Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

mMtWJWESI 1930 január 4. ubmwbí^^ kultak, de a veteránok itt vannak egy­től egyig és támogatni fognak Téged ab­ban a célkitűzésben, amely ma is ugyan­az, mint 1929-ben volt- Ez az 1919— 1920-as elindulás ma is előttünk lebeg és ezt a célt valósítja meg ez az emlék­plakett, amellyel a párt Téged, az 1930-as esztendő alkalmából legalább zálogként elkötelezni óhajt. Előttünk állasz ércbe öntve Sződy Szilárd barátunknak, a mű­vésznek az elgondolásával (Éljenzés-), amely visszaadja nekünk azt a Wolff Károlyt, aki nem inyadozik, aki kemé­nyén megy előre, a keresztény hitért es a nemzeti feltámadásért viszi azt a mo­csok tálán zászlót, amelyet liz év rádo­bott sara sem tudott beszennyezni, mert a lelkünk tisztasága védelmezte minden­kor és ez a becsületes puritánizmus fog­ja a jövőben is diadalra vinni. (Általá­nos nagy éljenzés). Wolff Károly dr. meghatottan vette át a gyönyörű plakettet, majd a követ­kező beszédet mondotta: Wolff Károly beszéde — Kedves Barátaim! Mindenek előtt hálásan köszönöm azokat a kedves sza­vakat, amelyek Csilléry András bará­tom ajkán hangzottak el. de szabad re­mélnem, hogy az összes jelenlévők szi­véből erednek. — Amikor a párt itt áll elöltem az uj év hajnalán, valóban jogom van előbb visszapillantani a tiz évre, mert hiszen tizedik esztendeje állunk ig.y új­év hajnalán egymással szemtől szem­ben. Lehet, hogy sokan kevésnek talál­ják a tiz évet, de én több helyen ma­gyaráztam már, hogy a tiz ével — amint a <. Baross Szövetségben is mon- dottanf9ios2 mi az idegszálainkon éltük végiggaíi tini is az a tiz esztendő, amit -M e»dí©#nbtP-idegszálain él végig, mint tiih&sztendő, amit a béke nyugal- rtíóbliftd éégnrr end szerességében tölt el. í>ft&íttift.ait}í$tUlUftk és győzelmeket aral- Wnlápn^qiákbaífoi voltunk és zászlónk ÍStáif>z.'ftlUi'íwlnuíiimegtépázlatolt, de úgy, íöfot&ixzaasti Bőid Sérv András barátom mondotta -fáigsüiíkt mégis csak erkölcsi tíMoékéM Ííawotés&egezni újév napján —■ tiM aöfetísilWÓUi HciSPzlény Községi Párt rff;ílhsj#&n§aűzij9Sín90taSágában megőrizte 9ráiftliíxag9fl^illíí^'tig- lö^Élénk helyeslés.) ÍÓífléSUíMaj Jioieyfe$|%sübmocsok, nem is tedz,niffíMokoiípiyísslíb:íownnig ezt a zász­lót fittngÁi^wíöfejSisziazéíEés amíg ez a fetadíló vr>t | síégtGiÉfcttti 1 ot^tül:I pest polgár­ság iSßelöiitem'9 -ßlß öisr/9i jüti9T§zef-étuti főt 1 ßdiiHi dt ta l) amit Csil­le?? SnoSöott, minden ^e<^t44syrafMfeghaHnÖÖ,9ÍM|»rÍi- az, amit ißdBtltßiiföidp iidVáflffoan mon- tt%ífi«tjfiinttm ilsdttszgipíOszile J'sTitífen k uj év hajM)áftii'8íéflÍtől?-9 sztÁtíBeháv MtrgÁ- a Ke- iAaizt§8%2a^&ift^giiIßPi.T%q töí9§ntf1WÍ? hiva­tást teíjesil a főváros éleiében, -tflia is lOfinftían, xofiLliftrtWíori g és 9 d db a n ggtj hí o z o m, biortwü i®s»«y a tffj&iieszifyi&isKftestßi dlár.t VáA stem Kwyghrt/cnaddor/, í mi t, dacp/itao^bTjB/nfíkífiMséfíiíoli^t/éiUiiiíimihi- it atáaocm agantatfir/ti o k m <‘ÁL\ oái k T\ emg&í'ifiy ísfízfcégtiáftiohoJlolik fMWbnrt’fór öllsmetyßfa ^igjmíeleh öenitirífYyyjtiKíSbisct yt> jfldäSanfßjissöigßk^lölhiloa (börggyéhytkziff&T -YílöfávgaA [ Ki'tfrn K'íjyl bég i I iíPÁVb rrtfll jiwilfKtíltöt ary«éf®89«8líi'éváoznemggtig a hűd WisdnjidK. MßMiiroSnsh ßz íM^&oísná^gftr -tái, rajaMífl sekigöhtt-TMÍtif}i; •‘tgnifmftjdclnáí imogitriEfcr a&öliiasaaiy e ggjröéteriol íüímrvi üilnckunl ifüm ra> síple g fas dga lad*é az & el lm i 19 boífeH T íífiéMdinilG^il'Más^gtQj (yüiöHŰühl f im Ui o rn ibs % g feröt ö \ Iwki 9 » é«flS>t:öja ns23?k<1sfiftviídíís sß 1 ,>I ea gr t ríhtt ,v*U6k Íwíiloda b^tlötfeatóátitSká»bcgioiiW©! a] kiíró fíeySmtüiugotuiblaliíökoés j^tezógÉsss -föm fmfán o8W s i lb 0 fork ö Iprr lovuün cJL n g 9 ?. kein! i’vA í ónyö >g(b»d®iaítnr«kt ria*x aa fcaiiéts'dv 1 TÍqmmhk ;tírpínogr|al®tp*jíítKt hanerö-zöftz «aisörsltóV/áüf lfe#«äÖseB©stjßrhogy ri9idkate.dfctatfirt.VMik—az ,9 noünt árty, b cprofer h }wn z e m t»ki n ofo j j aj otn s» gyar ? ip 5zi cdn éBeülj ified múkb l te ríá unod njgcad mL Juliik ztf»ltFÄe”L °%y1 Äik» ' “* páiÜU, JMÜ SÄ11 éken>Sa a világnéz 2S m­^M^g+--a4a4w5ak^íög'ala«ya-~-^ —hta--az l Nem tudok elképzelni olyan gazdasági alapot, amely mellőzné a keresztény­ség jogos erkölcsi és anyagi érdekeinek a kielégítését és nem is képzelek el olyan konszolidációs alapot, mert hiszen az első tanitóválasztásnál és az első kenyéradásnál már fel fog merülni a világnézeti kérdés. (Helyeslés.) Az ipa­rosságnak is kell látnia, a kereskedők­nek és a polgárságnak is kell éreznie, hogy ha nem is tudtunk mindenkinek kenyeret adni, de az a sok darab ke­nyér csak azon elhatározás jegyében adódott, hogy mi nyíltan, kertelés nél­kül elsősorban a keresztény polgárság erkölcsi és anyagi érdekeiért akarunk harcolni. — Ezt a kristálytiszta elvi alapot nyugodtan érvényesítjük is. Állunk a kritika elébe és mondhatom, hogy rossz szolgálatot tesznek a fővárosi ügynek azok, akik a keresztény polgárságot olyan politikai mesgyére akarják irá­nyítani, ahol kénytelen lesz lelkének vágyait elfojtani és nem az őszinteség jegyében, hanem a politikai konjunktúra jegyében kénytelen politikát követni. Nagyon sokszor látom, mit jelent az egy keresztényre nézve, ha nem keresz­tény és nemzeti alapon kénytelen dol­gozni. Lelke mélyében mindig ott van az elrejtett szégyenkezés, olt van a bá­nat és ott van az a kénytelen intézke­dés, amely címeket keres, de a lelkűk­nek a belső sugallatát elfojtja. Mi bé­két akarunk, mi a polgárság nyugalmát akarjuk, mi konszolidációt akarunk, mi haladó fővárost akarunk, de nyíltan ki­mondjuk, hogy a keresztény többség erkölcsi és anyagi érdekeinek kielégí­tésével akarjuk a békét megteremteni, nem pedig annak eltiprásával és annak elnyomásával. — Ha vizsgálom a liz esztendő ered­ményei! a legnagyobb kritika szemüve­gén át, akkor is azt mondom, hogy a keresztény és nemzeti alap jogosult, mert természetes; jogosult, mert a nemzet hagyományainak megfelelő, jogosult, gjerl olt bírja jogosultságát minden be­csületes, magyar keresztény léleknek a ^Bejében. Ez a vágya a polgárságnak, reménye és ezért ne az egyéni ér- ÖgkjfJjielégilésének szemüvegén vegyék a k[vjtijypt a Keresztény Községi Párt mű- szemben, hanem ezen -egye- fáSlfi&a^éll szolgáló politika jegyében és akkor mondják meg, vájjon nem a Ke- í'hj zi<nI 1 (Ly 0Község i Párt hervadhatatlan Stje®inlll; hogy itt ma a tisztviselői é&^ mindenkinek a leikéről le- ^ox)llÍllcs’ amelV évtizedeken át a fővárosuipünisztrációjában lehelel- ienny. jjejr jjj^iden keresztény nnjgmoz- nmítsI raMi m, hirdetünk megsemmi- k’ hof?y a mi jogaink el- Követeljük, hogy az orszas elsösor- e/f tj^a?yai; «s e-ze" er­^ a a ke rendelnie íW ísPMfmMv Ä. ebben.a fövá­Äm-a^bc» Á*,?d«aRban el­-03—sSmp ■ömcfftejPóV? ffíWflk tovább ha- tafftb/ÍÁtfíJPQ; %v #0(HjMriRfthpek fve lesz, M»mÖK;Ípy4^Küi'fíl^bgpííc^gyjelentőségü (^jn^i^öf frPj Ifiváf^rtpfvény bele fog n§Y##k?8$§v%S®Sr kellős köze- Jí§^lb?bM8ö8 áB9SlfoJlftr a székesfövá- «SajSWSÄbe rí§9o'P#it>á^i;;deszi elsősorban áfa pfítg&ftág Nem a fő­W§áii jíit&T.éM IftMmW mérvadó tényező, i!oy 1'tőóVkcftfjőfváros polgárságának az elh^^pölfütí r#ö&z é k e sí ő v á r os pol- géMágijtfrft^éirnálj|i^áf JSfig fogja állani #&iifeec5öi§3Íftgj%{ ay4 a tízéves -írtWtdtet a^§|?jjl'i gk BgdfAffiP t fin ff 0‘1 közéleti o ajáofb^elges^: jó­szándékot és nknrntnt. lin.axr mi nrr öíc-i le akarná tériteni a fővárost a keresz- lénv nemzeti alapról, lelkem efeész hevé- "V akaratom m™aen _ elha,ItozMval az utolsó pillanatig küzdeni fogok és megakadályozom annak érvényesülését Vegyék tudomásul, hogy Budapest nem játék. Budapest egy iontos feladat és ez a feladat az, hogy a nemzeti érzések­kel megegyező ufón haladjon ez a fő­város és ezt a célt nem lehet kertelés­sel. a magas politikának bármiféle csiny- tevésével biztosítani, csak egyenes és őszinte elhatározással. Mi nem isme­rünk polgári gondolatot, mi nem isme­rünk félremagyarázást, mi ismerünk ke­resztény gondolatot és nemzeti gondo­latol és ezen az alapon akarunk ha­ladni tovább is. — A város polgársága elsősorban lelki készséget vizsgálja. Vizsgálja lel künk belső tartalmát és akkor döntsön Döntsön az aktivitás jegyében. Nekünk voltak tömegeink és vannak tömegeink Mindenki tudja, hogy a szociáldemok rácián kivid igazi tömegei csak a Ke resztény Községi Pártnak vannak. Meg engedem, hogy a demokratáknak is van nak tömegeik, de ezek a tömegek soha sem arrogálhatják maguknak azt, hogy ők vigyék a szerepet a székesfőváros ban. Nekik is alá kell rendelniük ma­gukul annak a nagy keresztény többség akaratának, amellyel együtt működve lehet csak a békét szolgálni ebben a városban. — Ezért, kedves Barátaim, nekem kétszeresen kedves, amikor az uj év- napján körülnézve, lelkeket látok ma­gam körül. Látom a lelkeket, mert én a lelkekkel akarom a küzdelmet meg­vívni és a lelkek elhatározása nekem sokkal nagyobb biztosíték, mint bármi­féle pártkassza, mint bármiféle más csalafinta fogás, mert ha ezek a lelkek el vannak határozva, hogy ha eljön a küzdelem ideje, bejárjuk ezt a várost kerülelről-kerülelre, utcáról-utcára, fel fogjuk rázni a polgárságot közömbös­ségéből, megszervezzük, akkor azután jöhet a küzdelem, én nyugodt lélekkel nézek e küzdelem elé abban a szent tudatban, hogy tömegeink nem fognak bennünket cserben hagyni és ezzel szá­molni kell minden tényezőnek, aki súlyt fektet arra, hogy a székesfőváros életében békés munka uralkodjék. (Élénk helyeslés.) — Mi az alkotó munkát akarjuk, de az alkotó munkára hivatkozhatunk is. Csak rosszakarattal lehel azt mondani, hogy a mi munkánk nem az alkotó munka jegyében folyt. A város pénz­ügyi helyreállítása, a város adminiszt­rációjának a nyugodt menete, az a sok szép alkotás mind olyan eredmények, amelyek bizonyítják, hogy vétkes do­log Budapest székesfővárost akadályoz­ni a bürokrácia nevében az alkotások terén. Igenis, Budapest tud szépet al­kotni, az ő alkalmazottai is érezhetik, hogy az ő sorsuk mennyivel jobb az állami alkalmazottak sorsánál. Érezheti mindenki, mennyire gondoskodik a fő­város az ő polgárairól és mennyire gondoskodik szociális alkotásokkal az ő szegényeiről. Nincs még Európában olyan város, amely szociális vonatko­zásban annyit alkotott volna, mint Bu­dapest. Ha pedig szociális munkát aka­runk, akkor nem mellőzhetjük a ke­resztény gondolatot, (Élénk helyeslés.) amely a polgárság szempontjából is egyedüli biztosíték, hogy a jövőben párt­politikától mentes, belső, humánus ala­pon kifejlődő igazi krisztusi szeretettel átitatott szociális munka lesz. ■ Mi állunk a küzdelem elébe és ezen küzdelem, amelyet meg fogunk i ni megint nagyjelentőségű dolog lesz nemcsak a város, hanem az ország éle­tében is. Mert vegyek tudomásul, hogy lm elbuknék a keresztény főváros, úgy ‘ nemzetet újból a megpróbáltatások útjára fogja terelni az a szellem, amely újból ur 'lenne a fővárosban __ tehál valaki nyugalmat akar, ak kor félre a kerleléssel, engedjenek utat a keresztény nemzeti polgárság akaratának és támogassák ezen irány­ban való szervezkedésünkét, mert ak­kor biztosak lehetnek, hogy ez a nem­zet a maga székesfővárosában egy nagy­jelentőségű erkölcsi és anyagi tényezőt fog kapni, amelynek minden gondolata az, hogy a nemzet súlyos napjaiban a maga erkölcsi és anyagi erejével a nemzeti problémák megoldásánál is segítségül jöjjön. — Én látom, kedves Barátaim, hogy a székesfővárost, mint anyagi és erköl­csi tényezőt nem lehet kikapcsolni az állami feladatok megoldásából, (ügy van! Úgy van!) Akár az ipart, akár a kereskedelmet veszem, a székesfőváros­ra olyan óriási feladat hárul, amely feladat azt kívánja, hogy ezt az erőt a keresztény nemzeti gondolat jegyében vegye igénybe az államhatalom és en­gedje meg, hogy a polgárság a maga akaratát autonómiája keretében érvénye­sítve, a polgárság erkölcsi és anyagi érdekeit ki is elégíthesse. — Lehet, hogy a feladat súlyos. Nem félek tőle. Lehet, hogy a küzdelem ne­héz. Nem riadok vissza. Nem riadok vissza, mert hiszen mi már sok csatá­ban részt vettünk és nagyon helyesen mondotta Csilléry András barátom, hogy ha meg is fogyatkoztunk, akkor is áll­juk a küzdelmet. Egyébként pedig két­ségbe vonom azt, hogy megfogyatkoz­tunk, mert hiszen elvégre 90 mandá­tum után, amennyivel bejöttünk, ma 87-en állunk itt, tehát ezt nem lehet megfogyatkozásnak nevezni. De igenis van elszántságunk, van tapasztalatunk, van összeköttetésünk a főváros polgár­ságával. Mi nem szoktunk hátrálni a harcok elől, nem is fogunk meghátrál- ni, csak acélos elhatározás és akarat kell. — Én ezt a fogadalmat és ezt a kö­szöntést úgy veszem, hogy körültekint­hetek, amikor felemelem a zászlót és azt mondom: 1930-as esztendő, nem tu­dom, mit rejtesz méhedben, de azt tu­dom, hqgy megpróbáltatásokkal és har­cokkal telített lesz a történeted. Itt ál­lunk készen, elhatározva megyünk a csatába, fel a zászlóval és azt kiáltom, kedves Barátaim, velünk az Isten, ve­lünk a hazaszeretet, miénk a legtisz­tább meggyőződés, a Kereszttel és a Hazával előre, bele abba a küzdelembe. — Jöjjön az a küzdelem és Ti, ked­ves Barátaim ne inogjatok és százszor is azt mondom, hogy ahol erős lelkek vannak, ott biztos a győzelem. — Hálásan köszönöm Csilléry András barátomnak és az összes megjelenteknek ezt a kedves megnyilatkozását. Nem sablonnak tekintem a mai napot, amint­hogy soha sem tekintettem annak. Bele­nézek minden harcosom szemébe és a szemén keresztül a lelke mélyébe s azt mondom, hogy aki őszinte barát, azt támogatni fogjuk, aki kétszínű, azt le­tiporj uk, aki ellenség, azt leküzdjük, mert tudatában vagyunk megingathatat­lan erőnknek. (Percekig tartó taps.) Egyéb üdvözlések tatta, hogy a keresztény női tábor rendületlenül bízik benne és feltét­len ragaszkodással követi. Buday Dezső országgyűlési kép­viselőt, a keresztény Ferencváros vezérét újév reggelén mintegy négyszáz főnyi küldöttség kereste fel. Verebéig Jenő dr. törvényható­sági bizottsági tag, Wesselényi Kálmán dr., Lenkei Lehel, Weixl Mihály, Bar anyag Aladár, Ben-cze István és Kohut József tolmácsol­ták az egyes kerületi szervezetek és egyesületek újévi üdvözléseit. Bu­day Dezső nagy beszédben köszönte meg és adott programot a jövőre. A Külső-Lipótvárosi Keresztény Kor az újév reggelén nagy küldött­séggel kereste fel Lázár Ferenc felsőházi tagot közjegyzői irodájá­ban, hogy őt, mint a kerület keresz­tény vezérférfiát hűségéről és sze- retetéről biztosítsa. Lázár Ferenc hálásan megköszönte az üdvözlése­ket, kijelentvén, hogy változatlan eréllyel és kitartással dolgozik a jövőben is azon. hogy a keresztény lobogó a Lipótvárosban diadalt arasson, A városházi újságírók Szilveszter napján tisztelegtek az uj esztendő alkalmával Sipőcz polgármester előtt, hogy őt szeretetükről és ra­gaszkodásukról biztosítsák. Papp Jenőnek a Magyarság munkatársá­nak üdvözlő szavaira Sipőcz pol­gármester beszéddel válaszolt, hang­súlyozván, hogy a főváros érdeké­ben folyó sajtómunkásságot párt­különbség nélkül nagyrabeesüli. A Külső-Lipótvárosi Keresztény Kör Lázár Ferenc felsőházi tag ve­zetésével üdvözölte újév napján a polgármestert. A Magyar Asszo­nyok Nemzeti Szövetsége népes kül­döttsége élén Toperczer Ákosnóval üdvözölte a polgármestert, a Buda­pesti Tanító Egyesület Ölveczky Pál, fővárosi iskolaigazgató, a Tár­sadalmi Egyesületek Szövetsége Öildötóa^gét Szontagh Tamás udv. ■ tJnáűwbl vezette a polgármester elé. „ Wolff, Károly dr.-t az ujesztendő íVd EllftíávfiP-ifügy küldöttséggel ke- nestejíftl n/-Keresztény Magyar Asz- ' sztjrvjióP Part-Szövetsége. Toperczer ^VWg$S5PE«dí^l8®ÍÍ^ttkár neje volt a küldöttség szónoka, aki hangoz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom