Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-25 / 43. szám

Budapest, 1930 október 25 VII. évfolyam 4-3. szám wta EK ___.esi arak: Eg ész évre...........................................30 pengő Fé l évre......................................................*-3 pengő Egyes szám éra 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR D« { Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kuas Ivor-utca O. Telefon: Auf. 828-23. Poslatakarékp. chequeszámla : 30013 Most már kétségtelen: decemberben választunk! Eddig tizennégy párt szervezkedik a községi választásokra, de komoly esélyei csak a Keresztény Községi Pártnak és a szociáldemokraták­nak vannak — Petrovácz Gyula a szervezkedési munkálatokról, a körzeti nagyságok tülekedéséről, a Magyar Asszonyok Pártszövetsé­gének lelkes munkásságáról és a választási terminusokról Petrovácz Gyula választási menetrendje Búcsúzni fúj A törvényhatósági tanács csü­törtöki ülése, amelyen a főváros jö­vő évi költségvetésének tárgyalását megkezdte, szürkébb és fakóbb volt, mint odákünn a felhős októbervégi ég. Hol maradt a régi pénzügyi bi­zottság költségvetési vitáján kel­lemes feszültsége, a mindig eredeti és érdekes sipőczi expozé, a tudat, hogy egy esztendőn át minden a költségvetési vita eredményétől függ a városházán, a sajtó nagy cikkei, amelyek a pártvezérek nagy költségvetési beszédeiről számoltak be? Az újságírók a falakon kiviil maradtak, a falakon kívül vedig megkezdődött a nemrégiben meg­alakult törvényhatósági tanács utolsó aktusa: lemorzsolása a költ­ségvetésnek, annak a költségelő­irányzatnak, amely a maga össze­zsugorodott méreteivel, szükresza- bott takarékosságával amúgy sem a legörvendetesebb esemény. Kétségtelen, hogy a közgyűlésen pótolódni fog az expozé, el fognak hangzani a klotürlámpa fényétől kísérten a. pártvezért szónoklatok is, azonban: búcsúzni fáj és a régi költségvetési tárgyalások színekben és hangulatokban dús eseményei már a múlté! Csakúgy, mint a költ­ségvetés összeállításának techniká­ja, folytonos hullámzás során uj alakulatban jegecesedtek ki a kisé­rő mellékzöngék is, hol van az alko­tások láza, az inflációs idők árada­tán úszkáló kis fővárosi sajka, a ■megvalósításra váró eszmék, tervek és célok tömkelegé? Jött a szivet fásitó öntudat — mondja; a klasz- szikus magyar költő, amidőn a régi pogányvilág hirtelen való megszű­néséről elmélkedik. A költségvetés öntudata és lelkiismerete, önmaga és a főváros közönsége iránt nem engedi meg a lírikus kilengéseket, délibábos célkitűzéseket, meg nem valósítható álompalotákat: a szá­mok beszélnek, a maguk rideg és egyszerű nyelvén és ez a beszéd a maga monoton prózájával csak a takarékosság tulfeszitését, a való értékek fantázianélküli lajstromo­zását, a horizontok szürkeségét és változhatatlanságát jelenti az egész vonalon. Mintha temetőben álltunk volna csütörtök délután, a tanácsterem ajtaja előtt: nem Ovid aranykorát hántoltuk, hiszen az elmúlt ember­öltő mindennek mondható, csak aranykor szaknak nem. Öntudatunk alatt homályosan ott lebegett az ér­zés, hogy uj korszak nyílik, amely a közmondás szerint is ritkán jobb az elődjénél! A törvényhatósági ta­nács mai összetételében átmeneti kapocs a régi törvény alapján ala­kított törvényhatósági bizottság és az uj törvény által kontemplált rendszerváltozás között, több a régi pénzügyi bizottságnál, de természet­szerűen kevesebb a közgyűlés plé­numánál. A költségvetés tárgyalása kapcsán azonban már most megál­lapítható erről az uj szervről, hogy a pénzügyi bizottság budget-vitája érdekesebb, színesebb és — valljuk be — tartalmasabb is volt! A törvényhatósági tanács költség- vetési vitája prológusa az eljövendő időknek, amikor kezükben stopper­órával mondhatják el beszédeiket a szónokok, azok a szónokok, akiknek vágyát, akarását, fantáziáját lebék­lyózza a kényszerűség, az okosság, a számok parancsa. Búcsúzunk a megszokott rendtől, és —- búcsúzni fáj! — Az Uj Budapest tudósítójától — Választási kortesbeszédektől han­gos a pesti utca. A hangulatkeltő szónoklatokban a baloldali pártok a leghangosabbak, mégis innen röpí­tik fel leggyakrabban a választá­sok elhalasztásának a hírét. Abból a nagyarányú készülődésből, amely minden egyes párt szervezeteinél egyformán megállapítható, ma már le lehet vonni a végső következte­tést: ez évben feltétlenül sor kerül a választások lefolytatására. Ebben az értelemben nyilatkozott az Uj Budapest munkatársa előtt Petro­vácz Gyula, a Keresztény Községi Párt egyik vezetője is, akit megkér­tünk arra, hogy a párt szervezke­dési mozgalmáról és a választási előkészületekről adjon részletes tá­jékoztatást. Petrovácz Gyula a kö­vetkezőket mondotta az Uj Buda­pest munkatársának: — Ma már befejezett ténynek te­kinthető, hogy még ebben az esz­tendőben az urnák elé járul a fővá­ros közönsége. Ebben a tekintetben már vitának sem lehet helye. A vá­lasztások december 14-én és 15-én lesznek. A választások terminusának konkrét kiirását ezidőszerint az a körülmény akadályozza, hogy a közigazgatási bíróság még nem döntött a névjegyzékből történt ki­hagyások miatt benyújtott pana­szok fölött. Amelyik napon megje­lenik a közigazgatási bíróság dön­tése, megtörténhetnek a konkrét in­tézkedések a választások kiírására vonatkozóan, addig azonban, amig nincs jogerőre emelkedett választói névjegyzék, nem válhatik aktuális­sá a terminus megállapítása. A vá­lasztások kiírása után indul meg az ajánlások összegyűjtésének a mun­kája. Az ajánlásokat nyolc nappal a választás előtt kell benyújtani a kerületi elöljáróságokon. — Ha volt is tehát még kételye valakinek abban a tekintetben, hogy még ebben az esztendőben meg lesznek a fővárosi választások, ma már nem vitás, hogy még kará­csony előtt lezajlanak a választási izgalmak és újév után már össze is ülhet az uj törvényhatósági bizott­ság. Az összes pártirodák munkája a december 14-iki és 15-iki válasz­tási terminushoz igazodik. A ke­reszténypárt egyelőre inkább a ke­rületi és körzeti szervezkedéssel foglalkozik, a reprezentatív nagy­gyűlések megtartására később térünk át. A pártirodáknak ugyanis nagy segítséget jelent az intenzív kerületi és körzeti gyűlések megrendezése. A választók hangulata pártunk várható sikerét illetően teljes mér­tékben kielégítő. A választók érdek­lődése elérkezett ahhoz a fokhoz, amely följebb már nem is emel­hető. — Külön nagy gondot okoz a je­lölő listák összeállítása. A jelölések problémája nagy emóciókat kelt mindenfelé. Különösen az a kény­szerhelyzet okoz minden pártban nagy nehézségeket, hogy a válasz­tott bizottsági tagok számát az ed­digi 250-ről 150-re redukálja az uj törvény. Súlyosbítja ezt a helyzetet a Keresztény Községi Pártnál az a körülmény is, hogy szeretnők so­rainkat lehetőleg fiatal erőkkel fel­frissíteni és egyben arra is töre­kednünk kell, hogy jelölő-listáinkon minden társadalmi réteg képviselve legyen. Ezek a szempontok rendkí­vüli mértékben megnehezítik1 a kör­zetenkénti jelölést és ez a magyará­zata armak, hogy minden irányból állandó küldöttségjárás indult meg a pártvezér felé — egyes körzeti, helyi nagyságok érdekében. A párt a jelölés kérdését a leg alkotmányo­sabban kezeli. Minden körzet felvé­tetheti a maga jelöltjét a pártlis­tára, egyesegyediil a rangsorozás kérdése, a sorrend megállapítása, az a jog, amit a pártelnök önmagának tart fenn. Ezt mindenkinek meg kell értenie, mert hiszen itt nem egyéni választásról, hanem lajstro- mos választásról van szó, ahol nem­csak egyéni érdekek, hanem párt­érdekek is számításba jönnek, sőt csakis a párt érdeke lehet kizáróla­gosan figyelembe veendő tényező. A pártérdek megkívánja, hogy a posszibilis helyeket a legjobb mun­kaerőkkel töltsük be és minden mél­tánylandó igényt itt is kielégít­sünk. A kerületi választmányba való jelölésnél is számbajönnek majd volt bizottsági tagok, mert arra akarunk törekedni, hogy a ke­rületi választmányok élete és mun­kaköre megélénküljön — a kerületi igazgatásnak határozott előnyére. Nem kétséges, hogy abban az esetben, ha a kerületi választ­mányokba nagyobb számmal ke­rülnek volt bizottsági tagok, va­lóban uj tartalmat kap ennek az in­tézménynek a munkaköre, amiből a közre csak előnyök származhat­nak. A beszélgetés során szóba hozzuk, hogy a főváros területén egyre több uj párt „bont zászlót“. Petro­vácz Gyula kérdésünkre igy vála­szol: — A Keresztény Községi Pártot nem zavarja az a körülmény, hogy ezidőszerint immár tizennégy köz­ségi párt jelentkezik a választók bizalmának az elnyerésére. Ez a jelenség természetes velejárója min­den választásnak, de éppen olyan természetes velejárója az a tapasz­talat is, hogy az ajánlási ivek be­nyújtásakor ez a yuigy szám a felé­nél is kevesebbre redukálódik, sőt azok között a pártok között is, amelyeknek nagyne- hezen sikerül a megfelelő számú ajánlásokat összegyüjteniök, nagy számban lesznek olyanok, amelyek boldogok lesznek, ha listavezetőiket töredékkel behozhatják. Komoly, számottevő, nagy tömegekkel a ke­reszténypárton kívül csak a szociál­demokrata párt rendelkezik és ép­pen ezért a harc e két párt között fog eldőlni. Érdeklődtünk ezután a szervezke­dési munka legközelebbi céljai és általában a választási előkészületek menete iránt. Petrovácz Gyula, aki tevékeny részt vesz a Keresztény Községi Párt szervezkedésének és terjeszkedésének sikeres munkájá­ban, a következőkben ismerteti a legközelebbi feladatokat: — Szervezeteinket ezidőszerint az ajánlási szelvények összegyűjtésé­nek az előkészítése foglalkoztatja. A szervezetekben dolgozó munkaerő­ket most iskolázzuk be az ajánlási szelvények összegyűjtésének techni­kai módszereire. Nem kétséges, hogy az előkészítésnek ezt a mun­káját alaposan kell elvégeztetnünk, mert a választás első része az aján­lások összegyűjtésénél és benyújtá­sánál dől el. Ebben a vonatkozás­ban úgy a pártszervezetek, mint különösen a Magyar Asszonyok Pártszövetsége, továbbá a párt női szervezetei végeznek rendkívül lel­kes és elismerésre méltó munkát. Pártunknak valóságos mozgósítási tervezete van, amely a szelvények összegyűjtését már a mozgósítás első napjain biztosítja. Az ajánlások benyújtásakor felmutatott ered­mény kicsinyített képét fogja adni az egész választási eredménynek, ami nem lehet más, mint a Keresz­tény Községi Pártnak a megerősö­dése. Én a magam részéről teljes mértékben bízom a győzelemben. Minden igyekezetünkkel azon le­szünk, hogy a főváros közönségét a szélső baloldali veszedelmekről fel­világosítsuk és a nemzetközi szo­ciáldemokráciával megvívandó küz­delmünk jelentőségéről meggyőz­zük. Nem kétséges, hogy ebben a harcban a főváros keresztény kö­zönsége mellénk fog állani. Petrovácz Gyula egyébként kije­lentette még az Uj Budapest mun­katársának, hogy a párt vezető tag­jai tevékeny munkát fognak kifej­teni a főváros jövő évi költségveté­sének a tárgyalásánál, ö a maga részéről mindenesetre javasolni fog­ja, hogy szükséglakások építésének céljaira legalább akkora összeget illesszenek be a költségvetésbe mint tavaly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom