Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-31 / 22. szám
2 ajjmoAVEsr 1930 május 31 Az árvák pénzéből segítsük elsősorban az árvákat! — Levél a Szerkesztőhöz. — Hortobágyi juhtúróll Mindenütt kapható ! yQ», Termeli: | J ORSZ. MAGY. TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT ápolási dijat, mint amennyiben a főváros kérte ennek az összegnek a meg’állapitását. Ezen a tizennégy- millió pengős, szerintünk kétségkívül fennálló, de a népjóléti miniszter ur szerint vitás követelésen kívül állanak azok a követelések, amelyek a népjóléti miniszter ur által megszabott napi ötpengős alapon járnak a fővárosnak az állam- kincstártól. A főváros 21,400.000 pengőt költött a közkórházakra. Ebből az összegből két és félmillió pengő a differenciális követelés, ami tehát az előbb említett tizennégymillió pengős úgynevezett vitás követelésben bent szerepel. Marad tehát 18 és félmillió pengő tartozás, amely — ismétlem és hangsúlyozom — öt pengős alapon jön össze. Ezek precíz adatok, amelyeket a fővárosi főszámvevőtől kaptam, aki minden tekintetben vállalta és vállalja ezekért az adatokért a felelősséget. — Képviselőházi beszédemben egyébként hangsúlyoztam, hogy a miniszter ur szuverén joga nem terjedhet ki odáig, hogy a fővárosnak évről-évre megújuló súlyos károkat okozzon. Ha a népjóléti miniszter urnák ez a megállapítás szuverén joga volna, akkor megtörténhetnék, hogy a kórházi betegápolási dijat naponként tiz fillérben fogja valamelyik népjóléti miniszter megszabni. A vita annál is inkább indokolt, mert hiszen vannak állami kórházak, ahol a, napi betegápolási dij nyolc pengő. Én a magam részéről szükségesnek tartom ezúttal is hangsúlyozni, hogy a kórházi beteg- ápolási dij körül támadt bonyodalmakat liquidálni kell és pedig egy- szersmindenkorra. Végleg ki kell kapcsolni ezt a kérdést, mert nem szabad tűrnünk, hogy a főváros és a népjóléti kormány között ilyen mérgező anyag rontsa meg a mindenkor szükséges jóviszonyt. Helyesnek tartanám tehát, ha felkeresnénk mielőbb a népjóléti miniszter urat és mekisérelnénk őt álláspontjának megváltoztatására birni. Ha ez a lépés sem járna sikerrel, akkor nem marad más hátra: panasszal kell fordulnunk a közigazgatási bíró Sághoz! Az Uj Budapest legutóbbi .számában igen érdekes és megszívlelendő megjegyzéseket olvastunk Az árvák pénze c. cikkben s^ reméljük, ^ hogy ennek az igazán tárgyilagos és az árvák érdekeit mindenek fölé helyező kritikának meg lesz a hatása. ' Ugyanaz a remény ösztönöz bennünket arra, hogy hasonló célból vezéreltetve, egy másik irányban folytassuk a kritikát. Nemrégiben közölte a fővárosi árvaszék a sajtó utján a nyilvánossággal. hogy nincs már kihelyezni való árvapénze magánosok számára és most az Uj Budapest cikkében olvastuk a kimutatást, mely szerint pénzintézeteknél 626,913 pengő van elhelyezve takarékbetétkönyvekben s ugyanakkor amortizációs kölcsönök címén 1.470,300 pengő van folyósítva, — vagyis a kihelyezhető árva tőkéknek majdnem egyharmadát pénzintézetek használják és alig több, mint kétharmadát bizonyára egészen jó iugatlanjelzálogi biztosítás mellett magánosok. Nem akarunk belemenni annak a vitatásába, hogy helyes-e ^ ez az arány, az árvaszéket bizonyára az a szükséges szempont vezeti a tőkék egyrészének pénzintézeti elhelyezésénél, hogy mobil tőkével kell rendelkeznie a gyámság és gondnokság megszüntetésével felszabaduló tőkék folyósítására. Hogy ennek a mobil tőkének mekkorának kell lennie, azt a kiskorúak életkorának és árvaszéki leg kezelt pénzének figyelembevételével hozzávetőlegesen évről-évre meg lehetne állapítani, de egyébként nem lehet kifogást tenni az ellen, ha az árvaszék betétekkel támogatja az arra érdemes intézeteket. Ezzel szemben azonban volna egy — az árvaszék hivatásához közelebb álló és közvetlenebb — másik feladat is, ami az árvapénzekkel megoldható lenne s ( amire konkrét eset alapján kívánjuk az árvaszék figyelmét felhívni. Előfordul ugyanis, hogy kiskorúnak, akinek nincs pénztőkéje, csak ingatlana, pénzre van szüksége, mondjuk: az ingatlan tatarozására, vagy a nem eléggé jövedelmező ingatlan helyett más, jobban jövedelmező, de valamivel drágább ingatlan megvételére, amihez kölcsönt kell fölvennie. Ugyebár, a legtermészetesebb az lenne, hogy az árvaszék adjon kölcsönt, mert ez sokkal olcsóbb, mint akármilyen bankkölcsön, mert ez minden közvetítés és a törvényes kamat szokásszerii kijátszásának mellőzésével kicsikart egyéb dijak és költségek nélkül megszerezhető. Nem volna szabad tehát annak előfordulni, hogy amikor az árvaszék több, mint hatszázezer pengőt bankokba helyez el. a kiskorú ne kaphasson ugyanattól az árvaszéktől ingatlanára jelzálogilag épp úgy. sőt esetleg (lásd Lipótvárosi Takarékpénztár 50,000 pengő!) jobban biztosított kölcsönt. Miért fizesse a kiskorú a magasabb bankkamatot, az aránytalan költségeket, amelyeket nem akarunk itt most részletezni. Ettől a többkiadástól meg kell menteni a kiskorút az árvaszéknek azzal, hogy elsősorban a kiskorúak hiteligényét elégítse ki s csak azután következzenek a más magánosoknak adott kölcsönök és a bankbetétek. Esetleg az árvaszék befolyást is gyakorolhatna azokra az intézetekre, amelyeket betéttel támogat, hogy ennek ellenében az árvaszék gondozása alatt álló kiskorúak hiteligényeit kedvezményesen elégítse ki. De mindenesetre legolcsóbb és legjogosultabb lenne kiskorúak részére az árvaszéki kölcsön. Hl rBlZRE Ml SZMSEGE budapesti vagy budapest-kör- nyéki házra, telekre és építkezésre, gyorsan és előnyösen kaphatja hosszabb törlesztésre SOLTI LAJOS vezető által Budapest, v, Gröl Tisza istudn (volt FUrdő)-u.io Török és Juhász festőipari vállalat Elvállalunk mindennemű Budapest, szobafeslő. épület-, butorVI., Petneházy-ntca 44 mázoló és fényező mun- Telelőn: Aut. t»07 —03 kát a legjobb kivitelben. HLATKY JÓZSEF oki mérnök Budapest, Vili., József-körut 71 Telefon: J. 395-78 Magasépítés, ut-, vasút-, hid- és vasbetonépitési vállalat. — Saját fuvar-, állvány- és anyagtelepe: I., Fehérvári-ut 42. Telefon: Lá. 1-05 Fiókirodák : Kecskemét, tel. 109. Gödöllő, Gr. Festeticti-ut 9 Mátyás János szobafestő- és mázolómester X., Alkér-utca ÍO. szám. Telefonhivó: Kőbánya 5-70 VÁLTÓÁRAMÚ BÁRIUMCSV A főváros legkedveltebb gyógyintézete Szív- és vérbetegek külön osztálya i Dr. PAJOR szanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST, VIII., VAS-U. 7. Városházi történetek A városházi újságírói, szobának legeredetibb egyénisége mindenesetre Róna Lajos, a Mai Napnak közgazdasági, egyben városházi szerkesztője. Ha lapja révén hivatalos minőségben csak néhány évvel ezelőtt^ került is be a fővárosi sajtótudósitók közé, élénk örömmel és változatlan szeretettel fogadták ott kollégái, hiszen Béna Lajos barátunk a legrégibb, legkitűnőbb magyar újságírók közé tartozik. Hogy mennyire régi és mennyire kitűnő munkása_ a hirlapirodalom- uak Róna Lajos, akit baráti körökben Lajcsi néven becéznek, mutatja az, hogy háromkötetes nagy könyvet _ irt, mint utóhangjában megjegyzi, kerek harmincnégy munkanap alatt. Harmincéves újságírói munkásságának állít oszlopot e hallatlanul érdekes három kötetben Hóna Lajos, „üty onasi távolság választja el dz utóbbi tizenöt esztendőt — írja R ó n a — az előbbi tizenöt évtől érzésben, hangulatban, felfogásban az emberek és események kritikáid ban, hogy kívánatos feladatnak látszott: a jelen szomorúságának, csüggedtségének, itt-ott kétségbeejtő és majdnem, reménytelen helyzeteinek ellensúlyozására a múltból elővarázsolni derűsebb képeket, szi- vet-deritőbb színfoltokat és megnyugtatóbb oázisokat. Az újságíró, mikor memoárokat ir, nem a saját elmenyeivel lép a nyilvánosság elé, hanem korrajzot ad, eredetibb megvilágításban hozza előbbre a múltak alakjait és történéseit, akikkel és amelyekkel az ujságcsinálónak hivatásából kifolyólag dolga volt.“ A harmadik kötet végén igazi amerikai ötletet valósit meg kit tinó Lajcsi barátunk. Egy névsor, — még pedig tizenegy oldalas névsor! — sorakozik fel a harmadik kötet utolsó oldalain. Itt Achim Andrástól kezdve Z sit- v ay Leóig mindenki szerepel, aki a magyar politika utolsó harminc esztendejében tett vagy alkotott valamit. Vannak hasonló munkák, amelyek szintén sorompóba állítanak egy névmutatót, főleg történelmi könyvek, de a Róna Lajcsi névmutatója elüt minden hasonló névmutatótól. Itt ugyanis csak a nevek szerepelnek, nincs megemlítve azonban a vonatkozás, a könyvnek megfelelő oldala, hogy melyiken fordul elő az illető. Tetteivel, cselekedeteivel, dicsőségével. így azután, ha. valaki nevét látja a névmutatóban, kénytelen elolvasni az egész könyvet, mert ha a rizskása- hegyen keresztülette magát, jut el ahhoz a bizonyos oldalhoz, amelyen nagybecsű szémélye a halhatatlanságnak átadatott. Városházi vonatkozás — fájdalom! — kevés szerepel a könyvben. Lajcsi sokáig volt vidéken lapszerkesztő, amikor meg budapesti redukciókban forgolódott, figyelmét inkább lekötötte a politikai és gazdasági élet, küzdőtere, mint a csöndes békebeli városháza. Van azonban mégis benne egy-két, a. fővárosi életben is sok szerepet játszott politikai egyéniségnek néhány kacagtató története. A történetekért a felelősséget, — as a jtó jogit sem v éve ki, — magára a könyvre hárítjuk . . . * L ed er mann Mór, (most is városatya) az ismert budapesti nagy- kereskedő, lelkes hive és jóbarátja volt Vázsonyi Vilmosnak, aki viszont a legodaadóbb hívével szemben sem, türtőztette magát, ha alkalma nyílott egy kis gúnyolódásra. L é d er mann jubilumát ülte és Vázsonyi h o z fordult: adjon neki tanácsot, olyan ötletet, amivel meglephetné alkalmazottait a jubileum alkalmából. A dolog olyan legyen, hogy ne kerüljön sokba, az alkalmazottak örüljenek neki és az újságokba bekerüljön. Vázsonyi pillanat alatt válaszolt: — Akaszd föl magad! Léd er mann nagyot nézett. — Igen, — ismételte Vázsonyi — akaszd föl magad. Ezt megírják az újságok, semmibe sem kerül, az alkalmazottak pedig örülnek neki... * Ez a történet békebeli, szereplői H élt a i Ferenc Budapest néhai főpolgármestere — és egy szivar. Szintén Róna Lajos könyvéből való. C s er no eh János, a boldogult hercegprímás szenvedélyes szi- varos volt. Egyszer, mikor Ferenc József királynál járt, a király megkínálta valami különleges, szépen bepólyált havannával. A hercegprímás a világért rá nem gyújtott volna a szivarra, hanem hazavitte és szinte ereklye gyanánt tartogatta, a dolgozóasztalán levő szivarosdobozban. Mikor aztán egyszer H éli ai Ferenc, Budapest főpolgármestere meglátogatta Esztergomban, C s er no eh a becses szivart odaajándékozta a főpolgármesternek, aki azt odahaza szintén a szivaros-skatulyájában helyezte el és szintén elhatározta, hogy a szivart nem szívja el. Zsoldos László, a kitűnő iró valamilyen ügyben elment ezidőtájt H élt ai- n a k a Rózsadombon levő villájába.. A Hírlapírók Nyugdíjintézetének csekkjét vitte Heltaihoz, az intézet akkori elnökéhez aláírás végett. Mialatt H élt ai a csekket nézte, amelyen már rajta volt L enkey Gusztáv aláírása, udvariasan Zsoldos felé tolta a sziva- ros-dobozt és megkínálta. Zsoldos találomra kivett egy szivart a dobozból és rágyújtott. Mikor H el - tai a csekk aláírása után fölnézett az íróra, megdermedve látta, hogy Zsoldos a király szivarját szívja. A dolgon már persze nem lehetett segíteni, a becses emlék hamuvá vált . . . * Még egy újságíró-jubileum zajlik le a héten, amely közelről érinti a városházi sajtóirodát. Egyik legtekintélyesebb és legérdemesebb tagja, F eh ér i Armand, a Pesti Hírlap városházi szerkesztője, jut el negyedszázados jubileumához annak, hogy a Pesti Hírlap kötelékében dolgozik, mint belső munkatárs. Huszonöt esztendő nagy idő egy ember életében, különösen nagy idő, ha az újságírói életből ez a negyedszázad ugyanazon műhelyben telt
