Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-05-16 / 19. szám
¥111. évfolyam 19. szám Budapest, 1931 május 16 UJ BUDAPEST fik.Fővárosi Nyilvános Kön, TV.Gr,Károlyi u.8 Fél évre ......................I.....................15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR D“ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utcá O. Telefon; Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30015 föednáwz A% átláshalmozásofcés ettenhezne.fi a keresztény gondolattal JlZegofe&jáfo a p fébámosoft nyugellátási pr oh fémáfát és betöltik az erzsébetvárosi és az ujfaki plébániáikat — Rövidesen megkezdik a középső ferencvárosi és a fterminawnezei templomaik építését A belső front A községi választásokon döntő ggőzelmet aratott a polgári gondolat, részben a keresztény és nemzeti eszmékhez való ragaszkodás, részben az országos kormányzathoz való hűséget fejezvén ki az urnák előtt. A városháza külső frontja rendben van: a törvényhatósági bizottság közgyűlésein és a törvényhat ósági tanács ülésein ki vannak jegecesedve azok a vezérlő gondolatok, amelyek az ellenzéki meghiúsítás veszélye nélkül intézhetik Budapest székesfőváros közönsége nevében a főváros ügyeit. A külső fronton minden rendben lévén, a polgármester, igen helyesen, a belső front felé irányította figyelmét, igyekezvén rendet teremteni azokban a szervekben is, amelyeknek működése az egységes egész szimfóniájába eddig néminemű diszharmóniát kevert. A polgármester rendeletéi, amelyek a. munkaidő pontos betartásáról, a hivatalnoknők ruzsozásának és ciga- rettázásának eltiltásáról, továbbá az autók használatáról szólnak, alkalmasak arra, hogy a komoly időkhöz mért szellem legyen úrrá a városházi bárókban is. Hallottunk hangokat, amelyek, főleg a nők cigarettázásának és ru- zsozásának eltiltását illetően, holmi szabadság jogokba, való beavatkozásról regéltek, azt hangoztatván, hogy a polgármesternek nem szabad a fővárosi tisztviselők legegyénibb jogaiba beleavatkoznia. A beállítás hamis és céltudatosan ferdített: mert igazán fontos a közérdek és a hivatali szellem szempontjából, hogy a városházán dolgai után járó közönséget ne cigarettázó és kipiro- sitott hölgyek fogadják, hanem olyan munkaerők, akik, annak dacára, hogy nők, egyetlen pillanatra sem tévesztik szem elől, hogy mivel tartoznak hivataluknak és az őket eltartó fővárosi közönségnek. Nem kevésbé helyesnek kell tartanunk a munkaidő betartására vonatkozó polgármesteri rendeletet ■is. Amikor a szabad pályákon levők helyzete egyre nehezebb és nehezebb, amikor újra irigyelt menedékké lett a köztisztviselői pálya, az adózó polgárok ellenszenvét és keserű bírálatát nem szabad kihívnia egyetlen köztisztviselőnek sem a hivatalba későn való járással. Ma már teljes a rend e tekintetben is: Liber és Borvendég alpolgármesterek szigorú inspekciós utjai a városházán és valamennyi fővárosi hivatalban biztosították a tisztviselők pontos bejárását. Az is csak helyeselhető, hogy a hivatalos autók használata körül itt-ott felmerülő rendellenességeket határozott kézzel nyeste le a polgármester. Az autó nem luxuscikk, azonban az autóhasználat benzint és gummit fogyaszt, minden tekintetben rendjén van tehát, hogy az autóhasználat — tisztviselőket és üzemi embereket egyaránt — csak a hivatalos utakra korlátoztassék. A polgármester három rendelete rendet, nyugalmat és komolyságot teremtett a belső fronton, a városháza munkateljesítményének fokozását, az adminisztráció gyorsulását, a közigazgatás olcsóbbodását várhatjuk a három polgármesteri rendelettől. — Az Uj Budapest tudósítójától — Nincs az országban egyetlen olyan autonóm testület, ameljmek a tagjai annyira versenyeznének egymással szociális, egyházi és kulturális téren való áldozatkészségben, mint a főváros törvényhatósági bizottsága. Ez az áldozatkészség a főváros arányait is meghaladó módon nyilatkozik meg és pedig nemcsak a különböző közjótékonysági akciók lebonyolításában, hanem templomépi- tésben, az egyházi élet fejlesztésében és általában a hitélet mélyítését célzó intézményeknek a támogatásában is. Ezekről a kérdésekről folytattunk beszélgetést Bednúrz Róbert apátplébánossal, a Keresztény Községi Párt köztiszteletnek és szeretetnek örvendő ügyvezető alelnökével, akit mindenekelőtt a főváros egyházi vonatkozású akcióiról kérdeztünk meg. ÍÜecfTiárz í a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Legközelebbi egyházi vonatkozású feladataink között szerepel a megüresedett plébániák betöltése. Novák István elhalálozásával és Szokolay Antal kanonokká történt kinevezésével megüresedett az erzsébetvárosi és az újlaki plébánia. A főpolgármester ur még ebben a hónapban összehívja a főváros kegyúri bizottságát, amely hivatva lesz ezeket a megüresedett állásokat betölteni. A hercegprímás ur a megüresedett erzsébetvárosi plébániára dr. Török Zoltánt, dr. Tille Gyulát és dr. Hauser Ignácot jelölte. Dr. Hauser Ignác, most belvárosi káplán, rendkívül képzett egyházjogász és elsőrangú szónok. A kegyúri bizottság tagjai között nagy pártja van. Előreláthatóan ő kerül ki győztesen. Az újlaki plébániára első helyen dr. Légrády János rómaifürdői helyi lelkész van jelölve, második helyen dr. Pálffy Lajos krisztinavárosi segédlelkész, harmadik helyen Bokovics Józsf vidéki plébános, aki hosszú esztendőkön keresztül a Ferencvárosban segédlelkész volt. Ebből a küzdelemből előreláthatóan Légrády János kerül ki győztesen, ámbár nagy pártja van Pálffy Lajosnak is, aki szintén nagy szimpátiának örvend. — A második egyházi vonatkozású fela dat a kegyúri plébánosok nyugdíjellátás! problémájának a megoldása. Eddig a fővárosi plébánosok nem voltak tagjai a fővárosi nyugdíjintézetnek. Most azonban meg van a hajlandóság a főváros vezetőségének arra, hogy ezt a fontos kérdést kedvezően oldja meg. A fővárosra minimális teher esik e megoldás következtében, hiszen az érdekeltek a nyugdíjalapba bizonyos összegeket fognak befizetni. Ez a kérdés rendkívül fontos, főként hitéleti szempontból, mert igy meg lehet szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy egyes plébánosok elaggott pátriárka korukban is kénytelenek szolgálni, amikor már sem az egyházzal, sem a társadalommal szemben nem tudják teljesíteni kötelezettségeiket. i — A harmadik feladat uj templomok építése. A templomépitő programúiban szerepel a középső ferencvárosi plébá- /•f-.6'templomnak a. felépítése. Ez az egyházközség körülbelül harmincezer hivőbői áll, a jelenlegi templom olyan sziik, hogy alig háromszáz ember fér el benne. A második templom, amit fel akarunk építeni, a herminamezei plébánia-templom lesz. Jelenleg a herminamezei kápolna szolgál templomul, ami igen kicsiny, céljának már nem felel meg. Itt annál is inkább is meg kell építeni az uj templomot, mert az egész környéken nincsen templom. E városrésznek hitéleti szempontból való kielégítése nemcsak egyházi, hanem fontos szociális érdek is, minthogy ezt a környéket legnagyobb részben munkások lakják, akiknek lelki gondozása templom nélkül el sem képzelhető. Felvetettük azt a kérdést, hogy a fővárosban a hitélet, mai állapota ki elégi tőnek mondható-e. Bednárz Róbert ezeket felelte: — A hitélet a fővárosban magas nívón áll. Ezt a megállapítást éppen a vidékkel szemben lehet különösen hangsúlyozni. A templomok látogatottsága állandóan emelkedik. Különösen örvendetes, hogy erősen emelkedik a templomba járó férfiaknak a száma. De a látogatottság emelkedését lehet tapasztalni a külvárosi templomokban is. A munkásság is szivesen hallgatja meg lelkipásztorának intelmeit, ha a prédikáció nem csupán szorosan vett egyházi kérdés körül, hanem szociális témák körül forog. Szociális kérdésekre terelődött ezután a beszélgetés és igy helyénvalónak láttuk felvetni Bednárz Róbert előtt, úgyis mint törvényhatósági bizottsági örökös tag és úgy is mint lelkipásztor előtt azt a kérdést, hogy milyen álláspontra, helyezkedik az álláshalmozásokkal és mammutfize- tésekkel szemben. Bednárz Róbert igen határozott formában válaszolta kérdésünkre a következőket: — Feltétlenül szükségesnek tartom az álláshalmozások megszüntetését. A mai rendkívül súlyos gazdasági viszonyok között teljes lehetetlenségnek tartom, hog-y egyes emberek több állást töltsenek be és ugyanakkor diplomás családos emberek ezrei kilincseljenek egy darab kenyérért. Kereseti lehetőség nélkül tengődik ma ezer és ezer fizikai munkás éppen úgy, mint sok-sok ezre a középiskolát és egyetemet végzett tisztviselő embereknek. Ha ezek az állás- és keresetnélküli emberek, akiket családjuk eltartásának felelőssége is sújt, azt tapasztalják, hogy mások dúskálnak a földi javakban két, vagy három állás birtokában, joggal támad bennük elkeseredés. Ez az indokolt keserűség veszélyezteti a társadalmi rendet, a békét és a nyugalmat. Én a leghatározottabban követelem ezeknek az álláshalmozásoknak a megszüntetését, sőt annyira szigorúan veszem ezt a kérdést, hogy még a tisztviselők délutáni munkáinak külön jutalmazását is megszüntetendőnek tartom, illetve úgy vélem, hogy ezekre a délutáni munkád latokra állásnélküli embereket kellene igénybevenni. Az igazi, helyesen felfogott keresztény politika nem engedheti meg az álláshalmozás és mammutfizetések rendszerét. Magam tudok sídyos esetekről. Az egyik üzemnek például van egy főkönyvelője, aki délelőtti elfoglaltságáért magas fizetést kap. Ugyanez a tisztviselő délután egyik előkelő fürdőnknél szintén könyvelői állást tölt be, a felesége pedig ugyanennél a fürdőnél szintén fizetéses tisztviselőnő. Más példákat is tudnék említeni. Nem akarok személyeket megnevezni, mert ez nem leket célom. Csak az elvet akarom leszögezni. Elvként kellene kimondani azt is, hogy magasállásu tisztviselők nyugdíjaztatásuk után újabb állást ne kaphassanak. Mindenáron és minden eszközei meg kell akadályoznunk a lelkek békéjének megbontását, már pedig nem kétséges, hogy az álláshalmozások és mammutfizetések rendszere ellen kezik a mai kor szociális felfogásával, de ellenkezik a keresztényi gondolattal is. Azok, akik ennek a rendszernek a fenntartásához hozzájárulnak, súlyos felelősséget vesznek magukra, mert az emberek lelkében felgyülemlő keserűség tág teret nyújt a demagógia és a destrukció számára. Bednárz Róbert erélyes kijelentései remélhetően megoldáshoz juttatják és pedig már a közel jövőben ezt a problémát, amely valóban már valósággal rákfenéjévé lett a város- politikai életnek.
