Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-21 / 25. szám
1930 junius 21 TU BUDAPEST 3 Különvélemény a viz-kérdésben Irta: Szőke Gyula dr., felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag A főváros tanácsa a beruházási javaslatok során 28.000.000.— pengőt kíván a vízművek szükségleteinek a kielégítésére a felveendő újabb kölcsönből felhasználni. Javaslata szerint ez a hitel szükséges: a vízvezetéki viz tisztítására, a régi vízművek elavult alkatrészeinek a pótlására, uj vízvezetéki hálózat és uj kutak építésére. A régi vízvezeték átalakítása, alkatrészeinek pótlása, csőhálózatának a kicserélése nem kizárólag a jövőre vonatkozó beruházás és igy az nem volna kizárólag olyan kölcsönből fedezhető, amely a jövő generációt is terheli. A tanácsnak gondoskodnia kellett volna bizonyos tartalékolásról és a viz árának olyan megállapításáról, amely ezt a tartalékolást lehetővé teszi, hogy a mai nemzedék használatából kifolyóan romló vízvezeték ezeket a javításokat önmaga megterhelésével, a szinte észrevétlenül, a jó gazda takarékosságával gyűjtött tartalékból fedezhesse. Ezt a kifogásomat ismételten hangoztattam s talán, nemcsak a tanácson múlt, hogy ez a gondolat meg nem valósult. Ma nem állanánk az előtt a helyzet előtt, hogy a legszükségesebb javításokért is külföldre kell drága beruházási kamatot fizetni. Kemélem, hogy a főváros uj vezetősége rendszerré fogja tenni ezt a gondolatot és szakit azzal a múlttal, hogy mindent a jövő nemzedék megterhelésével csak kölcsönökből létesít, sőt a javításokat is, amit a mai nemzedék használ, a jövő generáció fizesse meg. Másképpen állunk a viz tisztításával és az uj kutak építésével. A viz elromlása nem a főváros bűne, hanem azt a Duna medrére felügyelő és afelett rendelkező föld- mivelésiigyi minisztérium mulasztása és tévedése okozta. A fővárost csupán az terheli ebben a kérdésben, hogy nem tudott eléggé erősen tiltakozni és ellenállni annak a munkának, amely kutjaink egy részét tönkretette és a vizet megrontotta. A főváros vize szinte a legjobb volt az összes fővárosok között és. . az egész vízvezetéki rendszer a legkényesebb kritikát is kiállotta. Ez a rendszer a Dunának akkori rendezésén épült fel és a főváros megkapván a vizjogot, nem is lehetett kérdéses, hogy a Duna medrén és folyásán a minisztérium a főváros rovására nem változtathat, sőt egészen bizonyos, hogy az állam semminő olyan ténykedést nem követhet el, amellyel ezt a nagy értéket képviselő beruházást elértékteleníti és a főváros lakosságát vízhiánynak vagy a viz ihatatlanságának teszi ki. És ez mégis megtörtént. A földmi- velésügyi minisztérium a Nemzetközi Dunabizottság figyelmeztetésére vizsgálat tárgyává tette, hogy a Duna a palotai sziget mellett a nagy iszap lerakódással veszélyez teti a nagy hajók közlekedését es ennek elkerülésére a palotai sziget déli részének az irányához a megyeri csárda feletti Dunapartból kiindulva keresztgátat épített, amely a vizet a Duna partjáról a sziget felé veti ki és ezzel a viz folyását nemcsak a sziget felé irányította, de meg is gyorsította. Viszont azonban a part melletti területeket, főleg azokat, amelyek a gát alatt vannak, beiszapolta, ezáltal beiszapolta a gyűjtő kutakat és a lerakódásban lévő mangán, a felbomláshoz sziik- ségés oxigén hiánya miatt fel nem oldódik, hanem a vízben marad és ezzel, ha azt nem is fertőzi meg, de mindenesetre poshadt szaguvá és kevésbé élvezhetővé teszi. Es mindez történik azért, mert a minisztérium vízjogi osztálya nem vette figyelembe a főváros tiltakozását és legalább azt a kérését, hogy a gát felépítése esetén abban nyílásokat hagyjon, amelyen át a viz megfelelő folyása a parti rész eliszapodását és ezzel a főváros vízmüveinek a tönkretételét nem okozhatja. Ezen az egész dolgon tehát nem változtat az, legfeljebb időlegesen, ha a főváros olyan berendezéseket készít, amely a Vizet a mangántól és esetleges é&yéb káros szerves anyagoktól megtisztítja, mert ennek a keresztgátnak a fentartása az ottani egész Dunaágat eltölti és az egész kutrendszert rövid időn belül használhatatlanná teszi. Ezért a minisztérium tehát sürgősen köteles gondoskodni arról, hogy ez a nem kellő átgondoltsággal és szakértelemmel készített munka kijavittassék. Igaz, hogy egy bizonyos lassú eliszaposodás akkor is bekövetkezik, ha ez a keresztgát nem építtetett volna. Ámde a meder kellő kotrása feltétlenül képes ezt a lassú eliszaposodást meggátolni. A rosszul épített keresztgát újjáépítése, nemcsak a fővárosi vízművek érdeke, de érdeke az ottani hajógyárnak és helyi közlekedésnek is, amely teljesen megakadályoztatott. Ennek rendezése nélkül az uj kutak létesítése illuzórius. Ugyanis bárhol kívánják az uj kutakat, akár a palotai szigeten, akár a budai Dunaparton, vagy valahol máshol a Dunával kapcsolatosan létesíteni, amig a meder fentartása, továbbá a partok és a viz folyása mai állapotának a biztosítása a kormány részéről meg nem történik, addig minden vizmű-befektetés azzal a kockázattal jár, hogy a kormány erre való tekintet nélkül tehet intézkedéseket a Duna medrének, palájának vagy vízfolyásának a módosítására és ezzel nemcsak a főváros nagy beruházásait kockáztatja, de kérdésessé teheti az egész fővárosi vízellátást. Mielőtt tehát abban a kérdésben, hogy az uj kutak milyen rendszer szerint és hol épüljenek, döntés történik, ^ tisztázandó a kormánnyal a fővárosi vízmű emelési jogának olyatén feltétlenül való biztosítása, hogy ennek a megépítése esetén a kormány semminő olyan átalakításokat vagy munkálatokat nem tesz, nem engedélyez, de nem is tűr, amely a megépítendő vízműveket csak részben is károsan befolyásolhatná. Budapest felett a Duna-meder a nagy eliszaposodás következtében állandóan változik és állítólag a legszorgosabb kotrás sem tudja biztosítani az egyenletes, biztos és állandó medernivót. A Nemzetközi Dunabizottság éberen őrködik — legalább velünk szemben —, hogy a Duna nemzetközi hajózhatósága fentartassék. Előbb tehát tisztázandó a hajózási meder biztosítása és a hajózás útja, továbbá tisztázandó a kormány terve a Duna medrének a szabályozása kérdésében és csak akkor állapítható meg az uj vízműveknek a helye, amely célra, tekintve a főváros nagy érdekét, bármilyen művelési ágat szolgáló vagy bárkinek a tulajdonában levő ingatlan, közvetlen kisajátítás utján is igénybe vehető. Mielőtt tehát a tanács a vízmű beruházásokkal jön a. közgyűlés elé, ezeknek a kérdéseknek a tisztázását el nem mulaszthatja, mert enélkül megint homokra fog épülni a vízmű, de viz tovább sem lesz elegendő, aminek hiánya már eddig is érezteti a hatását. Ebben a tekintetben nyomatékosan kell felvetni a felelősség kérdését és nem elégedhetünk meg azzal, hogy mindenki csak azt hangsúlyozza, hogy vállalja a felelősséget, amint ez nálunk szinte szokásos szólásmóddá lett, mert a főváros közegészségügye, a főváros vízellátása és a nagy beruházásoknak a sikere nem lehet áldozatává egyes hatóságok nemtörődömségének. Ezt a nagy munkát csak azok intézhet tik, akik tudatában vannak a feladatnak és csak akkor, ha átérzik azt a felelősséget, amit magukra vesznek, amikor vállalkoznak a közérdekű munkák irányítására és végrehajtására. % O. M. T. K. VÉDJEGYŰ PALACKTEJBEN AZ ERŐ autúuiiiamossagi üzeme Budapest, Ulti., Gólya-U. 22. Automobil öninditómotoiok, dinamók, fényszórók, irányjejzők és akkumulátor-telepek készítését és szakszerű pontos javi'ását vállalom, olcsó árak mellett. vei látott el, azért késett el az első szavazástól, Z élig er Vilmos, a krisztinavárosi plébános, azután Ripka Ferenc polgármester még egyszer felszólítja a bármilyen okból kimaradottakat: és máris végétért a szavazási aktus. Következik a pecsételés, a kiküldött bizottság a szavazatok összeszámlálására a főpolgármesteri társalgóba vonul: jó háromnegyedóra, mig eredmény lesz! Erre az időre természetesen felfüggeszti az ülést a főpolgármester. Mint ilyenkor szokás, a jósok megkezdik működésüket. Horváth, a belvárosi, bizonyítja a középen, hogy V árkon yi Kálmán lemarad és bejön F rüh wir t h Mátyás. Egy másik társaság közepén pontos mérnöki számítások alapján Petrovácz Gyula ugyanezen kijelentést teszi: — Okvetlenül bejön a tizenharmadik jobboldali... Ekkor, persze, senki sem tudta, nem is sejthette, hogy Epaminon- desnek társai vannak a budapesti közgyűlésben az árulást illetően ... Hogy vannak, akiknek smaf u az adott szó, semmiség az elvekhez, a párthoz való tartozás szerűsége... Miközben a megválasztott és a főpolgármester által kinevezett törvényhatósági tanácsosoknak melegen gratuláltak bará-< taik, azt hangoztatták a jobboldalon, hogy a d ezertőrökkel le fognak számolni... * Ha igaz a régi latin szentencia, hogy önmagát becsüli meg, aki jubilánsait ünnepli, akkor a városházi rovatvezetők ugyancsak megbecsülik önmagukat és a mesterségüket! Az elmúlt héten három jubiláló tagját ünnepelte hivatalosan a városházi sajtóiroda: B. Virágh Gézáét, akinek lapja huszonöt esztendeje áll a városházi politika szolgálatában, F eh ér i Armandét, aki szintén egy negyedszázada dolgozik a Pesti Hírlap szerkesztőségének kötelékében és Róna Lajosét, aki egyébként imponáló fiatalsága dacára is harminc esztendeje újságíró... Jubiláns tagjai számára gyönyörű ezüst tollakat csináltatott a Fővárosi Rovatvezetők Szindikátusa és György Endre, aki az Újságnál való bokros elfoglaltsága mellett mindig tud időt szakítani magának arra, hogy a városházi kollégák közügyeivel is foglalkozzon, azt is bevésetté a ludtollat imitáló ezüsttől], szárába, hogy a tollat a városházi rovatvezetők ajándékozták a három kitűnő jubilánsnak. Mondani sem kell, hogy beszéd is bőven akadt a jubileumi ülésen: Papp Jenő volt a hivatalos üdvözlő szónok, de az ünnepeltek is felhasználták az alkalmat, hogy rövidebb- hosszabb beszédet mondjanak. Mivel Magyarországon minden jubileum bankettel végződik, a kollégákat Róna Lajos látta vendégül egyik este a városligeti Gundel- nél. A vacsora kitűnő volt (ami a Róna-féle banketteknél természetes is), és ami a legfontosabb: nem volt beszéd, sőt már a, meghívó is úgy szólt, hogy egyáltalában nem >lesz felszólalás... * Ha ebben a szomorú világban fejlődésről egyáltalában beszélni lehet, akkor a Kemény Legények Társasága az, amely a legjobban terebélyesedik. Hétfőről-hétfőre nagyobb és díszesebb társaság gyűl össze a Debrecen-szálló különtermében, hogy a kitűnő kapitány, Nagy Ferenc vezérletével egy-két órára elfeledkezzen a mindennapi gondokról. Az elmúlt hétfőn illusztris vendége volt a Kemény Legények Társaságának, aki természetesen az asztalfőn, B e d n ár z Róbert és Nagy Ferenc között foglalt helyet. Joanovics Pál nyug. államtitkár, felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag jött el a Kemény Legények közé egy estére. A városháza közszeretetben álló Pali bácsiját B e d n ár z Róbert köszöntöte komoly és kedves szavakkal. Üdvözölte őt abból az alkalomból, hogy először jött el ebbe a nobilis keresztény társaságba, amelynek minden egyes tagja szeretettel gondolt reá multeszten- dei nagy betegsége alkalmával és sietett őt üdvözölve, neki jobbulást kívánni. Joanovics Pál dr. meg- liatottan válaszolt az üdvözlő szavakra. „Örömmel jöttem közétek, — mondotta — mert szeretlek, becsüllek titeket, köszöntöm vezéreteket, N a g y Ferit. Teszem ezt annál inkább, mert amikor azzal a megtisztelő meghívással fordultak hozzám, hogy vállaljak tagságot a törvényhatósági tanácsban, én erről koromra és egészségi állapotomra való hivatkozással lemondottam, hangsúlyoztam azonban, hogy e z a lemondás az én Nagy Feri barátom javára történik, mert az ő fiatalosan lobogó energiáját, harcos egyéniségét szükségesnek és fontosnak tartom a törvény- hatósági tanácsban. Barátotok vagyok; — fejezte be lelkes tapsok közepette baráti felszólalását Pali bácsi — amig élek mindig számíthattok reám, mert érzem, hogy közétek tartozom /“ Az államtitkár ur, akinek a legmagasabb egyházi kitüntetést éppen a héten nyújtották át (a Szentsir- rend nagykeresztjét, amely Krisztus urunk keresztfájának egy szilánkját is magában f ogled ja), hosszan és kedvesen elbeszélgetett a Kemény Legényekkel. A szerdai közgyűlésre azonban kiderült, hogy Pali bástyánk tulajdonképpen nem is vendég volt a hétfői vacsorán, hanem tag, mert gomblyukában büszkén viselte a Kemény Legények ezüst jelvényét... * Még egy ünneplés színhelye volt hétfőn este a Kemény Legények vacsorázó helye. S z end y Károlyt köszöntötte fel az egybegyűltek nevében B e dnár z Róbert esperesplébános. S z endy régi tágja a Kemény Legények Társaságának, — hangsúlyozta B e dnár z — bizonyosak vagyunk benne, hogy most, midőn tanácsnokká választották, változatlan szeretettel fog közibénk jönni... Igaz, hogy éppen kapuzárás előtt jutott a tanács tagjai közé, de ki tudja, be fog-e válni a törvényhatósági tanács, nem fog-e szüksége mutatkozni a régi tanács visszaállításának, amikor is a fiatal és életerős S zen dy Károlyra nagy feladatok várnak. Azt a kívánságát fejezte ki a szónok, hogy ezt az időt úgy az ünnepelt S z e n d y Károly, mint a Kemény Legények Társaságának minden tagja békében és erőben élje meg. S z end y Károly válaszában kijelentette, hogy továbbra is hű tagja lesz a Kemény Legények Társaságának, mert elveit és meggyőződését nem szokta megváltoztatni. Nagy Ferenc kapitány elkiáltotta a Kemény Legények hires csatakiáltását: Fegyverbe! Mire kezében a pohárral felállt az egész társaság, egy-egy Éljen soká-t köszöntvén az ünnepeitekre. Hangjukkal különösen kiváltak: Gömör y Albert, Krisztián Sándor, Török Zoltán és H onf f y Lajos...
