Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-29 / 13. szám

Budapest, 1930 március 29

VII. M»»

^ V V

; *9 °

rvc

0 ■=>

OJ BUDAPEST

Előfizetési érák:

Egész évre .............................30 pengő

Fé

l évre......................................................*3 pengő

Egyes szám ára 60 fillér

DOBY ANDOR DR

Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^ Budapest, V., Visegrádi-utca ÍO. Telefon; Aut. 928-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30013

Mélységes aggodalom és reménytelenség tölti el a városházi vállaikozókat és iparosokat a stagnáció miatt

Az adóegszisztenciák tönkremenetele gyorsabban történik, mint bárki várhatta volna — mondja Petrovácz Gyula — Bármily óvatosan volt megszerkesztve a költségvetés bevételi oldala, még mindig alatta marad a rideg valóságnak — Miniszteriális bürókban bolyong az iskolaépítkezések aktája, a függőkölcsön felvételének elodázása miatt elmaradnak a legfontosabb beruházások

Üres kasszák

Maholnap megáll a fővárosi háztartás menete, felbillen a költségvetési egyensúly, mert az üres kasz- szákból a pénzügyi tanácsnok nem tudja, a kiadásokat fedezni. Ma még nincs imminens veszedelem, de elkövetkezhet az az idő, amikor a gazdasági romlás fokozódása esetén esetleg már a tisztviselők fizetésére sem jut pénz. Mi ennek az oka? A főváros vagyoni helyzete kiváló, a státus ellen nincs kifogás, mégis egyre kevesebb készpénze van a fővárosnak, mert a Jeladások változatlanok, ellenben a bevételek napról- napra kevesebbek lesznek. I

Nem az adóbevételekről van szó, bár az általános nyomorúság közepette itt is bizonyos csökkenő tendenciát kell tekintetbe vennünk. Ellenben szó van azokról a kiadásokról, amelyeket a főváros hatósága az állam helyett eszközöl, és az állam az, amelytől a főváros nem tudja megkapni a helyette kiadott összegeket. A kormányzat húszmillió pengős tartozása a főváros által effektive kiadott ápolási dijalcért, a népszínházi épület évek óta elmaradt házbére csak láncszemei annak a folyamatnak, amely az egész vonalon felületességet és hanyagságot jelent a kormányzat részéről a főváros irányában. Bezzeg, amikor a kormány hajtja be a fővároson az őt megillető járulákokat, hogy csak a fedett uszoda egymillió pengőjét vagy az államrendőrségi hozzájárulás százezreit említsük, altkor nincs kímélet, nincs késedelem, az illetékes kormányszerveit haladéktalanul inkasszálnak a városházán.

Ha ez a helyzet ma, amikor még az autonómia bizonyos tágabb jogkörökkel rendelkezik, hogyan fog alakulni a dolog az uj fővárosi törvény által teremtendő szigorú felügyelet és ellenőr-zés idején, amikor * főváros e tekintetben teljesen és védtelenül ki lesz szolgáltatva az államhatalomnak? Sok minden hiányzik az uj törvényből, a legfontosabb véleményünk szerint annak a kiegyenlítő bíróságnak a hiánya, amely az ilyen késedelmes- ltedés szigorú megbüntetésével szorítja a pervesztes felet a teljesítésre. Itt nem elegendő a főpolgármesteri méltóság bizalmi hatásköre, bírói jogkörre van szükség, nem ugyan, hogy a főváros tartozásai fejében végrehajtsa az államot, hanem hogy valamilyen formában mégis lehetőség legyen arra, hogy miniszteriális önkény vagy hanyagság ne odázza el az ítéletnapig a főváros számára jogos és kiérdemelt összegeket.

Az újabban jelentkező problémák eme legfontosabbikáról azonban nemcsak pártértekezleteken és újságok hasábjain kell beszélni, hanem a parlament előtt is. Reméljük, hogy az országgyűlés képviselőháza előtt folyó fővárosi vitában az állam és a főváros között háborúságnak is nevezhető feszült viszonyból fel fog fakadni az az igazi béke, amely törvényes alapot biztosítván a fővárosi követeléseknek az államtól időben való Megkapására, záloga tesz a fővárosi-éháztartás további egyensúlyának is. ' &

•’ i J:

— Az Uj Budapest tudósitójától —

A főváros súlyos háztartási gondokkal küzd. Még- a szorosan vett költségvetésszerü gazdálkodás kereteit is nehéz betartani. Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok, egyik hirlapi nyilatkozatában rendkívül sötét képet festett ezekről a szomorú állapotokról, amidőn kijelentette, hogy még legfeljebb három hónapig lehet nélkülözni a külföldi kölcsön felvételét, ha három hónapon belül nem érkezik meg a friss pénz, megakadnak a folyamatban lévő beruházási munkálatok. A főváros háztartási válságának magyarázatául csak részben lehet elfogadni azt a kétségtelen tényt, hogy a beruházási célokra szánt húszmillió dolláros kölcsön föl nem használt részét a Vásárpénztárnál helyezték el, ahonnan most pillanatnyilag nehéz ezeket az összegeket visszavenni, mert hiszen a vásárpénztár ezekből a nála elhelyezett fővárosi pénzekből nyújtott hitelt az érdekkörébe tartozó cégeknek. Az igazi magyarázat — és ezt nem titkolják a városházán sem — abban az elszomorító jelenségben található meg, hogy rendkívül lassan és az előirányzatnál lényegesen alacsonyabb mértékben folynak be az adók s ha a főváros vezetősége egész esztendőn át bármennyire takarékoskodott is s ha egyes kiadási tételeknél sikerült is lényegbevágó megtakarítást elérni, az ellentétel, amely az előirányzott adók kedvezőtlen alakulása folytán állott elő, a mérleg serpenyőjét elbillenti. Még külön érdeméül kell betudni a főváros vezetőségének, hogy a mérleg serpenyője nem dőlt egészen balra és a legutóbbi zárszámadásokban még mutatkozik némi felesleg.

Az előirányzott adók nem folynak be sem az államkasszába, sem a főváros pénztárába. A nyomasztó háztartási gondoknak ez az alapvető okuk. Viszont az adó jövedelem megcsappanása annak az általános pénzhiánynak a következménye, amely ma lanyhaságot idéz elő a főváros egész közgadasági életében. Mindenki a fővárostól és az államtól vár támogatást, helyesebben tőkét beruházási munkálatok végrehajtásával. A főváros azonban mai nehéz helyzetében csak a legsürgősebb teendők ellátására szorítkozik. Ilyen körülmények között érthető az a mélységes aggodalom, amely eltölti a fővárosi iparosokat és vállalkozókat, akiket évtizedeken keresztül a főváros alimentált a leghatékonyabban. Nehéz télnek nézünk elébe, — mondották régebben. Ez a közmondás most megváltozott: nehéz tavasznak nézünk elébe, — mondják manapság.

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Petrovácz Gyula országgyűlési képviselővel, a Keresztény Községi Párt legkitűnőbb közgazdasági szakértőjével. A tavaszi építkezések lehetőségei iránt érdeklődtünk elsősorban. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának:

— Már itt van a tavasz, de alig indult meg néhol valamelyes építkezés. Négy objektum megépítése szerepel a főváros iskolaépitési programmjában, de az építkezéseket nem lehet megkezdeni, mert még mindig nem érkezett le a belügyminisztériumból a közgyűlési határozat jóváhagyása. A belügyminiszter a közgyűlési határozatot véleményes jelentéstétel és előzetesjóváhagyás céljából fölterjeszti a. kultuszminiszterhez és addig, amig a kultuszminisztertől ez az előzetes jóváhagyás visszaérkezik a belügyminisztériumba, hosszú idő telik el. Amig ezek a tervek megjárják az összes illetékes fórumokat, éppen az az idő múlik el, amely a legalkalmasabb volna az építkezések megindítására. A törvényhatóság akaratán kiviil következett be tehát ez a késedelem, amelyért senkit sem lehet felelőssé tenni. Az illetékes városházi tényezőket mindenesetre szorítanunk kell arra, hogy a belügyminisztériumban a jóváhagyást megsürgessék.- Nagyobbarányu építkezések lefolytatására egyedül a közélelmezési ügyosztálynak van ezidőszerint lehetősége, amennyiben az élelmiszer nagyvásártelep megépítésének a tervei megkapták az összes jóváhagyásokat. Itt azonban a munkálatok megindítását az a körülmény késlelteti, hogy az élelmiszer-nagyvásárcsarnok megépítésének költségei henne szerepelnek éppen abban az összegben, amelyet a főváros át- adptt a vásárpénztárnak. Addig tehát, amig a vásárpénztár meg nem kapja a két és félmillió dolláros kölcsönt, ezeknek az építkezéseknek a lefolytatása is késlekedni fog — ami a szerdai közgyűlés eredményét azaz inkább eredménytelenségét tekintve, nagyon is késői időpont.

— Elszomorító jelenség, hogy a lakásépítkezés területein teljes csönd honol. A magánépítő tevékenység tőkehiány következtében egyelőrh úgyszólván teljesen szünetel, a főváros lakásépítő akciója pedig egyszerűen mekakadt. Sem a kormány, sem a főváros nincs abban a helyzetben, hogy lakásokat épitehessen, ezenfelül a főváros még csak abban a helyzetben sincsen, hogy a jövő számára ilyen akciók meginditásában reményked- hessék, vagy .éppen terveket készíthessen. A főváros kasszája éppen annyira üres, mint az államé. Az adók gyengén folynak be, sőt az a százalék, ami az előix*ányzott fedezeti összegekből befolyik, úgyszólván óráról-órára romlik. A pénzügyi ügyosztály a „non possumus“ álláspontjára kénytelen helyezkedni, — minden olyan kiadással szemben, amely azonnali fedezet előteremtését igényli. Ezt az álláspontot mi is kénytelenek vagyunk akceptálni, mert valóban az a helyzet, hogy a főváros pénztárában nincs pénz.

— A főváros pénzügyi ügyosztálya számított a gazdasági viszonyok rosszabbodására és ezért rendkívül óvatosan készítette el a költségvetés bevételi oldalát. De biynui-. lyen óvatosan is volt megszerkesztve a fővárosi költségvetésnek a bevételi előii'ányzata, ez még mindig messsze alatta marad a rideg valóságnak. Az adó-exisztenciák tönkremenetele és a különböző közterhek viselésére való képtelensége sokkal gyorsabb tempóban halad előre, mint azt bárki várhatta, vagy csak el is képzelhette volna. Ez a pénzügyi sivárság bénít meg minden újabb tervezgetést.

— Ezzel a vigasztalan képpel szemben csak egy biztató jelenség van. Az Angol Bank leszállította újra a kamatlábat és igy azok az indokok, amelyek erre a meggondolásra. vezettek, nálunk is indokolttá fogják tenni a mai kamatláb-rendszernek az átalakítását. Ha ez valóban bekövetkezik, mód nyílik hosszúlejáratú hitelek nyújtására, valamint a jelzálogkölcsönök és az amortizációs kölcsönök újból való bevezetésére. Csak abban az esetben remélhetjük a magánépitési tevékenység fellendülését, ha a pénzviszonyok egy ilyen változás után lényegesen megjavulnak. Ez az egyetlen reménységünk, amiben az építkezési tevékenység föllendülése tekintetében bizakodhatunk.

Érdeklődtünk a beszélgetés során a tervezgetések stádiumában lévő más fővárosi építkezési program- mok iránt is. Megemlítettük, hogy a. halálsorompók eltüntetésének ügye még mindig megoldásra vár, a két dunai hid megépítésének tervei még csak előkészítő stádiumba sem jutottak, az üzemi beruházások végrehajtását pedig hosszú esztendőkre szóló ellmzódás veszélye fenyeget. Ezekről a kérdésekről Petrovácz Gyulának a véleménye a következő:

— A halálsorompók eltüntetése, vagyis a ceglédi vasútvonal fölemelése érdekében végre összehívták az első ankétet. Több mint hat hónapig feküdt a. kereskedelmi miniszter le-