Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-13 / 50. szám

Wll. évfolyam 50- szám Budapest, 1930 december 13 TT t BUDAPEST •rosi vArospomtikai Előfizetési órak: tt FELELŐS SZERKESZTŐ féíhévreV? ’ " I . - - - ’ - - 15 pengő S DOB Y ANDOK DR­Egyes szóm óra 60 filler ■ I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: Auf. 828-23. Poslafakarékp. chequeszámla : 30013 Boletta-vásár Ctwenezew ajánló Seregszemle és ofóg Irta: Petrovácz Gyula A választási küzdelem uj ipar­ágat és foglalkozási típust terem­tett: megszületett a boletta-ágens, aki házról-házra jár, alkalmatlan­kodik minden lakásban, hogy sza­vazószelvényeket gyűjtsön. Nem a lelkesedés tüze füti a választási igazolványok szenvedélyes gyűjtő­jét, még kevésbé hevíti őt eszmék és ideálok lángja, a boletta-gyüjtő te- zaurálja az összegyűjtött cédulákat, hogy azután közvetlenül az ajánlási ivek benyújtása előtt megkösse a maga zsíros kis üzletét. Különösen a kis kerületekben vannak apró pártok, amelyek nem rendelkeznek a kellő emberanyaggal és még ke­vésbé a kellő programmal a szava­zócédulák összegyűjtésére: a polgá­rok végighandlirozása után ezeket a kis pártokat házalja végig a bo- letták gyűjtője, hogy a bolettagyűj­tésben kifejtett szemtelenségének és erőszakosságának leszedje a gyü­mölcsét. Vannak kerületek, ame­lyekben sikert értek el a boletták szenvedélyes gyűjtői, másutt vi­szont eredménytelenül végződött a gyűjtési akció és kárbaveszett a sok fáradság. Minden kerületben bizo­nyos azonban, hogy a boieita-sze- désnek az uj törvényben kontemp- lált rendszere rossz, azt sürgősen meg kell változtatni, hogy a legkö­zelebbi választásokon tisztultabb felfogás és becsületesebb morál ér­vényesüljön az ajánlások összesze- désénél. Ha súlyos kifogások merültek fel az egyes gyűjtők ellen, akik kézi­táskában hordták és árulták a ma­guk ötven vagy száz céduláját, mennyivel inkább kell elítélnünk azokat a pártokat, amelyek ha pro­grammal és elvekkel nem is, de pénzzel rendelkezvén, ropogós ban­kókkal pótolták a hiányzó szavaza­tokat. Azok a pártok, amelyeknek célkitűzése, lelkes és önzetlen agi­tátorgárdája van, mint a Keresz­tény Községi Pártnál látjuk, csak lenézéssel és megvetéssel sújthatja a boletta-sibereket. V égeredményben kétségtelen, hogy a boletta-vásárlók rossz üzle­tet csináltak, mert a választók az urnák előtt nem sorshúzás utján döntik el, hogy melyik kockába te­szik a keresztet, hanem, ami a tit­kosság legnagyobb előnye, világné­zetük és politikai pártállásuk dik­tálhatja voksuk irányítását. Már pedig ez a választás a végletek har­ca lesz, a keresztény demokrácia és a marxi világszemlélet gigantikus küzdelme, aminthogy Középeurópá- ban az utóbbi esztendők választási küzdelmeit ugyanezek a célkitűzé­sek irányítják. A nagy harcban el kell veszniük a kisebb pártoknak, akár bolettavásárlás, akár egyéb 'módon kerültek a döntőbe. A lecke sokkal határozottabban és pregnán­sabban van feladva, semhogy a ki­sebb pártokat annyira jellemző nüanszok és árnyalati különbségek hangsúlyozására idő és alkalom nyílna. A boletta-vásár csúnya mel- lékzöngéje, a nemkülönben a, kisebb (pártok tétova zümmögése nem fog hallatszani, ha a trombiták megszó­lalnak! Ma déli 12 óráig kell benyújtani a választási bizottságoknál az aján­lásokat. Mire e sorok napvilágot látnak, már ott fekszenek a válasz­tási bizottságok előtt a Keresztény Községi Párt ajánlási iveinek ha­talmas kötetei. Nem kétséges, hogy ezek a kötetek a legnagyobb számú ajánlót tartalmazzák, olyan hatal­mas számát az ajánlóknak, amilyet megközelítően sem tud felmutatni egyetlen más fővárosi községi párt sem,. A beérkezett jelentések szerint, amelyeket a pártvezetők szigorúan ellenőriztek, kerekszámban ötven­ezer ajánló neve fekszik ezekben a kötetekben. Ötvenezer választópol­gár nyilatkozott meg tehát nyíltan a Keresztény Községi Párt mellett és ez a szám belső értékben annál impozánsabb, mert az aláirások kö­zött nincs egyetlen egy vásárolt, egyetlen egy megtévesztéssel szerzett, egyetlen olyan aláírás sem, amit terrorral, vagy presz- szióval kényszeritettek volna ki. Ilyen aláírásokra a párt nem reflektált. De bőségesen hoztak ön­ként pártirodáinkba szelvényeket a választó polgárok, akik maguktól ajánlkoztak fel telefonon üzenet formájában, vagy írásban. Mint­hogy a legutóbbi választáson a ke­resztény párt szavazóinak a száma 62.053 volt és ugyanakkor a benyúj­tott ajánlások száma messze alatta maradt a mostani ajánlóknak, arra a következtetésre juthatunk, hogy ezúttal nemcsak az ajánlók szá­ma, de a szavazatok száma is felülmúlja a legutóbbi választás adatait. A Keresztény Községi Párt ellen­tétben más pártokkal, az eddig le­folyt öt választáson szavazatokban mindig legalább 50 százalékkal múl­ta felül az ajánlóknak a számát. Ez a körülmény a választás szempont­jából máris nemcsak teljes meg­nyugvást nyújt nekünk, de biztos alapot is ad arra a következtetésre, hogy a Keresztény Községi Párt, amelyet annyi oldalról és annyi formában támadtak, amelyből ki­válások is történtek és amelynek a megbontása érdekében uj pártok is alakultak, nemcsak meg fogja tar­tani eddigi pozícióját, de majdnem számbeli biztonsággal lehet arra is következtem, hogy a választáson meg is erősödik. Ha megvizsgáljuk az egyes kerü­letek ajánlóinak az összválasztók- hoz viszonyuló százalékos arányát, akkor kiderül, hogy ezúttal nem is Buda az a terü­let, amely e tekintetben a győ­zelem pálmáját elviszi. A TV. kerületben, a Belvárosban az összválasztók 30%-a szerepel, mint ajánló a Keresztény Községi Párt ajánlási ivein, az uj XIV. ke­rület, a Zugló, 26%-kai van képvi­selve, ezzel szemben a legerősebb budai kerületben, Lágymányos— Kelenföldön az összválasztók 22%-a irta alá a Keresztény Községi Párt ajánlási iveit, a Várban pedig 20% az arány. A többi kerületek arány­száma 20% alatt marad. Ez a jelen­ség is azt mutatja, hogy a keresz­tény választók tömegfejlődése nem egyirányú, nem csupán Budára ter­jed ki, hanem ez a. fejlődés a pesti kerületekben is jelentkezik, a párt állása a pesti oldalon is egyre erős- bödik. A párt talapzatának ezt a szélesbedését csak a legnagyobb megelégedéssel és örömmel vehet­jük tudomásul. Amikor seregszendét tartunk az uj választások előestéjén, vessünk néhány pillantást az eltűnt törvény- hatósági bizottságra, amelynek cik­lusa most fejeződött be. Meg kell tárgyilagosan állapítani, hogy a törvényhatósági bizottság rendkí­vül nehéz helyzetben volt, mert a pártok erőviszonyai jobboldali és baloldali koalíciókat tettek elkerül­hetetlenül szükségesekké. Meg kell azonban állapítanunk azt is, hogy különösen a ciklus első része eredmények­ben termékeny volt, aminek vi­szont az a magyarázata, hogy a két szembenálló nagy tábor kö­zött relative kicsiny volt a kü­lönbség, vagyis a többség csak kevés szavazatokon múlott. így tehát minden pártnak és minden bizottsági tagnak vigyáz­nia kellett arra, hogy alkalmi több­ségek, amelyekre a szívós baloldal­nak sokszor nyílott lehetősége, meg ne bontsák a hadállásokat. Amikor a polgármesterválasztásnál kide­rült a két szembenálló tábor közötti többségnek igazán minimális fölé­nye, akkor intenzív munka indult meg és ez az intenzitás a ciklus el­ső éveiben eredményes intézkedése­ket harcolt ki, sőt több jelentős in­tézményt is hozott létre. Később, amikor a baloldal megbomlott és onnan sokan jobbfelé orientálódtak, meglazult a pártfegyelem és en­nek folyományaként megnöveke­dett a jobboldal eddigi többsége. Őszintén be kell vallani, hogy a biztos többség bizonyos renyheség- re vezetett, amely azután meg is nyilatkozott az elmúlt közgyűlés ciklusának a második felében. A ciklus második felében végzett munka ugyanis nem tud jelentő­sebb eredményeket felmutatni, bár meg kell vallanunk azt is, hogy a ciklusnak ebben a második részé­ben az uj fővárosi törvény előkészí­tése hosszabb időt vett igénybe ab­ból a munkaidőből, amit egyébként törvényhatósági célok szolgálatába állíthattunk volna. A fővárosi tör­vény létrehozatalát megelőző sok­féle és meglehetősen széles kiterje­désű tárgyalások sorozatai megbé­nították a közgyűlési munkát, egy­részt azért, mert a legjobb erőket éppen ezek a tárgyalások foglalták le, másrészt azért, mert a törvény életbeléptetésének és az uj választások bekövetkezésé­nek az előjelei minden nagyobb jelentőségű kezdeményezést hát­térbe szorítottak és az aktuális feladatok közül igen sokat az uj törvényhatósági bizott­ság feladatai közé utaltak át. Ebből az érvelésből következik, hogy az uj törvényhatósági bizott­ságra nagy, komoly, súlyos és fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom