érák: Egész évre ....................................... 30 pengő Fé l évre..............................................................15 pengő Egyes széna érő 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D* Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca O. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszémla : 30013 Petrovácz Gyula: Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a deficit réme felüsse felét a költségvetésben raegimugfatja a fővárosi tisztviselőket, hogy fizeKs-redukciára ás íátszámcsökkenfásre semmi körülmények között nem log sor kerülni — Az elmúlt évi zárszámadás egyensúlyát csak úgy lehetett biztosítani, hogy a műszaki ügyosztályok a költségvetési fedezeteket nem használták fel—A költségelőirányzat letárgyalására az ősz elejen sorozatos értekezleteket log tartani a Keresztény Községi Párt Nyolc lejlára A Szent László-uti halálház tervezője és 'pallérja vizsgálati fogságban ülnek: a törvényszék fogja megállapítani, mennyiben bűnösek és felelősek az összeomlott építkezés nyolc halottjáéit. Van azonban az éremnek másik oldala is, amely egyelőre nem tartozik a büntető igazságszolgáltatás elé: hogyan történhetett, ki felelős, kinek a hanyagságán vagy elnézésén múlt, hogy a halálház elérhetett a fal- egyenig anélkül, hogy az építkezésről hosszú hónapokon át bármely hatóság tudomást vett, azt ellenőrizte, vagy megakadályozta volna? Nézzünk szét kissé a mérnöki ügyosztályokban, különösen abban, ahol az építési engedélyek és az ehhez kapcsolódó egyéb műszaki munkák tartoznak. Ott székel a műszaki felügyelő ur, aki nagybüszkén csak nevét irja ki a táblájáira, hivatali állása nem is fontos, hiszen döntéseiben amúgy is szuverén. Nézzük ugyanott a jogi alosztályt, melynek folyton változó személyzete nem tudja beleélni magát az építkezésekkel és mérnöki ismeretekkel kapcsolatos jogi adminisztrációba, vagy a kitűző mérnökök irodáját, ahol a déli órákban sort kell állani, hogy az építkezés megindításához okvetlenül szükséges telekmeg állapítás iránti kérelem kellő alázattal beadható legyen. Vagy nézzünk szét az agyonhajszolt kerületi mérnökök portáján: akkor látjuk, hogy a Szent László- uti szerencsétlenség természetszerű következménye volt a csigalassúsággal dolgozó mérnöki bürokratizmusnak, és hálát kell adni Istennek, hogy hasonló vagy még nagyobb szerencsétlenségek eddig nem fordultak elő. A mérnöki kar státusrendezése gépészmérnökökkel tömte tele a városházát, a városrendezési ügyosztályban ma is személyzethiány van, bőséges takarója minden lassúságnak és hanyagságnak. Be nem jobb a helyzet a többi műszaki ügyosztályban sem: megvannak a bajai az útépítési ügyosztálynak, csakúgy, mint a középitésinek, hogy a jogi osztályokban működő mérnöki különítmények ügyeiről ne is beszéljünk. Kétségtelen: a főváros különböző diplomáju mérnökei és műszaki hivatalai között hiányzik a közös kapocs, az irányitó kéz, melyet a városházi adminisztráció mai rendje a legjobb akarat mellett sem tud pótolni. Nyitva hagyjuk a kérdést e pillanatban, mérnök vagy jogász legyen-e a harmadik alpolgármester. Tény azonban, hoyg a városháza mérnöki adminisztrációja mai formájában fenn nem tartható, akár mérnök-alpolgármesternek, akár mérnöki hivatalnak hívják, egységes, erős műszaki vezetés alá kell vonni az összes mérnöki diplomás tisztviselőket. Legyen valaki, aki egységesen felelős minden mérnöktisztviselőért és — minden műszaki hibáért. A nyolc Szent László-uti halott sírja legyen az a televény, amelyből kisarjadzik a műszaki igazgatás reformja. — Az Uj Budapest tudósítójától — A városházi ügyosztályok most készítik költségvetési előirányzataikat, a szorgos munka súlyos feladatok elé állítja úgy az ügyosztály-vezetőket, mint azok segéderőit. Az ügyosztály-vezetők egyszerre két helyről is szigorú parancsot kaptak. Egyrészről Sipőcz polgármester irta elő azt, hogy költségvetési előirányzataikat legalább öt százalékkal kell redukál- niok a múlthoz képest, másfelől figyelemmel kell lenniök a költség- vetési előirányzatokat készítő ügyosztályvezetőknek Scitovszky belügyminiszter rendeletére is, amely előírja, hogy a főváros költségvetésében fokozatos, nagyarányú redukciót kell végrehajtani. Minthogy a személyi kiadásoknál megtakarításokat elérni lehetetlenség, nem marad más hátra, mint csökkenteni a dologi kiadásokat. A dologi kiadások a különböző intézmények és hivatalok karbantartási költségeit tartalmazzák, itt is nehéz tehát nagyobb mértékű csökkentést végrehajtani. Hol lehet tehát megtakarításokat elé mii Egyedül a beruházások tétele az, amely minden további gondolkodás nélkül törölhető. Mivel azonban a főváros mindenkor nagT áldozat- készséget tanúsított a főváros iparos-társadalmának támogatása tekintetében, felmerül a kérdés: nem fogja-e megérezni a főváros iparossága és kereskedővilága a beruházások törlését éppen a mai súlyos gazdasági viszonyok között, amikor a munkanélküliség terjedésének réme fenyegeti a politikai életet. Ezekről a súlyos problémákról folytattunk beszélgetést Petrovácz Gyula országgyűlési képviselővel, a Keresztény Községi Párt vezető tagjával, aki a napokban érkezett haza nyári üdüléséből, hogy részt- vegyen a képviselőház megnyitó ülésén. Felvetettük a kérdést: végre lehet-e hajtani a tervezett költségvetési redukciót anélkül, hogy a fővárosi iparosok és vállalkozók érdekei sérelmet ne szenvedjenek? Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A legfontosabb szempont a fővárosi háztartás egyensúlyának a biztosítása. Olyan fontos szempont ez, amelyet mérlegelnie kell minden felelős városházi tényezőnek éppen úgy, mint minden felelős várospolitikusnak. Pártkülönbség nélkül minden oldalon szigorú takarékosságot kell követelni, nehogy a fővárosi háztartás veszélyeztetett egyensúlya felboruljon. A fővárosi bevételek állandóan csökkennek. A bevételeknek ez a fokozatos apadása nagy meggondolásra késztet mindnyájunkat. Nem kétséges, hogy megtakarításokat elérni csak a rendkívüli beruházások tételeinél, megrendeléseket eszközölni csak a költségvetési tervezet erejéig lehet. Ezen a téren kilengéseket nem engedhetünk meg, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy ezekre a beruházásokra amúgy is csak papirfedezetünk van, tényleges költségfedezet nem áll rendelkezésre. Nyílt titok például, hogy a multévi zárszámadási egyensúlyt csak az a körülmény biztosította, hogy a műszaki ügyosztályok nem használták fel a nekik rendelkezésre bocsátott hitelfedezetet, vagyis — magyarul szólva — nem költötték el építkezésekre és beruházásokra a megjelölt, beállított összegeket. Ez a tény, amely ma már nem titok senki előtt — útmutatás is egyben arra, hogy a háztartási egyensúlyt máskép megóvni nem lehet, mint a nem múlhatatlanul szükséges beruházások és közmunkák elhalasztásával. A városházi felelős tényezők nem tehetnek egyebet: arra kell törekedniük, hogy a kiadások csak a várható tényleges bevételek arányában vétessenek fel az uj költségvetésbe. Szigorú takarékosságot követelünk minden vonalon! — Amikor ezzel'az erélyes és céltudatos munkával biztosítjuk az uj költségvetés egyensúlyát, meg kell néznünk az érem másik oldalát is. Nemcsak azért kell redukálnunk a költségvetést, hogy a mai viszonyok között megkövetelt takarékossági szempontokat érvényesíthessük, hanem azéid is, mert számítanunk kell a fővároci jövedelmek megcsappanására. Szívesen és örömest eszközölnénk bármilyen nagyarányú beruházásokat, ha volna ezekre pénzünk. A beruházások elmaradása feltétlenül hátrányos lesz a gazdasági életre, elsősorban az iparra. Ez azonban még mindig kisebb veszedelem, mint a fővárosi háztartás deficitjének a réme. Szomorú tapasztalataink vannak a régmúlt időkből erről a deficitről, nem engedhetjük meg, hogy a fővárosban ismét felüsse fejét a deficit veszedelme. — A bevételek és kiadások egyensúlyban tartására más mód, mint az, amit megjelöltem, egyáltalán el sem képzelhető. Arról ugyanis beszólni sem lehet, hogy a városházi tisztviselői fizetéseknél redukció vagy bármilyen más megszorítás történhessék. A külön munkadijaknak a belügyminiszter ur által kifogásolt redukciója amúgy is rendkívül rossz vért szült a városházi tisztviselők és a keresztény társadalom körében. Ellenfeleink igyekeztek is ezt a változást a Keresztény Községi Párt rovására kihasználni, a városházi tisztviselői kar tagjai között. Úgy a magam, mint annak a pártnak a nevében is, amelyhez tartozom, a leghatározottabban megnyugtatom az összes városházi tisztviselőket: sem fizetésredukció, sem létszámcsökkentés nem lesz! — Mi a magunk részéről — folytatta Petrovácz Gyula — fájdalmasan látjuk a közmunkák terén eszközölt megszorításokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne akarnánk közmunkákat, beruházásokat végrehajtani. Közmunka, vagy beruházás azonban nem történhetik folyó évi bevételekből, hanem kizárólag kölcsönből. Ez évben a fővárosi üzemek rendkívül nagyarányú beruházásokat hajtottak végre ilyen kölcsönpénzekből. Továbbra is ezt a rendszert kell követnünk, mert elvégre mégis csak lehetetlenség, hogy évtizedekre szóló beruházások költségeit egyedül a jelenlegi generáció viselje. Arról, hogy ezek a kölcsöntárgya- lások mikor és milyen formák között vezetnek majd eredményre, — éppen a lezajlott gazdasági és pénzügyi események után — jóslásokba bocsátkozni sem lehet. A fővárosnak egyelőre meg kell hosszabbítania azokat a függőkölcsönöket, amelyekből az üzemi bei’uházásokat végrehajtotta és amely kölcsönök ez év végén járnak le. Azután majd lehet gondolkodni további, nagyobb külföldi beruházó kölcsönnek a felvételéről. Petrovácz Gyula végül elmondotta még az Uj Budapest munkatársának, hogy a törvényhatósági bizottság a nyári szünetben közgyűlést nem tart. Tanácsülések is ritkán lesznek, csak akkor, amikor az összegyülemlett folyó ügyek nagyobb száma ezt szükségessé teszi. Szeptember elején indul meg újra nagy lendülettel a
