Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-30 / 35. szám

Ifii. évfolyam 35. szám

Budapest, 1930 augusztus 30

UJ BUDAPEST

Te*. ,

BPeSt’ 1 r^ÉS

KÖZGAZDASÁGI

Előfizetési őrak:

Egész évre

................................... 30 pengő

Fé

l évre.........................................................13 pengő

Egyes szám őrá 60 fillér

!

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR DR

!

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utcő O. Telefon: Aut. 82S—23. Postatakarékp. chequeszőmla: 30013

Homonnag Tivadar a főváros lUrdőpoiltlhajárOl

A városgazdasági iigvoszlálu szaKbizoflságánah elnöke ngflalhoziK programmjáról, melynek lényégé: Budapest fürdőváros Kiépítése — Kurhomisslö alaKítását, tőmegsfrandfürdöh létesítését tartja szükségesnek Homonnay — A fővárosi fürdőit deficitje, a Bániaky- féle terv és több fontos probléma

Széljegyzet

egy polgármesteri rendelethez

A polgármester szigorú rendélete, amelyben az ügyosztályvezetőket és üzemigazgatókat utasítja, hogy intézkedjenek a legsürgősebben a közmunkák kiadása iránt és egyben kéthetenként részletes jelentést tegyenek a közmunkák vállalatba adásáról — alkalmas arra, hogy a vállalkozói érdekeltségeket a leg- messzebbmenöen megnyugtassa. A polgármester rendelete megállapítja, hogy a világszerte mutatkozó gazdasági válság megcsonkított országunkat is súlyosan érinti, aminek jelei a fővárosban főleg az ipari és kereskedelmi élet hanyatlásában és a munkanélküliség mérvének emelkedésében jutnak kifejezésre. A polgármesteri rendelet, amely a végrehajtást illetően a személyes ellenőrizést helyezi kilátásba, mentes az újabb időben annyira divatossá vált sallangoktól és szóvirágoktól, egyszerű, rövid és világos a rendelet, félre nem magyarázható, félreértésekre okot nem adhat, be nem tartható ígéreteket magában nem foglal. Kétségtelen, hogy a polgár- mesteri rendelet nyomán a városházán hamarosan kiírásra és kiadásra kerülnek azok a közmunkák, amelyeknek végrehajtása a főváros feladatai közé tartozik.

Kétségtelen azonban az is, hogy a munkanélküliségnek és a gazdasági válságnak abban az irtózatos viharában, amely a meddő nyár után szomorú őszt és kétségbeejtő telet helyez kilátásba, csak csepp a tengerben a polgármesteri akarat, melynek jó szándékait szigorú számok és költségvetési adottságok határolják. A polgármester a maga szűkre bástyázott hatáskörében maradéktalanul végzi el feladatát, nem a polgármester, nem a városházi pártok, nem a főváros feladata, hogy az adóbevételek és egyéb jövedelmek lehetőségein túlmenően uj munkaalkalmakat, uj tőkéket teremtsen a munkanélküliség éhes molochja számára.

Kétségtelen, hogy e tekintetben fővárosi elhatározások vajmi keveset érnek, a városháza csak függvénye a kormányzatnak, melynek akciói vagy tétlensége fizikai törvények szerint éreztetik hatásukat a budapesti városházán is. Nem lehel külön pénzügyi politikája a mai időkben a fővárosnak, nem lehetne akkor sem, ha törvények és rendeletek drákói béklyója nem szegné útját az efajta szárnypróbálgatásoknak, hiszen valamely ország városi közülete csak része a homogén egésznek, melynek külön életet élnie nem szabad, de nem is lehet. Amig tehát az állami elhatározások az egész országra kiterjedően nem ál- litnak fel bizonyos célkitűzéseket a munkanélküliség elleni küzdelem és az uj beruházások anyagi fedezetére, addig a főváros nem tehet egyebet, minthogy költségvetési keretei között a kormányzat ellenőrzése, de egyszersmind felelőssége mellett is végrehajtója legyen azoknak a mentő gondolatoknak, amelyeknek kitermelése az ország felelős vezetőinek feladata.

Ezt a jegyzetet Írjuk a polgár- mesteri rendelet margójára. Talán ismert dolgok, de az állam és a főváros kapcsolatainak logikus megvilágítása igen fontos most, amikor községi választások előtt állunk, amikor könnyen fajul jelszóvá és politikummá a polgármester és a városházi pártok politikamentes igazsága,

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Homonnay Tivadar dr., törvény- hatósági tanácstag, aki fürdőügyi és más vonatkozású városgazdasági kérdésekkel évek óta behatóan foglalkozik, felkereste hivatalában Si- pőcz Jenő polgármestert és hosz- szabb megbeszélést folytatott vele a főváros városgazdasági bizottságának őszi munkaprogrammjáról. Homonnay Tivadar ugyanis elnöke a városgazdasági ügyosztálynak és ezt a hivatását nagy komolysággal, szakértelemmel és hozzáértéssel teljesiti. Mivel a főváros városgazda- sági problémái igen közelről érdeklik a nagyközönséget és mivel továbbá mostanában amúgy is sok szó esik a fürdők deficitjéről, érdekesnek tartottuk megszólaltatni Homonnay Tivadart, aki készséggel válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Mindenekelőtt a városgazda- sági bizottság első ülésének az ösz- szehivása iránt érdeklődtünk. Homonnay Tivadar a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának:

— A legutóbbi napokban érintkezést kerestem Sipőcz Jenő polgármester úrral, akivel ismertettem programmomat. Tárgyaltam a városgazdasági ügyosztály vezetőjével is és közöltem, hogy a városgazdasági bizottság első ülését szeptember 5-ike és 10-ike között szándékozom összehivni. A városgazda- sági ügyosztály bejelentésemhez képest, most késziti elő az első ülés tárgyalási anyagát.

— A munkaprogrammban természetesen első helyen áll Budapest- fürdőváros kiépítésének a terve. Esztendők óta kisért ez a gondolat, anélkül azonban, hogy a konkrét megvalósitás felé egyetlen lépés is történt volna. Megértem, hogy a döntés előkészitése nehézségekbe ütközik, de úgy érzem, hogy agilitással és komoly elhatározással talán mégis csak közelebb lehet vinni ezt a problémát a megoldás felé. E terv megvalósitásának első fázisa a Gellért szálló környékének a rendezése. Rendezni kell magát a Gel- lért-hegyet, gondoskodni kell parkszerű kiképzéséről, rendezni kell továbbá a Gellért-teret, a Gellért- fürdőt és környékét, valamint a

Rudas-fürdőt. A Bánlaky-féle terveket még nem ismerem, azokat alaposan át fogom tanulmányozni, de máris úgy látom a helyzetet, hogy a kiinduló pont csak a Gellért fürdő környéke lehet. Későbbi időpontban kerülne azután sor a Lukács-fürdő és Császár-fürdő környékére, majd a Margitszigetre.

— A nagy feladat elvégzéséhez csak úgy foghatunk hozzá, ha mielőbb gondoskodunk a kurkomisszió megszervezéséről, úgy, ahogy ezt Karlsbadban, Wiesbadenben és más nagy világfürdőben megcsinálták. Meg kell találnunk a közös fürdőpolitika inaugurálásának legegye- nesebb útjait, ezt a célt pedig csak úgy érhetjük el, ha a főváros polgármesterének támogatása mellett, a törvényhatósági tanács magáévá teszi álláspontunkat. A kurkomisz- szió hatáskörének ki kell terjeszkednie minden néven nevezendő fővárosi és magánfürdőkre, vagyis az összes gyógy-, hő- és rádiumtar- talmu fürdőket egységes programúi alapján kell vezetni. Nyilvántartást kell vezetni az idegenekről is, különösen azokról, akik állandó látogatói a világfürdőknek. Meg kell találni velük azt a kapcsolatot, amely azután állandó látogatóinkká teheti őket.

— Olyan hireket is hallottam az utóbbi időben, hogy a fővárosi fürdőket egyesek szeretnék bérbeadat- ni. Nem tudom, ki vetette fel ezt a gondolatot. Én a magam részéről még nem óhajtok végleges véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben mindaddig, amig az egész anyagot át nem tanulmányoztam. De elvi okokból úgy fogom fel a kérdést, hogy a fővárosnak minden esetre az volna az érdeke, hogy az összes fürdőket a maga kezében tartsa. Ebből az elvből kiindulva viszont, a fővárosnak arra kell törekednie, hogy a fürdőket rentábilisán vezethesse és mindig uj és uj lehetőségeket tudjon teremteni.

— Igen sokat beszélnek az utóbbi időben a fürdők deficitjéről, sőt az egyik bizottsági tagnak a nyilatkozatából azt hallottuk, hogy a Rudas-fürdő, mióta a Gellért-fürdővel egyesítették, még kevésbbé rentábilis. Meg fogom vizsgálni ezt a

kérdést, de már előre is kijelenthetem, hogy helyeslem az egységesítést, sőt a magam részéről üdvösnek tartottam volna, hogy a Rudas- f ürdő ügyeit is a Gellért-fürdő üzemi bizottsága intézte volna. Nem tudom magam azonosítani az olyan nyilatkozattal, amely pálcát tör egy hosszú évtizedes és nagy- multu intézmény felett, amely az első komoly fürdő volt Budapesten. Meg vagyok győződve arról, hogy az egységesítés csak javára válik a fürdőknek és rentabilitásukat fokozni fogja.

— Ami a Széchényi-fürdő helyzetét illeti, ezt a kérdést abból a szempontból kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy ez a fürdő inkább nevezhető népfürdőnek, mint a Gellért, vagy a többi fürdők. Alaposan meg kell vizsgálni ennek a fürdőnek is a helyzetét, de már az eddigi tapasztalatok alapján is megállapítható, hogy a vezetés sikerét illetően aggodalmak nem igen merülhetnek föl.

— Ami a fővárosi fürdőpolitika általános irányelveit illeti, nézetem szerint a jövőben nagyobb figyelemmel kell lennünk az egész vonalon a társadalom tagozatára. Gondoskodnunk kell luxusfürdőkről, de ezek fenntartása mellett lehetőséget kell nyújtanunk a legszegényebb néposztályoknak arra, hogy különösen a nyári időszakokban egészen olcsón élvezhessék a fürdővíz, a nap és a homok áldásos hatását.

— Ebben a tekintetben csak tömeg-strandfürdők létesítésével javíthatjuk meg a jelenlegi állapotokat. A tömeg-strandfürdők megépítésének a gondolata már régebbi keletű, de a megvalósítást mindez- ideig késleltetik a pénzügyi nehézségek. Nekem az a véleményem, hogy minden akadályt el kell hárítani az útból már csak azért is, mert hiszen itt aránylag kis költségekről van szó, de azért is, mert a főváros nagyközönségének nyári fürdőzési igényeit feltétlenül ki kell elégítenünk.

— Úgy tudom, hogy az előkészítő munkálatok folyamatban vannak, én nemcsak kötelességszerüen, hanem a legnagyobb örömmel vállalkozom az előkészítő munkálatok to-