Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-13 / 50. szám
Wll. évfolyam 50- szám Budapest, 1930 december 13 TT t BUDAPEST •rosi vArospomtikai Előfizetési órak: tt FELELŐS SZERKESZTŐ féíhévreV? ’ " I . - - - ’ - - 15 pengő S DOB Y ANDOK DREgyes szóm óra 60 filler ■ I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: Auf. 828-23. Poslafakarékp. chequeszámla : 30013 Boletta-vásár Ctwenezew ajánló Seregszemle és ofóg Irta: Petrovácz Gyula A választási küzdelem uj iparágat és foglalkozási típust teremtett: megszületett a boletta-ágens, aki házról-házra jár, alkalmatlankodik minden lakásban, hogy szavazószelvényeket gyűjtsön. Nem a lelkesedés tüze füti a választási igazolványok szenvedélyes gyűjtőjét, még kevésbé hevíti őt eszmék és ideálok lángja, a boletta-gyüjtő te- zaurálja az összegyűjtött cédulákat, hogy azután közvetlenül az ajánlási ivek benyújtása előtt megkösse a maga zsíros kis üzletét. Különösen a kis kerületekben vannak apró pártok, amelyek nem rendelkeznek a kellő emberanyaggal és még kevésbé a kellő programmal a szavazócédulák összegyűjtésére: a polgárok végighandlirozása után ezeket a kis pártokat házalja végig a bo- letták gyűjtője, hogy a bolettagyűjtésben kifejtett szemtelenségének és erőszakosságának leszedje a gyümölcsét. Vannak kerületek, amelyekben sikert értek el a boletták szenvedélyes gyűjtői, másutt viszont eredménytelenül végződött a gyűjtési akció és kárbaveszett a sok fáradság. Minden kerületben bizonyos azonban, hogy a boieita-sze- désnek az uj törvényben kontemp- lált rendszere rossz, azt sürgősen meg kell változtatni, hogy a legközelebbi választásokon tisztultabb felfogás és becsületesebb morál érvényesüljön az ajánlások összesze- désénél. Ha súlyos kifogások merültek fel az egyes gyűjtők ellen, akik kézitáskában hordták és árulták a maguk ötven vagy száz céduláját, mennyivel inkább kell elítélnünk azokat a pártokat, amelyek ha programmal és elvekkel nem is, de pénzzel rendelkezvén, ropogós bankókkal pótolták a hiányzó szavazatokat. Azok a pártok, amelyeknek célkitűzése, lelkes és önzetlen agitátorgárdája van, mint a Keresztény Községi Pártnál látjuk, csak lenézéssel és megvetéssel sújthatja a boletta-sibereket. V égeredményben kétségtelen, hogy a boletta-vásárlók rossz üzletet csináltak, mert a választók az urnák előtt nem sorshúzás utján döntik el, hogy melyik kockába teszik a keresztet, hanem, ami a titkosság legnagyobb előnye, világnézetük és politikai pártállásuk diktálhatja voksuk irányítását. Már pedig ez a választás a végletek harca lesz, a keresztény demokrácia és a marxi világszemlélet gigantikus küzdelme, aminthogy Középeurópá- ban az utóbbi esztendők választási küzdelmeit ugyanezek a célkitűzések irányítják. A nagy harcban el kell veszniük a kisebb pártoknak, akár bolettavásárlás, akár egyéb 'módon kerültek a döntőbe. A lecke sokkal határozottabban és pregnánsabban van feladva, semhogy a kisebb pártokat annyira jellemző nüanszok és árnyalati különbségek hangsúlyozására idő és alkalom nyílna. A boletta-vásár csúnya mel- lékzöngéje, a nemkülönben a, kisebb (pártok tétova zümmögése nem fog hallatszani, ha a trombiták megszólalnak! Ma déli 12 óráig kell benyújtani a választási bizottságoknál az ajánlásokat. Mire e sorok napvilágot látnak, már ott fekszenek a választási bizottságok előtt a Keresztény Községi Párt ajánlási iveinek hatalmas kötetei. Nem kétséges, hogy ezek a kötetek a legnagyobb számú ajánlót tartalmazzák, olyan hatalmas számát az ajánlóknak, amilyet megközelítően sem tud felmutatni egyetlen más fővárosi községi párt sem,. A beérkezett jelentések szerint, amelyeket a pártvezetők szigorúan ellenőriztek, kerekszámban ötvenezer ajánló neve fekszik ezekben a kötetekben. Ötvenezer választópolgár nyilatkozott meg tehát nyíltan a Keresztény Községi Párt mellett és ez a szám belső értékben annál impozánsabb, mert az aláirások között nincs egyetlen egy vásárolt, egyetlen egy megtévesztéssel szerzett, egyetlen olyan aláírás sem, amit terrorral, vagy presz- szióval kényszeritettek volna ki. Ilyen aláírásokra a párt nem reflektált. De bőségesen hoztak önként pártirodáinkba szelvényeket a választó polgárok, akik maguktól ajánlkoztak fel telefonon üzenet formájában, vagy írásban. Minthogy a legutóbbi választáson a keresztény párt szavazóinak a száma 62.053 volt és ugyanakkor a benyújtott ajánlások száma messze alatta maradt a mostani ajánlóknak, arra a következtetésre juthatunk, hogy ezúttal nemcsak az ajánlók száma, de a szavazatok száma is felülmúlja a legutóbbi választás adatait. A Keresztény Községi Párt ellentétben más pártokkal, az eddig lefolyt öt választáson szavazatokban mindig legalább 50 százalékkal múlta felül az ajánlóknak a számát. Ez a körülmény a választás szempontjából máris nemcsak teljes megnyugvást nyújt nekünk, de biztos alapot is ad arra a következtetésre, hogy a Keresztény Községi Párt, amelyet annyi oldalról és annyi formában támadtak, amelyből kiválások is történtek és amelynek a megbontása érdekében uj pártok is alakultak, nemcsak meg fogja tartani eddigi pozícióját, de majdnem számbeli biztonsággal lehet arra is következtem, hogy a választáson meg is erősödik. Ha megvizsgáljuk az egyes kerületek ajánlóinak az összválasztók- hoz viszonyuló százalékos arányát, akkor kiderül, hogy ezúttal nem is Buda az a terület, amely e tekintetben a győzelem pálmáját elviszi. A TV. kerületben, a Belvárosban az összválasztók 30%-a szerepel, mint ajánló a Keresztény Községi Párt ajánlási ivein, az uj XIV. kerület, a Zugló, 26%-kai van képviselve, ezzel szemben a legerősebb budai kerületben, Lágymányos— Kelenföldön az összválasztók 22%-a irta alá a Keresztény Községi Párt ajánlási iveit, a Várban pedig 20% az arány. A többi kerületek arányszáma 20% alatt marad. Ez a jelenség is azt mutatja, hogy a keresztény választók tömegfejlődése nem egyirányú, nem csupán Budára terjed ki, hanem ez a. fejlődés a pesti kerületekben is jelentkezik, a párt állása a pesti oldalon is egyre erős- bödik. A párt talapzatának ezt a szélesbedését csak a legnagyobb megelégedéssel és örömmel vehetjük tudomásul. Amikor seregszendét tartunk az uj választások előestéjén, vessünk néhány pillantást az eltűnt törvény- hatósági bizottságra, amelynek ciklusa most fejeződött be. Meg kell tárgyilagosan állapítani, hogy a törvényhatósági bizottság rendkívül nehéz helyzetben volt, mert a pártok erőviszonyai jobboldali és baloldali koalíciókat tettek elkerülhetetlenül szükségesekké. Meg kell azonban állapítanunk azt is, hogy különösen a ciklus első része eredményekben termékeny volt, aminek viszont az a magyarázata, hogy a két szembenálló nagy tábor között relative kicsiny volt a különbség, vagyis a többség csak kevés szavazatokon múlott. így tehát minden pártnak és minden bizottsági tagnak vigyáznia kellett arra, hogy alkalmi többségek, amelyekre a szívós baloldalnak sokszor nyílott lehetősége, meg ne bontsák a hadállásokat. Amikor a polgármesterválasztásnál kiderült a két szembenálló tábor közötti többségnek igazán minimális fölénye, akkor intenzív munka indult meg és ez az intenzitás a ciklus első éveiben eredményes intézkedéseket harcolt ki, sőt több jelentős intézményt is hozott létre. Később, amikor a baloldal megbomlott és onnan sokan jobbfelé orientálódtak, meglazult a pártfegyelem és ennek folyományaként megnövekedett a jobboldal eddigi többsége. Őszintén be kell vallani, hogy a biztos többség bizonyos renyheség- re vezetett, amely azután meg is nyilatkozott az elmúlt közgyűlés ciklusának a második felében. A ciklus második felében végzett munka ugyanis nem tud jelentősebb eredményeket felmutatni, bár meg kell vallanunk azt is, hogy a ciklusnak ebben a második részében az uj fővárosi törvény előkészítése hosszabb időt vett igénybe abból a munkaidőből, amit egyébként törvényhatósági célok szolgálatába állíthattunk volna. A fővárosi törvény létrehozatalát megelőző sokféle és meglehetősen széles kiterjedésű tárgyalások sorozatai megbénították a közgyűlési munkát, egyrészt azért, mert a legjobb erőket éppen ezek a tárgyalások foglalták le, másrészt azért, mert a törvény életbeléptetésének és az uj választások bekövetkezésének az előjelei minden nagyobb jelentőségű kezdeményezést háttérbe szorítottak és az aktuális feladatok közül igen sokat az uj törvényhatósági bizottság feladatai közé utaltak át. Ebből az érvelésből következik, hogy az uj törvényhatósági bizottságra nagy, komoly, súlyos és fele-
