Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-15 / 7. szám
Budapest, 1930 február 15 7tar, (í I, Év A.nos icr.T' --ckr^of Kö-olyi u.P• Bp e 313» »4 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési árak: Egész évre ..................................................30 pengd Fe l évre..............................................................13 pengd Egyes széna éra 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D* I Szerkesztdség és kiadóhivatal: Budapest, V., Vtsegrádl-utca 19. Telefon: Aut. 928-23. Postatakarékp. chequeszémla : 30913 Farsang A kétnapos pünkösdi királyságnak végeszakadt: kedden este nyolc érakor zajosan, de dicstelenül befejeződött a fővárosi törvényjavaslat ügyében összehívott rendkívüli közgyűlés, amelynek összehívását a baloldal a saját külön diadalának tekintette. A nagy közjogi győzelemről nem beszél már senki, hová lettek az elcsépelt frázisok, amelyeket a baloldali szónokok rozzant ágyúi felvonultattak, a sok vajúdás után egy leszavazott határozati javaslatot szültek a demokrata és szocialista hegyek. De még ez a határozati javaslat sem kerül az országgyűlés elé: oda már Petrovácz Gyula okos és érdekes feliratát terjeszti a főváros törvényhatósági bizottsága, azokkal a kívánságokkal, amelyeknek sürgős és fontos voltát úgy a közigazgatási bizottságban, mint az országgyűlés plénuma előtt hangoztattak a jobboldali szónokok, A baloldali demagógia számára tehát nem marad egyéb, mint a régi rozsdás fegyverek előkeresése a kelléktárból: a hordó, amin tovább szavalni fognak, a kürt, amely a Beszkárt bajairól zeng, a harsona, amely a kórházak ijesztő állapotait festi a firmamentumra, mint a; keresztény várospolitika legnagyobb bűneit. Azaz, pardon, egy újabb fegyvernemet talált ki a közigazgatási bíróság ismeretes Ítélete alapján a baloldal, messzehordó ágyút, rémséges szörnyeteget, amelynek használatbavételével műiden eddiginél nagyobb eredményi fog elérni. Ez az uj fegyvernem a nehéz, sőt legnehezebb tüzérség feldübörögte- tését jelenti, a rendkívüli közgyűlések gyors és szapora összehívásával a baloldal orvosolni fogja mindazokat a sérelmeket, amelyeket eddig nem állt módjában meggyógyítania. El lehetünk készülve arra, hogy rövid időn belül a rendkívüli közgyűlések egész légióját lesz kénytelen a közigazgatási bfróság döntése értelmében összehívni a főpolgármester. Már a küszöbön a Besz- hárt ügyében összehívott rendkívüli közgyűlés, de érezzük, tudjuk, hogy jön a többi. Azt a ziccert, hogy bármikor a közgyűlési terembe parancsolhatja a baloldal a jobboldali pártokat, nem fogják a szélsőbalon Kihasználatlanul hagyni. Ők azonban csak az összehívás tényét tudják produkálni, hiszen kétségtelen, hogy minden közgyűlés végeredményben a parlamentáris elveknél fogva azzal a többségi diadallal fog végződni, amely, mint legutóbb is láttuk, a baloldali handabandázás- sal szemben a guvernementális akaratot juttatja mindenkor kifejezésre. A mákony azonban, amellyel a túloldali tisztelt urak most a törvényhatósági életet a szenzációhajhászás központjába akarják állitani, már nincs hatással az ő meglevő, vagy mondvacsinált tömegeikre sem, mert a mai kiélezett gazdasági helyzetben ezek a tömegek nem szólamokat, hanem cselekedeteket várnak azoktól, akiket ők a törvény- hatósági közgyűlésbe beküldöttek. Hiába a Rókus-ügy, hiába a Besz- kárt-ügy, üzemi dolog és ezer egyéb: «2 ötéves semmittevés, a komoly alkotó munkának elkerülését nem lehet pótolni rendkívüli közgyűlések összehívásával. Lehetnek rendkívüli közgyűlések, .lehetnek azokon kisebb- nagyobb botrányok: a józan keresztény közvélemény hidegen mosolyog belettük és közönyösen megy el kóklerkedéseik mellett. Wolff Károly nagy beszéde a fővárosi törvény vitájában Csak a szociáldemokráciát ismeri el egyedüli ellenfelének, a többi nem ellenfél, a többi csak próbálgatás! — A főváros szociális feladatok teljesítésében első helyen áll a világon, hitelképessége is a legkitűnőbb — A székes- főváros polgárságát semmiféle vonatkozásban újabb adókkal megterhelni nem lehet A Ház minden oldalán nagy hatást tettek Wolff fejtegetései — Az Uj Budapest tudósítójától — A parlamentben folyó fővárosi vitának kimagasló eseménye volt a kedd délelőtt, amikor Wolff Károly dr., a Keresztény Községi Párt vezére foglalkozott a törvényjavaslattal, igyekezvén, hogy az egyes szónokok által a fővárost méltánytalanul ért támadások visszaveressenek és az országgyűlés azon tagjai részére, akik csak ixjságcikkekből és szónoki frázisokból ismerik a főváros életét, a kellő világításba helyeztessék az a őz esztendő, amely a városházán a forradalmak pusztításai után eltelt. Hatalmas, meggyőző erejű apológia volt a Wolff- beszéd: a történetiró, ha valamikor össze fogja állitani a háború utáni Budapest decenniumának adatait, méltóbb befejezést nem is találhat müve számára, mint Wolff Károly dr. országgyűlési képviselőnek a képviselőházban február 12-én elhangzott beszédét. Fontosnak és érdekesnek tartjuk ily körülmények között, hogy Wolff Károly dr. beszédét, amely a képviselőház minden oldalán igen nagy hatást tett, bő és részletes kivonatban ismertessük közönségünkkel. . Wolff Károly dr., az előtte szóló Friedrich István érdekes és értékes beszédébe kapcsolódott. Megállapította, hogy sok tekintetben egyetért Friedrich-e 1, akivel egyetértőén a képviselőházban ő is többször kifejezést adott annak a véleményének, hogy a székesfőváros Magyarország egyik legnagyobb anyagi és erkölcsi tényezője, legnagyobb energia- forrása és a kormány ezekben a súlyos időkben csak teljes harmóniával és összefogással tudja megoldani azokat a problémákat, amelyeknek megoldása a nemzet egyetemes érdeke. Hangsúlyozza, hogy kritikájában teljesen független, mint ahogy mindig független volt az országos politikában is és mindig független is marad. Sohasem fogja — és ezt Gál Jenőnek válaszolja elsősorban — a fővárosi törvényjavaslatot felekezeti szempontból kezelni, amitől ő is őrizkedik, de a Keresztény Községi Párthoz tartozó képviselőtársai is az egész vonalon tartózkodtak. Rátérve a főváros és a kormányzat kapcsolatára, hangsúlyozza, hogy a nagy problémák megoldásánál a székesfővárosnak és az államnak szorosan össze kell fognia. Nem lehet csak a felügyeleti hatóság magas lováról kezelni ezeket a kérdéseket, hanem ennek a két nagy erőtényezőnek össze kell ülnie, lévén vitathatalanul tény, hogy cscmka országunkban a székesfőváros predo- mináns jelentősége senki által nem tagadható. Az ország területének csak huszonnyolc százaléka maradt meg és ez olyan tény, amely egész tragédiánknak megmagyarázója. Ezzel szemben a főváx*os változatlanul áll nagyságának területében, minden vonatkozásban, vagyis a székes- főváros jelentősége ma, ha az arányt nézem, sokkal nagyobb, mint volt azelőtt országos viszonylatban. Friedrich István képviselőtársa is célzott, hogy üljön össze az a két tényező a harmónia jegyében, keressék a megértést és ne legyen semmi más szempont mérvadó, semmiféle kísérletezés, amelynek pozitív eredménye úgysem lehet és konkrét haszna amúgy sincsen. Arra kéri egységespárti képviselőtársait: ne tekintsék ezt a székes- fővárost mint corpus separatumot, mint különleges dolgot, de mint a nemzet fővárosát, mint ezeknek a nagy erkölcsi és anyagi erőknek gyüjtőforrását. Eredményt ez a nemzet csak akkor fog elérni, ha ez az összhang bekövetkezik, ha összeül a. két nagy erőtényező s a legnagyobb egyetértésben arra fog törekedni, hogy a súlyos problémákat megoldja. A Keresztény Községi Párt állandóan azt hangoztatja, hogy az országos politikai, pártok egymás közötti versengése az ő pártkötelékei között megszűnt. Érti természetesen azt az alapot, amelyen áll: a keresztény nemzeti alapot. Nyíltan kijelenti, neki a székesfővárosi törvény- javaslatnál az a mérvadó kritériuma, hogy ez a javaslat mennyiben ellenkezik a keresztény nemzeti irányzat érdekeivel. Mert ez az egyedüli pozitív program az összes pártok között, ha a keresztény világnézetet és a nemzeti gondolatot érvényesíteni akarja fővárosi viszonylatban is. Ezen az elvi alapon áll, ezt keresi, ezt kutatja a javaslat minden paragrafusában, mert megvan győződve arról, hogy ez a nemzet el fog pusztulni, ha ezt a pozitív programot elhagyja a kormányzat bármely viszonylatában. Az autonómia nem öncél. És azért beszél ennyire világosan ebben a kérdésben, hogy ne kételkedjenek azok a tömegek sem, amelyek mögötte állanak. A pártkeretet nyitva tartja mindazok részére, akik a keresztény nemzeti alapnak őszinte, fanatikus hívei. Az igazság kérdésében sincs nála párt, az igazságnak mindig meggyőződéses harcosa marad, de küzdeni fog mindaz ellen, ami a keresztény nemzeti szemponttal ellenkezik. Miért teszi ezt? Mert tanult, mert látott, mert vannak végeredményben pártok, amelyekkel a közvéleménynek tisztában kell lennie. A viszonyok kitermelték a pártokat, ilyen a városi közélet által kitermelt városházi párt. a szociáldemokrata párt, amelynek nagy jövője is van, amely az ő legnagyobb ellenfele! Hangsúlyozza, hogy a szociáldemokrata pártnak egész felfogásával, világnézetével szöges ellentétben áll és mindent el fog követni, hogy a szociáldemokratákat háttérbe szorítsa: a szociáldemokrácia legyőzése, leküzdése a fővárosi törvény szempontjából is cél nála, amelyet bevall. Foglalkozik azután Wolff Károly dr. a demokrata párt és a liberális párt városházi jelentőségével, de kijelenti, hogy csak a szociáldemokráciát ismeri el egyedüli ellenfelének, a többi nem ellenfél, a többi csak próbálgatás! Két tömeg van, az egyik oldalon a szociáldemokrácia, a másik oldalon a kereszténység. Nincs kétely az iránt, hogy ő mit akar és milyen szempontból nézi a helyzetet. Most, midőn ezen az elvi alapon vezetett párt élén áll, akkor mindenekelőtt azt mondja: akik ellene hadakoznak, hadakoznak az igazság fegyvere ellen! Mert, amikor Gál képviselő odakiáltotta neki, hogy: Ön tette tönkre és züllesztette le a székesfővárost — hát ennél igazságtalanabb, gyülölködőbb vádat még nem hallott. A. képviselő urnák egy szava sem volt az ellen, hogy a kommunizmus mit csinált a városban, hogy leziillesztette az üzemeket, a kórházakat, hogy á székesfőváros a kommunizmus utáni tiz esztendő alatt mit produkált, mit müveit, mit alkotott. Nem szabad pártszempontokból egy javaslat megtámadása, vagy egy kormány megbuktatása érdekében az igazság útjáról letérni, egy törvényjavaslat elbírálásánál nem lehet az a fő szempont, hogy megbuktassuk a kormányt, hogy kiirtsunk egy pártot. A székesfőváros az utóbbi tiz esztendő alatt annyit alkotott, mint a külföld egyetlen nagyvárosa sem. Bécsnél, Berlinnél és a többi nagy empóriumnál mindenütt nehézségeket lát, az ut Berlinben pénzügyi gondnoksághoz vezetett és valószínűleg Bécsben is katasztrófák fognak jelentkezni. Ha a fővárost kritizálják, nézzék meg, hogy a magyar városok életében is nagy krízisek vannak, hiszen egyes városokban már fizetésképtelenségekről is hallottunk! A gazdasági életnek ebben a kataklizmájában a székesfőváros mégis teljesíti feladatát, az országban egyetlen tényező sem teljesít annyi szociális feladatot, mint a főváros. A fővárosi kórházak gyógyítják a vidékről feltóduló betegeket, adnak ennivalót nekik, szaporítják a szeretetotthonokat: minden tekintetben haladás van, leliet-e akkor beszélni lezüllésről? Ennek a tiz esztendőnek munkájában ott állt a Keresztény Községi Párt, érvényesítette a maga befolyását, tehát komoly kritikus nem fogja azt mondani, hogy lezüllesztette a fővárost, sőt azt. mondja, hogy nincs a világon egyetlen olyan város,
