Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-18 / 42. szám
évfolyam 42. szám Budapest, 1930 október 18 UJ BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilvános Epést, IV.Gróf Kár Előfizetési órak: Egész évre............................................30 pengő Fél évre......................................................13 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DRSzerkeszlőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30013 Dugsegélyek ? . Jí fővárosi v a keresztény front egysége és az ifjú erők bekapcsolása a városházi politikába Az Jj Budapest számára irta: Wolff Károly A szerdai közgyűlésen egy szociáldemokrata felszólalás a dng- segélyek eltörlését követelte, mire S ipő ez polgármester kijelentette, hogy dug segélyekről nem tud, vannak tisztviselői karácsonyi segélyek, ki kell azonban jelentenie, hogy in- korrektséget ő soha nem tűrt, ez ellen a vád ellen, azt hiszi, nem is kell védekeznie. A polgármester önérzetes meg állapit ás át éljenzéssel honorálta a jobboldal, szükségesnek tartjuk azonban, hogy az efémer- értékü szocialista ugratással, amely a nem létező dugsegélyeket fizikai munkások munkanélküli segélyére kívánta fordítani, bővebben foglalkozzunk. A városházán dugsegélyek, panamák, Vay-ügyek nincsenek, ha lennének vagy lettek volna, rosszindulatú hatalmak már rég sóval hintették volna be a városháza helyét. A városházán agyondolgozott, hivatali munkájából élő tisztviselői kar van, amelynek becsületességét, tisztességét és önzetlenségét a polgár- m est er korrekt személyéből áradó puritán szellem a végsőkig áthatotta. Ez a hivatása magaslatán álló tisztviselői kar eladósodottságában és a sok munkától pattanásig feszült idegrendszerével máról holnapra él, kilátásával egy rossz előmenetelnek, keserű jövendőnek, csekély nyugdíjnak. A negyvenéves fogalmazók városházája összeszoritott fogakkal viseli a maga úri szegénységét, megvetéssel sújtja a dugsegélyek vádját, melynek céljaira és okaira könnyű ráismerni. A fővárosi alkalmazottak nagy tábora az elkövetkezendő községi választások idején mindenütt lehet, csak a szocialista táborban new,. Jól megalapozott világszemlélete, társadalmi helyzete, önérzete és öntudata egyképpen azon eszmék felé terelik, amelyek éppen Marx tanaiban találhatók meg a legkevésbbé. A szociáldemokrata felszólalás a nem is titkoltan más vizeken evező társadalmi osztály ellen irányzott petárda volt, nem is titkolt célú támadás azon tisztviselő-kategória ellen, amelytől az urnák előtt egyetlen szavazatot sem várhat egyetlen szocialista jelölt sem. A központ és a kerületi elöljáróságok, az üzemek és az iskolák, az intézmények és a hivatalok azon zászló alatt fognak felsorakozni, ha eljön az idő, amely a legutóbbi tiz esztendő alatt mindig vigyázott arra, hogy a fővárosi tisztviselőtársadalom a viszonyokhoz és lehetőségekhez képest dug- segélyektől mentesen, de tisztességesen legyen dotálva. A polgármester büszkén szokta hangoztatni, hogy ő minden tisztviselőtársát kollégájának tekinti és ki volt, ha nem Wolff Károly, aki az elmúlt héten elsőnek emelt szót a köztisztviselői fizetések tervbevett redukciója ellen? A szerdai támadásnak egyetlen értéke az volt, hogy a fővárosi alkalmazottak tízezreinek megmutatta, melyik közgyűlési párt az, amelyiktől mindent várhat a köztisztviselői tábor, csak méltányosságot és megbecsülést nem! A törvényes rendelkezéseknek megfelelően ez év végéig meg kell tartani a fővárosi választásokat. Hiába festik a falra a baloldalon a választások elhalasztásának rémét, nekem nincs tudomásom arról, bogy a fennálló törvényes rendelkezésekkel ellentétes szándékai volnának azoknak, akik a választások kiírására illetékesek. Arról sem tudok, hogy a választások elhalasztásának a gondolata illetékes helyeken egyáltalán felmerült volna. Nekünk semmi okunk sincs arra, hogy a választások elhalasztása mellett hadakozzunk, ellenkezőleg nyugodj lélekkel bízzuk magunkat a főváros polgárságának megítélésére. Ez év végéig feltétlenül megtartatnak a fővárosi választások, ezt — szerintem — befejezett ténynek lehet tekinteni. A baloldalon a választások közeli kiírásával kapcsolatosan nagy felvonulások vannak. Ugyanez észlelhető a jobboldalon is. Amennyire érthetőnek tartom, hogy a tényleges erőtényezők érvényesülési lehetőséget keresnek, annyira sajnálatos is, hogy a jobboldalon annyi sok frakció küzd egymással. Ezeknek a jobboldali frakcióknak az alakulása nem jelent mást, mint a jobboldali tömegeknek a. megbontását. Annál is inkább sajnálatosnak tartom ezeket a széthúzó törekvéseket, mert hiszen szerintem itt nem apró, egymástól elválasztó kérdésekről var szó, hanem egy nagy főkérdésről, arról, hogy meg akarjuk-e könnyíteni a vörös uralom bekövetkezését és bevonulását a városházára. igen-e vagy sem. Erre a kérdésre egy választ kell adnia minden keresztény fővárosi polgárnak és munkásnak: mindent el kell követnünk, hogy ez be ne következzék. De kijelenthetem: nem is fogjuk soha megengedni, hogy ez valaha bekövetkezhessék. Itt nem játék folyik a parlamentarizmus jegyében, hanem a nemzet küzdelme létéért. Ebben az elgondolásban pedig mindent el kell követnünk és mindent el is fogunk követni ennek a szélső baloldali törekvésnek a megakadályozása érdekében. A vörös uralomnak nem lehet újból eljönnie. A keresztény polgárságnak csak egy kötelessége van: az egység ügyét szolgálni és az egységes keresztény frontnak, a Keresztény Községi Pártnak a zászlója alatt felvonulni a vörös uralom ellen. Ez nem párt- ügy, hanem a nemzet egyetemes A keresztény városháza történelmi szükségesség és felfogásom szerint a józan zsidóságnak is be kell látnia, hogy nem érdeke sem a vörös, de még a rózsaszínű városhaza sem. A fővárosnak a hitele, az iránta való bel- és külföldi bizalom csak akkor "lesz teljes, e főváros lakosságának az élete csak akkor lesz nyugodt, ha kormányzása azon az ezeréves alapon konszolidálódik, amely ez a nemzetet eddig fenntartotta. Ez az alap nem hadüzenés, hanem a nyugodt polgári munka létfeltétele. Hadüzenés a vörös uralom ellen, amelynek előkészítői hiába lármáznak, hiába rágalmaznak, hiába mocskolnak be mindent, szembe fogják magukat találni a polgárság elhatározott készségével és elszánt- svával. Ez a polgárság mindent meg fog tenni uralomrajutásuk megakadályozása érdekében. Csalódnak a szociáldemokraták, ha azt hiszik, hogy birkák módjára fogjuk kés alá hajtani a fejünket. A polgárságot fel kell rázni és mi fel is fogjuk rázni, hogy az őt fenyegető veszélynek a tudatára ébredjen. Hiába szónokolnak polgári gondolatról, a polgári gondolat megdől, ha a vörös uralom ellen nem fogunk egységesen gátat emelni. Fel a gátra! Ezt kiáltom oda Budapest minden keresztény polgárának és munkásának. Azt is ki keil jelentenem, hogy ebben a harcban, amely a gátak megerősitéséért folyik, személyi tekintetek számításba nem jöhetnek. Itt csak az egyetemes érdek a döntő. Keresztények egy táborba! Mi minden becsületes szándékot testvéri szeretettel fogadunk. Ebben a mi létünkért folyó nemzeti küzdelmünkben és munkánkban nem különíthetjük el az öregeket a fiataloktól. Azt mondottam előbb, hogy itt egyetemes nemzeti érdekekről van szó. A fiatalság ügye is nemzeti érdek. A fiatalság jogosan háborodik, mert elhelyezkedési lehetőségei úgyszólván egyáltalán nincsenek. Az egyetemi ifjúság kenyér nélkül áll, amikor elhagyja az egyetem kapuját és diplomával a kezében állás után próbál nézni. Mindent el kell követnünk, hogy az ifjúság számára elhelyezkedési lehetőségeket biztosítsunk. Nemcsak szóval, hanem cselekedettel is szolgálni kell ezt a célt. Meg kell szüntetni az álláshalmozásokat, az indokolatlanul nagy jövedelmeket. Több kenyeret és nem egynél sok kenyeret! Az ifjúság ügyét a párt a legnagyobb szeretettel teszi magáévá. Kár, hogy az ifjúság elfecsérli erejét külön szervezkedésekben, mert a Keresztény Községi Párt keretében meg fogja találni igényeinek jogos védelmét. Értem ezt úgy politikai, mint gazdasági vonatkozásban. Tervem ugyanis az, hogy az ifjúságot beállítom a kerületi választmányok munkájába. Hadd ismerjék meg az egyes kerületeket, az ott jelentkező szociális igényeket, a szegénygondozási problémákat, hadd nézzenek bele a városigazgatás, a városi élet különböző részletkérdéseibe és az azokkal való foglalkozás révén szerezzenek politikai iskolázottságot, hogy majdan részt vehessenek a várospolitika irányításában is. A kerületi választmányokból ők fognak bekerülni a törvény- hatósági bizottságba, de ettől függetlenül is az ifjúság egyes képviselőit már most oda kívánom juttatni. De a jövő szempontjából is ez a helyes ut, a helyes módszer és helyes cél. A kerületi választmány a politikai iskola, onnan jön az utánpótlás a törvényhatósági bizottság- részére. A törvényhatósági bizottságban is helyet kell foglalniok képviselőiknek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az öregek józanságát, megfontoltságát és tapasztalatait egy közűiét sem nélkülözheti. De nem nélkülözheti az erőt sem, már ped\g az erő az ifjúságnál van. Az ifjúság jövő elhelyezkedési alapja csak a keresztény nemzeti gondolat lehet. A nyugati demokrácia megmutatta tehetetlenségét, amikor rombadön- tötte Európa gazdasági egysegeit és feldúlta az egész gazdasági életet. Az hiszik a győzők, hogy gazdasági rabigába verhetnek nemzeteket büntetlenül? Ez az eljárásuk elő fogja idézni a népek ellenállását, mert a nép élni akar és joga is van élni. A nyugati demokrácia levizsgázott, csak a nemzeti alap keretei között lehet szolgálni az egyetemes emberi célokat is. Az ifjúság külön kísérletezése vétett volna a nemzet szempontjából, de tudtommal az ifjúság zöme a nagy megpróbáltatások ellenére is rendületlenül áll a keresztény egység gondolata mellett és ebben a felfogásban ellent fog állani minden kísérletezésnek és csábításnak. Ezért mondom az ifjúságnak: tárt karokkal várjuk! Nyitva van az ajtó, ide jöjjetek! Keresztény polgárok és munkások., öregek és ifjak fogjunk össze a nemzetépités nagy munkájában!
