Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-11 / 41. szám

Budapest, 1930 október 11

MIL évfolyam 4L szám

Tek. f

Bp

TU BUDAPEST

"ifrosi

s t TV l/ ^ ' -UOs Köpvvf- '

mL^Í: .rof^oiyíuta’ VÁROSPOLITIKÁM

KÖZGAZDASÁGA V HETILAP

Előfizetési árak:

Egész évre............................................30 pengő

Tél évre......................................................*3 pengő

Egyes szám Ara 60 fillér

!

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR DR

i

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30013

V

A (Belvárosi keresztény (fárt

Irta: Szőke Gyula dr., felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag

Buzáth

A törvényhatósági bizottság első őszi közgyűlése, amelyet a főpolgármester a jövő hét szerdájára hivott össze, fogja tárgyalni Buzáth alpolgármesternek a szolgálatban való visszatartására vonatkozó polgár- mesteri előterjesztést. Az erre vonatkozó javaslatot, amely megha- lottan meleg hangon emlékezik meg Buzáth nagy érdemeiről, a pártvezérekkel való megállapodás után terjeszti a közgyűlés elé a polgármester; a közgyűlési határozat a visszatartás kérdésében szuverénül dönt, ahhoz semmiféle más fórumnak hozzászólása nincs.

A karriér, amelyet Buzáth alpolgármester a városházán befutott, típusa a tisztességes, önzetlen, ^ a város érdekében működő és azért mindent feláldozó tisztviselői pályának. A szegedi járásbiró fia a hivatali ranglétra legalsó fokáról kizárólag tehetségével, szorgalmával, korrekt és hozzáférhetetlen úri egyéniségével jutott el az alpolgármesteri polcig. Tudjuk, a köztisztviselői pályán a tisztesség nem érdem. hanem kötelesség, elvadult világunkban azonban mégis meg kell hajolnunk akkora erkölcsi érték előtt, amelyet Buzáth városházi pályafutása jelent. A köztisztviselői puritánságnak ez az inkarnációja fényesen világította be az alpolgármester pályájának ívelését, olyan erőt reprezentálva, amely nevét ragyogóvá teszi késő nemzedékek számára is.

De egyéb maradandó értékei is vannak Buzáth közel negyvenesztendős fővárosi szolgálatának, amelyeknél a fővárosnak különösen szüksége volt az ő korrekt tisztességére. A világítási üzemek megváltása, a csudálatraméltó harc, amelyet a centrále ügyében Borvendég tanácsnokkal karöltve folytatott, városunk egyik építőjévé avatják Buzáth alpolgármestert. Keresztény szempontból különösen becses azonban az ő működése hitéleti téren. Az ő vezetése mellett történt tizenhét uj kegyúri plébánia alapítása és templomépitése. Ezirányu tevékenységét nem feledheti el a Keresztény Községi Párt, amely Wolff Károly vezérletével az elmúlt tiz esztendő alatt annyit küzdött a keresztény templomokért.

Vannak pozíciók, amelyeknek nagysága, fontossága és méltósága előtt bizonyos esetekben meg kell torpannia a fiatalság törekvéseinek. Ilyen Buzáth mai pozíciója is, az első alpolgármester felelősséggel és gondokkal súlyos tiszte, ahol a tapasztalatot, a bölcseséget nem pótolhatja még az energia legfiatalosabb lendülete sem. A jelen esetben annál kevésbbé, mert energiáért, erélyért Buzáth Jánosnak nem kell a szomszédba mennie. Ezekkel az értékekkel vonul Buzáth alpolgármester a közgyűlési urnák elé, nem elismerést és méltánylást kérve a szavazatoktól, hanem értékelését várva annak, hogy az ő további becses és önzetlen munkásságában, úri magyar személyiségének a szolgálatban való visszatartásában összpontosulnak ezidőszerint a főváros ösz- szes érdekei.

A törvényhatósági választások előtt minden párt, csoport és alakulat hirdeti a maga programmját és az ígéretek bőségszaruját mutogatja a választók előtt. Régi szokás az nálunk, hogy a választások előtt minden párt hangos a kívánalmaktól és egymást túl kívánja harsogni az Ígéretekkel a polgárokkal szemben és követelésekkel a kormánnyal szemben. Még maga a kormány pártja is pro- grammjába vette „a kormány elhibázott gazdasági intézkedéseinek a revízióját“, nem beszélve arról, hogy a bal és szélsőbal alakulatok egyenest a kormány és a polgári társadalom kormányzatának a megdöntését is jelszónak használják fel a siker érdekében.

Mi, akik egy évtizede hivatalosan is és a gyakorlatban is nap-nap után mint a Keresztény Községi Párt vagyunk együtt és dolgozunk vállvetve a főváros érdekében, immár három évtizede hirdetjük társadalmi mozgalmainkban, hogy meg kell ujhodni a fővárosnak a nemzeti szellem és a keresztény ideálok alapján, mert ez az a kettős kereszt, amely minket felemel, segít, vezet, irányit és arra a magaslatra juttat, amely az ország minden polgárának és a főváros minden lakos- sának az erkölcsi és anyagi jólétét biztosithatja. Szavunk kiáltó szó volt a pusztában és az a kis tábor, amely ezen az alapon mozgatta a társadalom fogékony tagjait és igyekezett a politikában is elveit diadalra juttatni, látszólag szélmalom harcot harcolt az anyagiasság és rosz- szul értelmezett liberalizmus és demokrácia hadaival. Ámbár láttuk azt, hogy a nép igazat ad nekünk lelkében, de a függőség, amellyel az utóbbi évtizedekben a kispolgárság állott a pénz fejedelmeivel szemben, az akkori politikai rendszer mellett lehetetlenné tette, hogy akár az országos, akár a fővárosi politikában számottevő eredményt érhessünk el.

A világháborúnak kellett jönni, hogy a népek és nemzetek meggyőződjenek arról, hogy az anyagiasság elve és a pénzőrület annyira lefogta az emberek lelkét, hogy egymás gyilkolása árán is igyekeznek a pénzhatalom dombján a saját anyagias zászlójukat lengetni. A világháború igazolta a mi törekvéseinket és a világháború szabadította fel az emberek lelkét, gondolkozását és értelmét, hogy meglássák a mi igazságunkat, amely a tiszta nemzeti élet keresztjénél van. Éppen egy évtizede, hogy a főváros lakossága szabadon, a mammon-óriások ellenére megnyilatkozott a törvényhatósági választáson és a keresztény és nemzeti ideálokat követő Keresztény Községi Pái'tot a főváros vezető pártjává emelt.e. Sajnos a háborút követő gazdasági nyomorúság ismét hatalmába tudta keríteni a lelkeket és az 1925-ös választások már meggyengítették csapatainkat és jóllehet, még a törvényhatóság legerősebb pártja maradtunk, de az abszolút többséggel nem rendelkezvén, énytelenek voltunk a főváros kor- xányzásában a folytonos alkudozásokkal törekedni elveink megvalósítására. Ez pedig oda vezetett, hogy hol itt, hol ott kellett engedményt tenni a többségbe összetömörült baloldali pártoknak, sőt akárhányszor a hozzájuk csatlakozott Egységes Polgári Párttal szemben is. Az igy összeverődött többség pedig, bizony gyakran a közérdek rovására gyakran olyan létesítményeket adott, amelyek a fővárosnak terhet, a polgárságnak magasabb adót, a jövő generációnak adósságot jelentettek, de nem jelentették a közérdek érvényesülését. Ha most ezek a pártok nehezményezik a felesleges közmunkákat, a nagy adóterheket, az elhibázott gazdasági lépéseket, úgy magukra vessenek, hogy minden tiltakozásukkal szemben, talán egyes esetekben jóhiszeműen, de minden esetben kevés hozzáértéssel és látszatok után futva, a óvárosnak mai helyzetét előidézték. Ma persze mindenki Trianon után kiált és szeretnék ennek a szerencsétlen békediktátumnak a terhére írni a saját hibáikat és bűneiket is, azonban meg vagyunk arról győződve, hogy a főváros lakossága tisztán lát és amellett, hogy az ország nyomorúságában látja és érzi a Trianon átkát, egyúttal meg tudja ítélni a felforgató törekvések és mindenáron érvényesülni akarás szomorú következményeit is.

A Keresztény Községi Párt mindezekkel szemben megmaradt a helyes utón. Amikor egyrészt kívánja a feltétlen takarékosságot és a közszolgáltatások árának méltányos megállapítását, valamint az adóterhek elviselhető mértékre való leszállítását, ugyanakkor a legszigorúbban követelte a munkaalkalmak megteremtését, a gazdasági élet javítását, a szükséges közüzemek he- lyesirányu fejlesztését, kellő számú lakások építését, iskolák felállítását, kórházak és szegényházak rendezését és létesítését, a közalkalmazottak megfelelő díjazását és a drágaság letörését.

A Belvárosi Keresztény Községi Párt ebben a munkában jelentős részt vett. Tőlünk indult ki a szegényházak építése, a vízvezeték rendezése, a közvilágítás javítása, az iskolai tejakció és a gyermekek köz- étkeztetése. Mi mondottuk ki a törvényhatóság ülésén azt az elvet, szemben a baloldal benyújtott cif- rálkodási indítványaival, hogy amig a betegeknek nincs megfelelő kórházi ágyuk, amig az utcán éhező gyermek lézeng, amig a szegény ember kipakkol lakásából és családjával fedél nélkül van, addig a fővárosnak luxuskiadásokra nem telhet; amig a kisiparosság és kiskereskedelem kenyérhez nem jut és amig a polgárság a régi terheit sem tudja viselni, nemcsak uj terheket nem vállalhat, de addig nem vagyunk hajlandók sem adóemelésre, sem olyan megrendelésekre, amellyel

kisemberek támogatása helyett, egy- pár kartellbe tömörült nagyvállalkozót akarnak újabb mammuth jövedelemhez juttatni. Mi állottunk útjában elsősorban az uj építkezéseknek árlejtésen kívül, kézalatt vállalatba adása ellen, mint az a Garai- téri és Ferdinánd-téri vásárcsarnokokkal történt és mi álltuk útját legelőször a felesleges erdővásárlásoknak és tiltakoztunk a különböző, vidékeken eszközlendő minden olyan ingatlan befektetés ellen, amellyel a főváros csak az adósságát növeli. Ezt folytatjuk továbbra is. Ma sem helyeseljük és a jövőben sem fogjuk támogatni, hogy nagy adósságok csinálásával fényűző kávéházakat és hoteleket emeljünk, vasutakat vásároljunk, Nagy-Budapest mammuth közigazgatásával a közterheket szaporítsuk, újabb közüzemeket létesítsünk, nagyvállalatoknak évekre terjedő megrendeléseket adjunk és álláshalmozásokkal egyeseknek óriási jövedelmeket biztosítsunk, ,amig mások a mindennapi kenyérért küzdenek. Ugyancsak álljuk azt az elvünket, hogy a főváros önkormányzatában való részvétel olyan köztisztesség, amely a fővárosnak pénzébe nem kerülhet és igy a törvényhatóság tagjai, az üzemek és szakbizottságok kiküldöttjei díjazásokat nem kaphatnak.

A Belváros a fővárosnak a legszerényebb kerülete. Szűk határok közé szorítva és sziik utcákból alkotódva, mégcsak a túlságos magas építkezésekkel sem kívánhat magának amerikai méreteket és felesleges kiadásokat azok dacára, hogy a köz terhekben arányosan sokkal nagyobb %>-kal osztozik, mint bármely más kerület. De amikor egyetlen községi elemi iskolánk rendbentar- tását igényeljük és követeljük, hogy az iskolaépület elsősorban a közoktatás céljaira használtassák, amikor azt várjuk, hogy egyetlen községi fiú- és leányközépiskolánk épületei rendben tartassanak, amikor joggal elvárjuk, hogy a Belváros utcái fel legyenek seperve és öntözve, amikor az utcák rendes világítását sürgetjük, amikor a Dunapart és Fővám- tér szégyenletesen piszkos és bűzös állapotát szó nélkül nem türjük, amikor az elhanyagolt kövezetek kijavítását és a sziik utcák aszfalt- burkolattal való ellátását sürgetjük, csupán a legkisebb igényeket támasztjuk a hatósággal szemben.

Amikor egy-egy bérkaszárnya kedvéért milliókra menő gáz, viz, villany és csatornázási kiadásokat visel a köz, ugyanakkor a Belváros közepén, ahol ezek a közmüvek mar készen állnak, földszintes viskók, nyomortanyák állanak és nemcsak, hogy a Belváros lakói a jobb lakáshoz nem juthatnak, de a fővárosi lakásépítő akció is könnyebben és olcsóbban teljesíthetné feladatát. Újból hangosan fogjuk megismételni azt az évek óta hangoztatott követelésünket, hogy a fővárosi bérházakat necsak a külső részeken, de éppen itt a központban lévő kellően