Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-01 / 9. szám
Tts. w*. -y. ’ül°s Kö, Budapest, 1930 március 1 UJ BUDAPEST Előfizetési órák: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre..............................................................*3 pengő Egyes szám ára 60 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca 19. Telefon: Aut. 928—23. Postaiak áré kp. chequeszámla : 30913 A MÁV 69 éven át fizetendő évi 2,500.000 pengő haszonbért ajánlott a HEV-ért, amelyet a főváros 30 éven át fizetendő évi 2,100.000 pengő vételárért vásárolhat meg A főváros tehát 20,000.000 pengővel olcsóbban lehet birtokosa a Helyiér deklinek, mint amekkora összeget a Máv által Ígért bérösz- szegek tőkésítése jelent — Az ajánlatot illetően súlyos nézeteltérések vannak a Beszkárt igazgatóságában, de a kisebbségi vélemény is a főváros bizottságai elé kerül — Az átértékelést, az év járadékok hovajutását, a Hév adósságait illetően tévedések halmazata Polónyi Dezső interpellációja A kormányzó C sonka-Mag yarország legelső törvényhatósági bizottsága, szombaton .délelőtt rendkívüli közgyűlésen ünnepli nagybányai vitéz Horthy Miklós őf Öméltóságát, Magyarország kormányzóját, abból az alkalomból, hogy Hz esztendővel ennek előtte a nemzetgyűlés őt erre az épp úgy kitüntető, mint terhes méltóságra megválasztotta. A főváros törvényhatósága hódolattal és tisztelettel hajtja meg az ország fővárosának zászlaját az ország kormányzója. előtt, ebben a hódolatban és tiszteletben osztozik a, törvényhatósági bizottsággal a. főváros egész népe, amelyet a városatyák gyülekezete jogszerűen képvisel. Az a tiz esztendő, amely 1920 március elseje és 1930 március elseje között eltelt, nemcsak a kormányzó jubileuma, nemcsak a háborút és forradalmakat átélt, önálló állami létét visszakapott Haza első decen- niuma, hanem történelmi időszak is. Horthy kormányzóságának első tiz esztendeje még történelmi időszaknak is a legnagyszerűbbek közül való, aminthogy elődei a kormányzói méltóságban: Hunyadi János és Kossuth Lajos, olyan időkben vezették az ország hánykódó hajóját, amikor az ut kétségek és veszedelmek sziklái és zátonyai között volt kiszabva. Éppen mert történelmi időszakról van szó, hiányzik a kritikai perspektíva és a kritika joga is az elmúlt tíz esztendő történelmi eseményeit illetően, ennek a nemzedéknek azonban, amelynek szomorú kötelessége lett, hogy a maga kétszeresen megfeszített munkájával, héroszt nyomorúságával, sebzett haza fiságával lerakja az önálló állami lét alapjait a fiuk és unokák számára, nem is lehet más feladata, mint hódolattal tisztelegni az ország feje és annak első méltósága előtt, aki a maga türelmes* irgalmas, milliók érzéseinek enyhítésére alkotott szivében sokszorosan érzi azokat a felelősség- teljes problémákat, dmelyek valamennyiünk gondolatvilágát betöltik és elszomorítják. A főváros, amely népességre egy- hetedét, iparra, kereskedelemre, tőkére több mint felét alkotja Csonka- Ma gyarországnak, a közgyűlési terem patinás hangulatában komoly tisztességtudással, nemes és hazafias lendülettel fejezi ki ma délelőtt a kormányzó jubileuma kapcsán azokat az érzelmeket, amelyek ugyancsak a főváros akkori vezetőinek tolmácsolásában elhangzottak egy esős őszutói vasárnapon, 'amikor a románok kivonulása után a fővávros polgármestere és tanácsa százezrek élén üdvözölte az azóta Horthy Miklós-uttá keresztelt Fe- hérvári-uton jövő ország szabadító fővezért... A decennium alkalmából intézmények és alkotások egész sora létesül, hirdetvén az utókornak a kormányzó hivatása magaslatán mozgó bölcsességét, erős akarni tudását, férfias elszántságát. A főváros dísz- közgyűlése mindezeken felül jelenti őf Öméltósága számára Budapest népének hódolattal teljes szeretetét, amely minden ünneplésen túlmenően a kormányzó emberi és államférfiul nagyságának legértékesebb záloga, történelmi jelentőségének, legékesebb dokumentuma. — Az Uj Budapest tudósitójától — A fővárosi törvényjavaslat egyre jobban ellaposodó parlamenti részletes vitája iránt lanyhul az egész vonalon az érdeklődés, annál is inkább, mert a városházi életben fontos és nagy problémák irányitják magukra a közfigyelmet. A legaktuálisabb probléma a centrálé ügyén kivül mindenesetre a HÉV megvásárlásának kérdése. A polgármester intézkedésére a Beszkárt igazgatósága foglalkozik, mint véleményező szerv, a luxemburgi bank eladási ajánlatával. A kiküldött szakértő- bizottság helyszíni szemléken vizsgálta felül a HÉV összes vonalait, telepeit, műszaki berendezéseit, e szemlék és a megejtett könyvvizsgálatok alapján a Beszkárt igazgatósága most — mint azt Sipőcz polgármester a főváros közgyűlésén be is jelentette — elkészíti szakértői véleményét arra vonatkozóan, hogy javasolja-e a főváros törvényhatósági bizottságának a részvényvásárlást. Noha a Beszkárt igazgatósága szigorúan zárt ajtók mögött foglalkozik ezzel a nagyjelentőségű problémával, annyi mégis kiszivárgott, hogy a HÉV megvásárlását illetően súlyos és éles nézeteltérések vannak a Beszkárt igazgatóságában. Vannak, akik a legmerevebb formában ellene szegülnek a vételi tervnek és különösen annak, hogy az esetleges vásárlás után a HÉV üzeme valamilyen formában a Besz- kárt-hoz csatoltassók: azzal az indokolással, hogy a HÉV felszerelése és üzeme leromlott, a főváros az eladási ajánlatban kontemplált A következőkben részletesen kívánunk Polónyi Dezső dr. interpel- lációs kérdéseivel foglalkozni és azokra mintegy választ adni. Tesz- szük ezt azért, mert mire a polgár- mester válaszolhatna az általa felvetett kérdésekre, már a törvény- hatósági bizottság előtt lesz az egész tárgy Jß így az interpellációra. adandó válasz akkor már felesleges. Viszont — mint már említettük — vannak a Polónyi-féle interpellációban olyan állítások, vélemények és kritikák, amelyek az ügy érdekében válasz nélkül és meg- cáifolatlanul nem maradhatnak. Interpellációja első pontjában kifogásolja Polónyi, hogy külföldi bank folytat a HÉV-részvények eladása tárgyában tárgyalást a fővárossal, holott a HÉV-részvények 2,100.000 pengős évi annuitáson felül jelentékeny összegeket lesz kénytelen rekonstukciós munkálatokba fektetni. Ezzel szemben vaunak olyan vélemények, amelyek túl az esetleges műszaki hibákon a nagy koncepciókat nézik, kiemelvén a Beszkárt és a főváros fejlődése szempontjából egyaránt határtalan lehetőségeket, ha az üzem a főváros tulajdonába és birtokába kerül. A vételt pártolók és az ellenzék között a nézeteltérés annyira súlyos, hogy a főváros illetékes bizottságai és közgyűlése elé mindenesetre kisebbségi vélemény is fog kerülni. A kisebbségi vélemény a főváros véleményének kialakulása szempontjából azért bir különös fontossággal és jelentőséggel, mert tisztázni fogja az eszméket és gondolatokat és elősegíti, hogy a törvény- hatósági bizottság a HÉV valódi helyzetéről, és magáról az eladási ajánlatról tiszta képet alkosson. Az az interpelláció, amelyet Polónyi Dezső dr. a. főváros legutóbbi közgyűlésén elmondott, sok fontos szempontot vetett fel. Mielőtt azonban az interpelláció érdemére áttérnénk, volna egy személyes allúziónk. A bizottsági tag ur beszéde során egyik közleményünket is szó- vátette, amely az ő személyére vonatkozóan állítólag sértést tartalmazott volna. A bizottsági tag ur interpellációjának bejegyzéséről cikkünk megírásánál tudomásunk nem volt, de nem is lehetett, mert az akkor még meg sem történt: igy elesnek mindazok a következtetések, amelyeket a szóbanforgó cikkbők Polónyi Dezső dr. a maga személyére vonatkozóan levont. többsége a budapesti Nova. tulajdona. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a Novának csak a. HÉV-rész- vényelc egy része van a birtokában, a luxemburgi bank pedig a részvények 75—100 százalékára tett ajánlatot. A luxemburgi bank nemcsak a kisebbségi részvényeket képviseli, hanem a Nova tulajdonában levő HÉV-részvényekre kapott opció révén majdnem az összes részvényt. Hogy az opció megszerzésével annakidején a luxemburgi banknak mi célja volt, arról a többségi részvény tudomással nem birt, — de ez az ügy érdemét illetően nem is fontos. Interpellációja második pontjában azt kérdi Polónyi Dezső dr., hogy az ajánlat szerint évenként 2,100.000 arany pengő értékű nemes valutában külföldön teljesítendő fizetések ellenértékeként pontosan milyen összeg és milyen valutában kerül vissza, az országba? Erre vonatkozóan a. válasz az, hogy a vételárként fizetendő 2.1 millió pengő évjáradékból a. Nova birtokában levő 54 százaléknyi HÉV-részvényre eső rész mindenesetre visszakerül az országba. Mintegy 20 százalék az országban van, vagyis 74 százalékút marad. Polónyi a HÉV vagyonállágának a megváltási járadék kiszámításával kapcsolatos változatát sürgeti, mert szerinte a HÉV-nek az újabb beruházásokból nagyösszegü függő tartozásai keletkeztek. Megállapítani kéri ezzel kapcsolatosan, hogy melyek a HÉV 1929. évi mérlegének pontos adatai. A válasz erre a kérdésre az, hogy a HÉV-nek az 1929 év végén mintegy 11,000.000 pengőt kitevő uj vasúti beruházásai függő kölcsönökkel fedeztettek. Az ajánlattevő által kért 2.1 millió pengő évjáradékból adódó vételár csakis a részvénytőkével és kötvényteké- vel fedezett beruházáson alapszik. A HÉV 1929. évi mérlegének végleges adatai csak a társaság évi rendes közgyűlése által fognak megállápittatni, azonban a főváros által lefolytatott könyvvizsgálat alapján megállapított adatok rendelkezésre állanak. Azt már most mondhatjuk, hogy 1 millió pengőn felül lesz annak mérlegeredménye, mely a régi részvényeseket illeti, irreveláns, hogy mennyi. Egyébként. is megnyugtathatjuk Polónyit, hogy a külföldi tartozások egy évre prolongálta ttak. A legnagyobb feltűnést a közgyűlésen Polónyi azon kijelentései tették, hogy a HÉV beruházásai 1938- tól kezdődően az állam tetszésétől függ'őleg bármikor mintegy 265 P évi járadékért lesznek megválthatok, mivel az 1908. évi XXXIII. t. c. rendelkezése szerint az állam koro- n a járadékra meghatározott összeg ellenében válthatja meg a HÉV beruházásait és a valorizációs törvény értelmében az állammal szemben átértékelésnek helye nincs. A való helyzet az, hogy a megváltás kérdése a valorizációs törvénnyel kapcsolatba nem hozható, mert a megváltási árat az 1908. évi XXXIII. t. c.-ben becikkelyezett alapengedély-okirat szabályozza, amely szerint megváltási árat a. vasút utolsó hét, illetve a, két legrosszabb év levonása után fennmaradó öt év tiszta jövedelmének átlaga képezi. Ezen évjáradék nem lehet kisebb, mint a vasutba befekVálas* egy interpellációra
