Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-01 / 5. szám
T, . n.T.yriOs-n'Vt ' vo s ~x ^ ^ p" v0 roYy"^ ^ * Fo^A ,T ft^oí- l3P e s t j -1 Budapest, 1930 február 1 ..<hk. r UJ BUDAPEST WÍROSPOUTIKAI Előfizetési árak: Egész évre ..............................................30 pengő Fé l évre.........................................................13 pengő Egyes szám éra ©O fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca ÍO. Telefon: Aut. 028—23. Postatakarékp. chequeszámla: 30013 A Helyiérdekű regénye Hogyan jutottak el a Helyiérdekű többségi szindikátusának rész- vénypaketjei és a Hardy-csoport részvényei a luxemburgi Banque Commerciale opciójáig? — A Helyiérdekű utolsó évei, a forgalom csökkenése, a személyzet-redukció és a többi takarékossági probléma — Apró üzleti bajokon nem szabad a fővárosnak fennakadnia, amikor megvalósíthatja a közlekedés egységesítésének nagy gondolatát! Színházi válság Az egyik kabaréban arról konferálnak, hogy mi az oka a színházi válságnak Budapesten. Az elmés konferanszié a végén kisüti, hogy tulajdonképen nem is színházi válság van Budapesten, hanem közönségválság, lévén a közönség az, amelyik nem megy színházba, még pedig túlnyomó nagyrészben a rossz gazdasági viszonyok miatt. Vannak vélemények, hogy a közönség távol- maradásának a gazdasági válságnál nem kevésbé fontos tényezője a budapesti színházak rossz előadásai is, — az érem, ezen oldalát azonban jelen alkalommal ne feszegessük, inkább a színházigazgató irodákba vessük pillantásunkat a kulisszák világa helyett: vizsgáljuk meg a színházi válságot a főváros szempontjából és főleg azt a. szempontot negyük figyelembe, kell-e és szükséges-e a fővárosnak a színházi kultúra szomorú lesüllyedésébe beleavatkoznia? Nem beszélünk most arról, hogy minden tönkremenö színtársulat végeredményben a fővárostól kér segélyt, emlegetvén százegynehány család kenyerét. Csak legutóbb a Városi Színház zenekara járt a polgármesternél, olyasfélét hangoztatván, hogy a fővárosnak kötelessége belőlük a színházi operai előadások megszűnése kapcsán önálló zenekart szervezni. Ugyanilyen joggal vagy talán még jogosabban — a lábbeli felsőrészkészitők vagy a mozizenészek is küldött ségesdit játszhatnának a városházán: nem kell hozzá egyéb, mint néhány sziv- hezszóló tenor és pár liter könny. A fővárosnak azonban egyéb dolga van, mint ezeket a. küldöttségeket fogadni. Viszont kétségtelen, hogy a. színházi válsággal kapcsolatosan szükség van bizonyos hatósági intézkedésekre, ha nem is olyanokra, amelyek közpénzekből segélyeket utalványoznak az agonizáló színházak különféle korporációinak. Szükséges a vendégjátékok meg- rendszabályozása, olyképen azonban, hogy ez ne legyen ártalmára a művészi szabadságnak. Fontosnak tartjuk a színházak már szinte ope- rettszerü színigazgatói válságainak megszüntetését is, oly módon, hogy amint szigorú klauzulákhoz van kötve a sajtótörvény értelmében a felelős szerkesztés fogalma, hasonlóan köttessék pontosan körülirt művészi és erkölcsi követelményekhez a szinházvezetés is. Az sem ártana, ha egy-egy újonnan induló színházi vállalkozás vagy színigazgató változás azzal a feltétellel járna az elismerést illetően a főváros részéről, hogy minden uj alakulat biztosítékul az egész személyzet egy havi fizetésének megfelelő összeget köteles letenni a város pénztárába. Ennek az intézkedésnek az lenne a célja, hogy a megszűnő vállalkozás hoppon maradt alkalmazottai ne rögtön a városhoz szaladnának segélyért. hanem, előbb a váltakozók biztosítékát kaphatnák meg. Általában szükségesnek mutatkozik egy komolyan és rendesen előkészített színházi szabályrendelet megalkotása. A főváros színházi bizottságában szaktudósai ülnek a színházi gaz gat ásnak, akik elkeseredett vitákat szoktak folytatni Sebestyén Géza felett, pro és kontra. Nem lenne helyesebb a sok kárba- veszett energiái színházi szabály- rendelet megalkotására felhasználni'.v Olyan szabályrendelet megalkotására, amely a szabadosságá fajuló szabadságot a rend és az erkölcs korlátái közé szárítja. — Az Uj Budapest tudósítójától — Múlt heti számunkban részletesen beszámoltunk a luxemburgi Banque Commerciale azon ajánlatáról, hogy a részben tárcájában lévő, részben egy opció révén rendelkezése alatt álló HÉV részvények nyolcvan százalékát tudja a fővárosnak eladni harminc éven át évi 2,100.000 pengős annuitásokkal amortizálandó vételár ellenében. Az ajánlat — mint azt megírtuk — élénk rokonszenvet keltett a városházi politika egész vonalán, mert a komáig és jövőbe látó város- politikusok pártkülönbség nélkül hangoztatják, hoqg soha ilyen kedvező alkalom nem volt, de nem is nyílhat a főváros közlekedésére és egész fejlődésére döntő hatással bíró HÉV megvásárlására. A közhangulat parancsoló módon Írja elő a főváros számára a vételi ügylet minél előbb való perfektuálását, bizonyos lévén, hogy a HÉV megvásárlása méltó pendant- ja a főváros elmúlt esztendei nagy alkotó-cselekedetének: a Községi Takarék megalapításának. Olyan hírek kerültek forgalomba, mintha a Beszkárt legutóbbi igazgatósági ülése a HÉV-iigyet levette volna, a napirendről azzal, hogy azt tárgyalásra alkalmasnak nem tartja. Illetékes helyen ebben az ügyben azzal a felvilágosítással szolgáltak az Uj Budapest munkatársának, hogy a Beszkárt multheti ülésén a napilapok közleményei nyomán az egyik igazgatósági tag kérdést intézett nem hivatalos formában az elnöklő Folkus- házy vezérigazgatóhoz a HÉV részvények megvásárlása ügyében. Folkus- házy 'kijelentette, hogy az ügyről tudomása van, az azonban még nem került a Beszkárt elé, annál kevésbbé, mert az elkerülhetetlenül szükséges műszaki számítások még folyamatban vannak. Mint illetékes helyről bennünket e tárgyban tovább informáltak, a Beszkárt véleménynyilvánítására bármily nagy súlyt helyez is Sipőcz Jenő dr. polgármester, aki egyben a Beszkárt elnöke is, végeredményben ez a véleményezés a megvásárlás ügyére döntő hatással annál kevésbbé lehet, mert annak keresztülvitelénél túlmenően a Beszkárt szakszerű, de mindenesetre egyoldalú szempontjain, magasabb célkitűzések szerepelnek. A fontos a dologban mindenesetre az, hogy március 15-ig a fővárosnak okvetlenül kell gyakorolnia a vételi jogot, mert a luxemburgi bankháznak ugyanezen időpontban jár le az opciója amelyet a részvénymajoritáshoz szükséges pakett egyrészére a Nova többségi szindikátusától kapott. Szűk a terünk részletesen előadni azt a közgazdasági regényt, hogy Krausz Simon ismeretes Nova-beli működése megkoronázásaképpen hogyan kerültek ezek a szindikátusi részvények Luxemburgba, hogyan egyesültek a Hardv-féle 48%-os minoritás darabjaival, annál kevésbbé, mert most már minden szájtépés hiábavaló, azok, akik keresni akartak a HÉV részvénymajoritásnak a főváros részére való eladásán, visszavonhatatlanul és végérvényesen kibuktak a szépen induló üzletből. Azok a szirénhangok, amelyek óva intik a fővárost attól, hogy a HÉV megvásárlásával uj és felesleges terheket vállaljon magára, nagyon is ismerős csengésnek, a jáköbi hang mögött Ézsau szőrös keze sötétlik, amint ökölbeszorul az elvesztett üzletek és füstbement províziók miatt . . . Mindenesetre vannak a lIÉV-aktá- nak olyan részei, amelyek a nyilvánosság elé kívánkoznak. Az első ajkunkra toluló kérdés az: mi okozhatta, hogy a hátamögött dús tartalékokkal rendelkező vállalat még nyugdíjalapját is Nova-részvényekre volt kénytelen becserélni, különböző tranche-okban árulva végig szindikátusi részvénypaketjeivel fél Európát? Mi idézte elő a vasút bevételeinek folytonos csökkenését, á létszám-redukciókat, az üzemanyagok beszerzésének megszorítását, azt a kétségbeesett helyzetet, amelyben a Helyiérdekű ma tagadhatatlanul leledzik? Annál is inkább fontos és szükséges ezen problémák megvilágítása, mert könnyen akadhatnak, akik a Helyi- érdekűnek ezt a szerintünk múló, influenzás megbetegedését egy állandó, kóros állapotnak tüntethetik fel, akik azzal érvelhetnek, hogv a főváros egy egészséges üzleti vállalkozás helyett beteg és rossz boltot vásárol, amelynél évtizedekre előreláthatóan deficittel és ráfizetéssel kell számolni? Tagadhatatlan lény az, hogy a Helyiérdekű forgalma és bevétele a zárszámadások és költségelőirányzatok statisztikai adatai szerint évröl- évre csökkenőben van. A legutolsó két esztendőben közel tizenhárom százalékkal csökkent a Helyiérdekű forgalma, éppen a legnépesebb vonalain, a göclöllőin. a csepelin, a Szentendréin. Mi ennek az oka? Kizárólag gazdasági; a környéken levő nagy gyárak egymásután szűnnek meg, vagy csökkentik a minimumra üzemüket. A Weiss Manfréd gyár, amely három évVel ezelőtt még hatezer munkást foglalkoztatott, ma alig ezernek tud munkát adni, megszűnt és teljesen megsemmisült a közel ezer munkást foglalkoztató kistarcsai gépgyár, jelentékenyen redukálták üzemüket a budai oldalon levő textilgyárak, Óbudán csakúgy, mint Budakalászon. Hasonló a helyzet a budapesti gyónd par egész frontján: kétségtelen tehát, hogy a magyar gyáripar agóniája révén legalább is tízezerre tehető azon kenyerüket vesztett munkások száma, akik keresel nélkül és állás nélkül megszűntek a HÉV utazó publikuma lenni. Az is tagadhatatlan, hogy a HÉV rossz tarifapolitikája, amely főképpen a drága hetikártyákban jelentkezett, arra késztette a takarékosabb munkásosztály környéken lakó rétegeit, hogy az egyre jobban elharapódzó részletüzlet kapcsán biciklit váisárol- janak akkora hetitörlesztéssel, amekkorát addigi hetijegyük ára jelentett. Kétségtelen az is, hogy a másodosztályú utasok száma is erősen megcsappant, a gazdasági válság nem kímélte a középosztályt sem, rengeteg a környéken lakó, állásnélküli tisztviselő, magánhivatalnok és egyéb értelmiség: szóval a Helyiérdekű utas- szám-csökkenésének megvan a maga szomorú, de természetes magyarázata. Dicséretére legyen mondva a HÉV vezetőségének, Bódy elnök és Sós vezérigazgató-helyeites már az elmúlt év elején felismerték a HÉV egén tornyosuló súlyos felhőket és igyekeztek az egész vonalon a legteljesebb takarékosságot kifejteni. Mindenkit elbocsá flottak, aki elbocsá jfliató, elsősorban a forgalmi személyzet köréből, de megkezdődött a redukció a központi igazgatás körében is. Jelentékenyen megszoritották a szabadjegyek számát, csökkentették az igazgatási költségeket, arra fordítván minden igyekezetüket, hogy a deficit fenyegető rémét elkerüljék. A helyesen felfogott pénzügyi érdekeken túlmenően a megindult takarékossági áramlatnak azért van fontossága a főváros szempontjából, mert utat mutat arra, hogy a HÉV átvétele esetén hogyan kell folytatnia a fővárosnak azt a takarékossági politikát, amelyet Bódy és Sós megkezdettek. Abban az irányban is sok kifogás merül fel, hogy a HÉV külön törvényben szabályozott pragmatikával bir, amely szerint nem olvadhat bele ii Beszkártba, hanem kénytelen lesz a megvásárlás után is a maga önálló jogi személyiségét fenntartani. Véleményünk szerint ez sem érv. Nem fontos a főváros szempontjából, hogy megmarad-e az önálló szolgálati pragmatikája a HÉV alkalmazottaknak: maradjon meg! Maradjon meg az önálló vállalati nyugdíjpénztár is, amely állítólag jobb a Beszkárt ugyanezen inézményeinél, senki sem fogja irigyelni a szolgálatban megöregedett HÉV nyugdíjasoktól azt a magasabb javadalmazást a nyugdíjban, amelyre ők magasabb nyugdíj- kulcs alapján fizették a járulékokat még a béke boldog esztendeiben. A nyugdíjpénztárt illetően az az égy zavaró körülmény mutatkozna, hogy a nyugdíj pénztár vagyona most Nova- részvényekben van elhelyezve. Értesülésünk szerint azonban a Nova vezetősége hajlandó az eladási ügylet
